Békés Megyei Hírlap, 1998. június (53. évfolyam, 127-151. szám)

1998-06-13-14 / 137. szám

Élő embert szeretnének menteni A mamát kilencméteres iszap alatt találták meg „Technikai eszközeink eléggé komolyaknak bizonyultak az ola­szoké mellett is. Olyan látvány tárult a szemünk elé, amilyen eddig még nem. Sokféle kataszt­rófahelyzetben dolgoztunk már a bányaomlástól a vasúti szeren­csétlenségig, de itt olyan termé­szeti erőkkel találkoztunk, hogy egy teljes házat 70 méterrel ké­pes volt egyben arrébb vinni a sárlavina.” Suta István, a Magyar Speciális Men­tők Egyesülete Gyorsbeavatkozó és Katasztrófafelderítő Készenléti Mentő­egység kutyás vezetője egyike volt azoknak a magyaroknak, akik Olaszor­szágban, Nápolytól délre, a sárlavina által sújtott faluban mentettek. A kö­vetségen felajánlották segítségüket. Előbb egy öt-, majd egy kéttagú cso­port indult el egy-egy speciálisan ki­képzett kutyával. Suta Istyánnal Gyu­lán találkoztunk, Szathmáry Nikolett keresésekor.- A sártengerre az első napokban nem lehetett rámenni, de a meleg mi­att hamarosan repedezni kezdett a te­teje — mondta. — Nápolytól 25 kilomé­terre található a Sarno nevezetű falu, melybe 18 órai utazás után érkeztünk meg. A többiek akkor már javában mentettek. Mi egy idős férfit szabadí­tottunk ki a romok alól. Találkoztunk olyan házzal, amelyet a sárlavina 70 méterrel egyben odébb vitt és olyan­nal, melynek felső szintjét felemelte, szabályosan szétrobbantotta a házat. A megrepedezett sártengeren a kutya négy méter mélyen megérezte a szago­kat. Azon a részen, ahol a férfit kisza­badítottuk, egy idős hölgy is eltűnt. A menye kézen fogva vezette ki a házból és a sodrás széjjelvitte őket. A menye megmutatta a helyet, az omlás alatt nem találtuk meg. Megígértük az el­tűnt néni fiának, hogy addig nem me­gyünk hazaiamig meg nem találjuk. A 12. napon sikerült, a helytől, ahol elen­gedte a menye kezét, körülbelül hat méterre volt egy pincelejáróban, kilenc méter iszap alatt... Az utcában ez a két személy tűnt el. Az utcabeliek annyira megszerettek bennünket, annyira megbíztak bennünk, hogy akiknek romba dőlt a háza, az értékeik kimen­tését ránk bízták. Megmondták, körül­belül merre lehettek... — A híradásokban lehetett látni gé­pek előtt kutató embereket. — Segítettünk a tűzoltóknak is, akik markológépekkel távolították el az iszapot. Előttük haladtunk kutyával, nehogy valakinek a testét széttépjék. Élő emberre már esély sajnos nem volt. A harmadik napon találtak egy élő höl­gyet, akkor mi még nem voltunk a helyszínen. Élőlénnyel azért találkoz­tunk, az 5. napon egy kutya, a 12. na­pon egy macska szaladt ki a rom alól. — Mitől keletkezhetett a sárlavina?- Hogy mi igaz belőle és mi nem, a tolmácson keresztül azt hallottuk, megvádolták a polgármestert az éssze­rűtlen fakitermelésért, mert ettől in­dultak meg a kövek. Fellazult a talaj és a háromnapos esőzés lemosta a hegy oldalát. Nagyon sok fát behordott a la­kásokba, darabokban és gyökerestől. Ág egyiken sem maradt... A felderítő mentők jártak a jugoszlá­viai bányászszerencsétlenségnél, a csehországi és lengyelországi árvizek­nél. — Minden mentés más — mondta Suta István. — Mindenütt azért segí­tünk, hogy az embereket, holttesteiket megtaláljuk. Élő embereket szeret­nénk felkutatni, de a baj után érkezve inkább tetemeiket találjuk. Szőke Margit Nem lesz pörköltfőző verseny Gyopároson Iskolafelújítás A medgyesegyházi képviselő- testület legutóbbi ülésén 3,5 millió forintot tervezett az idei legszükségesebb javítások, felújítások elvégzésére. Ezen belül halaszthatatlan feladat­ként jelölték meg az iskola és napközi tetőszigetelését, az idősek klubja