Békés Megyei Hírlap, 1998. június (53. évfolyam, 127-151. szám)
1998-06-13-14 / 137. szám
Élő embert szeretnének menteni A mamát kilencméteres iszap alatt találták meg „Technikai eszközeink eléggé komolyaknak bizonyultak az olaszoké mellett is. Olyan látvány tárult a szemünk elé, amilyen eddig még nem. Sokféle katasztrófahelyzetben dolgoztunk már a bányaomlástól a vasúti szerencsétlenségig, de itt olyan természeti erőkkel találkoztunk, hogy egy teljes házat 70 méterrel képes volt egyben arrébb vinni a sárlavina.” Suta István, a Magyar Speciális Mentők Egyesülete Gyorsbeavatkozó és Katasztrófafelderítő Készenléti Mentőegység kutyás vezetője egyike volt azoknak a magyaroknak, akik Olaszországban, Nápolytól délre, a sárlavina által sújtott faluban mentettek. A követségen felajánlották segítségüket. Előbb egy öt-, majd egy kéttagú csoport indult el egy-egy speciálisan kiképzett kutyával. Suta Istyánnal Gyulán találkoztunk, Szathmáry Nikolett keresésekor.- A sártengerre az első napokban nem lehetett rámenni, de a meleg miatt hamarosan repedezni kezdett a teteje — mondta. — Nápolytól 25 kilométerre található a Sarno nevezetű falu, melybe 18 órai utazás után érkeztünk meg. A többiek akkor már javában mentettek. Mi egy idős férfit szabadítottunk ki a romok alól. Találkoztunk olyan házzal, amelyet a sárlavina 70 méterrel egyben odébb vitt és olyannal, melynek felső szintjét felemelte, szabályosan szétrobbantotta a házat. A megrepedezett sártengeren a kutya négy méter mélyen megérezte a szagokat. Azon a részen, ahol a férfit kiszabadítottuk, egy idős hölgy is eltűnt. A menye kézen fogva vezette ki a házból és a sodrás széjjelvitte őket. A menye megmutatta a helyet, az omlás alatt nem találtuk meg. Megígértük az eltűnt néni fiának, hogy addig nem megyünk hazaiamig meg nem találjuk. A 12. napon sikerült, a helytől, ahol elengedte a menye kezét, körülbelül hat méterre volt egy pincelejáróban, kilenc méter iszap alatt... Az utcában ez a két személy tűnt el. Az utcabeliek annyira megszerettek bennünket, annyira megbíztak bennünk, hogy akiknek romba dőlt a háza, az értékeik kimentését ránk bízták. Megmondták, körülbelül merre lehettek... — A híradásokban lehetett látni gépek előtt kutató embereket. — Segítettünk a tűzoltóknak is, akik markológépekkel távolították el az iszapot. Előttük haladtunk kutyával, nehogy valakinek a testét széttépjék. Élő emberre már esély sajnos nem volt. A harmadik napon találtak egy élő hölgyet, akkor mi még nem voltunk a helyszínen. Élőlénnyel azért találkoztunk, az 5. napon egy kutya, a 12. napon egy macska szaladt ki a rom alól. — Mitől keletkezhetett a sárlavina?- Hogy mi igaz belőle és mi nem, a tolmácson keresztül azt hallottuk, megvádolták a polgármestert az ésszerűtlen fakitermelésért, mert ettől indultak meg a kövek. Fellazult a talaj és a háromnapos esőzés lemosta a hegy oldalát. Nagyon sok fát behordott a lakásokba, darabokban és gyökerestől. Ág egyiken sem maradt... A felderítő mentők jártak a jugoszláviai bányászszerencsétlenségnél, a csehországi és lengyelországi árvizeknél. — Minden mentés más — mondta Suta István. — Mindenütt azért segítünk, hogy az embereket, holttesteiket megtaláljuk. Élő embereket szeretnénk felkutatni, de a baj után érkezve inkább tetemeiket találjuk. Szőke Margit Nem lesz pörköltfőző verseny Gyopároson Iskolafelújítás A medgyesegyházi képviselő- testület legutóbbi ülésén 3,5 millió forintot tervezett az idei legszükségesebb javítások, felújítások elvégzésére. Ezen belül halaszthatatlan feladatként jelölték meg az iskola és napközi tetőszigetelését, az idősek