Békés Megyei Hírlap, 1998. május (53. évfolyam, 102-126. szám)

1998-05-09-10 / 108. szám

Édua és Kun László újra együtt Egy év elmúlt Egy év elmúlt - hangzik föl Ragályi Elemér új videó- klipjén a jól ismert dal. A fák között ketten sétálnak és énekelnek. Különös páros, ahogy különösen szólnak a hangok is. Az egyik operaszínpadra képzett, a másik a rock világára. Egyikük világhírű opera-énekesnő, a buda­pesti, a bécsi és a salzburgi opera csillaga, a milánói Scala állandó vendégénekese, a New York-i Metropolitan ünnepelt szopránja, a Carreras-Domingo-Ross szuper­koncert negyedikje. Másikuk több mint harminc eszten­deje gitáros, énekes, zeneszerző, az Illés-együttes alapí­tóinak egyike, aki eredetien ötvözte a magyar népzenét és a popot, a rockot. Rost Andrea és Szörényi Levente. Szörényi Levente is előrelát | az ezredvégig Egy év elmúlt - éneklik a videoklipen és azon a Mindig veled című duettlemezen, amely a napokban jelent meg a Zikkurat Színházi Ügynök­ség kiadásában. Különleges­ség? Kétségtelenül ritkaság, hogy operaénekes és rockdal­nok énekeljen együtt. Ám nem előzmények nélküli. Emlékez­zünk csak, épp egy év múlt el azóta, hogy Rost Andrea és Szörényi Levente A kiátkozott című zenés történelmi játék bevezetésére elkészítette a rockopera szerelmi kettősé­nek, Édua és Kun László dalá­nak hangfelvételét. Valahogy így kezdődött. Innen jött a mostani lemezfelvétel ötlete. Rost Andrea - aki ezekben a napokban a milánói Scalában a Varázsfuvola Pamináját énekli, hogy majd ugyanebben a sze­repben mutatkozzék be Buda­pesten, a Thália Színházban is, amely az Operaház előadásá­nak ad otthont május közepé­től - arról beszél, hogy számára kirándulás volt ennek a lemez­nek az elkészítése. Amikor ezek a dalok megmozgatták a fiatalságot, ő még gyerek volt, persze hallgatta a számokat, dúdolta, s úgy tisztelte Illéséket, mint a legnagyobba­kat szokás. Aligha merte volna remélni, hogy valaha résztve­vője lesz előadásuknak. Most énekesként nagy örömöt jelen­tett a közös munka. Ez persze egészen más, mint az opera. Amelynek sokszor a mesevilá­ga ragadja magával az énekest éppúgy, mint a nézőt. S hogy van-e kedvenc szere­pe? A Traviata Violettája. De nem titok az sem, mire készül még Milánóban. A tervek közt szerepel a Manón Lescaut és a Lammermoori Lucia címszere­pe, s 2000 után a Bohémélet Mimije. Ami pedig a 2000. évet illeti, úgy mondja: színpadi elő­jegyzési naptára az ezredfordu­lóig már betelt. Szörényi Levente is előrelát az ezredvégig. A jövő évben a tervek szerint tizenhat részes Illés-antológiát készítenek. De ezt még megelőzi, ahogy mondja, az idei év, amely az „István, a király” születésének 15. évfordulója, s ez alkalom le­het a királydombi előadás föl- elevenítésére. FOTÓ: rce | Tisztelte Illéséket, 1 mint a legnagyobbakat szokás A tervek szerint lassan meg­kezdődik az újabb közös mun­ka Bródy Jánossal is. Úgy terve­zik, hogy 2000-re megszületik az „István, a király” folytatása, az öregedő István sorstragédiá­jának zenés históriája. S ak­kor az addig kissé átdolgo­zott Attila - Isten kardjá­val együtt már trilógiaként láthatnák a nézők. Ami pedig a mostani lemezt illeti: az elmúlt három évtized duettre alkalmas dalait énekel­ték el Rost Andreával, reménye­ik szerint legalább olyan siker­rel, mint a múlt évben A kiátko­zottak kettősét. (róna) Banderas filmet rendez A filmvászon ez idő szerint legférfiasabb jelensége ha­marosan új arcával mutatko­zik be: a Crazy in Alabama, azaz Őriilt(en) Alabamában című filmjét Antonio Banderas maga rendezi. És ha már az új arc szóba ke­rült: talán a szabálytalanul nyírt, sportos szakáll is a filmrendezői image része. A 38 éves sztár elnyerte Melanie Griffith kegyeit, aki korábban Don Johnson felesége volt. Melanie Griffith Banderas oldalán nyugodott meg, összeköti őket másfél éves Stella lá­nyuk is. Banderas nagy kedvvel és állítólag még na­gyobb hangerővel műveli a filmrendezés mesterségét - segítője pedig ki lenne más, mint a Senora, azaz Griffith