Békés Megyei Hírlap, 1998. május (53. évfolyam, 102-126. szám)
1998-05-22 / 119. szám
8 Heti gazdaság 1998. május 22., péntek „Látni és érezni kell a minőséget” (Folytatás a 7. oldalról) Először sehogy se akart felhajolni a vessző, hogy kosár formája legyen. Mi lesz ebből: rétestál? — kérdezték. Mérgemben elhajítottam, de nem hagyott nyugodni a dolog. Hát így kezdődött és végül magam is rájöttem a csínjára-bínjára. — Régen honnan szereztek alapanyagot a kosaraknak? — A Vág partján sok nyárfa és fűzfa termett, időnként kimentem és hajtásokat gyűjtöttem. A kukoricaszárat az időben vesszőbe kötöttük, amit a piacon lehetett venni, és a simábbakat félretettem télire. Máskor — ha nekem nem volt anyagom — egy ismerősnek fontam felesbe, így mindketten jól jártunk. Arra mindig vigyáztam, hogy a feneke jó erős legyen és sokáig megtartsa az oldalát. Van ismerős, aki a régi időből tőlem kapott kosarat mutatta teljes épségében. Aztán 1947-ben jött a kitelepítés, melyről regényt lehetne írni. Az volt a bűnünk, hogy magyarok voltunk. A 19 család 54 vagonban érkezett Magyarországra, mi Nagybánhegyesre. Itt is meg kellett élni. Ekkor még volt kimaradva vesszőm, majd később, a családi házunk melletti érpartra magam ültettem fiűzvesz- szőket. Mostanában inkább csak hobbiból vagy megrendelésre, kikapcsolódásként fogok a munkához. Csinálok kicsit, nagyot, közepest, bármilyen méretű kast, kosarat a kívánság szerint. — Mikor jó a vessző a kosárfonáshoz? — A vesszőt késő ősszel kell szedni, amikor már nincs rajta levél és jól beérik. Ha túl korán szedik, megfeketedik, ha későn, akkor nem hajlik. A legjobb, ha kicsit fonnyad, mert túl korán kezdve a munkát a kosár „összeesik”. Látni és érezni kell a minőséget, hogy tartós, erős legyen a kosár. Szép, világos színű garabolyt például forrázott vesszőből érdemes fonni. Ezt nem lehet gépesíteni. Volt, aki megkérdezte: tényleg tudok kosarat fonni? Hát persze, nálam a gyúrja — szoktam válaszolni. Szívesen adok rokonoknak, ismerősöknek, jól jön a kukorica górézásakor, vagy olykor zsebpénzpótlónak. — Nehéz megtanulni a munkafogásokat? — Egy kis kézügyességgel és kitartással mindent lehet. Kezdhetném sorolni, hogy egy rendes kosárnak először is 6 szál vessző kell és így tovább, de valójában a gyakorlat teszi a mestert. A faluban van érdeklődés*^ gyerekek, sőt a felnőttek között is iránta, sőt az egyik unokám már majdnem ügyesebben fonja a kosarakat, mint én. Attól tehát nem kell tartanom, hogy elfelejtett szakma lesz a miénk. Halasi Mária A LEGJOBB, HA ÚJ NÖVÉNYKÉNT KEZELIK Dinnye, mag nélkül A zöldségtermelők fórumain többször elhangzott, hogy a jövő piaci igényei között várhatóan jelentősen nő a mag nélküli dinnye iránti kereslet. A Med- gyesegyházán szervezett legutóbbi tanácskozáson Szungyi Péter termékmenedzser a mag nélküli dinnye termesztésének „másságáról” szólt. A szakember szerint hiába a 20—30 éves szakmai gyakorlat, aki mag nélküli dinnyét akar termelni az a termesztés eddigi ismereteit felejtse el. Legjobb, ha egészen új növényként kezelik. A termesztési különbségeket 5 fontos témakörben emelte ki: a mag, a csíráztatás, az ültetés, a beköttetés és a szedés. A magnál legalább 30%-os plusz igénnyel kell számolni, mert — hangsúlyozta — jó, ha 100 növényből 80-at elérnek. A mag ugyanis kemény, nehezen csírázik. A talajhőmérséklet optimumát (a korábbi 20 helyett) 28, a léghőmérsékletet 30—32 Celsius-fokban jelölte meg. Fontos, hogy a talajt nem szabad vetés után beöntözni, viszont a jó talajhőmérséklet 80%-os legyen. Csírázás bekövetkezésekor a páratartalmat 2—3 napig 90—95%-on kell tartani, majd csökkentsük 6—8 fokkal. A magot úgy kell elültetni, hogy a csúcsa kicsit ferdén, de felfelé helyezkedjen el, hogy a sziklevelek könnyebben kinőhessenek. Ültetéskor a tőtávolság sokkal sűrűbb a hagyományosnál, amelyek közé 25— 30% porzós növény telepítését javasolja. A „porzó” kiültetése 1—2 héttel később történjen és hosszabb ideig, hogy a virágpor folyamatosságával lehetőség legyen a termés kialakulásához. Megtörtént a csíráztatás, kiültetés, közötte megfelelő porzó van, de ez még nem elég. Következik a növény úgynevezett beköttetése. Ehhez méhek kitelepítése szükséges a területre, mégpedig