Békés Megyei Hírlap, 1998. május (53. évfolyam, 102-126. szám)

1998-05-16-17 / 114. szám

Kergették a papot Rendhagyó testmozgás a parkban Papot kergettek főnökei a közelmúltban az Arany János szülővárosának fő­terén található parkban. A látványos, ám igen­csak rendhagyó testmoz­gásnak persze komoly előzménye volt. Az eset­ről a nagyszalontai plety­kái hírszolgálat tudósí­totta munkatársunkat. Történt, hogy a helyi román pap nemrég az egyik egyházi ingatlant értékesítette. Az el­adásból befolyt összeget — a gyors gyarapodás reményé­ben — teljes egészében befek­tette a Caritas nevű hírhedt pi­lótajátékba. Mint ismeretes: ez a hazárdjáték jócskán be­fuccsolt. A befektetők többsé­gének bent maradt a pénze, amelyet már soha többé nem láthatnak viszont. A szalontai román egyház ingatlaneladási pénze is elúszott a játékban. Ennek következményeként a Nagyváradról kiérkezett főnö­kei előtt a pap nem tudott el­számolni az eladásból szár­mazó bevétellel. Pénz helyett lépéseit perkálta le, s a futás mellett döntött. Az atlétiká­nak ez a száma főnökeitől sem állhatott nagyon távol, ugyanis utána eredtek. így jött össze a rendhagyó jelenet. Szintén ide kapcsolódó hír, hogy ez az egyház már hosszabb ideje nem fizetett az elvégzett munkáért egyik vál­lalkozónak. Az megunva a dol­got, nem adott fizetést alkal­mazottainak. Mondván, nincs miből, mert a pap sem fizet. A dolgozók a templomban emel­ték fel hangjukat, így az egy- v ház, ha nehézségek árán is, de rendezte a számlát. — i — Sárréti elöljárók a fővárosban Az Észak-Békés Megyei Ön- kormányzatok Térségfejlesz­tési Társulásához tartozó te­lepülések polgármesterei má­jus 25-én Budapestre utaz­nak. A sárréti elöljárók a fő­városban a Közlekedési, Hír­közlési és Vízügyi Minisztéri­um, valamint a MÁV illetékes vezetőivel tárgyalnak vasutat érintő kérdésekről. A polgár- mesterek Gyomától a Körös InterCity vonattal utaznak majd Pestre. Ez az InterCity járat az ők kérésükre május 24-étől, az új menetrend ér­vénybe lépésétől áll majd meg Gyomán. (i) „Balhés” gádorosi családok Kilakoltatás fenyegeti az állítólagos eladót A fővárosi lakásmaffia tevékenységéhez hason­lította Benczúr János gádorosi képviselő azt az esetet, ami a közelmúlt­ban történt a községben. Azóta ez borzolja a pol­gárok kedélyét és ez ad szóbeszédnek alapot. Mindenesetre a történet elgondolkodtató. Nem tudni, valójában mi és hogyan történt azon az omi­nózus napon. A részletekről a legutóbbi képviselő-testüle­ti ülésen hallottunk, ahol nem volt egységes a megíté­lés, merthogy az ember ne ül­jön le a falu botrányos életvi­teléről elhíresült családjával üzletelni a kocsmában — mondták egyesek. Mások szerint a pórul járt gádorosi családon segíteni illenék. S hogy mi történt valójában? A kárvallott kocsmai alku, megbeszélés, üzletelés, kö­zös iddogálás, vagy ki tudja, milyen körülmények között aláírt egy olyan szerződést, ami szerint komoly összegért eladta a házát. Pénz sehol, ki­lakoltatás fenyegeti az állító­lagos eladót és családját. — Budapestről már ide is be­gyűrűzött a lakásmaffia, ügy­védi segédlettel vesztette el fe­je fölül a házát a gádorosi csa­lád — mondta felháborodva Benczúr képviselő, aki arra is felhívta hallgatósága figyelmét, hogy a földhivatalnál példátlan gyorsasággal át is írták az in­gatlant (1 hét leforgása alatt, beleszámítva a hétvégét is). A témát azért is vetették fel a tes­tület tagjai, mert ezen a napon a rendőrség munkatársai szá­moltak be eddigi munkájukról Gádoroson. De mint mondták az egyenruhások, ezt az ügyet vizsgálják, egyelőre többet nem tehetnek. Csete Ilona A megkerült lány Én csak gumival csináltam, és csak hagyományosan A fekete, göndör hajú fi­úba első látásra belesze­retett az alig tizenhat éves kislány. Két hétvé­gén táncoltak Is a falu diszkójában, és sokan látták, hogy a fiú nyugati autóján megkocsikáztat- ja a kislányt. A harmadik hétvégén a metálszínű Ford nem tért vissza a diszkó parkolójába... Az eset másfél éve történt, már nem beszédtéma a szom­szédok között sem. Mari megkerült, de