Békés Megyei Hírlap, 1998. június (53. évfolyam, 127-151. szám)
1998-06-13-14 / 137. szám
A Békés Megyei Hírlap Melléklete Testőrök Mit kell tudni a test őröknek, kiket és mennyiért védenek? 8 Portré Mr. Bean angol humorista pályafutásáról, sike rének titkáról olvashatnak 8 Pozsár Gabi és Öcsi bácsi... Rangsor A világ harminc leggazdagabb embere Bili Gatestől a Nestlé r\ tulajdonosáig tJ Egy tizenhét éves, békéscsabai fiatalember, Pozsár Gábor valószínű még nagypapa korában is emlegetni fogja, mi minden történt vele 1998. májusában, annak is közepén. És lehet, hogy addig gyakran felvillan benne: tényleg nem csak álom volt, hogy Puskás Ferenc és az Aranycsapat másik három tagja, Hidegkúti Nándor, Grosics Gyula és Buzánszky Jenő társaságában csaknem két hetet töltött Amerikában. E sorok írója éppen tíz esztendővel ezelőtt kóstolhatott bele Amerikába, éppen azoknak a vendéglátóknak a jóvoltából, akik az utazást most is megszervezték. Pozsár Gabi, a Békéscsabai Előre ifjú futballistája a minneapolisi tornák egyikén korosztálya legjobb játékosa lett. Nevét akkor jegyezte meg jobban Palotás János, aki tíz éve sokak jó barátja Békéscsabán, elnökhelyettese a kinti klubnak és nagyon sokat tesz azért, hogy ez a sajátos magyar kapcsolat egy pillanatig se szüneteljen. O volt az egyik aláírója annak a meghívónak is, amelyből az alábbi kis történet kikerekedhetett. — Gabi! Kezdjük az elején. Mikor tudtad meg, hogy ilyen túrára invitálnak? — Április elején, az egyik edzés után hivatott Kovács Géza elnök úr, hogy átnyújt egy meghívót. Majd hanyatt estem, még az is megfordult a fejemben. hogy késő áprilisi tréfáról van szó. Már az is fantasztikus volt, hogy jelen lehetek a New York-iak jubileumi tornáján, de hogy Puskás Öcsi bácsikkal együtt utazhatom, tényleg szóhoz sem tudtam jutni. — A magyar ifjúsági válogatott tagjaként, mi több csapatkapitányaként, éppenséggel már gyakorlott utazó vagy, mégis... — Valóban sokszor jártam már külföldön is, de magyarok közé menni külföldön mindig felemelő élmény. Már a repülőtéren megfogja az embert az a tisztelet és szeretet, amivel mi irántunk viseltetnek a kinti magyarok. És hozzá sem kell tennem talán, kivált, amikor egy igazán világhírű magyar, Puskás Öcsi bácsi is jelen van. — Próbáljuk meg feleleveníteni a tizenkét nap eseményeit! — Május 17-én rendezték a látogatás legfontosabb eseményét, a majálissal egybekötött sportnapot, mégpedig New Jersey állam Woodbridge városában lévő magyar házban és annak sporttelepén. Talán mondanom sem kell, hogy a Philadelphia, egy lengyel egy ukrán és a mi csapatunk részvételével rendezett jubileumi négyes torna nagyszabású majális közepette kezdődött meg. .Lacipecsenye, kirakodóvásár, lángossütők, volt ott minden, ami a jó hangulathoz kell. A legnagyobb örömet persze az jelentette, hogy megnyertük az öles serleget és ezt, mint tiszteletbeli csapatkapitány én vehettem át. Ha nem tolakodó, még hozzáte- hetem, hogy három gólt sikerült szereznem és két gólpasszt adtam-. No, innen kezdve ültetett mindig maga mellé az asztalnál Öcsi bácsi... Az egész napos bulin legalább kétezren ünnepeltek, szórakoztak. Este a magyar ház dísztermében ünnepi műsor, majd bál következett, óriási ünneplésben részesítették az Aranycsapat játékosait, nagyon felemelő és szívszorongató érzés volt számomra is. — Aztán irány Kanada! — Torontóban a helyi Mátyás pincében „kezdtünk”’, majd másnap magyar házban a látogatás fénypontját ünnepi bankett jelentette. Legalább hat- százan voltunk, mindenkit egyenként mutattak be közülünk és érdekesség, hogy ott volt Gyenge Valéria egykori úszó olimpiai bajnok is. Volt időnk megnézni a varázslatos Varsity stadiont is, ahol mellesleg a Toronto Hungária barátságos meccset játszott a Croatia csapatával és a kezdőrúgást Szerényen és alázattal a sport iránt. Ezt a két jelzőt sokszor hallotta Gabi Amerikában FOTÓ: PALOTÁS JÁNOS Öcsi bácsiék végezték el, mi több,Öcsi bácsi játszott is egy félidőt. Láttuk az 58 ezer nézőt befogadó Skydomot. A baseballstadion 20 perc alatt válik fedetté... Grosics Gyulát baseball- kesztyűvel, minket ütővel fotóztak, majd Öcsi bácsival dekáztunk egyet a műfüves