Békés Megyei Hírlap, 1998. május (53. évfolyam, 102-126. szám)

1998-05-14 / 112. szám

10 ZsarU 1998. május 14., csütörtök Egy fél élet eredményei - a másik féltől se fél A TAPASZTALATCSERE UTÁN SZAKMÁT VÁLTOTT A MASSZŐR FÚRÓVAL ÉRKEZETT A zárfúró masszőr figyelmébe is ajánlhatjuk a békéscsabai vagyonvédelmi kiállításon nemrégen készült felvételünket. Neki persze azért, hogy tudja: errefelé a zárakon és a rend­őrökön is nehezebb túljutni... fotó: such tamás A kunszentmártoni F. T., aki a japán masszázs művelője, egyik masszőr kollégájához lá­togatott a közelmúltban Békés­csabára. A témában annyira el­merültek. hogy a kunszentmár­toni férfi hajnalban indult visz- sza. Arra azonban még szakí­tott időt, hogy felkeresse a me­gyeszékhelyen a Profi Audio- Video Szaküzletet az Andrássy úton. Táskájából itt a masszíro­zástól igen távol álló eszköz került elő, nevezetesen egy ele­mes, akkumulátoros, profi fú­A diszkós baleset mint fogalom villámgyorsan elterjedt hazánk­ban. Azokat a koccanásokat, baleseteket sorolja egy körbe, amelyek diszkóba igyekvő, on­nan távozó, majd a következő szórakozóhelyet kiszemelő fiatal urakkal és ifjú hölgyekkel meg­esik. Ezek a bajok elszaporod­tak, mondhatnánk, jelenséggé váltak, amióta a fiúk és lányok — tömegesen — kocsikázva, motorozva járnak diszkóba. Friss a történet. Április 30-án éjjel Telekgerendáson egy 17 esztendős lánynak elege lett kedvenc szórakozóhelyéből. Kilépett a diszkóból, s beült egy Zastavába — jogosítvány nél­kül, ittasan. Elindult volna ko- csikázni, ám épp’ hogy kifor­dult a kapubejáróból, nekiütkö­Az még máig sem tisztázott, és valószínűleg soha nem derül fény rá, hogy miért éppen a Trabant gépkocsik iránt érzett ellenszenvet a közelmúlt egyik éjszakáján két békéscsabai fia­talember. Mindenesetre J. T.-t és K. S.-t az elfogyasztott ital­mennyiség az ilyen típusú au­tókhoz „irányította”. Öt Tra­bant motorháztetőjét tépték fel és rongálták meg Békéscsabán, a Jókai és Szabó Dezső utca róberendezés. F. T. ezzel meg­fúrta a zárat — miután a riasz­tót hatástalanította —, és 300 ezer forint értékben „fújt meg” műszaki berendezéseket. Az­tán kocsiba vágta magát, és el­menekült a helyszínről. Az ar­ra járőrözö rendőrök azonnal észlelték a betörést, így hamar sikerült elfogni a „szakmát” váltó masszőrt. Előkerültek a lopott berendezések, valamint az elkövetésnél használt fúró is. Ny. L. zött egy szabályosan várakozó Mercedesnek. A karambol mér­lege: több 100 ezer forintos kár. Emlékezhetünk arra a közel­múltbeli halálos balesetre, amelyben egy fiatal fiú villany- oszlopnak hajtott motorjával, és ott, a helyszínen szörnyethalt. Utóbb kiderült, hogy a vére 3,26 ezrelék alkoholt tartalma­zott, azaz igen súlyos fokú ittas állapotban ült motorra. Békéscsabán és környékén egyébként is sűrűn előfordul, hogy borgőzös sofőrök közle­kednek járművükkel. A megye- székhely rendőrei ezért a közel­jövőben alkoholszondás akciót szerveznek, melynek idején nem feledkeznek meg a diszkókömyéki világról sem. (e) közötti parkolóban. Garázda- jellegű cselekménysorozatuk persze nem ment csöndben, így a zajra, csapkodásra felfigyel­tek a környéken lakók. Termé­szetesen ők már a két fiatalem­berre „rágtak be”. A helyszínre érkező rendőrök sem értékel­ték az elkövetéssel alaposan gyanúsítható fiatalok tettét, ha­nem előállították a két suhan- cot. (c) (Folytatás a 9. oldalról) Nagyapám a városban egykor polgármester volt, büszke va­gyok rá, semmi olyat nem tett, amit szégyellni kellene. Három ciklusban az Országgyűlésben képviselősködött, a magyaror­szági szlovákok