Békés Megyei Hírlap, 1998. május (53. évfolyam, 102-126. szám)

1998-05-20 / 117. szám

1998. május 20., szerda KÖRKÉP • • Összevonás után — csabai központtal Erősödik a keleti, elsősorban a román, ukrán és orosz piac Az év elején történt átszerve­zéssel a Bábolna Rt. életében a korábbinál is nagyobb szerepet kapott a békéscsabai baromfi- feldolgozó: összevonásra került a csabai és a kecskeméti üzem, mind termelésében, mind lét­számában az előbbi a nagyobb, így az új felállásban az üzletág központja Békéscsaba lett, csa­bai igazgatóval. Mindezek so­rán, a teljes körű integráció ré­vén a Bábolna Rt. termelésének mintegy hatvan százalékát a baromfi-üzletág jelenti, mely­nek Ruck János, a fiatal Békés megyei szakember került az élére, s ezzel bekerült a rész­vénytársaság legfelső vezetésé­be is. — A két feldolgozó össze­vonására hozott döntésnek leg­alább annyi támogatója volt, mint ellenzője. S tegyük mind­járt hozzá, hogy mindkét oldal­nak voltak igazságai. A két fel­dolgozó összevonása nélkül az erősödő konkurencia mellett már nem tudtunk volna ered­ményesebben dolgozni, sem külföldön, sem belföldön nem­igen tudtuk volna megőrizni vezető pozíciónkat. S mindeh­hez kínálkozott a Bábolna adta lehetőség, mely minden tekin­tetben egyedüli a honi barom­fiiparban, noha, a többiek gőz­erővel jönnek utánunk. Az el­múlt esztendőben a csabai üzem stabilizálódott, a korábbi veszteségeket kigazdálkodtuk, igaz, nagyságrendünkhöz vi­szonyítva törékeny, mintegy 60 millió forintos eredményt értünk el, ami átcsaphat nega­tív irányba is. A profiltisztítás, a helyi adottságok még jobb kihasználása, valamint azok folyamatos erősítése után önel­számoló egységként működik tovább mindkét üzem — ma­gyarázza Ruck János üzletág­igazgató, aki Békéscsaba, Kecskemét és Bábolna között ingázik. Csabai irodájában az összevont üzemek munkájáról beszélgetünk. Mint mondotta, könnyű volt kimondani a két gyár összevo­nását, viszont jóval nehezebb volt eldönteni, hogyan és mi­lyen alapokon működjenek to­vább. A 2 ezer 480 dolgozót foglalkoztató üzletág két, szer­vesen összekapcsolódó és összedolgozó, önállóan irányí­tott feldogozója mellett vannak közös kapcsolódási pontok, mint például a mezőgazdasági, a termeltetési, a kereskedelmi és közgazdasági terület, melye­ket üzletági szintre hoztak. — Az összevonást követően meg kellett határoznunk azo­kat a pontokat, is melyek azonnali változtatást igényel­tek ahhoz, hogy a két feldolgo­zó eredményes legyen, annál is inkább, mert a kecskeméti üzem tavaly 400-500 millió forintos veszteséggel lépett ebbe a házasságba. A két gyár esetében most már nagyobb le­hetőségek vannak a termékek átcsoportosítására. Békéscsa­bán kialakult a csirke mellett a kövér áru feldolgozása. Kecs­keméten kisebb, inkább szezo­nális a kövér áru aránya. E mellett pulykát is feldolgo­zunk a hírős városban, ahol hosszabb távon ez jelenti majd a nagy volument. A továbbfel­dolgozott termékek körét is megosztottuk: a töltelékáruk — felvágottak, sonkafélék, virsli stb. — többsége Csabán készül, Kecskeméten a csirke és pulyka alapanyagú paníro- zott félkész termékek gyártása dominál. A termelői hátteret és a feldolgozókapacitást figye­lembe véve évi 60 ezer tonna készárunkból 40 ezer tonnát Békéscsabán, 20 ezer tonnát Kecskeméten állítunk elő. Csak mellékesen jegyzem meg: a csabai üzem ilyen mennyiségű árut utoljára tíz évvel ezelőtt gyártott. — Konkurencia? — Nagyon nagy... Mind a pi­acokért, azok megtartásáért, mind a termelők megszerzé­séért nagy harc folyik, ugyanis egyre inkább a jó minőséget előállító, hatékonyan dolgozó termelőkért versenyezünk. Üz­letágunk napjainkban mintegy 6 ezer beszállító kis- és nagyüze­mi termelővel áll kapcsolatban. — Az előbb említett 60 ezer tonna készáru előállításához mennyi alapanyag szükségelte­tik? — Mindez közel 16 millió csirkét, 1,5 millió májkacsát, egymillió májlibát, egymillió húslibát, 800 ezer pecsenyeka­csát és 400 ezer pulykát jelent. A vágóállat-termelésben meg­maradt Békés megye tradicio­nális múltja. Ésszerű határo­kig, ameddig gazdaságos, az itt előállított alapanyagból szállí­tunk a kecskeméti feldolgozó­ba is. — Mennyire éri meg manap­ság baromfitenyésztéssel fog­lalkozni, illetve feldolgozni? — Nehéz, s ráadásul kényes kérdés... A baromfiipar na­gyon érzékeny, a javuló ten­denciák mellett még mindig nem megfelelő. Ha a nyugati piacot nézzük, akkor elmond­hatom: egyre nagyobb a túlkí­nálat, egyre inkább nehezedik az áru elhelyezése, óriási az árak ingadozása. Nálunk erő­södik a keleti, elsősorban ro­mán, ukrán és orosz piac, ahol más külföldi beszállítókkal szemben kell