Békés Megyei Hírlap, 1998. április (53. évfolyam, 77-101. szám)
1998-04-04-05 / 80. szám
Bizsergő, virágzó ajkak ellen Amikor tétye van a dolognak: bálba készülődünk, fogadásra kapunk invitálást, valahol meg kell jelennünk fitten, kívánatosán, csábosán! Olyankor üt be a baj. Az esti vacsora — legyen mondjuk, epres, krémes tortaszelet — ott vigyorog herpesz formájában szánk szegletében. A herpeszfertőzések leggyakoribb tünete a száj környékén rendszeresen megjelenő hólyagos kiütés. Kialakulását a bőr feszülése, bizsergő érzés, majd szúró fájdalom kíséri. Hasonló tünetek a nemi szervek környékén is jelentkezhetnek. A betegséget a herpeszvírus két típusa okozza. Az egészséges szervezet általában sikeresen védekezik ellene, sokan viszont nem is sejtik, hogy szervezetük fertőzött. A védekezés egyik hatékony módszerével ismertették meg Orosházán a Fehér Kígyó Gyógyszertárban rendezett szakmai konzultáción az érdeklődő orvosokat a szakemberek, az Egis Gyógyszergyár munkatársai. Napjainkban a herpeszvírus szaporodását és a továbbfertőzés megakadályozását szolgálja a Telviran kenőcs. Csete I. Makacs visszatérők Van kereslet az illegális munkavállalók iránt? „Kidobják az ajtón, bejön az ablakon” — szokták mondani a nemkívánatos, makacs visszatérőre. A hazánkból kiutasított külföldiek némelyike más trükkhöz folyamodik... A budapesti Moszkva térre szeretett volna eljutni április 1- jén az a román állampolgárságú fiú, akit Lökösházán a belépő nemzetközi gyorsvonat padlásterében találtak a határőrök. Meghallgatása során elmondta: úgy tudja, ott nagy kereslet van a Romániából jött (illegális) munkavállalók iránt. Arra a kérdésre, hogy miért nem útlevéllel jött Magyarországra, érdemben nem tudott válaszolni. Személyi igazolvány nem volt nála, és mindössze 100 (!) lej költőpénzzel rendelkezett. Ugyancsak Lökösházán történt, hogy egy Lengyelországba utazó és onnan korábban már kiutasított férfi jelentkezett belépésre. A határőrök észrevették, hogy útleveléből hiányzik a kiutasító bélyegző lenyomata. Az eltávolítás módszeréről nem volt hajlandó nyilatkozni. Őt is, és a padlástérben megbúvó fiút is visszaadták a román határőrizeti szerveknek. A kiutasítást tanúsító bélyegzőlenyomat eltüntetése miatt Nagylakon is visszaküldték négy román állampolgárt: közülük kettőt a Veszprém megyei, kettőt pedig a Budapesti Rendőr-főkapitányság nyilvánított nemkívánatos személynek. (gh) Az adakozó rendőrkapitány A szabadságharc tábornokának, Damjanich Jánosnak az unokaöccse, Stojanovits Szilárd — szobrát március 15-én avatták Csorváson — ebben az időben Gyula rendőrkapitánya volt. Hívő ortodox vallású lévén a miklósvárosi templomban megváltotta magának a 14-es számú széket. Komoly évi díjat fizetett érte, mai pénzben körülbelül kétmillió forintot, ház árányi összeget. Megtehette, Csorváson kilencezer hold föld birtokosa volt. Az osztrákok 1848 őszén nagy hadisarcot róttak Gyulára. Haragjuk oka a lőszerkészítő céh működése volt a Németvároson. A város pénztára kiürült, eladtak egy szárazmalmot és a Jókai úton lévő jegyzői szolgálati lakást. Stojanovits nem kérdezte, mit ér a ház, hanem azt, hogy mennyi pénzre van szükség. Kifizette, hogy segítsen a városon. Ez a ház a lányáé és a vejéé, Ladies Györgyé lett, aki később a megye főügyésze, az Almási család jogtanácsosa volt... — mesélte el a történetet a múlt sok emlékét tudó gyulai D. Nagy András. Sz. M. Akiket a feleségük tart el Két történet, kétféle tanulsággal Balázs kifejezetten jól tartja magát, pedig túl van élete delén. Két évvel ezelőtt, nagy csinnadrattával ünnepelte világrajöttének fél évszázados évfordulóját. Kopaszodó, hízásra hajlamos a „fiú”. Éppen ezért kényesen vigyáz a testére, hetente masszőrhöz jár, sűrűn keresi fel a testépítő szalonokat is. Felesége egy jól menő vállalat igazgatója. A rossz nyelvek szerint ő hordja otthon a nadrágot, már amikor otthon van. Mert ritkán múlik el úgy hét, hogy ne repülne valahova, ahol a cégét képviseli. A cukrászda — ahol beszélgettünk — mindaddig csendes volt, míg Balázzsal le nem ültünk. Csakhogy beszélgetésünket három percenként megszakítja Balázs, mobiltelefonjának csicsergése. Nagyképűen osztogatja ki a