pálya közepén — népes újságírói érdeklődés mellett. Végül átmentünk a közeli CN Towerba, amely 500 méterével a világ legmagasabb épülete. Ennek tetejéről aztán különösen csodaszép Toronto. — Szóval, a protokoll mellett jutott idő a városnézésre is. — Jó, hogy tetszik említeni. Mert a New York-i magyar főkonzul, Kovács István fogadása még kiemelkedett a látogatás eseményei közül, ezen jelen volt Bollok Ferenc, a New York Hungária elnöke és Palotás Jani bácsi is. A helyi tévé előtt azt mondta rólam Kovács István, hogy reméli, egyszer én is olyan sokra viszem, mint az Aranycsapat tagjai. No én erre sóhajtottam egyet. Azóta sokszor eszembe jutnak Öcsi bácsi tanácsai és példái. — Mondd el ennek két címszavát! — Szerénység és alázat a sport iránt. — Úgy tudjuk, mindenütt sok ajándékot kaptatok. Melyiket teszed vitrined főhelyére? — A jubileumi tornán nyert, háromlábú díszes serleget ugyan én vettem át, de ez természetesen a csapat vitrinjébe kerül. Sok-sok tárgyi ajándékot hozhattam haza magammal, én mégis ezt az albumot helyezem mindegyik fölé, amelyet Palotás Jani bácsitól kaptam és megörökíti az út minden mozzanatát. Örök, életreszóló élmény, ami mindennél többet ér. Már búcsúzunk Gabitől, jó vakációt kívánva, amikor arra kér: egy valami feltétlenül szerepeljen ebben a riportban. Felfedezőjének, testnevelő tanárának a neve. Kmács István kezei alatt négy évig ismerkedett a foci alapjaival. Neki is köszönheti, hogy most újból Amerikában járhatott. Fábián István Feretén-fehéreiv Paliország palimagyarjai Akkor most „külpolitizáljunk” egy kicsit! Azt nyilatkozta a minap valamelyik európai (az Európa szó itt nem földrajzi értelemben használtatik, hanem politikailag, vagyis a tőlünk nyugatra eső minőség szinonimájaként) külügyminiszter, hogy a Nyugat nem fogja megengedni Koszovóban az etnikai tisztogatást. A nagybritánn, vagy a gall külügyér marha nagy dolgot mondott (különben igazat), foltos nadrágba bújtatott fenekünket örömünkben akár földhöz is verhetnénk. Miként hetekkel ezelőtt, amikor az északír béke- szerződést aláírták, talán negyvenévi háborúskodás után. Közreműködéséért Clinton, a Bili, hirtelen babért is rakatott a fejére, egyesek pedig Nobel-díjat kezdtek rebesgetni jutalmául. Felőlem akár meg is kaphatná, ám nekem, a Kárpát-medencébe idekozmált nagymagyamak az egész északír paktumnak az a büdös nagy üzenete, hogy Nagy Britannia kész lemondani Észak-írországról, ha az északírek többsége népszavazáson ezt úgy akarja. Gyakorlatilag persze ennek kicsi az esélye, de elvileg minden lehet, még egy ósdi térkép átrajzolása is. Na, most tessenek higgadtan végiggondolni a következőket! Jugoszlávia szétesett, Csehszlovákia szintén, a Szovjetunió dettó. Idő kérdése és Koszovó egyesül az anyaországgal (Albániával), Moldávia (ha a románok nem fékezik őket eléggé) ugyancsak (mármint az anyaországgal — nem Albániával), az északírek pedig visszacsatlakoznak Írországhoz. Mivelhogy Ájrópa (kiejtve: Európa) megmondta: nincs etnikai tisztogatás. Fegyverrel. Különben lehet, a múltban különösen. Hogy a szomszédokban egész országrészek (pölö: Erdély, Felvidék, Kárpátalja, horribile dictu, Burgenland) etnikai térképét átrendezték, az más káposzta. Az régen volt, akkor, még a Nyugat sem tartozott Jurophoz (magyarul: Európához — naná, hogy politikailag, s nem földrajzilag). Csakhogy egy szép napon arra ébredünk majd, hogy itt aztán minden visszarendeződött az első világháború (értsd: Trianon) előtti határok mögé. A rohadt életbe! Mi pedig itt maradunk, a mieink meg ott maradnak (a határon túl), ahol vagyunk, s vannak. Aztán megállapíthatjuk: már megint palira vettek bennünket. Paliország palimagyarjait! Arpási Zoltán Gyopáros-Fürdő 1918. Egy képeslap a „községi szálloda kertrészletével” abból az időből, amikor még voltak árnyas kisvendéglők, s amikor még a pincérek az asztalok mellett, állva fogadták a kedves vendéget. A lapot Hercsi Gusztávné úrnőnek címezték Egerbe, s hátoldalán Muci a következőket írja: „Mi sokat lustálkodunk, s járunk Gyopárosra fürödni. Sanyi igen élvezi, lévén sok szép úrnő.” Azért a világ mégse változott sokat. Legalábbis a Sanyikat és az úrnőket illetően