országos veze­tője volt, nem is könnyű idők­ben. Már huszonhárom éve, hogy meghalt. A Rózsa Ferenc Gimnáziumban végeztem, aztán Dunaújvárosban szereztem rendszerszervezői üzemmérnöki oklevelet. Utána itt dolgoztam Csabán, a Mezőgépnél. Buda­pestre vittek katonának, a Bel­ügyminisztérium tartalékos tisztképző iskolájára. Szinte egyenes út vezetett onnan a rendőrséghez: 1980. március el­sejétől az állambiztonsági szol­gálat személyi államányába ke­rültem. Tudom, ilyenkor min­denki a három per háromra gon­dol, de hát én a három per kettő­nél dolgoztam. Azaz kémelhárí­tó voltam 1987-ig. — Elárulná, hány kémet ,.hárított el” ? — Mondjuk úgy, nem vol­tam eredménytelen. A kémek persze akkoriban sem Békésben nyüzsögtek. De volt olyan lé­nyeges információ, amihez az országban egyedül én jutottam hozzá. — Tudott arról a lakóhelyi, baráti környezete, hogy az ál­lambiztonsági szerveknél dolgo­zik? — Persze, egyszer Mező- megyeren még a népfont helyi titkárának is megválasztottak. Érdekes, egykori ügyfeleim ré­széről sem tapasztalok nehezte­lést. A mai napig köszöngetünk egymásnak, vannak, akikkel szinte baráti kapcsolatba kerül­tem. A munkámat végeztem, operatív teendőket láttam el, ami azt jelentette, hogy titkos infor­mációkat gyűjtögettem. Amit akkoriban csináltunk, az adott területet szabályozó mai törvé­nyeknek is tökéletesen megfelel­ne. Valamikor 1985-ben még moszkvai szakmai képzésre is elküldték. De már a főkapitány­ság dolgozójaként értem meg az állambiztonsági szakma Water­looját, a Dunagate-botrányt. — Minapi búcsúztatásán rendőri ars poeticájáról beszélt. — Van ilyenem, s nagyon egyszerű: mindenki a maga sze­rencséjének kovácsa. Esetemben egyenesen Kovácsa. Ennek fo­lyományaként idéznék valami fontosat a rendőresküből: „Alá­rendeltjeimről a legjobb tudá­som szerint gondoskodom”. A teljesítmény nagyon fontos, s az, hogy a munkának szinte min­dent alá kell rendelni. Én a „hivatás” emlegetését felleng­zősnek tartom, s ha őszinte aka­rok lenni: nem is nagyon értem. A munkát viszont igen. Apám az építőipari vállalatnál volt vezető, tizenkét éves koromtól nyaranta ott dolgoztam. Mindig csak any- nyit mondott: fiam, szégyent ne hozz rám! A rendőrségi évek alatt is így álltam a munkához. Mindig számíthattak rám, akkor is, amikor például szült a felesé­gem. — Sikerkovácsként miért „görbítette el" állambiztonsági karrierjét rendőrire? — Talán szerénytelennek hangzik, ha azt mondom: úgy ítéltem meg, hogy többre va­gyok képes, mint ami azon a pá­lyán részemre „be volt progra­mozva”. Pedig az állambizton­sági szolgálatnál is fiatalon fő­nyomozó lettem. De ambícióim is akadtak, s arrafelé sem ismer­ték a pályázati rendszert... Meg­tudtam, hogy a megyei főkapi­tányságon megüresedik a fe­gyelmi főelőadói poszt, s én bi­zony jelentkeztem. — A búcsúztatásán a főkapi­tányság bűnügyi igazgatója — persze humoros éllel — ezzel kapcsolatban vágott egy meste­rit, amikor gyorsan hozzátette: önként... Az e beosztást, vala­mint a „rendőrség rendőrsége” ­tevékenységet ellátókat a rend­őrök — egymás között, nemes egyszerűséggel — csak , fűrészeknek” nevezik. — Nem volt népszerű feladat, de nincs miért szégyenkeznem. Szóval az „elődfűrész” szólt ne­kem, hogy vállaljam el a beosz­tást. Mindig is önálló munka­végzésre vágytam. Igaz, a fe­gyelmi ügyekben nem én dön­töttem, de én javasoltam. Min­den fenyítési javaslatomat elfo­gadták, ez úgy 150 eset lehetett. Hajói számolom, például 12-14 rendőr szolgálati viszonyának fegyelmi úton történt megszün­tetésében működtem közre a szűk három év alatt. Egy miatt sincs