ereszcsatornái­nak felújítását, valamint az ön- kormányzati ingatlanok szennyvízhálózatra történő csatlakozását. Külön céljelleg­gel döntöttek a sportcsarnok öltözőjének felújításáról és a berendezések pótlásáról. (I) Gyopárosfürdőn kelle­mes környezetben nap- fürdőznek a strandolok, pancsolnak a gyerekek, ha akarnak, strandröp- labdázhatnak — Igazi ki- kapcsolódást nyújt a kul­turált környezet. A családok azért is látogatnak ide szívesen, mert .az őspark­ban sétálni lehet, más progra­mot, kirándulást is lehet szer­vezni. így vélte egy meggon­dolatlan vállalkozó is. A Magyar Televízió I-es csa­tornájának reggeli műsorában a bájos műsorvezető arról tájé­koztatta az ország nyilvánossá­gát, hogy a Békés megyei für­dőhelyen, Gyopároson nagy­szabású pörköltfőző versenyt rendeznek június végén. No­sza! Valamiről lemaradtunk? — hasított belénk a felismerés, majd egy telefon ide, egy másik oda, de a kérdezettek dühös hangon közölték velünk, ők is a tévéből értesültek. Napok tel­tek el, mire kiderítettük, mi a hír valóságtartalma. Egy orosházi munkanélküli fiatalember remek öüetével fel­keresett néhány helyi vállalko­zót és megosztotta elképzeléseit velük. A cégvezetők azt mond­ták: rendben, ha eljön az ideje, lesz érdeklődés, melléd állunk. A szervezés azonban valahol, valamiért megrekedt. Ám a je­lentkezők hallva a tévés felhí­vást, az ott elhangzott ígéreteket (kapnak húst, a főzéshez ezt- azt), hívták a gyopárosi strand vezetőjét, akivel a fiatalember nem állapodott meg semmiről. — Már a meg nem főzött pör­költet is árulja! — mesélte vala­ki. Másoknak viszont már volt tiszteletbeli belépőjük a rendez­vényre. - Csibészség ez az egész. Én nem adtam erre a cél­ra egy vasat sem. Azt ígértem, zsűritagot hozok neki — doho­gott az a vállalkozó, akire hivat­kozva igyekezett az orosházi férfi másokat is megnyerni ma­gának. — Én viszont először a saját pénzemet szeretném vi- szonüátni, azután nem bánom mit és hol akar ez a valaki szer­vezni — háborgott az állítólagos ötletgazda egyik kárvallottja. Csete Ilona Kockás történetek .......................... —- ------------------------ WMI BBB—-—I—m— ÍSBBBBBBBBBmbMMMMBÍ I I I—■» N ehéz a bohémélet, állítják bohémek Sok éve házasságban élő uta­sunk szokásához híven bontja ki a „szabadság zászlaját” történe­tünkben is. Nem e sorok íróján múlik, hogy a csattanóval most sem maradunk adósak, mert Is­mét egy erős asszonnyal talál­kozhat az olvasó. — Egy telefonfülkéhez hívtak Békés­csaba külvárosába. Ötven év körüli, jól öltözött férfi várt rám, azzal fogadott, hogy szórakozni indul. Lelkesen ma­gyarázta, hogy egy hónapja vár erre a napra, tudnnillik a felesége minden hónapban két napot szakmai képzésen Budapesten tölt. Ő ilyenkor beindul, felcsíp egy nőt, és vele tölti az éjszakát, másnap hazaérkező felesége, itt nagyot kacagott, sosem tudott meg eddig sem­mit. így teljes az élet, magyarázta, nem is tudná mi lenne vele e nélkül a két nap nélkül. Hála az égnek, felesége cé­ge jól prosperáló, egyszersmind dina­mikusan fejlődő cég, szükség van a ki­művelt emberfőkre; ezen jót nevetett. Azután vastagra tömött pénztárcáját vette elő, hogy megmutassa, van nála pénz. Egész hónapban külön munká­kat vállalok, erre az egy napra spóro­lok, hogy végre jól érezzem magam, mondta. Ennek jegyében jó néhány helyet felkerestünk. Éjfélre az egyik diszkó­ban fel is csípett egy csinos fiatal lányt. Még meg kellett állnom az egyik éjjel­nappal nyitva tartó élelmiszerbolt előtt, ahol a férfi konyakot, drága boro­kat, márkás pezsgőket vásárolt; innen már a lakására vittem. Miközben ren­dezte a számlát, elégedett pillantáso­kat vetett az épület sötét