vonal másik végén csacsogót, számomra kínos modorban. De honnan is tanult volna jó modort? Maga mesélte el, ma már nincsenek anyagi gondjai, pe dig az ükapjáig visszamenőleg náluk a szegénység örökletes volt. Egy düledező tanyán töltötte gyermekéveit. Szülei — amikor Balázs hároméves volt — motorbalesetben meghaltak. Egyik távoli rokona ne velte fel. — Mindent a két kezem munkájával értem el — dül- leszti ki mellét kevélyen, úgy, hogy majdnem leszakad olasz bőrmellényének felső gombja. — A feleségem betette a fenekét a kétszintes luxusházamba. Egyáltalán nem zavar, ha most már ő hoz haza több pénzt. Taníttattam, ha már én nem tanulhattam. Nem volt rá időm. Az asszony egy tízessel fiatalabb. Csak éppen nincs ideje kihasználni viszonylagos fiatalságát. Pedig lazíthatnánk egy kicsit. Bizony előfordul, hogy a barátnőmet viszem el egy háromnapos párizsi kiruccanásra, vagy — miután ő versenyszerűen síel — éppen egy laza hétvégére Svájcba. Az asszony azt sem tudja, hol vagyok. Talán nem is érdekli. Lekötik vállalatának gondjai. Eleinte bántott, sokat veszekedtünk. Most már nem bánom, minél tovább köti le magát. Csak hozza a pénzt, majd én elköltőm... * István jó nevű kőműves volt hajdanán. Sőt’. Az építőipari cégnél, ahol letöltött húsz kemény évet, ő volt a brigádvezető. A családja nem szenvedett hiányt, jól keresett a legvidámabb barakban. Tanítatta a gyerekeit, a fiából jogász lett. A lánya másodéves volt a tanárképző főiskolán, amikor privatizálták az építőipari céget és István sok-sok munkatársával együtt megkapta az elbocsátó szép üzenetet. Úgy fejbe kólintotta ez a húzás, hogy egyszerűen nem tudta feldolgozni az őt ért sokkot. — Mondja meg, hogyan lehet valakit elküldeni, aki megkapott minden anyagi és erkölcsi elismerést? S nem azért mert párttitkár voltam, hanem azért, mert díjazták a munkámat. A feleségem szidott, tutyimu- tyi alaknak nevezett, akivel mindenki azt tesz, amit akar. Eleinte hittem abban, hogy kapok munkát, hiszen ismerték a nevemet a szakmában. Aztán, ahogyan teltek a napok, a hónapok egyre többet emelget- / / tem a boroskancsót. Néha ugyan kaptam alkalmi munkát, de nevetséges pénzeket fizettek érte. Otthon elviselhetetlenné vált a helyzetem, de válni nem akartam. Ugyan hová mehettem volna? A feleségem, aki azelőtt könyvelő volt, hogy többet keressen, beleugrott egy ügynöki állásba. Személyiségfejlesztő tanfolyamra járt, s két-három hónap múlva nem ismertem rá, olyan happy lett. Már nem üvöltözött, de kiadta, mit végezzek el, mire hazaér. — Ha már eltartalak, legalább hasznom legyen belőled itthon — mondta többször is. így lettem az ottho- ^m nomban „bejárónő”. Mosok, mosogatok, takarítok, főzök. A feleségem pedig pénzt keres. Még most sem tudom feldolgozni és nagyon megalázónak tartom ezt a helyzetet. Miután egyre többet ittam, a feleségem rávett arra, hogy elvonókúrára menjek. Két hónapja egy korty alkoholt sem iszom. Azon gondolkodom, jó lenne a megalázó helyzetemen változtatni. Talán megpróbálom én is ezt az ügynöki munkát. Talán... Béla Vali Eleinte bántott, sokat veszekedtünk. Kockás történetek A hétalvó és a kapzsi szerető Előbb régmúlt éjszakák ködlovagjairól rövid történeteket olvashatnak, amelyet egy hosszabb követ a furfangos művezetőről, akinek az volt a véleménye, akármennyire Is kívánatos az a nő, egy igazi férfi „azért” a dologért soha ne fizessen.- Barátunk ma is közismert figura Békéscsabán, így csak annyit kívánok megjegyezni róla, hogy foglalkozásából adódóan rendesen kiveszi a részét sportéletünkből. Őt és szépszámú társaságát sokszor és szívesen fuvaroztam. Szerettek átjárni a gyulai sörözőkbe. Barátunk, akiről beszélek, nem hiszem, hogy akár egy átruccanásukra is emlékszik, hiszen mindig elszunnyadt mire átértem. Olyan mélyen aludt, hogy az istennek se tudtuk felrázni; csak akkor ébredt fel, mikor békéscsabai lakása előtt kitettem. Többször járt Gyulán úgy, hogy nem tudott róla! Más. Békésre kértek egy fuvart. Természetesen a tanácsházához. Nem tudom miért, de a békésiek mindig oda kérik. Alig tettem ki az utast, úgy húsz méterre egy alakot véltem felfedezni lámpáim fénykörében, buzgón integetett. „Na végre”- örvendezett nekem, amikor