lelkiismeret-furdalásom: mind rászolgáltak az elbocsá­tásra. Ez a beosztás hatalmas is­kola volt számomra. Az elődöm mondta is: innen bármilyen be­osztásba kerülhetsz. A járőröktől a kapitányokig, a kazánfűtőtől a nyomozókig szinte minden be­osztás rejtelmeibe mélyen bepil­lanthattam. így jött el 1989 szep­tembere, amikor az akkori nép- gazdasági és társadalmitulajdon- védelmi osztály vezetője nyug­díjba vonult. Én lettem az utód­ja. Az osztály tizenhat fős volt, annyi, mint ottlétemkor az egész megyei állambiztonsági szolgá­lat. Akkoriban elsődlegesen fel­derítő feladatokat látott el az osztály, a gazdasági terület rej­tetten fellelhető bűncselekmé­nyei után kutattunk. — S ekkor jött a rendszervál­tás. — Egyik pillanatról a másik­ra szabályozott feladatrendszer nélkül maradtunk. Alighanem ideológiai, meg itt nem részle­tezendő okokból az országos főkapitányságon megszüntették felettes osztályunkat, nem volt a megyei osztályok munkáját koordináló szervezet. Heten maradtunk akkoriban az osztá­lyon. Gazdaságvédelmi osztály lettünk, része a főkapitányság komplex bűnüldöző tevékeny­ségének. Addig tehát szinte csak titkos információgyűjtést végeztünk — emlékezhetnek még a futballos „bundabot­rányra”. Aztán jöttek az újfajta ügyek. Kezdtek a bűnözők pénzt felvenni lopott személyi igazolványokkal, hamisították a bélyegeket. Míg 1988-ban egyetlen nyílt nyomozási ak­tánk volt, a rá következő évben sem több négynél, később ilye­nek lettek a jellemző ügyek. El­jött az első nagy korrupciós ese­tünk, amikor egy állami vezetőt csíptünk el. A bíróság el is ítél­te. Aztán a románokkal együtt egy 52 uránkapszulát csempé­sző társaságot tettünk hűvösre, igaz, volt akiért egészen Bras­sóig kellett utaznunk. Egy csa­baitól ellopott személyi igazol­vánnyal visszaélő dunántúli fér­fit — aki akkor már 30 milliós értékben vásárolt errefelé fizet­ség nélkül — úgy fogtunk el, hogy feltűnt: egy gyulai szállo­dából Agárdra telefonált. Vajon miért? Kollégám elment Agárd­ra egy sikerült fantomképpel, ahol valaki felkiáltott: hiszen ez az András! Szóval, a bűnözők kezdték érezni, hogy vagyunk. Szinte „menetrendszerűen” jött a sarkadi benzinvonat. Ebben az ügyben úgy sikerült eredmé­nyeket elérnünk, hogy tulajdon­képpen egyetlen megyénkbeli elkövető sem akadt a társaság­ban. De vannak mostanság olyan bűnügyek is, melyekről nem adhattunk felvilágosítást, bármennyire is bombázott érte a sajtó bennünket. Hogy miért volt így? A gazdasági bűnügyek általában nem „csont nélküli­ek”: lehet, hogy megáll a vád a bíróság előtt, lehet hogy nem. így aztán inkább szűkszavúak maradtunk. — Sűrűn próbálták megvesz­tegetni? — Minden ellenkező előjelű civil gondolkodással szemben is azt kell mondanom: soha. Úgy tudom, ilyesmi a kollégáimmal sem fordult elő. Illetve egyszer egy Ugyvédféle mintha próbál­kozott volna... Pedig volt itt pél­dául háromszázmilliós olajügy is. — Mit gondol, miért nem kí­sérelték meg korrumpálni önt? — Mert ilyen az arcom. — Osztályvezetőként beosz­tottjai voltak, ugyanakkor maga is mások beosztottja volt. — Az osztályvezetőség per­sze nagyon megviselt. Mit mondjak? Nagyon „aljas” az a vezető, akit mindenki szeret... Nekem soha nem okozott gon­dot mások megbírálása. De a beosztással járó hatalom egyál­talán nem hiányzik. A rendőr­ség viszont igen. Úgy gondo­lom, erősségem a kreativitás, tulajdonképpen ezt vártam el a munkatársaimtól is. A főnöke­im tudták: ha vitatható döntést hoznak, én vitatni is fogom. A búcsúzáson még egyszer „előadtam” magam. Káder sose voltam, a vezetőimet viszont mindig tiszteltem, noha — tud­ja mit — soha nem nyaltam. Az osztályom ma a főkapitányság informatikailag legjobban fel­szerelt szervezeti egysége, van elegendő rádiótelefonunk. Amit lehetett, mindig „kihajtottam”. A magánéletben? Egy hatvan­három négyzetméteres, két­szintes lakásban élünk, van egy tizenkét éves Zastavám, egy 18 éves lányom, aki Szentesen szí­nésznőnek készül, itt stúdiózott Csabán, s egy tizennégy éves fi­am. — Ón szerint miért erősödött meg a rendőrségen belüli kor­rupció? — Az egésznek a gyökere a rossz szolgálati rendszer, a rossz személyzeti döntések, a parancsnoki beosztásba való ki­választás hibás volta. A fizetés alacsonysága még nem ok a korrupcióra. Mert amikor pa­naszkodunk, azt is hozzá kell tenni: egy két-három éve szol­gáló legényembemek manap­ság nem is olyan rossz a havi harmincötezer nettó. Más kér­dés, hogy a rendőrség az össze- számlálhatatlanul sok túlórából mindössze havi három órát haj­landó kifizetni egy tapasztalt nyomozónak.-— Itt még ki sem hüűlt a he­lye, máris tüsténkedik. — Családi vállalkozásként alapítottam egy betéti társaságot, a Kontroll Infó Bt.-t. A többféle tevékenységi kör közül az alap- tevékenységként végzett va- gyonvédelelmre szerződést kö­töttem egy budapesti részvény- társasággal, a Preventívvel. Ma­gánnyomozás, vagyonvédelmi tanácsadás, az ehhez kapcsolódó technika beszerzése, telepítése, s nem utolsósorban a vagyonvé­delmi cégátvilágítás, céginfor­máció biztosítása lesz a mun­kám. Lényegében a bűnmegelő­zés a fő profilunk. A szerződő partner hitelképességét ugyanis érdemesebb az üzlet megkötése előtt alaposan megvizsgálni. így kerülhetjük el, hogy bűncselek­mény áldozataivá váljunk, s egy életen át fussunk a pénzünk után. Máris vannak üzletfeleim, például a mezőgazdaság terüle­téről. Az utólagos pénzbehajtás megkísérlése nem megoldás, rá­adásul nem is törvényes. Emel­lett vagyonőri tanfolyamokon is oktatok. Vállalkozásom a felszá­molt cégek irattárának rendezé­sét, megőrzését is elvégzi. De például román és német nyelvű fordítást is vállalunk. — Arról a Preventív Rt.-ről van szó ugye, melynek tulajdo­nosai között találjuk az elnök-ve­zérigazgatóvá lett dr. Pintér Sándort altábornagyot, a közel­múlt országos rendőrfőkapitá­nyát, s egykori gazdasági helyet­tesét, Valenta Lászlót? — Valóban. Béténk a Preven­tív Békés megyei képviselője. —Arról is csiripelnek a vere­bek, hogy a politikai szerepvál­lalás lehetősége sem áll messze öntől. — A közélet mindig érdekelt, ha tehettem, aktívan részt is vet­tem benne. Ha szükség lesz rám, nem fordulok el a kihívástól. Szóba került, hogy az őszi ön- kormányzati választásokon kép­viselőjelöltként induljak, itt Bé­késcsabán. — A főkapitányság vezetői megkérdezték öntől, hogy kit lát­na szívesen utódjaként? — Neveletlen vagyok, kérde­zés nélkül is elmondtam a véle­ményemet. Kiss A. János _________Balesetek, áldozatok az éjszakában_________ Di szkókörnyéki világ rendőrökkel Az ITAL EGYFAJTA AUTÓTÍPUSHOZ „IRÁNYÍTOTTA” A DUÓT TRABANT-ELLENES GARÁZDÁK „Még egyszer és utoljára tisztelettel megkérdem: nincs valakinél a Körözési Szabályzatom? Nincs? Tehát ismét egy kudarc, még az utolsó percekben is...” (Részlet Kovács János nyugállomány­ba vonulásakor mondott búcsúbeszédéből —1.) „Ilyen korban csak a nagyon nagyok fejezik be a rendőri pályát: például dr. Pintér, Valenta stb.” (Részlet — 2.) Ragadja meg! ...és hihetetlen érzés keríti Önt hatalmába. Látogasson el bármelyik Opel kereskedésbe, és üljön be az új Astra kormánya mögé! Próbálja ki, mi mindent tud ez az autó! Hogy mindent tud.

Next

/
Thumbnails
Contents