klubja ereszcsatornáinak felújítását, valamint az ön- kormányzati ingatlanok szennyvízhálózatra történő csatlakozását. Külön céljelleggel döntöttek a sportcsarnok öltözőjének felújításáról és a berendezések pótlásáról. (I) Gyopárosfürdőn kellemes környezetben nap- fürdőznek a strandolok, pancsolnak a gyerekek, ha akarnak, strandröp- labdázhatnak — Igazi ki- kapcsolódást nyújt a kulturált környezet. A családok azért is látogatnak ide szívesen, mert .az ősparkban sétálni lehet, más programot, kirándulást is lehet szervezni. így vélte egy meggondolatlan vállalkozó is. A Magyar Televízió I-es csatornájának reggeli műsorában a bájos műsorvezető arról tájékoztatta az ország nyilvánosságát, hogy a Békés megyei fürdőhelyen, Gyopároson nagyszabású pörköltfőző versenyt rendeznek június végén. Nosza! Valamiről lemaradtunk? — hasított belénk a felismerés, majd egy telefon ide, egy másik oda, de a kérdezettek dühös hangon közölték velünk, ők is a tévéből értesültek. Napok teltek el, mire kiderítettük, mi a hír valóságtartalma. Egy orosházi munkanélküli fiatalember remek öüetével felkeresett néhány helyi vállalkozót és megosztotta elképzeléseit velük. A cégvezetők azt mondták: rendben, ha eljön az ideje, lesz érdeklődés, melléd állunk. A szervezés azonban valahol, valamiért megrekedt. Ám a jelentkezők hallva a tévés felhívást, az ott elhangzott ígéreteket (kapnak húst, a főzéshez ezt- azt), hívták a gyopárosi strand vezetőjét, akivel a fiatalember nem állapodott meg semmiről. — Már a meg nem főzött pörköltet is árulja! — mesélte valaki. Másoknak viszont már volt tiszteletbeli belépőjük a rendezvényre. - Csibészség ez az egész. Én nem adtam erre a célra egy vasat sem. Azt ígértem, zsűritagot hozok neki — dohogott az a vállalkozó, akire hivatkozva igyekezett az orosházi férfi másokat is megnyerni magának. — Én viszont először a saját pénzemet szeretném vi- szonüátni, azután nem bánom mit és hol akar ez a valaki szervezni — háborgott az állítólagos ötletgazda egyik kárvallottja. Csete Ilona Kockás történetek .......................... —- ------------------------ WMI BBB—-—I—m— ÍSBBBBBBBBBmbMMMMBÍ I I I—■» N ehéz a bohémélet, állítják bohémek Sok éve házasságban élő utasunk szokásához híven bontja ki a „szabadság zászlaját” történetünkben is. Nem e sorok íróján múlik, hogy a csattanóval most sem maradunk adósak, mert Ismét egy erős asszonnyal találkozhat az olvasó. — Egy telefonfülkéhez hívtak Békéscsaba külvárosába. Ötven év körüli, jól öltözött férfi várt rám, azzal fogadott, hogy szórakozni indul. Lelkesen magyarázta, hogy egy hónapja vár erre a napra, tudnnillik a felesége minden hónapban két napot szakmai képzésen Budapesten tölt. Ő ilyenkor beindul, felcsíp egy nőt, és vele tölti az éjszakát, másnap hazaérkező felesége, itt nagyot kacagott, sosem tudott meg eddig semmit. így teljes az élet, magyarázta, nem is tudná mi lenne vele e nélkül a két nap nélkül. Hála az égnek, felesége cége jól prosperáló, egyszersmind dinamikusan fejlődő cég, szükség van a kiművelt emberfőkre; ezen jót nevetett. Azután vastagra tömött pénztárcáját vette elő, hogy megmutassa, van nála pénz. Egész hónapban külön munkákat vállalok, erre az egy napra spórolok, hogy végre jól érezzem magam, mondta. Ennek jegyében jó néhány helyet felkerestünk. Éjfélre az egyik diszkóban fel is csípett egy csinos fiatal lányt. Még meg kellett állnom az egyik éjjelnappal nyitva tartó élelmiszerbolt előtt, ahol a férfi konyakot, drága borokat, márkás pezsgőket vásárolt; innen már a lakására vittem. Miközben rendezte a számlát, elégedett pillantásokat vetett az