megálltam mellette. „Már több mint egy órája állok itt, és egy taxi nem képes erre járni.” Két dolgot tennék ehhez hozzá. Az egyik, hogy Békésen azokban az években nem volt taxiállomás, a másik, tél volt és térdig érő hó. Utasom Mezőberénybe kérte a fuvart, a könyvtár elé. Amikor megérkeztünk, utasított, hogy forduljak vissza. Kis idő elteltével megint a békési tanácsháza előtt álltunk. Utasom megköszönte a fuvart, kijelentette, hogy végre megmelegedett, rendezte a számlát, és elballagott. A végére maradt a pikáns történet. Mari szemrevaló fiatalasszony, szövőnő volt a Patexban; kikapós asszony hírében állt. A férje, Bandi, aki nyurga, nyakigláb ember volt, műszerész ugyanott. Csendes, nyugodt embernek ismerte mindenki. Csak a hobbijának, a horgászatnak élt. Ha volt. egy kis szabadideje, azt hétköznap meg hét végén is azzal töltötte, hogy a városszéli tóba lógatta a botját. Mit ragozzam, sok alkalommal hagyta otthon Marit. Az én Pali barátom, aki művezető volt ugyanott, szemet vetett a fiatalasszonyra. Tette neki a szépet, naphosszat sündör- gött körülötte. De Mari csak nevetett. — Magának az sok pénzbe kerülne — mondta neki egyszer. — Nekem nem — hangzott a büszke válasz, én nőnek „azért” még sohasem fizettem. Akkor nem az én emberem, felelt Mari. Ebben maradtak. Néhány hét elteltével az agglegény Pali egy törpeszivattyút vett a kertjébe. Én vittem haza neki. Le kell még dolgozni, felelte, mikor az áráról kérdeztem. A következő időszakban, amikor Bandi, Mari férje vállalati továbbképzésen volt egy dunántúli városban, sokat fuvaroztam Pali komámat és Marit a város felkapott szórakozóhelyeire és haza a jaminai kertes házig, Pali lakásáig. Minden vállalati továbbképzés véget ér egyszer, Bandi is hazajött. Hazatértét a Halász vendéglőben ünnepelték meg. Hallottam, amint Pali a kocsiban, hogy én is halljam, szólt neki, a pénzt, amit a kerti szivattyúra kértem tőled, már odaadtam a feleségednek... P. F. <4 VÉLEMÉNYEK Telefonon megkérdeztük néhány olvasónkat, mi jutott eszükbe április 4-ről. Balog József, 48 éves, békési vállalkozó: A múlt rendszer jut eszembe, vagyis a nagyobb megélhetési és közbiztonság. Az én korosztályom nosztalgiával gondol erre a napra, az iskolában tanítási szünet, a munkahelyeken pedig jutalomosztás volt. Adamik Mihály, mező- berényi tv-műszerész: Meg vagyok döbbenve, ugyanis eddig Thürmer Gyula választási programját elfogadhatónak tartottam. De amit a napokban mondott, hogy újra az állami ünnepek sorába kell emelni április negyedikét, a felszabadulás napját...?! Úgy tűnik a báránybőrből előbújt a farkas. Barna Lajosné, 33 éves, szeghalmi ügyintéző: Ha így hirtelen visszagondolok, április 4-én szinte mindig jó idő volt, s általában akkor körűire esett a húsvét. Másra nem na- • gyón emlékszem. Iskolai ünnepségeken nem vettem részt, de ez talán azért volt, mert akkor messzebb laktunk a város- központtól. Nagy Sándor, 85 éves, vésztői nyugdíjas: A fel- szabadulás dátuma számomra mindig fontos volt. Emlékszem Vésztőn nagy szeretettel és óriási sikerrel ünnepeltünk. Az eseményre neves előadókat hívtunk meg. Ma már sokan másképp gondolják, pedig ez kellemes ünnep volt, tömegek részvételével. M. B. - Sz. A. Hárommillió Hárommillió? Az összeg komoly. A magyarországi leszegényedett többségnek jól jönne, de hát képletesen szólva a futballpályán nincsenek a kapu előtt, hogy megkísérelhetnék berúgni a hálóba a labdát, pénz nélkül is mindent elmondtak már és ez kevésnek bizonyult. Marad a találgatás, ki lehet a bőkezű idegen? Talán maga a rendőrség áll a háttérben, ily módon téve kísérletet a nyúl kiugratására a bokorból? Vagy a felajánlónak köze lehet Nikolett elrablásához, esetleg más lelkiismereti oka van? Létezik, hogy ennyire jó legyen valaki? A mai világban, amikor mint a betyárkorszakban kevésért is ölnek és a gazdagok adakozása nem jellemző? Lehet, épp az ismeretlen nyitja a sort. Ha már van pénze, tudja mi mindent el lehet érni vele. Még azt is, hogy ennyiért lesz, aki visszalopja Nikolettet, csúnyább kifejezéssel bár visszavásárolhatnák! Miért is ne? Ha a pénz volt eltűnésének oka, a pénz vissza is hozhatja. Inkább így kerüljön meg, mint sehogyan sem... (ö)
