Békés Megyei Hírlap, 1998. május (53. évfolyam, 102-126. szám)

1998-05-21 / 118. szám

SÍ LYCSOPORTOT VÁLT... üpr. - ....Iflliftii Nagykamarás! „kézfogó” Két község úgy döntött: még nagyobb részt vállal a közbiztonság megteremtéséből. (9. oldal) A gyulai Ficzere Tamás rendőr százados ismét felemelő erőemelő eredményt ért el. (10. oldal) Mim krimik Valami bűzlik (1) Még mondja valaki, hogy az a bizonyos, amit általában az istállók „illemhelyein” tárolnak, a kutyának sem kell. Mint a példa is mutatja: bizony már a ...-t is lopják. Mezőkovácsházán a Táncsics utca la­kója tett feljelentést ismeretlen személy ellen, mivel a város külterületén levő szántóföldjéről eltulajdonították az oda kihordott, 500 mázsa trágyát. A kár 50 ezer forint. Gyulán elfogtál«, (ö) Május 14-cn és 15- én két budapesti születésű, körözött fiatalembert fogtak el a rendőrök. Az 1974-ben született F. Zs.-t körözte a Budaörsi Városi Bíróság, a Buda­pesti H——III. Kerületi Bíróság és a Dunakeszi Vá­rosi Bíróság. Az 1975-ben született S. B.-t „csak” a Budai Központi Kerületi Bíróság körözte. Cimborasso. (I) Úgy látszik, manapság már a kocsmai szesztestvérekben sem lehet megbíz­ni, mert könnyen palira veszik a mámorosán ha­zatérő cimborát. Medgyesbodzáson egy helyi la­kos a késő délutáni órákban, erősen ittas állapot­ban tért haza. Majd csak másnap reggel vette észre, hogy a zsebéből valahogyan eltűnt 14 ezer forintja, továbbá a lakása folyosóján hagyott ke­rékpárja is. A rendőrség keresi a cimborákat. Egyelőre civilben... (ö) A szegedi rend­őr-szakközépiskola első éves hallgatói közül tí­zen a Gyulai Rendőrkapitányságon ismerked­nek kéthetes gyakorlatukon május végéig a kü­lönböző szakterületekkel. Most még civilben. Júliustól visszatérnek, és a közterületen látnak el szolgálatot, amint az. a hat végzős hallgató is, akik a kapitányság állományába kerülnek. Százezreket vágtak ki. (1) Medgycs- bodzáson a Széchenyi utca egyik lakója kese­reghet azon, hogy nem vitte bankba a pénzét, mivel a közelmúltban konyhaszekrényének fumérlemezét ismeretlen tettesek kivágták, és eltulajdonították az ott tárolt 327 ezer forintját. Családban marad? (r) Tízezer forinttal károsította meg egy szarvasi nő a rokonát. Az elkövetéssel gyanúsított nő a sértett lakásán egy óvatlan pillanatban emelte el a pénztárcá­ból a bankjegyet. Talicskával. (I) Kunágotán a Kölcsey ut­ca egyik lakója jelezte a rendőrségen, hogy egy késő délután a nyitott lakásába ismeretlenek mentek be. A gázpalackot levágták a gáztűz­helyről, majd az udvarról elvettek egy villany­órát, s hogy legyen miben eltolni mindezt, még egy talicskát is magukkal vittek. Szeged szélén tanulnak a jövő Békés megyei rendőrei Felvételeink a felvételi időszakából Nem ,Jlancból” írták elő, hogy rendőrnek csak érettségizettek vehetők fel FOTÓ: FAZEKAS LÁSZLÓ A rendőrség számára régeb­ben is képeztek „kisrendőrö- ket” a tiszthelyettesképzők­ben, ám hazánkban a rend­őrök szakközépiskolai képzése csak 1993-ban kezdődött — miután az Országos Képzési Jegyzékbe bekerült a rendőri tevékenység, mint szakkép­zettséghez kötött szakma. Ez mérföldkőnek számít a ma­gyar rendőrség történetében, hiszen a korábbiakhoz képest új és tervszerű fejlődést bizto­sító képzési forma alakult ki, amely ma már kiállja a nem­zetközi összehasonlítást is. Ilyen szakközépiskola a fővá­rosban, Miskolcon, Csopakon és Szegeden van. Békés megye a szegedi körzet­hez áll legközelebb, innen kap­ja a Békés Megyei Rendőr-fő­kapitányság a legtöbb „új rend­őrt”. A megyei rendőrjelöltek a közelmúltban vettek részt a felvételi vizsgán. Ennek kap­csán vendégeskedtünk egy na­pot Gajdács Attila alezredessel, a megyei főkapitányság sze­mélyzeti osztályának oktatási csoportvezetőjével a Szegedi Rendőr Szakközépiskolában. E látogatás egyúttal betekintést nyújtott az iskola hétköznapi életébe is. Mint kiderült, Gaj­dács alezredes itt nem vendég, hosszú évek óta szinte napi kapcsolatban áll az iskola ve­zetésével. A felvételi időszak­ban hetente több alkalommal személyesen is megfordul ott. Kint, a bajai úton a város végét jelző táblánál, a szegedi sportrepü­lőtér tőszomszédságában az iskola kapuját rendőregyenruhás hallga­tói váll-lapos fiatalember nyitja ki előttünk, majd tiszteleg. Hát igen, itt ez a „divat”. A kerítésen belül katonás rendnek kell lennie. (Folytatás a 10. oldalon) ________________Ahol gyakran az „általános iskolásból” egyből „egyetemi tanár” lesz...