Békés Megyei Hírlap, 1998. június (53. évfolyam, 127-151. szám)
1998-06-19 / 142. szám
EMLEKEZES Újabb tanú a Püspökvárból — Sáray Júlia emlékezése báró Apor Vilmosra 1998. június 19., péntek Arca felragyogott, amikor a gyulai hívekről beszélt Szombaton leplezik le Gyulán báró Apor Vilmos szobrát. Ebből az alkalomból adjuk közre egy Magyarországon máig nem publikált emlékezés részleteit. Az írásra az európai magyar katolikusok Münchenben megjelenő lapjában, az Életünk-ben bukkantunk. A szerző Sáray Júlia, aki a második világháború alatt került Gyuláról Győrbe, az Állami Tanítóképző Intézetbe tanárnak. A város bombázásának idején ő is a Püspökvárban talált menedéket. Kéziratát Szamosi József jelentette meg az Életünkben. A teljes szöveg közlésére — terjedelmi korlátáink miatt — nincs mód, ezért csak két részt teszünk közzé. Sáray Júliáról szinte semmit nem tudunk, szívesen vennénk azok emlékező levelét, akik ismerték. Húsvét hétfőjén a görnyedt hátú robotosok között végigmorajlik: „Meghalt a püspök!" Látogatásom a Püspökvárban Egy alkalommal egyesületi ügyben kihallgatásra jelentkeztem a Püspökvárban. Kissé el- fogódottan ültem a várakozók között a hatalmas teremben, ahol mindenki halkan beszélgetett. (...) ...rám került a sor. A dolgozószobáján keresztül vezetett a fogadójába. Zavaromban a falon függő portrén akadt meg a szemem. „Az édesanyám” — mondta kedvesen s néhány szóval emlékezett róla. Ez elég volt ahhoz, hogy összeszedjem gondolataimat. Röviden beszámoltam az egyesület ügyeiről... Útbaigazítást. tanácsokat adott, végül meleg szavakkal köszönte meg munkámat... Hogy, hogy- sem, búcsúzás helyett ráterelődött a szó Gyulára. „Ismerős, odavalósi?” — ragyogott fel az arca és hosszú, kedves diskurzus indult meg a felejthetetlen gyulai hívekről, közös ismerősökről. Csak úgy áradt belőle volt hívei iránti szeretete. Mindenkiről mindent tudott. Nem tudtam neki újságot mondani. Arra gondoltam, hogy odakint még sokan várakoznak. Arca azonban az otthon varázsától ragyogott, boldog volt, hogy valakivel régi híveiről beszélgethetett... Nem az emberekről beszélt, nem problémákról, hanem X-ről és Y-ról, név szerint és személyes gondokról. „Ne menjen még!” — tartóztatott többször és búcsúzásnál megígértet- te, hogy máskor is eljövök hírt hallani a gyulaiakról. Nem engedte, hogy egy is elvesszen közülük Nagycsütörtökön igen veszélyesre fordult a helyzetünk, ugyanakkor hírt kaptunk, hogy a várban viszonylagos nyugalom van, s Püspökatyánk vár bennünket. A vár kertjében egy kisebb embergyűrű közepén beszélgetett Püspökatyánk egy orosz őrnaggyal. „Miért nem jöttek mindjárt? Csak nem történt bajuk? Jöjjenek nővéremhez, majd elhelyezi magukat.” El kellett mondanunk az átélt eseményeket, s ő is a Püspökvárban történteket, majd így folytatta: „Olyan sok jószándékú emberrel találkoztam a harcoló katonák közt. Ez az őrnagy is olyan kedves volt, de már nem tud tovább védelmet nyújtani számunkra, tovább kell indulnia”. ...Újabb harcosok jöttek. „Már megint — csóválta a fejét —, így megy ez három napja, éjjel-nappal.” A szomszéd helyiségben zajlott a beszélgetés, egy üveg nélküli rácsos ablak volt közöttünk. Az átszűrődő hang egyre erősödött, az emberek ijedten suttogtak. A katonák kiabáltak, a tolmács küszködött. A szóváltás komolyra fordult. Lövés dördült el. Útána pillanatnyi szünet, majd egy sorozat következik... A szöges bakancsok kopogása jelzi, hogy a katonák sietve eltávoztak. Irtózatos csendre döbbentünk. A merénylet utáni félóra. Az ajtót feltépi a titkár. „Kötszereket!” — fordul felém. Kezébe adom, de nem merem megkérdezni, hogy mi történt. Nagyon sápadt volt. Aztán ismét visszatér. „Steril vattát!” — Hosszabban kell keresni, közben megkérdezem: „Őt találta?” — Bólint. — „Hol?” — Haslövés”. — „Él még?” — „Igen”. Suttogó beszédünket nem hallotta senki, de úgyis tudják már lent az óvóhelyen. ...Megállók az óvóhely legfelső lépcsőfokán. Rembrandti kép. Lent a mélyben, a rosszul világított óvóhely priccsén fekszik Püspökatyánk. Sápadt arcú, megrettent emberek gyűrűje veszi körül. Fején már kötés van. Szeme nyitva. Beszél. Itt fenn nem hallom a szavát. A tömegtől nem tudok a közelébe férkőzni. Vöröskeresztes egyenruhában a nővére hajol fölé. A tolmács, aki történetesen orvos, kötözi. (...) Rettenetesen egyedül lettem. Valaki megfogta a kezemet: „Rosszul vagy?” — kérdi az igazgatónőm. Megszorítom kezét: „Menekülni innen!” — A tündérpalotából, az azilomból egyszerre a rémségek háza lett. Hová? — A toronyba, az ő kis kápolnájába! Imádkozzunk ott érte, amíg kötözik.” Sötétség.... Egyedül botorkálunk az elhagyott lépcsőkön. (...) Az ablakok helyén üresség tátong. A selyemkárpitokkal a szél játszik... Az oltár virágdíszben. A fogason egy reverenda függ. Beletemetem arcomat. ...Éjjel is lehet már. A holdfény rávilágít az árva reverendára. Hűvös szél borzolja a hajamat. Csönd van. Az ablakhoz lopódzom. Egy kis ember- csoport vonul ki a várból. Hord- ágyat visznek. A menet élén fekete reverendás alak: a titkár. Lépéseiket komoran visszhangozzák a falak. Most fordulnak a székesegyház mellé. Az öregtemplomnak nincs meg a tornya, a tetőzete is hiányzik. A lépések zaja belevész a csöndbe, az árnyékokat felissza a sötétség. A Duna méltóságteljesen folyik tovább, egyre tovább... Csak néhány lövés dördülése töri meg a csendet. Győr ostroma véget ért... Másnap reggel mi is elhagyjuk a várat. Úgy térünk haza, mintha a másvilágról jönnénk. Délben hírt kapunk: Püspökatya jól van! — Robotra visznek. (...) Nap mint nap késő éjjelig kemény fizikai munkát végzek. De húsvét hétfőjén a görnyedt hátú robotosok között végigmorajlik: „Meghalt a püspök!” — Nem értem... Mélyen hajolok a mosóteknő fölé. Lassan megerednek könnyeim, s a két kis könnypatak táplálja egyre a véres, piszkos vizet. A bánat a lel- kembe mar, kezemet a lúg marja. Nem tudom, melyik fáj jobban. Meghívó Apor Vilmos szobrának avatására Tisztelt Hölgyem! Uram! Gyula legendás hírű, felekezeti hovatartozásra való tekintet nélkül tisztelt, nagyrabecsült apátplébánosának, a vértanú püspöknek — aki minden embert szeretett, minden rászorulón segített, védelmezte az üldözötteket és másokért életét áldozta —, boldog.Apor Vilmosnak szobrot állítunk. Hívjuk és várjuk a szoboravató ünnepségünkre, amely holnap, szombaton 15 órakor hálaadó szentmisével kezdődik Gyulán a katolikus nagytemplomban, majd 16 órakor a templom előtt álló szobor avatásával és megáldásával fejeződik be. Tisztelettel kérjük — ha lehetősége van — egy szál virágot hozzon magával és helyezze el a szobornál. Apor Vilmos Emlékbizottság lindenttudó házas z optimális építőrendszer a POROTHERM® N+F építési rendszer tud, az nem mindennapi. Egy életre szól! A rendszer legújabb tagja 1ROTHERM* 44 N+F, a szenzációs, új falazóblokk. Az eredmény a 44 cm vastag falazat és a minden eddigit lülmúló hőszigetelő képesség. IVTYI JÁNOS őanyag- kereskedő js 17-étől július 17-éig »OROTHERM® téglákra 8— 1O^o'^kedvezményt adunk. 10 km-es körzetben ingyenes kiszállítás! éscsaba, Kétegyházi út 18. sz. (a Hűtőház után.) Nyitva: hétfőtől péntekig 7-16 óráig, szombaton 7-12 óráig. WIENERBERGER Téglaipari Rt. HA ÖN CÍMÜNKRE ELKÜLDI HÁZÁNAK TERVEIT, INGYENESEN KISZÁMÍTJUK A SZÜKSÉGES POROTHERM® TERMÉKEK MENNYISÉGÉT. Kérem, küldjenek címemre részletesebb információt. Név: K. Cím: □□□□ magánvásárló □ Wienerberger Téglaipari Rt. 1119 Budapest, Bártfai u. 34. Fax: 203-9988 Tel.: 464-7040 tervező r j j kivitelező I ___I K érjük nyomtatott betűvel kitölteni! * POROTHERM NYERŐJÁTÉK: 1998 március 1. és szeptember 30. között Nyerje vissza a házára való POROTHERM N+F építőanyagát. Részletes információért forduljon helyi építőanyag-kereskedőjéhez! Ki nevet a végén Bizonyára az, aki a tályos gázellátó Teki felel séhe lást választja tar- izemeltetéséhez. ajánlatát is, hogy megtalálja a legmeg- kényelmes, meleg otthon megteremté- osításért tárcsázza a hétvégén is hívható 06-80-29-29-29 Shell \y;,, ->- ' ' < 3-" y y ■ ::: ,, =« ELVEZETJÜK A KÉNYELEMBE