úgy, hogy egy méh legalább nyolcszor meglátogathasson egy virágot. Ezt megfelelő sűrűségű, kihelyezett méhcsaláddal lehet elérni, amely a szakember szerint ne legyen messzebb, mint 150—200 méter. A távolabbi telepítés nem elégséges, viszont a közelebbi sem jelent előnyt. A megkötött, majd kifejlődött mag nélküli dinnyét végül célszerű szedés után megkülönböztető csomagolással vagy jellel ellátni a piaci értékesítéshez. H. M. Európai színvonal szerint a kertészeti tangazdaságban Számítógéppel a növénytermesztésben A gyulai Mohácsy Mátyás Kertészeti és Élelmiszeripari Szakképző Iskola rendszeresen nyújt be pályázatot a Szakképzési Alaphoz. E segítség nélkül a szakmai képzés nehéz helyzetbe kerülne. Az iskola is a gyakorlati képzés feltételeit a pályázati pénzből fejleszti. Az elmúlt évben pályázati pénzt nyertek ahhoz, hogy a kertészeti tangazdaságban európai színvonalú termelési technológiát honosítsanak meg. Ezzel a kertész tanulók gyakorlati képzését ehhez a szinthez igazíthatják, ugyanakkor a megye magánkertészeinek is bemutatókat rendezhetnek. Az elnyert összesen négymillió forint segítségével kezdték meg az úgynevezett kőzetgyapotos termelési technológia kidolgozását. Ebben az évben is pályáztak a technológia továbbfejlesztése érdekében modern üvegház építésére. A fejlesztésnek fontos szerepet szánnak a mesterképzésben, s tanulóik országos versenyeken elért eredményei ugyancsak bizonyítják, az oktatásba érdemes és kell beruházni. A kőzetgyapotos, tápoldatos termesztés most van Magyarországon elterjedőben. A kertészeti tangazdaságban áprilisban ültettek először így, a holland re- ceptúra szerinti tápoldat növényekhez juttatását számítógép vezérli. Gyulán két-há- rom termelő alkalmazza a technológiát, azonban nem automatizált módon. E technológiában nincs talaj, így kivédhető a ta- lajuntság, a fertőzés és megháromszorozódhat a termés. A csabai, gyulai konyhák május végén, június elején számíthatnak az első, így termesztett paradicsomokra. Sz. M. A kőzetgyapotos, tápoldatos növénytermesztés Magyarországon Szentes környékén indult, alkalmazzák Szarvas, Kondoros térségében és ebben az évben először a gyulai Mohácsy Mátyás Kertészeti és Élelmiszeripari Szakképző Iskola kertészeti tangazdaságában. Felvételünkön Danyi György né zöldség kultúra tangazdaságvezető a 9/B tanulóival kíséri figyelemmel a növények fejlődését fotó: kovács Erzsébet Búsuló juhászok, halmozódó tojáshegyek, drága malacok Lanyha kereslet az állatpiacon Az elmúlt hetekben viszonylagos csönd honolt az állatpiacon. Ezen az sem változtatott, hogy a kereslet némileg csökkent, a felvásárlási árak pedig „soványodtak”. A vágómarha továbbra sem kelendő, az árak egy helyben topognak. A hízóbikát kilogrammonként 200-270, a hízóüszőt 160-200, a selejt tehenet 120- 200 forintért veszik át a feldolgozók a termelőktől. Az extra tej ára változatlanul literenként 53-60 forint között mozog, a kínálatot a tejüzemek általában fel tudják vásárolni. A kivételek közé tartozik Heves megye, ahol a feldolgozók súlyos értékesítési gondokkal küszködnek. A vágósertéspiacon kilónként 10-20 forinttal estek vissza az átvételi árak, a nagyüzemi sertések kilónként 230-300, a kisüzemiek 210-280 forintért cserélnek gazdát. Az árcsökkenés elbizonytalanította a kistermelőket, mert a viszonylag kedvező takarmánygabona-árak mellett is veszteségessé vált a sertéstartás. Némi vigaszt jelenthet számukra, hogy a malac ára tartja magát: kilója 500-550 forint. A juhászok többségét érzékenyen érintette, hogy — a korábbi évektől eltérően — nem volt nagy keletje a húsvéti báránynak. Az átvételi árak lassan és csak egyes térségekben emelkednek. A gyapjú iránti kereslet viszont megélénkült, az árak valamelyest növekedtek. A jó minőségű gyapjú kilójáért a feldolgozók megadják a 160-200 forintot. Országszerte hiány mutatkozik tenyésztojáshól. A keltetők, a szerződött mennyiségen felül, mintegy 1 millió tenyésztojást keresnek felvásárlásra. A broj- lercsirke-nevelők az idő felmelegedésével párhuzamosan nagyobb kapacitással próbálnak dolgozni. Megnehezült az étkezési tojást termelők helyzete, mert egyes térségekben csak önköltségi áron alul veszik át tőlük a tojást. Az ország több