________________ Ak i még nem járt benne - avagy fogda, testközelből Tárt karokkal fogad bennünket Pálfi János százados, ceglédi rendőrkapitány, igaz a Budapest Sajtóklub „látogató csapata” nem kis csomaggal, hanem rendhagyó meghívóval érkezett a szakmában immár — biztonságossága és humánussága okán — számon tartott, a közép-kelet-európai térségben tekintélyt kiví­vott mini gyűjtőbe. Amúgy Pest megyében még két hasonló in­tézmény üzemel, Budaörsön, illetve Gödöllőn. Kihasználtságuk kilencvenszázalékos. Cegléden a 47 helyből pillanatnyilag 40 „foglalt”. Ha nem tudnánk, hová sétá­lunk át a kapitánysági épület­ből, s nem virítanának messzi­ről a kívülről egynek látszó, valójában dupla rácsok, azt is hihetnénk, a ceglédi belváros legújabb kétszintes panziója előtt állunk. Nem is olyan ré­gen még az állampártot szol­gálta az épület. A ceglédi nem csak biztonságos fogda hírében áll, hanem egy kísérlet rész­színtere is. Az alkalmazott módszer lélektani és szociális jellegű, vagyis nem a dolgok „kényszeroldaláról” közelíti meg a benn- és kinnlévők ten­nivalóit. Fogadó, kihallgató, sétáló Telek András őrnagy, a fogda- és kísérőőri alosztály vezetője kitárja az első csikorgó vasaj­tót. O felel a fogvatartottak biz­tonságos őrzéséért, szállításá­ért, és nem szívesen emlékszik vissza egy tavalyi esetre, ami­kor „menet közben” megszö­kött valaki. Először abba a há­rom zárkába pillanthatunk be, amelyet fogadónak hívnak, és csak az orvosi vizsgálatig szol­gál tartózkodási helyül. Szem­ben az ügyvédi beszélő, ahol ellenőrzés nélkül beszélhetnek a bentiek. A hozzátartozói be­szélők egy kicsit már másképp festenek — például sűrű drót­háló az elválasztó —, és megint másképp a kihallgatói helyisé­gek. Ez utóbbinak könnyű leír­ni a berendezését. Egy asztal és két szék, az egyik ülőalkalma­tosság lábai bebetonozva. Más­honnan is idejárnak a kihallga­tok, ettől még kicsit idegenked­nek a fiatalabb vendégkollé­gák, mert „hazai” pályán — úgymond lélektani okokból — jobban szeretnek kérdezősköd­ni, viszont, ha ők utaznak ide, valamivel takarékosabb. Ami­kor viszont sok a bűnjel, nem Cegléden, hanem a helyi kapi­tányságon történik a kihallga­tás. Bepillantunk a letéti őrzőbe is. A legmeglepőbb tárgy a pol­con egy porcelán csésze, mint mondják, a cellákban ez is ve­szélyes lehet. A jogokról, fur­csa esetekről is szó esik. Házas­ságok köttetnek a fogdában, kettőre is emlékeznek, igaz, azokat még az Aradi utcában, a Pestről történő kiköltözés előtt ejtették meg. A pezsgő és nász­éjszaka elmaradt... A legkülön­legesebb kéréssel 1992-ben T. P. fordult őrzőihez: őt a Hilton­ban őrizzék, fizeti az összes költséget! „A mi kérésünk vi­szont az volt, mi őrizhetjük ott is, legalább egyszer a mi rend­őreink is megfordultak volna a szállóban” — mondják kísérő­ink. Elérkezünk a legnagyobb he­lyiséghez, a sétálóba, ahol az épületben uralkodó pasztell zölddel szemben — fehérre fes­tették a falakat. Mit tagadjuk, ez nem nagyon hasonlít a megszo­kott udvari sétálókra. Legfel­jebb egy tomaszobányi terület. Nem elhanyagolható hátránya — legalábbis a rendőrök szerint —, hogy ablakai egy kocsmára néznek és ez bizony felettébb csábító. Tény: 1994, a fogda „fennállása” óta mindössze há­rom szökési kísérletet jegyeztek fel, ebből egy járt sikerrel. (Folytatás a 8. oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents