Békés Megyei Hírlap, 1998. május (53. évfolyam, 102-126. szám)

1998-05-19 / 116. szám

Aliatiotók Kvivcsinxipi... Örökítsd meg kedvencedet! — ké­ri egy pályázathirdető állatbarát szervezet. Általános iskolásoktól várnak áliatfotókat (7. oldal) Tavasz van... Kezünk, bőrünk, lábunk külső felülete meghálálja a kényeztetést, kezeljük, tápláljuk vitaminokkal, hogy puha és bársonyos legyen (7. oldal) Nem csak húsvétkor kívánatos eledel a finom, foszlós, fonott ka­lács. Egy orosházi háziasszony osztja meg velünk tapasztalatait (7. oldal) Ki A JÓ MUNKAERŐ, MI A JÓ MUNKAHELY? Majd a főnök megmondja, MIT VEHETSZ FÖL A főnöknek, a munkahelyi ve­zetőnek jogában áll meghatá­rozni, hogy beosztottai miként öltözzenek. Pontosabban mit nem vehetnek föl arra az időre, amíg a munkahelyükön tartóz­kodnak. Száműzheti a vezető a farmerruházatot, az edzőcipőt, sőt azt is előírhatja, hogy a fér­fiak nem gombolhatják ki az ingnyakukat. Ezt nemrégiben a német irodai alkalmazottak ér­dekvédelmi szervezete is elis­merte. Meglehetősen régimódinak tetszik ez manapság, amikor annyira háttérbe szorultak az öl­tözködési szabályok. Holott még húsz évvel ezelőtt is szer­tartásosan szigorú szabályok és előírások uralkodtak a hivata­lokban. A városházán vagy a ta­karékpénztárban kizárólag öltö­nyös urak és kosztümös, vagy kínos pedantériával vasalt blú- zos hölgyek álltak a választó- polgár vagy a pénzügyeivel hozzájuk fordulók rendelkezé­sére. Fölmondani persze azzal az indokkal, hogy a beosztott nem öltönyben vagy kosztümben je­lenik meg munkahelyén, ma már senkinek sem lehet. De mindenki jól tudja: ezeregy okot lehet találni egy-egy mun­kahely, állás megszüntetésére, így aztán célszerűbb, ha a be­osztott messzemenően figye­lembe veszi a főnöki elváráso­kat. Persze a vezetők többsége eltűri a lezserebb öltözködést, nem kívánja meg, hogy napon­ta divatbemutatót tartsanak munkatársai. Megköveteli vi­szont, hogy mindig az alkalom­nak megfelelően öltözzenek. Ajánlott tehát, ha a titkárnő munkahelyi szekrényében van egy tartalék kosztüm, sötét szoknya, csipkeblúz és hozzá illő cipő. Vállalkozók fokozott infarktusreszélyben Önálló vállalkozóknál, kis- és középvállalatok vezetőinél két­szeres a kockázata annak, hogy infarktust kapnak, mint a lakos­sági átlagnak. A nagyvállalatok menedzsereinél „csak” tíz szá­zalékkal haladja meg a kocká­zat a lakossági átlagot. A SKOLAmed, Nümbrecht Diagnosztikai és Egészségügyi Irányítás Intézete kereken öt­száz önálló foglalkozású és ve­zető munkakört betöltő személy egészségi adatait értékelte, amelyeket a münsteri egyetem Procam-vizsgálatának adataival hasonlították össze. Ez az adat­bázis kereken 20 ezer személy vizsgálati eredményeit tartal­mazza. Egyértelműen egészsé­gesebb életmódra — kitartó sportolásra, a dohányzásról va­ló lemondásra, a táplálkozás át­állítására — ösztönöz az a ta­pasztalat, hogy az egy év múlva végzett ellenőrző vizsgálat bi­zonysága szerint az egészsége­sebb életmódra tért páciensek­nél a szívinfarktus kockázata ál­talában 28 százalékkal, erősen terhelt személyeknél 48 száza­lékkal csökkent. Az infarktus szempontjából a legkevésbé veszélyeztetettek a magas rangú tisztviselők. Az ő életmódjuk — a sok munka és a nagy