Békés Megyei Hírlap, 1998. június (53. évfolyam, 127-151. szám)
1998-06-02 / 127. szám
MEGYEI KÖRKÉP 1998. június 2., kedd A magyar zene hangversenye Békéscsabán Az est ajándéka: Erkel-ősbemutató A magyar zene hangversenyét rendezték meg minap a békéscsabai polgármesteri hivatal dísztermében. Közreműködtek: a Békéscsabai Vonós Kamarazenekar — hangverseny- mester Tóth István — és Baranyai László Liszt-díjas zongoraművész. Az évek során megszoktuk már, hogy ez az együttes mind műsorszámait, mind a kivitelezést illetően valami rendkívülivel ajándékoz meg bennünket. így nem csoda, ha ezt egy kicsit várjuk is. Amit azonban ezen az esten hallhattunk, az egészen különleges volt. Persze! Hiszen Csermák Antal és Rózsavölgyi Márk műveit csak elvétve, nagyritkán hallhatjuk. Csermák Antalnak most elhangzó művét: Az intézett veszedelem, avagy a haza szeretete, 1967-ben játszotta lemezre a Tátrai kamarazenekar a később felhangzó Rózsavölgyi művel, s talán azóta sem volt hallható. Az intézett (fenyegető) veszedelem 1809-ből való, és a napóleoni hadjáratnak állít emléket, melynek Magyarország is színterévé vált. A mű kezdetén érezhető Mozart — reminiszcencia — után hamisítatlan verbunkos zenét hallhattunk, minthogy ez a kornak jellegzetessége volt, csakúgy, mint a programzene. Ez is fellelhető a műben, hiszen a szerző mind a tíz tételnek megadja a címét, programját. A művet hallgatva nem volt nehéz megállapítani, hogy a verbunkos annyira egyedi stílus, amennyire az bármely zenetörténeti stílus. Csak azokkal szinte naponta találkozik a hangszerjátékos, ezzel nem. így ennek tökéletes inter- petálása annyira megragadja hallgatóit, amennyire az sikerült ezen az esten. Tóth István hegedűszólója szívbemarkolóan szép volt. Az est fénypontja kétségtelenül az Erkel-ősbemutató volt: Beg- leintungs stimmen zu den „Csel” Variationen zongorára és vonós kamarazenekarra. A mű felfedezése és bemutatása Tóth István művészeti vezető kutatómunkájának eredménye, no meg annak, hogy Sugár Miklós Erkel-díjas zeneszerző befejezte az addig félkész állapotban porosodó művet. Erkel a teljes zongoraszólamot írta meg, a zenekari részt azonban csak helyenként és vázlatosan. Nem kis feladat hárult tehát az újraalkotóra. Hogy megérte-e a fáradozást, az nem vitás, hiszen a magyar zene- irodalom gazdagodott egy Erkel- művel. Örülhetünk ennek a ténynek. Hát még a kivitelezésnek! A szólista, Baranyai László fergeteges technikai bravúrral és magas hőfokon izzó muzikalitással játszott, a zenekar pedig ismét tökéletes együtt muzsikálással ejtette ámulatba hallgatóit. Jól illett a műsorhoz Baranyai László két ráadásszáma: Liszt XII. Magyar rapszódia és a Manók tánca. Rózsavölgyi Márk első magyar társastánca ugyancsak zenetörténeti jelentőségű, hiszen ő volt az első, aki a korabeli táncdallamokat nemcsak „kitalálta”, hanem le is írta. A hattételes mű bővelkedik verbunkos elemekben, a táncok inkább a palotást idézik. A kompozíción mindvégig érezni lehetett, hogy a szerző, mint korának kiváló hegedűse, magához mérten írt nagyon igényes vonósműveket. Az előadó zenekar magasan megfelelt ezeknek az igényeknek. Számtalan erényük közül egy: A hegedűk leheletkönnyű, szinte csipkeszerű játékát jól egészítette ki a mélyvonósok biztos intonáció- jú és ritmikájú játéka. A műsort Weiner Leó II. Di- vertimentója zárta. Ez is a ritkábban hallható művek közé tartozik. A népzenei anyagból táplálkozó mű tökéletes befejezése volt a koncertnek, előadásában is. Első tétele, a Csárdás, mintegy híd volt az addig hallott stílus és a mai zene hangvétele közt. Engem különösen a II. tétel — Tréfálkozás — sziporkázó ritmikája és előadásának sziporkázó muzikalitása ragadott meg. A Zemplén megyei népdal feldolgozása a panaszos ének — II. tétel — bensőséges hangvételével vált emlékezetessé. Zárótételként a Kanász- tánc merész, újszerű intonációja, fergeteges tempója, ritmikája méltán hódította meg a közönséget. A hangverseny műsorválasztása pedig azért is nagyjelentőségű, mert gyakran feledésbe merülő értékeinket tárta elénk. Köszönjük. Dr. Sárhelyi Jenőné A közönség nagy tapssal köszönte meg a zenei élményt. A felvételen középen áll Baranyai László Liszt-díjas zongoraművész, balról Tóth István hangversenymester, a zongoránál pedig Sugár Miklós Erkel-díjas zeneszerző FOTÓ: KOVÁCS ERZSÉBET „Az az én világom!” Káldi Antalné fotó: kovács Erzsébet A pedagóguspályával 31 évvel ezelőtt kötelezte el magát az orosházi tanárnő, Káldi Antalné, akit Göncz Árpád köztársasági elnök szerdán tüntetett ki a Magyar Köztársaság Bronz Érdem- keresztjével. Anikót iskolájában, az orosházi József Attila Általános Iskolában tanítás után kerestük fel. Elmesélte: olyan jól titkolták kollégái a felterjesztést, hogy csak abból a meghívóból értesült a dologról, amit névre szólóan kapott néhány nappal ezelőtt. 110 pedagógus társaságában vehette át az elismerést a Parlament kupolatermében. — Szegeden a JATE magyar—történelem szakán szereztem diplomát, de 1967- ben nem volt hely az orosházi középiskolákban, így Gádoroson kezdtem tanítani. Később visszakerültem Orosházára, de már nem volt kedvem váltani, mert nagyon megszerettem az általános iskolás korosztályt, elmélyültem abban a tananyagban. Sikeres pályázataim voltak, majd az igazgatónővel, Pusztainé Szabó Margittal megírtuk az iskolatörténeti kiadványt, most pedig angolul tanulok — mesélt a múltról és a jelenről egyszerre a tanárnő, aki azt vallja, időnként tudnia kell az embernek megújulnia. Neki ez mindig sikerült a munkájában is. — Nagy sikerek, kudarcok nem voltak a 30 év alatt, minden nap örömmel mentem és megyek tanítani, amikor becsukom az osztályterem ajtaját, az az én világom — mondta búcsúzóul. Cs. I. ■ I biztosító, annyiféle kötelező felelossegmztositasi ajanlat. A Providencia elve a törvény adta lehetőséggel - a Magyarországon lehetséges legkedvezőbb ást kínálja személyautókra, bérautókra, illetv ÍM* a: a m JJJU-f JJJUJJ JJJ im ÄMD Mii lii I.. 4-' m idencia Információs ;í : ■fiag» ! PROVIDENCIA OSZTRAK-MAQYAR BIZTOSÍTÓ RT. .i':..;
