Békés Megyei Hírlap, 1998. május (53. évfolyam, 102-126. szám)
1998-05-02-03 / 102. szám
Újra messzebb a kocsma A ló letért az útról, s ez lett a veszte Nem a ló volt a szomjas, hanem gazdája. A történet során mégis a derék négylábú húzta a rövi- debbet. Az alábbi rendhagyó eset a minap történt Szeghalmon, témát adva a város pletykái hírszolgálatának. A lóval rendelkező személy az utóbbi időben már túl hosszúnak találta azt az utat, amely megszokott kocsmai törzshelye és lakása között húzódik, ezért egyre többször lovas kocsival kereste fel a kedvelt italkimérést. Emberünk gyermekkorában fizikaórán bizonyára figyelt arra, hogy a sebesség növelésével lényegesen csökkenthető az út megtételéhez szükséges idő. így aztán a torokszáradás hatékonyságának függvényében, mind jobban odacsapott a lónak. A féktelen száguldás egészen mostanáig nem is járt különösebb bajjal. Ám a minap a ló önállósította magát, letért a megszokott útról. A misztikus manőver balesetbe torkollt, a ló fennakadt egy korláton. A sérült állatot egy helyi férfi a nyereg elvágásával próbálta kiszabadítani. Ez állítólag a tulajdonosnak nem tetszett, s ott a helyszínen egy-két pofon is elcsattant. A szeghalmiak úgy tudják: a történetből mind a ló, mind gazdája vesztesen került ki. Az állat vágóhídon végezte, a korábban szekéren száguldó férfi pedig azóta gyalog kénytelen látogatni az italkiméréseket. — i — Csaba, aki dada Szász Csaba külsőre semmiben sem különbözik hasonló korú társaitól. 20 éves, izmos, magas, frizuráját kopaszra nyíratta. Igaz, kopasznak is kell lennie (kell?), mert katona. Méghozzá 15 hónapig. Igaz a mundért egy percre sem öltötte magára, de akárhogy nézzük mégis csak jelentkezett katonai szolgálatra. — Nem akartam katona lenni — kezdi Csaba a történetét az elején —, megtudtam, hogy Békéscsabán, a Hajnal utcai óvodában dadát keresnek. Szeretem a gyerekeket, jelentkeztem a jegyzőnél, és... sikerült. — Dada! Egyáltalán, létezik dada bácsi? — Én vagyok rá a példa. Kérdezték, akarok-e az óvodában dolgozni? Akartam. Tavaly október óta vagyok a Hajnal utcai oviban, ahol hárman látjuk el a feladatunkat. — Mit csinál egy dada bácsi? — Amit egy dada néni. Takarít, virágot locsol, kiosztja a tízórait, az ebédet, ellátja, lefekteti a gyerekeket, akik egyébként azt hiszem nagyon szeretnek. — Nem ,,cikizik" a nők? — Nem bizony. Nagyon jól megférünk egymással. a fiatalember — Mi lesz, ha letelik a katonai szolgálat? — Szeretnék továbbra is dadaként dolgozni. — Egyáltalán, mi a végzettsége? — Szobafestőként végeztem. — Hogyan lesz a mázolóból dada? — Úgy, hogy dadaképzőbe járok... — Nem mondja komolyan?! — Tényleg! Huszonketten járunk tanfolyamra. Ebből egyedül én képviselem a férfinemet. — A huszonegy lány hogyan viszonyul az egyetlen fiúhoz? — Remekül érzem magam velük. Gondolom, ők is, mert olyannyira bizalmukba fogadtak, hogy engem neveztek ki csoportvezetőnek. Béla Vali Tavasszal senki nem akar egyedül maradni sze ritkák is az olyan szórakozóhelyek, ahol zömmel hasonló korúak fordulnak elő. — Társkereső szolgálatuk alig egy éve működik. Sikerült összeboronálni valakit ez idő alatt? — Harmincra teszem a