az árversenyün­ket megvívnunk. A kormány­zat normatív támogatásokkal igyekszik az állattenyésztést segíteni. Örvendetesen egyre több olyan lehetőség van, amely kedvező hitelekkel, mi­nőségi felárakkal teszi von­zóbbá, serkenti a csirketartást. A kormányzat ez évtől a támo­gatások egy részét átcsoporto­sította a termeltetés oldalára, ami azt jelenti, hogy a csirke­termelők, a minőségtől függő­en, kilogrammonként közel tíz forint támogatást kapnak, ami­hez nekünk kilogrammonként 168 forintos felvásárlási árat kellett garantálnunk, s erre már mi is, mint feldolgozók kapunk kilogrammonként há­rom forint felárat. A baromfi- feldolgozók nyereségessége nagyon szerény, 2-2,5 százalé­kos, s ez bizony alacsony. Eb­ből a pénzből nem jut fejlesz­tésre. A Bábolna Rt. állami feljavítása megkezdődött, eb­ből mintegy 4-7 millárd forint jelentős része megpántlikázott pénzként a baromfiiparba ke­rül a technikai háttér, a feldol­gozó-színvonal javítására, gé­pek, gépsorok cseréjére. Az el­ső lépéseket már megtettük, hiszen Békéscsabán ezért áll két hétig a csirkés üzem, mert hűtő- és darabolóvonalakat cserélünk, s ugyanezt tesszük Kecskeméten is, ahol ősszel beindul egy új pulykafeldolgo­zó üzemrész, ami a mostani feldolgozást megháromszoroz­za — mondotta Ruck János, a Bábolna Rt. baromfi-üzletágá­nak igazgatója. Szekeres András Pataj György döntőbe jutott A Magyar Rádió Rt. Márványter­me minden második pénteken vájt fülűjazzrajongók gyülekező- helye. Olyan ez, mint egy klub, ahol mindenki ismeri a másikat, s ahol Neltz János — a műsorveze­tő — színre lépésétől mindenki egyetlen pontra összpontosítja fi­gyelmét: a jazz-zenére. Január 9-étől az ország legte­hetségesebb fiatal zongoristáinak vetélkedését izgulhattuk végig. Az 1988-ban, 30 éves korában el­hunyt nagy tehetségű zongorista. Füsti Balogh Gábor halálának 10. évfordulója alkalmából a Magyar Rádió Rt. Bartók adófőszerkesz­tőség hangverseny-szerkesztősé­ge Füsti Balogh Gábor jazz-zon- gora tehetségkutató versenyt ren­dezett. A független szakmai zsű­rit a magyar jazz-szakma legje­lentősebb alakjai képviselték: Szakcsi Lakatos Béla, Vukán György, Oláh Kálmán, Berkes Balázs, Lakatos Pecek Géza, Borbély Mihály, Kőszegi Imre. A 14 versenyző közül heten jutottak be a június 5-ei döntőbe: Balázs József, Oláh „Cumo” Árpád, Szabó Dániel, Gáspár Károly, Botos Róbert, Oláh Zoltán, vala­mint a békéscsabai származású Pataj György. E tehetséges, jó kedélyű fia­talember Békéscsabán kezdte zongorista pályafutását Ballai Pálné tanítványaként, majd a budapesti Liszt Ferenc Zene- művészeti Főiskolán Binder Károly és (a szintén békéscsa­bai származású) Garay Attila nevelték profi zongoristává. — Az utóbbi időben több meghívást is kapott. — Igen, így van. Erre a ver­senyre is felkérés útján kerül­tem. Maloschik Róbert, a már­ványtermi jazzestek sorozat- szerkesztője keresett meg az el­múlt évben. Nyáron pedig a gyulai jazzfesztiválon lépek fel a Kőszegi Quartettel. — Vidéken él, holott a jazz Erre a versenyre is felkérés útján kerültem Magyarországon kifejezetten Pest-központú műfaj. Milyennek látja az itthoni jazz-zenei életet? — Sajnos zenei téren nem iga­zán tekinthető életnek, ami itthon működik. Voltak és vannak pró­bálkozások, hogy legyen egy jazz­klub (ifiház teraszán voltak kon­certek, könyvtárban). Pénz, szer­vezés. Amíg ez a két kulcsfontos­ságú tényező nem tud találkozni, addig nem számíthatunk rendsze­res fellépési, koncertezési lehető­ségre. Gedeon József, a Gyulai Várszínház igazgatója szerencsére igazi jazz-rajongó. O nagyon ko­molyan veszi a nyári jazzfesztivál szervezését, ami a színvonalon is látható, hiszen évek óta óriási te­hetségeket hív meg. — A június 5-ei döntőn egy szabadon választott művet is elő kell adni. Az elődöntőn nagy mű­veket választott (D. Ellington, C. Porter, B. Kaper). A döntőn mi­lyen darabot játszik majd? — Sonny Rollins: Airegin cí­mű szerzeményét választottam, s teljes erőmből gyakorlom. Azt a kérdést, hogy mit vár a döntős szerepléstől, őszinte sze­rénységgel hárította. A szerve­zők, s az igazi jazz-rajongók vi­szont annál nagyobb várakozást mutatnak. Tusjak Marianna PROVIDENCIA OSZTRAK-MAGYAR BIZTOSÍTÓ RT. séfgr Ahány biztosító, annyiféle kötelező felelősségbiztosítási ajánlat. A Providencia élve a törvény adta lehetőséggel - a Magyarországon lehetséges legkedvezőbb díjszabást kínálja Önnek I személyautókra, kisteherautókra, Illetve a 10-19 személyes autóbuszokra. A Providencia tehát ár most biztosítja, hogy a kötelező ztosítási ajánlatok versenyében is- csak Ön nyerhet. lencía Információs gálát: 1/452-3232

Next

/
Thumbnails
Contents