felelősség ellenére — alapvetően „emberbarát”. Van lehetőségük a kikapcsolódásra, a testmozgásra, nagy az otthoni kényelmük. így közülük 30 szá­zalékkal kevesebben kapnak in­farktust, mint az átlagpolgárok körében. FEB A VISSZERESSÉG LEGENYHÉBB FORMÁI A PÓKHÁLÓSZERŰ ÉRTÁGULATOK Nemcsak esztétikai kérdés Ilyenkor a nyári szezon előtt különösen figyelmesen szemléli minden hölgy a lábait, mert a visszér nemcsak esztétikai baj A visszeresség is azok közé a betegségek közé tartozik, ame­lyeket nem kapnánk meg, ha egyik meggondolatlan ősünk nem döntött volna úgy, hogy két lábra emelkedik. Ugyanis a lábunk felszíni és mélyvénái­ban a szív felé áramló vérnek le kell győznie a nehézségi tör­vényt Feladatának ellátásá­ban támogatják az izmok, a lábikra úgynevezett izompum­pája, valamint magának a szívnek a szívó hatása. A legnagyobb segítséget azon­ban a vénákban található bil­lentyűk nyújtják, amelyek megakadályozzák, hogy a vér visszafelé folyjon. Ezek a bil­lentyűk egyaránt megtalálha­tók a láb felületi és mélyvénái- ban, valamint a kétféle vénát összekötő erekben. Egészséges állapotukban az említett billentyűk betöltik szerepüket, ám ha károsodnak — örökletes hajlam vagy kötő­szöveti gyengeség, illetve va­lamilyen betegség, például gyulladás miatt —, többé nem képesek megállítani a visszafe­lé áramló vért. A billentyű­elégtelenség miatt az érfalakra a korábbinál nagyobb nyomás nehezedik, az erek kitágulnak, kidudorodnak és felölök jel­legzetes kanyargós formáju­kat. így jön létre a visszér. A visszeresség legenyhébb formája, amikor csak hajszál­vékony, pókhálószerű értágu- latok láthatók a lábon. Ez nem annyira orvosi, mint inkább kozmetikai probléma, fájdal­mat, panaszt nem okoz. A fo­lyamat előrehaladásával kitá­gulnak a láb oldalági vénái, majd az a belső bokától a combtőig haladó főér is, amely összegyűjti a felszíni vénákat. Ilyenkor a beteg a terhelés, hosszabb álldogálás után kelle­metlen feszülést érez, lába megdagad, vizenyős lesz. Ha pedig az érzékeny visszerek külső hatásra begyulladnak, le­lassul a bennük áramló vér se­bessége, kialakul a felszíni visszérgyulladás. Amikor a duzzanat növekszik, a bőr az érintett területen barnás-kéke­sen elszíneződik, és kialakulhat a lábszárfekély. Mivel a fekély nehezen gyógyítható elválto­zás, az a cél, hogy a visszeres- séget még a kifekélyesedés előtt meggyógyítsuk. A csupán kozmetikai problé­mát jelentő pókhálószerű erecs- kék orvosi kezelésre nem szo­rulnak. A felszíni visszérgyulla- dásra borogatást, kenőcsöket, pólyázást javasolnak, a beteg­nek feküdnie nem kell, csak a lábát pihentetni. Ha elmúlik a gyulladás, tanácsos rugalmas pólyás harisnyát hordani, amely összeszorítja az ereket, megaka­dályozza az újabb gyulladás ki­alakulását, lelassítja a betegség előrehaladását. Más kezelést és jóval na­gyobb óvatosságot igényel a mélyvénás gyulladás, trombó­zis gyógyítása. A páciens kór­házba kerül, ahol a beteg lábát felpolcolva szigorúan feküdnie kell. Az elővigyázatosságot az magyarázza, hogy a mélyvénás trombózis súlyos következmé­nyekkel járhat: korai szövőd­ményként tüdőembólia alakul­hat ki (amely halálos is lehet), továbbá felléphet a végtag duz­zanatával és kifekélyesedésé- vel járó tünetcsoport. A