párok számát. Ebből tíz végződött házassággal. Két-három hónap kell, mire sikerül tető alá hozni a dolgot. Egyszer sikerült három nap alatt is. Szombat este csengett a telefon. Egy középkorú férfi Hódmezővásárhelyről keresett. Élettársat akart. De azonnal! Két nap múlva, mondta, a horvát tengerpartra készül utazni. Ezt már új választottjával tervezi. Arra kért, találkozzunk minél előbb, hogy megbeszéljük a dolgot. Megnézte a fényképeket és megtalálta szíve hölgyét, egy hatéves kislányát egyedül nevelő asszony személyében. Azóta is együtt élnek. Máskor személyesen keresett meg egy férfi. Nem nézett ki negyvenöt, ötvenévesnél többnek. Jól öltözött, sportos alkatú. Kiközvetítettem egy ötven alatti hölgynek, aki egy idő után felháborodva hívott fel, hogyan irányíthattam hozzá egy hetvenöt éves férfit! Még mindig a férfiaknál maradva, a negyvenesekre jellemző, hogy mindenáron húsz-huszonöt évesekkel akarnak megismerkedni. Meglátják a fényképet, és nem lehet velük megértetni, hogy ahhoz a lányhoz öregek. És volt aki mást akart. Egy elvált nő arra kért, partnerkapcsolat céljából irányítsam hozzá a férfiakat. Megadta, hogy melyik szolgáltatásáért mennyit kér. Mi ilyesmivel nem foglalkozunk. — Ön csinos, filigrán nő. Volt olyan jelentkező, aki megnézve a fényképeket azt mondta: nekem maga kellene. — Előfordult. De én szeretném megőrizni a függetlenségemet. Pánics Szabó Ferenc Abban, hogy tavasszal mindenki meglelje a párját, segítenek a házasságközvetítő irodák. Ki mindenki fordul meg náluk? Bárki, mint a következő eset is bizonyítja. A férfi régi ügyfele volt az irodának. Bizalmas viszonyba került a tulajdonos- nővel, ami annyit jelentett, hogy meg merte vallani titkát, ő mazochista, és hasonló igényű partnert keresne. A tulajdonosnő egy középkorú asszonnyal és a lányával hozta össze. Egy hét múlva örömmel telefonált ilyen jó, még sohasem volt. Pár hónap elteltével könyörgött, szabadítsák meg, fél, hogy szexuális partnerei játékaik közben egyszer megölik a társkereső irodában. Ilyen pikáns eset még nem fordult elő, vezetője, Erika így is sok érdekes dolgot mesél. Először e furcsa elhivatottság gyökereiről. — Titkárnőként dolgoztam egy vállalatnál, de felszámolták — kezdi. — Nagyon nehéz munkát találni a városban. Olyasmiben gondolkodtam, amit egyedül, otthonról is tudok intézni. Vállalkozói engedéllyel működünk. Nehéz volt az indulás, de ma már sokan, még a szomszéd megyéből is jönnek. Ott nincs társkereső iroda. — Mennyit kémek? — Kétezer-ötszáz forintot. Ez egy évre szól. Van akitől nem is kérem el, annyira reménytelen a helyzete. A testi hibásokra gondolok. Nincs olyan jelentkező, aki elfogadná őket. — Fontosnak tartja a személyes találkozást az ügyfelekkel? . — Nyolcvan százalékuk eleve személyesen jön be, húsz százalékuk levélben kéri a bonyolítást. — Miután kitöltötték az iroda adatlapjait, beírták saját adataikat, illetve a leendő társsal kapcsolatos elvárásokat (melyek között ilyenek szerepelnek: mennyire legyen csinos a partner, mi a kedvenc időtöltése, monogám vagy inkább nyitott típus — egyáltalán, huszonhatféle igényt lehet megnevezni), milyen szempontok szerint választhatnak