régiójában hatalmas készletek halmozódtak fel. Újvári Gizella Aktuális Felemelkedni: a természethez A határtalan fejlődés nagy ígérete — kilátás a természet leigázására és az anyagi bőségre, a lehető legnagyobb mérvű boldogságra és korlátlan személyes szabadságra —, ez tartotta nemzedékeken át a reményt és a hitet az ipari korszak kezdete óta. Azt gondoltuk, a technika segítségével mindenhatók, a tudományok által mindentudók leszünk. Istenekké akartunk lenni, hatalommal rendelkező lényekké, s úgy terveztük: a természet az új teremtésünkhöz csupán az építőköveket szolgáltatja majd. De rá kell jönnünk, a boldogság és a lehető legnagyobb öröm nem abból fakad, hogy minden vágyunkat mértéktelenül kielégítjük és ez az úgynevezett jóléthez sem vezet. Az az álmunk, hogy életünk független urai vagyunk, véget ért, mikor kezdtünk ráébredni arra, hogy mindnyájan a bürokratikus gépezet fogaskerekeivé lettünk, gondolatainkkal, érzéseinkkel és ízlésünkkel együtt, amelyeket az ipari és államapparátus manipulál. A növekvő gazdasági fejlődés csak a gazdag országokra korlátozódott, s éppen ez a fejlődés hozta magával az ökológiai veszélyeket, valamint egy atomháború veszélyét, melyek akár önmagukban, akár együttesen mindenfajta civilizációnak, vagy talán éppen mindenféle életnek véget vethetnek. Egyre gyakrabban lehet hallani a Gaia-elméletről, melynek megalkotója J. E . Lovelock. A név a görög mitológiához nyúlik vissza, a Föld Istenasszonyát nevezték így. Elemi erejű az az elképzelés, mely szerint maga a Föld is olyan élőlénynek tekinthető, melynek részegységei az egyes élőlények, állatok, növények és mint az élet bölcsője is meghatározható, szabályozott életjelenségeket mutat. Ez az elmélet először 1979- ben jelent meg nagy nyilvánosság előtt, azóta — sok támadáson kívül — tudósok többsége kezdett foglalkozni a témával. Lovelock ugyanis felvetette a problémát: mi is az emberiség szerepe ebben az egységben. Sajnos az egyik verzió eléggé elszomorító: az emberiség viselkedése a Földön leginkább egy rákos daganathoz hasonlítható, mely folyvást növekedve, környezetét felélve, végül elpusztítja a gazdaszervezetet. Biztatóbb az a másik — jóval optimistább — változat, mely szerint az emberiség a nagyfokú információhálózat és az azt bölcsebben felhasználó része, az „agya” lehetne ennek a szuperélőlénynek. Mindezeket századunk derekán néhány nagy gondolkodó megsejtette és ők el is kezdték szorgalmazni a természetvédelem ügyét. Sajnos sokan még ma is lila rousseau-i álmokat kergető álmodozóknak tartják a természetvédelemmel foglalkozókat. Az esőerdők problémája túl messze van, hogy beleszólhassunk. A gyepek, vizes területek, ártéri erdők témaköre pedig olyan közel, hogy sok ember saját érdekeltségét nem tudja, nem akarja egy pillanatra sem feledni. Ezért sokan nem értik: miért van az, hogy számukra teljesen hasznavehetetlen, sőt kártékony élőlények kerülnek védelem alá. A természetvédelmi törvények nem engedik, hogy újabb gyepeket törjenek fel, vagy azon jól jövedelmező libatartást folytassanak, illetve homokbányákat szeméttel, hulladékkal töltsenek meg. Nehéz megmagyarázni egy éhező embernek azt, hogy ne ejtse el azt a vadat, mellyel, illetve melynek árából a családját elláthatja. Ezek azok a gondok, melyre még nincs megoldás sem a technika, sem a tudomány fejlődésében. Erre a választ nem a közgazdaságtan és a jogtudomány adja, hanem a szemléletmód változása. Ha mindenki csak egyszer eltöpreng azon, helyes-e, hogy csak a holnapja és nem az ejnberiség jövőjének érdekében cselekszik, már megtette az első lépést afelé, hogy ne csak pár évtizedig legyen még élet a Földön. Végül szeretném idézni Albert Sehwitzer néhány gondolatát: „Merjük olyannak látni a dolgokat, amilyenek. Az ember emberfeletti emberré lett. De az emberfeletti hatalommal rendelkező emberfeletti ember nem emelkedett fel az emberfeletti értelem szintjére. Ezáltal nyilvánvalóvá vált, amit eddig nem szívesen vallottunk be: Az ember, amilyen mértékben növekszik a hatalma, éppoly mértékben egyre nyomorúságosabb ember is lesz. Aminek pedig tudatára kellene, s már régen kellett volna ébrednünk, az az, hogy emberfeletti emberként embertelenekké lettünk.” Gubányi Eszter