ablaktábláira. Amikor kiértem a földes utca sarká­ra, egy mikrobusz állt meg mellettem. Megtermett, negyven év körüli nő szállt ki belőle. Megfordult a fejemben, szép is lenne, ha a feleség érkezett vol­na meg. Visszagurultam a helyemre, majd a hajnali órákban a kórházhoz hívtak. Iménti utasom várt. Arcát, homlokát, szemöldökét jó néhány ragtapasz ékte- lenítette. Amikor meglátott, kínjában jót nevetett. Ha nem én jövök ismét, mondta, egy másik taxisnak valószínű azt mondta volna, hogy a kocsmában verekedett, többen jöttek rá, de ő hősi­esen ellenállt. Ám így nincs értelme mellébeszélni, én úgy is sejtem, mi tör­ténhetett. A továbbképzés sajnos csak egynapos volt. A felesége ezt előre tud­ta, de szándékosan nem szólt előre, mert meglepetést akart okozni. Hát si­került. Egy fél év múlva a vasútállomás előtt találkoztam vele. Gondolom, érdeklőd­tem tőle, miközben hazafele vittem, a nevezetes eset óta óvatosabb a kirucca­násokkal. Hol van az már, legyintett, az a fránya cég tönkrement, az asszony egész nap otthon van, rajta tartja a sze­mét, az is nagy szó mostanság, ha hé­be-hóba a kocsmában meg tud inni egy sört. Pánics Szabó Ferenc VÉLEMÉNYEK Telefonon megkérdez­tük néhány olvasónkat, hogyan viselik a szélső­séges időjárási viszo­nyokat? Benkó Béla, 42 éves gyotrtaendrődi vállalkozó: A hideget inkább elvise­lem, mint a nagy meleget. Ilyenkor a nyári kánikulá­ban nehezen tudom kipi­henni magamat. Legszíve­sebben egy jó hűvös szo­bában, vagy vízparton ár­nyékban érzem jól magam a nagy melegben. Puskás Attila, 19 éves gyulai egyetemi hallgató: Még egy vizsgám van és számomra elkezdődik a nyári szünet. Ilyen jó idő­ben nehezen megy a felké­szülés, de ha túl leszek az utolsó vizsgán, nem fogom bánni a nyári meleget. Kovács Jánosné, SÍ éves békéscsabai rokkant- nyugdíjas: Nehezen vise­lem a szélsőséges időjá­rást, különösen az időjárá­si frontokra vagyok érzé­keny. Nyáron, ha nagy a meleg inkább csak az esti, hűvösebb órákban mozdu­lok ki a lakásból. Varga István, 26 éves mezőkovácsházi lakatos: Nem jó, ha nagyon szélső­séges az időjárás. Nyáron szeretem, ha meleg az idő, de a kánikula már nem hi­ányzik. A harminc fok fö- lötü hőséget még a nyári szabadság alatt sem szere­tem. A kedvenc évszakom, mikor a legjobban érzem magam, a tavasz. (y) Kánikula: jó téma Hogy vagy, de rég látta­lak!? - hadarta sablonos kérdéseit ismerősöm, aki választ sem várva rohant tovább az utcán, de lát­tam, elégedett önmagával, merthogy elmondhatta, találkozott velem és ,, be­szélgettünk" egy kicsit. Hálás téma az és te hogy vagy? típusú kérdezek, de te ne felelj, mert nem kü­lönösebben érdekel a vála­szod jellegű párbeszéd. A napokban viszont is­mét elővettük gazdag szó­kincsünk kimeríthetetlen tárházából az időjárással kapcsolatos sztereotip dia­lógusainkat.- Felétek is ilyen meleg van? - kérdezte valaki, akitől mindössze 20 kilo­méter távolság választott el.- Jaj, de melegem van, te hogy bírod? — érdeklődött munkatársam, de trópusi le­vegővételre se maradt időm az árnyékban, mert pillana­tok alatt el is viharzott.- Mit szólsz ehhez az elviselhetetlen forróság­hoz? - fordult felém és szegezte nekem a kérdést barátnőm. Már azt hit­tem, őszintén érdekli a vé­leményem, ezért pártailú- ciásra igyekeztem faragni mondókámat, ám hamar örültem. Válaszom helyett inkább arra ösztönzött, ne gondolkodjak, inkább ve­gyek neki egy fagyit. Apropó! A kedves Olvasó­nak mi a véleménye erről a szeszélyes időjárásról?! Cs. I. I Suta István Gyulán Crow nevű kutyájával Samo, a kis olasz falu, amelyet a hegyekből lezúduló sártenger maga alá temetett. Képűnkön jól láthatók a sárfolyam ú$ii

Next

/
Thumbnails
Contents