még? — Ügyfeleim számára a legfontosabb, hogy végignézik a fényképeket. Ha a partner megtetszik a fénykép alapján, mindenáron meg akarják ismerni. Olyankor nem számít az adatlap. Csak házastárs- és élettársközvetítéssel foglalkozunk. Az adatlapon szerepel a barát és szabadidőpartner megnevezés is, de erre a kettőre nem volt igény. Az utóbbit más hirdetésekben is megtalálják. Szempont továbbá, hogy hány gyerek van. Egy gyerekkel könnyebb valakit találni, kettővel, hárommal nehezebb. — Kocsi, lakás? — Ez a hölgyeknél számít csak. Számukra fontos, hogy legyen lakása, kocsija a partnernek. A férfiaknál nem számítanak az anyagiak. Ügyfeleim hatvan-hetven százaléka harminc és negyvenöt év közötti. Erre a korosztályra jellemző, hogy ekkor válnak el, a munkahelyen zárt közösségben dolgoznak, szórakozni családi elfoglaltságuk miatt nem tudnak. PerIgen oda, de nem egészen a nóta szerint. A jámbor tehenet a jószerencse visszakérődzl gazdájához. A másik történetben az erős legény megtalálja azokat, akik kipróbálják rajta erejét. Sarkadra kértek egy fuvart, a város szélére. Amikor kiértem, népes társaság várt, két család. Vásárba indulnak, jószágot vesznek, de nem ám ide a szomszéd határba, hanem egyenest Debrecenbe a nagypiacra mennének, ha én is úgy gondolom. Valahogy így beszélt a fehér bajuszú nagyapó. Részemről semmi akadálya nem volt, de rögtön Debrecenbe kellett menni megfordult a fejemben, hogy taxistól ilyet minek kérdeznek? Ám rögtön kiderült, mi az oka a tekervényes, cirkal- mas beszédnek. Fizetni csak visszafele tudnak, ha eladták a Sanyit. A Sanyin a lovat kellett érteni. Ilyen feltétellel is elfogadtam az utat. Van még egy kis baj, fogtak közre könyörgőbbén. Ha utánfutót tudnék, az Isten is megáldana érte. / Nekem volt utánfutóm nagy is, erős is, masszív is, a célnak megfelelő; útban Debrecenbe itt Békéscsabán hazaugrottunk érte. A lovat kikötötték; elég öreg volt már szegény, alig mocorgott egész úton. Három utasom, a nagyapakorú öreg és középkorú fiai nótákat énekelve pálinkáztak, előre ittak a medve bőrére, azaz a vásárfiára, mert elmondták, JÓSZÁG nélkül nem GYÜVÜNK haza. Amikor megérkeztünk, gyorsan eltűntek a vásár forgatagában; én ittam egy kávét, majd egy üdítőt. Jó másfél óra múlva tértek vissza, egy tehenet vezetve. Ahogy megláttak sürgetni kezdtek, induljak már el, és ne bámészkodjak. Nagyon gyorsan, épp csak a négy lábánál fogva nem rakták fel a tehenet az utánfutóra. Én gázt adtam. Úgy tíz kilométert haladhattunk, amikor két motoros rendőr megállított bennünket. Az utánfutómon kérődző tehén érdekelte őket, pontosabban a bőrébe sütött billog, no meg a papírok a vásárlásról. Papírok nem voltak, lévén hogy a tehenet épp a vásáron lopták, azért sürgettek, hogy hajtsak gyorsan. Más. A vasútállomásnál vettem fel egy fiatal srácot. Alighogy beült, rögtön rövidre nyírt, zselézett haját kezdte igazgatni. Azzal kezdte, hogy rettentő pipa, és valószínű, hogy valakit be fog takarni még ma este. Végignéztem rajta, alacsony, de izmos srác volt; az ilyenekre mondták akkoriban, hogy zseboroszlán. Konkrétan nem haragszik senkire, csak rosszkedve van, talán az unalom miatt, nem ártana egy kis verekedés, de ilyenkor nyáron labdarúgó-mérkőzések sincsenek sehol, ahol legalább le tudja vezetni az ember az energiáit. Emberemet három diszkó és hat söröző előtt tettem le, mindegyikben sikerült szóváltásba keverednie valakivel, de verekedést kiprovokálnia nem. Végül az akkor még működő Vörös Sárkány előtt tettem le. Öt perc múlva kékre-zöldre verve jelent meg. A szemetek, pityergett a hátsó ülésen. Többen voltak, és azzal kezdték, hogy tökön rúgtak. Egy hét, próbáltam vigasztalni, és már nem is fogod érezni. Cseszhetem az egészet, ment át ismét agresszívba a srác, holnap jön haza a barátnőm, mi a francot csinálok vele? Mondd? P. F. Telefonon megkérdeztük néhány olvasónkat, mi jutott eszükbe május elsejéről? Császár Ferenc, 72 éves gyomaendrődi, a Körös Termál Hotel Rt. ügyvezető igazgatója: Szent József ünnepe. A szent család feje volt, asztalosmester és a hozzátartozói boldogulásáért dolgozott. Szent József ünnepe ezért jelenti számomra a munkások ünnepét is. Varga Imre. 47 éves szarvasi autószerelő: A majális. A felvonulást nem szerettem, ám a ügeti majálisokra, a barátokkal való közös programokra máig emlékszem. Az ünnep fénye mára megkopott. Sokan kikapcsolódás, családi együttlét helyett munkával töltik ezt a napot is. Csík Józsefné, 49 éves békésszentandrási háztartásbeli: Az a 13 esztendő, amikor minden május elsején vattacukrot és főtt kukoricát árultunk a szarvasi ligetben. Ezeknek a finomságoknak nagy volt a keletje, hozzátartoztak az ünnep hangulatához. Most a családom pihenéssel töltötte az ünnepet. Szarka Gábor, 33 éves örménykúti háziorvos: a munka ünnepe, a majális, a pihenés és a szórakozás. Korábban kórházban dolgozva előfordult, hogy ügyeletben, munkával töltöttem május elsejét. Idén együtt ünnepeltem a feleségemmel és a gyermekeimmel. A községi programok színesek voltak, jól éreztük magunkat. (r) Milyen lehet? Vidéken akkor tájt kezdtek szaporodni a fürdőszobák, amikor a falusiak egymással versengve,,dobták ki’’ házukból a kemencéket és a „berakott tűzhelyeket". Pedig ezekben az alkalmatosságokban elégett szinte minden háztartási hulladék, így gyakorlatilag nem volt szükség szemétszállításra, lerakóhelyek építésére. De hátjött a szén-, az olaj-, majd. a napjainkig tartó gáztüzelés divatja. E korszerűnek kikiáltod energiahordozók értéktelen melléktermékké silányították a szalmát, a szárízéket, a kukoricacsutkát, a fanyesedéket, egyéb tűzrevalót. Viszont: olcsóságuk,,, tisztaságuk” és könnyű kezelhetőségük révén hozzájárultak a vidék összkomfortjához, így a fürdőszobák, angol vécék elterjedéséhez is. Mivel ezeket rendszerint rákapcsolták a törpevízműre, az udvari ásott kutak új funkciót kaptak: betonlappal lefedve emésztőgödörként hasznosultak a civilizáció nagyobb dicsőségére. Kőműves ismerősöm meséli, hogy az egyik kiérdemesült kút vizével kevert betonmassza egyszerűen nem kötött meg. S ez a kút nem is,, direkt- ben” szennyeződött, csupán a beszivárgó taljvíztől. Látván szömyűködésemet elnevette magát. „Ha a környezetünk ennyire szennyezett, milyen lehet a lelkünk?” - tette fel a szónoki kérést. Csakugyan: milyen lehet!? Ménesi György