betegeskedő édesanyja azóta szomorúbb, édesapja szótlanabb lett. Amikor megérkezem hozzá­juk, a fiatal lány nincs otthon, a szomszédban vendégeske­dik a barátnőjénél. Édesapja a kertben dolgozik, édesanyja a konyhában figyeli, ahogy sül a piskóta a gáztűzhelyben. — A lányuk a nyáron tölti a tizennyolcat, de tizennégy éves kora óta dolgozik. — Mi megértettük, hogy kell neki a szórakozás, enged­tük is, ahogy a nyolcadikat el­végezte, a saját keresetéből ment. Más lányok is mentek. Sokáig nem volt semmi baj, a megbeszélt időre jött haza mindig. Míg egy este azzal ál­lított be, anya én olyan, de olyan boldog vagyok. Azt hit­tük, valami jóravaló fiút talált. — Önöknek nem sikerült találkozni vele? — Ide a házba nem jött be. Csak dudált a kocsival, hogy itt van. Elvitte akkor is kocsi- kázni. Ravasz volt őkelme, mert bemutatkozni se jött be hozzánk. Csak a kislányunk mondta, hogy jövő vasárnap­ra elhozná ebédre. Gondol­tam, végre mi is megismerjük. — Ám azon a hétvégén a lá­nyukat sem látták viszont. — A férfi már korábban is mondta lányunknak, túl szép ő ahhoz, hogy egy ilyen Ids faluban penészedjen meg, mint a miénk. Azt ígérte, hogy tud neki munkát szerez­ni Szegeden; semmit nem kell csinálni, csak dől a pénz. Ez a kis hülye meg hitt neki. Csak három hét múlva került elő, elcsigázottan, fáradtan. Egy másik fiú szöktette meg. Mintegy végszóra kerül elő Mari, aki alacsony, arányos alkatú, barna hajú lány. In­I Este is kivitt a kocsijával, lerakott az út szélén Szeged határában, és azt mondta, hogy tegyem a dolgom kább érdekes az arca mint szép. Dezső ígért fűt-fát, hogy mellette nem is kell dolgoz­nom. Egy hétig jól megvoltunk egymással, mindenféle szóra­kozóhelyekre vitt, aztán kije­lentette, hogy megunt. Azt mondta, ezentúl meg kell ke­resnem a pénzt, amit rám köl­tött. Ki kell állnom a bajai útra, és azt kell csinálnom a pasasok­kal, amit vele. Anélkül, hogy nem hoztam pénzt a konyhára, nem állíthatok haza soha. — Az a haza, az hol volt? — Az egyik lakótelepen, egy bérelt lakásban. Eleinte ketten laktunk, de Dezső hamarosan hozott egy másik lányt, a szőke Elvirát, és már azt nevezte ked­vesének. Nem egy olyan alka­lom volt, hogy előttem szeret­keztek. Engem meg először nappal, aztán este is kivitt a ko­csijával, lerakott az út szélén Szeged határában, és azt mond­ta, hogy tegyem a dolgom, min­den autós az új lányokat keresi. — Tényleg keresték? — Igen, de az egyik testőr, Jóska, azt elfelejtettem mon­dani, hogy testőrök vigyáztak ránk, akinek megtetszettem, nem engedte, hogy elmenjek. Ha nem ő volt kinn, pár alka­lommal el kellett, hogy men­jek. Én csak gumival csinál­tam, és csak hagyományosan, a számmal egyetlen alkalom­mal sem. — Hogy került haza? — A Jóska szöktetett meg. Ő hozott haza, azt mondta, vigyázzak magamra, meg azt, hogy ezután a lépés után neki is el kell tűnnie. — És Önt nem keresték? — Nem, senki. A faluban nem is látták a Dezsőt azóta. Kikaparnám a szemét, ha elém kerülne. Valahányszor tusolok a fürdőszobában, eszembe jut az az ocsmány­ság. Jó volna lemosni. P. F. ■ n HmBhBb ................1.....8....I.... D rágám, nem a te feleség Ismét Szanazugba megy a taxi. Ezt az utat sem lehetett bonyo­dalmak nélkül megúszni. A címben feltett kérdés a törté­net egy adott pontján termé­szetesen elhangzik, és a tisz­telt férj nem leli örömét a vá­laszban. Békéscsabán, a Lencsési úti lakótelep­re kellett mennem. Az egyik ház előtt egy férfi és egy nő várt rám. Ölelkez­tek, forrón csókolóztak, és még akkor is egymás kezét fogták, amikor beül­tek mögém a hátsó ülésre. Hova lesz az út? — kérdeztem az ilyenkor szoká­sosat. Először az Univerzálhoz vitet­ték magukat. — Szanazugba készü­lünk, de előtte veszünk egy pár dolgot, ami ilyenkor szokásos — mondta a .fér­fi. Rövid idő múlva szatyrokkal megra­kodva tértek vissza. Láttam, karikagyű­rűt viselnek mind a ketten, és arra gon­doltam, hogy milyen szép házasságban élhetnek, hiszen látszik, milyen jól megértik egymást; ritka az ilyen. Bepa­koltunk mindent a csomagtartóba, és elindultunk. A