művésznő, aki a forgatás idejére sem hagyja magára. A jóképű Banderast elnézve - talán ez érthető is. A szervezet „belső órái Amerikai kutatók kísérleteik során rájöttek arra, hogy az élő organizmusok időérzékét nyilvánvalóan nem kizárólag egyetlen „belső óra” irányít­ja, mint azt feltételezték, ha­nem a szervek sokasága. Például rovarok testén tetőtől-tal- pig szétszórva, rengeteg időmérőt találunk. A tudósok felfedezték ezeket a szárnyakon, a csápokon, a fejen, a hason, sőt még a rovarok lábának szőrszálain is. Valameny- nyi „óra” a többitől függetlenül re­agál a világosság és sötétség válta­kozására, és egyedül saját szövetei számára szabályozza a biológiai vagy a huszonnégy órás ritmust. A kísérleteket San Diegóban, (Kalifornia), a Scripp Kutató Inté­zetben Steve Kay vezetésével vé­gezték a kutatók. A kutatások kér­désessé teszik azt az eddigi felfo­gást, mely szerint az úgynevezett circadian órát a maga huszonnégy a1 órás periódusával, valamennyi élőlényben központilag az agy irá­nyítja. Kay és csapata kísérletei­hez azokat a géneket használta fel, melyek a szentjánosbogarat, néhány halfajtát és néhány medú­zafajtát világítóvá tesznek. Ezt a világítóanyag-gént kapcsolták hozzá ahhoz a génhez, mely a gyümölcslegyeknél mint a biológi­ai ritmus szabályozója, már régóta ismert volt. Ezt követően a rova­rok testén számos „óra” kezdett világítani. Még jobban csodálkoz­tak a kutatók, amikor felfedezték, hogy valamennyi biológiai óra egymástól függetlenül is reagál a fényingerekre. Egymástól független „fénydetek­torok” hasonló mechanizmusa, ha sokkal bonyolultabb is, emlős álla­toknál vagy az embernél is elkép­zelhető, vélik a tudósok. Felfedezé­sük segíthetne azokon, akik a téli szezon okozta depresszióban szenvednek. Nem hitte, hogy divatot csinál Reed, a rockkrónikás Valamikor újságírónak készült, aztán a fejébe vette, hogy ő írja meg a Nagy Amerikai Regényt. Ehelyett rockénekes lett, kezdetben Andy Warhol famulusa. Lou Reed keserű, fekete humorú szövegeit már tanítják az amerikai egyetemeken, és úgy mondják, lemezeit vé­gighallgatva többet tud meg az ember az Egyesült Álla­mok elmúlt évtizedeinek történelméről, társadalmáról, mintha elolvas száz bédekkert és tankönyvet. Lou Reed a Velvet Underground-lemezek, a Transformer, a Berlin, a Street Hassle, a Legendary Hearts, a New York, a Magic And Loss után több mint harmincesztendős sikerszéri­áját folytatta. Perfect Night címmel jelentette meg londoni életműkoncertjének CD-jét. Lou Reed, aki két éve nálunk is fellépett nagy sikerrel, beval­lotta, hogy a legendás krimiírótól, Raymond Chandlertől, a Nagy Álom alkotójától tanult írni: „Chandler stílusa fantaszti­kusan hatásos. Amikor felfedeztem, éppen olyan nehéz szer­zőkkel birkóztam, mint Hegel és Kirkegaard. Ő tanított meg ar­ra, hogy egyszerűen írjak.” Reed a nagy metropolis minden rezdülésére érzékeny. Hívei szerint minden lemeze tökéletesebb, teljesebb az előzőnél. „Amikor elké­szülök egy felvétellel, úgy érzem, hogy abban a pillanatban ez a leg­több, amit ki tudok hozni magam­ból. Aztán a következőnél igyek­szem visszaemlékezni arra, hogy utólag mi nem tetszett az előzőnél.” Új lemezén több régi dalát is fel­dolgozta, például az 1972-ben született Vicioust: „Elérkezettnek láttam az időt, hogy hosszú évek koncertjei és felvéte­lei után egy-egy dalt végleges vál­tozatban mutassak be, akkor, amikor már mindent ki tud­tam fejezni, ami benne volt. Soha nem hittem abban, hogy szuggerálni tudom a közönséget, vagy esetleg divatot csinálok. Még az olyan alapműnek tekin- \ tett dal esetében sem, \ mint a Heroin.” Lou Reedről sokan mondják, hogy cinikus. Inkább arról van szó: mindig képes volt öniró­niával szemlélni önma­gát és környezetét. „Most, hogy már jócskán elmúltam öt­ven, kritikusaim elége­detten írják rólam, hogy bölcs lettem. No, ez azért túlzás, de hát az évek folyamán összeszedtem némi tapasztalatot. Visszatekintve karrieremre, azt is mondják, hogy jó néhányszor nem mértem fel a veszélyeket, például amikor kiléptem a Velvet Undergroundból. Pedig nem a bátorság vezé­relt, hanem a múzsám”. Lou Reed nem hisz abban, hogy akár mint énekesnek, akár mint költőnek fennmarad a neve. Útókor vagy sem, Lou Reedet úgy tartják számon, mint az első olyan rockért, aki komoly dol­gokról kezdett énekelni. „Azt furcsállom, hogy ez másnak nem jutott előbb eszébe, pedig teljesen kézenfekvő, hiszen a rock ideális arra, hogy a gondolatot magával ragadja. És különben is, irodalom szakos voltam az egyetemen. Mit kezdtem volna ezzel a tudományom­mal a rock and roll nélkül?” Lou Reed dalaiban azonban úgy mond el mindent, ami fon­tos, hogy utána a hallgatóság legfeljebb magának tehet fel (jó vagy rossz) kérdéseket. FOTÓ: FEB/LONDON FEATURES I Már jócskán elmúlt 50 éves Filmforgatás a budapesti Operaházban Az ezredforduló fantomja Hány és hány változatát láthatta már a nagyérdemű Az opera­ház fantomjának, mióta a világszínház fölfedezte magának Gaston Leroux írását és még inkább a belőle született Webber- musicalt. Csodálták már a különös történet színházi előadásait éppúgy, mint a filmföldolgozásokat. Ahány rendező, annyi el­képzelés a különös fantomról, aki szerelméért gyilkolja végig a dalszínházat. A közelmúltban új fantom szüle­tett. Ahogy a film rendezője, Dario Argento mondja: - Ez már a jövő évezred, de legalábbis az ezredfor­duló fantomja lesz. A film felvételeinek nagy része Budapesten készült, az Operaház­ban és a Gellért-fürdőben. Az olasz filmrendező, aki pályája kezdetén Sergio Leone és Bernardo Bertolucci asszisztenseként dolgozott, itt lelte meg az ideális helyszíneket.- Budapest megbabonázott - ma­gyarázza Dario Argento. - Úgy él benne együtt a múlt és a jelen, úgy találkozik a kultúra, a művészet a valósággal, hogy az rögtön megfog­ja az embert. S ráadásul az Opera­ház olyan színteret-jelentett a szá­munkra, amelynél ideálisabbat alig­ha találhattunk másutt.- S a film?- Az operaház fantomjában a horror mellett a pszichológiai indít­tatásokat kellett megtalálnunk és meglátnunk. Számomra mindig az a legfontosabb, hogy a véres történe­tek mélyén megértsem és megmu­tassam, melyek azok a lelki indíté­kok, amelyek meghatározzák a hős jellemét. Most is, mint újabb filmje­imben együtt dolgozom színésznő lányommal, Asiával, aki immár leg­közvetlenebb munkatársam. Tegyük ehhez azért hozzá: so­kakban nem kis csodálkozást és föl- háborodást váltott már ki, ahogy Argento nem kímélve lányát, a leg- brutálisabb filmek hősnőjévé teszi. Erre azonban ő csak annyit mond:- Ez nem a magánélet. Ez a mű­vészet. Szóval Asia játssza a fősze­repet, partnere a fantom alakjában Julian Sands. Az egyik fontos figu­rát Békés Itala játssza, az ő színészi jelenléte, anyanyelvi olaszismerete. - hisz most már tudom, édesanyja polai születésű volt - nagyon sokat jelentett számunkra. (rk) __________Nézze meg az ember! S zfinx Évezredek óta dacol az időjárás viszontagságai­val a rejtélyes szfinx, őrzi a fenséges gizai pira­mist a homoksivatagban. A fáraó nyughelyét, a királyok temetőjét, csodálatra méltó kincsek rej- tekét. Sok ember feni fogát a kincsre, semmitől sem riad vissza, hogy megszerezze. Véletlenül keveredik bele a műkincskereskedők veszélyek­kel teli világába Erica Baron, az amerikai egyip­tológus. Olyasmit látott, amit nem kellett volna: a fölbecsülhetetlen értékű szobrot és egy gyil­kosságot. Ericát elsodorják az események, külö­nös kalandokba keveredik, amelyeknek résztve­vőiről sohasem tudja, ki melyik oldalon áll. A Szfinx Robin Cook regényéből készült. Az orvoskrimik mestere alaposan meglepte olvasóit, amikor szakítva a kórház és a fehér köpenyek vi­lágával, valódi „történelmi” krimivel rukkolt elő. A stílusa persze mit sem változott, briliáns mó­don adagolja a feszültséget, markában tartja az olvasót. A filmváltozat legfőbb erénye, hogy si­került mindezt megőriznie. (Vasárnap, RTL Klub, 20.00). -szig­§ A fantom simogatása: Asia Argento és Julian Sands

Next

/
Thumbnails
Contents