mély­vénás trombózis és a felszíni erek visszértágulata egyébként két különböző betegség. Ha a visszeresség csak a ki­sebb és közepes nagyságú ol­dalági ereket érinti, jó hatású lehet az injekciós kezelés, az úgynevezett szklerotizáció. A hagyományos módszerek­kel nem gyógyítható, súlyos visszeresség esetén a műtét a megoldás. Ha a betegség a fő felszíni vénát is érinti, akkor az operációt kórházban, általános érzéstelenítésben végzik el. Az eltávolítandó visszerek „térké­pét” még az altatás előtt, az álló páciens lábán rajzolják be. A műtét egyszerűbb, kórházi tartózkodást nem igénylő, am­bulánsán elvégezhető formáját akkor alkalmazzák, ha a vissz­eresség a láb fővénáját még nem érinti. Ekkor helyi érzéste­lenítésben metszik be a bőrt a megbetegedett oldalági erek fö­lött. Erre a beavatkozásra azon­ban csak akkor kerülhet sor, ha csupán néhány kisebb véna vár eltávolításra. A felületi vénák eltávolítása semmilyen káros következménnyel nem jár azoknál a betegeknél, akiknek a mélyvénájuk ép. A páciensek egy-két százalékánál azonban előfordul, hogy mélyvénás gyulladásuk, trombózisuk után a beteg mélyvénájuk szerepét átvették a felszíni erek. Nekik a műtétet nem javasolják. B. Zs. A HÉT FOTÓJA Jegyzet Elnöki hölgykoszorú. Clinton elnök, ha nem vigyáz, újabb zaklatási pereknek nézhet elébe. A képen az All Saints női együttes tagjaival pihegi ki a G8 fáradalmait fotó: feb-reuters Nemzedéki ízlésváltás az étkezésben ,,Korszerű élelmiszerek a gyermekétkeztetésben" — ol­vasom a kollégám tudósítá­sában, hogy mi minden fi­nomság volt azon a gyulai ki­állításon, amelyet a napok­ban az egészséges táplálko­zás jegyében szerveztek az il­letékesek. Másnap kimegyek a piacra és elszörnyülködök azokon az árakon, amelyeken — nekem, mint gondos házi­asszonynak — meg kellene vennem a zöldség- és gyü­mölcsféléket a családom egészséges táplálása érdeké­ben. De amint tapasztalom, mások is hasonló gondokkal küszködnek. Előttem egy fia­tal anyuka éppen azon medi­tál, hogy a babának szánt ba­nánhoz és reszelt almához még hogyan illeszthetné pénzügyileg a tejterméket, a gyümölcslevet, valamint a férjnek ígért mákos nudlit. Kiderül, nem is olyan egysze­rű ez a táplálkozási kérdés. Vegyük például alapul azt, hogy a magyar ember szereti a hasát, sőt ezen belül is a zsí­ros, fűszeres, laktatós étele­ket. A falusi háztartásban leg­többször egyszerűbb (és ol­csóbb) levágni az udvaron ne­velkedő csirkét, amelyből ízle­tes paprikást lehet főzni, mint mondjuk a drága, fóliás pri­mőr zöldségből összeállítani egy egészséges salátás tálat. Hogy ettől a koleszterinszin­tünk és a vérnyomásunk az egekbe szökik? Erre találták ki a gyomorpirulákat — mondja a dédnagymami, ami­kor az éppen frissen kisült lekváros hájas kiflijét igyek­szem finoman visszautasítani. Régen bezzeg nem voltak ilyen flancos ételek — egészí­ti ki véleményét: ettük a füs­tölt szalonnát, a hagymát, amit jobb esetben a kézzel fejt tejjel (és nem pasztőrözve!) öblítettünk le és mégse volt kutya bajunk. Ma itt a sok félkésztermék, a párolt zöld­ség, a külföldről hozott áru és mégse egészséges a nemzet. Ebben talán van igazsága — mondom. Csak azt nem tu­dom, hol rontottuk el? H. M.

Next

/
Thumbnails
Contents