férfi és a nő kölcsönösen drágám­nak szólították egymást, újabb bizo­nyosság, gondoltam. Ezután a gyere­kekről beszélgettek, hogy az iskolával hol töltik a nyarat. A férfi megkért, hogy kapcsolnám be a rádiót, éppen focimeccset adnak, ő valamikor focizott, nem volt ugyan nagy játékos, de a szenvedély számít, a játék iránti rajongás, ami megma­radt. Bekapcsoltam. A mellette ülő asszonykát nem zavarta a szpíker hangja. A legtöbb feleség utálja, ha a férje focimeccset néz, vagy hallgat otthon, hát még egy ilyen alkalom­mal, hogy útközben, még a taxiban is az legyen a fontos. Ritka az ilyen fele­ség, aki ilyen megértő a férje dolgai iránt, valóságos kincs, gondoltam. Megérkezve a férfi rendezte a szám­lát, és amikor segítettem kiszedni a csomagokat, még meghívott egy üdí­tőre. Meddig maradnak? — kérdeztem tő­le. A hét végét szándékozunk itt tölte­ni, de lehet, hogy tovább maradunk — mondta. Tele volt a part és az erdő is emberekkel, sokan jöttek ki. Én is a nyaralókat néztem, és utasaim is. Egyszer csak a hölgy megszólalt: drá­gám, az nem a te feleséged ott? Az az ott? igazsághoz hozzátartozik, hogy az egymással hevesen csókolódzó párt csak profilból lehetett látni, meg az előttük húzódó bokrok is takartak be­lőlük valamit. A férfit mintha áram­ütés érte volna. Láttam az arcán, hogy az előtte mással ölelkező kérdéses nő az ő felesége. Vártam, mi következik. Ilyet ritkán lát az ember, még a mozi­ban sem vetítenek manapság ilyen fil­meket. Jolán! — csattant a férfi hangja —, nem szégyelled magad? A pár szét­rebbent, az igazi feleség, Jolán, rákvö­rös lett. Te ostoba, itt mindenki előtt fogdostatod magad? — folytatta az im­máron féltékeny férj. Jolán partnere felszívódott, akárcsak a megértő ba­rátnő. Némán folytattuk az utat haza. Tartott még a meccs közvetítés, de most nem kellett bekapcsolnom a rá­diót... P. Sz. F. Telefonon megkérdez­tük néhány olvasón­kat, el megy-e szavaz­ni az országgyűlési képviselőválasztások második fordulóján? Szűcs Ferenc, 40 éves mezőberényi géplakatos: Ügy érzem szoros lesz a küzdelem, ám én minden­képpen a Fidesz győzel­mére számítok. Az első fordulón is szavaztam, most is feltétlen elme­gyek. Bízom az állampol­gárok józan ítéletében. Szabados István, 77 éves gyulai nyugdíjas: Kü­lönösebben nem foglalko­zom politikával, de sza­vazni elmegyek. Mindez zsákbamacska, mert nem tudni milyen emberek ke­rülnek kormányzásra, és hogy viselkednek majd a bársonyszékben. Kovács József, 49 éves mezőkovácsházi szakmér­nök: Nem várt eredmé­nyeket hozott az első for­duló, és városunkban nem jött össze az 50 % sem. Szerintem mindenkitől el­várható felelősség lenne a következő szavazáson va­ló részvétel. Moravszki Róbert, 20 éves medgyesegyházi ta­nuló: Kötelességem sza­vazni, bár úgy érzem, nem egyetlen szavazaton múlik a döntés. Remélem az életszínvonalunk javul­ni fog és az ígéretekből valóban megvalósul né­hány! (hm) Szerelem kétszer? Az embernek élete során több partnere van, ám iga­zán szerelembe csak két­szer esik. A többi partner- kapcsolat általában szere- tetre és nem szerelemre épül. Legalábbis ez derül ki abból a közvélemény­kutatásból, amelyet egy nagy nyugat-európai cég a minap tett közzé. Ha ez a megállapítás valóban igaz, akkor ha­marosan többes számba kell tennünk a régi mon­dást. Azaz már nem a nagy Ő-t, hanem a nagy ŐK-et keressük. De mit tegyenek azok, akik történetesen már 20 vagy 25 éves korukra túl­estek két igaz szerelmen. Ezek a személyek talán a szívüket már pusztán csak biológiai célokra használ­hatják? Ha igen, akkor hol és ki vonja meg az érzelmi mandátumot?! Szerencsére az élet a másik végletre is produ­kál példákat. Szeghalmon is ismerek egy bácsit, aki hatvanhárom esztendeje ellenére éppen most kere­si a második nagy ,,szívmelegítőt”. Igaz a romantikát erősen rom­bolja, hogy a bácsi fellé­pése fölöttébb gyerekes. Továbbá olyan hölgyről is hallottam, aki hetvenegy- néhány évesen is szeretett fiatal férfiakkal,, köte­kedni”. Lám, olykor késhet is a második nagy Ő. M. B.

Next

/
Thumbnails
Contents