épület sötét ablaktábláira. Amikor kiértem a földes utca sarkára, egy mikrobusz állt meg mellettem. Megtermett, negyven év körüli nő szállt ki belőle. Megfordult a fejemben, szép is lenne, ha a feleség érkezett volna meg. Visszagurultam a helyemre, majd a hajnali órákban a kórházhoz hívtak. Iménti utasom várt. Arcát, homlokát, szemöldökét jó néhány ragtapasz ékte- lenítette. Amikor meglátott, kínjában jót nevetett. Ha nem én jövök ismét, mondta, egy másik taxisnak valószínű azt mondta volna, hogy a kocsmában verekedett, többen jöttek rá, de ő hősiesen ellenállt. Ám így nincs értelme mellébeszélni, én úgy is sejtem, mi történhetett. A továbbképzés sajnos csak egynapos volt. A felesége ezt előre tudta, de szándékosan nem szólt előre, mert meglepetést akart okozni. Hát sikerült. Egy fél év múlva a vasútállomás előtt találkoztam vele. Gondolom, érdeklődtem tőle, miközben hazafele vittem, a nevezetes eset óta óvatosabb a kiruccanásokkal. Hol van az már, legyintett, az a fránya cég tönkrement, az asszony egész nap otthon van, rajta tartja a szemét, az is nagy szó mostanság, ha hébe-hóba a kocsmában meg tud inni egy sört. Pánics Szabó Ferenc VÉLEMÉNYEK Telefonon megkérdeztük néhány olvasónkat, hogyan viselik a szélsőséges időjárási viszonyokat? Benkó Béla, 42 éves gyotrtaendrődi vállalkozó: A hideget inkább elviselem, mint a nagy meleget. Ilyenkor a nyári kánikulában nehezen tudom kipihenni magamat. Legszívesebben egy jó hűvös szobában, vagy vízparton árnyékban érzem jól magam a nagy melegben. Puskás Attila, 19 éves gyulai egyetemi hallgató: Még egy vizsgám van és számomra elkezdődik a nyári szünet. Ilyen jó időben nehezen megy a felkészülés, de ha túl leszek az utolsó vizsgán, nem fogom bánni a nyári meleget. Kovács Jánosné, SÍ éves békéscsabai rokkant- nyugdíjas: Nehezen viselem a szélsőséges időjárást, különösen az időjárási frontokra vagyok érzékeny. Nyáron, ha nagy a meleg inkább csak az esti, hűvösebb órákban mozdulok ki a lakásból. Varga István, 26 éves mezőkovácsházi lakatos: Nem jó, ha nagyon szélsőséges az időjárás. Nyáron szeretem, ha meleg az idő, de a kánikula már nem hiányzik. A harminc fok fö- lötü hőséget még a nyári szabadság alatt sem szeretem. A kedvenc évszakom, mikor a legjobban érzem magam, a tavasz. (y) Kánikula: jó téma Hogy vagy, de rég láttalak!? - hadarta sablonos kérdéseit ismerősöm, aki választ sem várva rohant tovább az utcán, de láttam, elégedett önmagával, merthogy elmondhatta, találkozott velem és ,, beszélgettünk" egy kicsit. Hálás téma az és te hogy vagy? típusú kérdezek, de te ne felelj, mert nem különösebben érdekel a válaszod jellegű párbeszéd. A napokban viszont ismét elővettük gazdag szókincsünk kimeríthetetlen tárházából az időjárással kapcsolatos sztereotip dialógusainkat.- Felétek is ilyen meleg van? - kérdezte valaki, akitől mindössze 20 kilométer távolság választott el.- Jaj, de melegem van, te hogy bírod? — érdeklődött munkatársam, de trópusi levegővételre se maradt időm az árnyékban, mert pillanatok alatt el is viharzott.- Mit szólsz ehhez az elviselhetetlen forrósághoz? - fordult felém és szegezte nekem a kérdést barátnőm. Már azt hittem, őszintén érdekli a véleményem, ezért pártailú- ciásra igyekeztem faragni mondókámat, ám hamar örültem. Válaszom helyett inkább arra ösztönzött, ne gondolkodjak, inkább vegyek neki egy fagyit. Apropó! A kedves Olvasónak mi a véleménye erről a szeszélyes időjárásról?! Cs. I. I Suta István Gyulán Crow nevű kutyájával Samo, a kis olasz falu, amelyet a hegyekből lezúduló sártenger maga alá temetett. Képűnkön jól láthatók a sárfolyam ú$ii
