Békés Megyei Hírlap, 1998. április (53. évfolyam, 77-101. szám)

1998-04-29 / 100. szám

1998. -április 29., szerda MEGYEI KÖRKÉP Schiller igen, a többi nem! Megint egy premier, és megint siker nélkül... Lujza és Ferdinánd szerelme csak tragikusan végződhet (Paczuk Gabi és Bródy Norbert) fotó: kovács Erzsébet Informatikai bemutató A Prakticomp Kft. és a gyulai polgármesteri hivatal informati­kai bemutatórendszert létesít — tájékoztatták hétfőn a városhá­zán az újságírókat. A minta- rendszerben a hivatal és az ön- kormányzati intézmények vesz­nek részt, várhatóan a jövő hé­ten, amint kiépül a szükséges műszaki és informatikai struk­túra, indul a modell. Az intéz­mények, a hivatal elektronikus levelezése és információcseréje a cél. Mint Hack István, a Prakticomp Kft. ügyvezető igazgatója elmondta, szeretnék bemutatni, hogyan lehet elekt­ronikus úton kommunikálni a magányos számítógépek na­gyobb rendszerben működésé­vel. A rendszert a városi infor­mációs kapcsolatok kialakításá­ban az első lépésnek tekintik, a következő a cégek bekapcsoló­dása lehet. A reformátusokról Az Orosházi Református Egy­házközség 1992 és 1996 kö­zött a templom, a gyülekezeti ház és a lelkészlakás felújítá­sára jelentős — közel 6 millió forint — összeget áldozott. Ennek kétharmadát a hívek te­remtették elő. Kiderült, hogy a lelkészlakás és a gyülekezeti ház tetőszerkezete sürgős be­avatkozásra szorul. A felméré­sek szerint ez 1,5 milliós ki­adást jelentene az egyház szá­mára. Sági Endre lelkész a képviselő-testülethez fordult, hogy a beruházást 600-700 ezer forinttal támogassa meg a város. (cs) Meglopták a honfitársukat Lopás alapos gyanúja miatt tartóztattak fel a battonyai ha­tárátkelőhelyen 4 román állam­polgárt április 25-én. A Szege­di Rendőrkapitányság a déli órákban jelezte a határőrség­nek, hogy ismeretlen szemé­lyek a Tisza-parti városban fel­törték egy román állampolgár­ságú hölgy autóját, és abból * élelmiszereket tulajdonítottak el mintegy 30 ezer Ft értékben. Az elkövetők a helyszínről ro­mán rendszámú Dacia típusú személygépkocsival távoztak. A jelzést követően az útlevélke­zelők másodlagos ellenőrzés alá vonták a Romániába tartó Dáciákat. Időközben a sértett is a határátkelőhelyre érkezett, s az egyik kilépésre jelentkező Dácia csomagtartójában vi­szontlátta a tőle ellopott áru­kat. Az Orosházi Határőr Igazga­tóság bűnügyi felderítő szolgá­lata a Battonyán lefülelt társasá­got átadta a Szegedi Rendőrka­pitányságnak. (gh) Friedrich Schiller már a merev, dogmatikus rendjéről hírhedt ludwigsburgi latin gimnázium­ban elég rosszul érezte magát, a stuttgarti katonai akadémián pe­dig — a növendékek családjuk­kal sem érintkezhettek, még a gondolatokat is előírták — lelkibeteggé vált. A Karlsschule vasfegyelme a herceg korlátlan önkényuralmát, a zsarnokságot testesítette meg számára; bör­tönfalai között született a Hara­miák ötlete. S miközben Schil­ler jogot és orvostudományt hallgatott, titokban a német fel­világosodás és a Sturm und Drang műveiben keresett vi- gasztalódást. Ezredorvosként szöknie kellett a seregtől, hogy a mannheimi színházban meg­nézhesse első drámájának elő­adását, ami nemcsak országos sikert, hanem fegyelmi bünte­tést is hozott a szerzőnek. A ka- számyafogság és a „komédia­írástól” való eltiltás miatt el­hagyta szülőföldjét, a hontalan­ság keserű évei után egy thüringiai birtokon kapott me­nedéket, ahol megízlelte az osz­tálykülönbségek miatt eleve ha­lálra ítélt szerelmet. Az Ármány és szerelemben, a 18. század legnagyobb német drámájában „a szívtelen és lé­lektelen nevelésnek”, ifjúkori keserves tapasztalatainak, a herceg iránti gyűlöletének és a szerelmi csalódásnak állít emlé­ket Schiller, egyén és társada­lom összeütközését, a mérhetet­len szabadságvágyat rendkívüli szenvedéllyel ábrázolja. Ez egyetlen olyan drámája, amely­nek témáját kora Németorszá­gából merítette, hőseit a feje­delmi hivatalokból állította a színpadra — és persze a vádlot­tak padjára. A szókimondó Mil­ler muzsikust apjáról mintázta, polgári öntudatához, büszkesé­géhez hozzátett saját életfilozó­fiájából. A polgári szomorújá­tékban — ez az alcíme — szembeállítja a fejedelmi abszo­lutizmus romlott, bűnös világát a feltörekvő polgárság tiszta er­kölcsével. Reális, bátor jellem- és társadalomábrázolása mit sem veszített fényéből, erejé­ből, nem csoda, hogy a Teli Vil­mos mellett ma is Schiller leg­népszerűbb színműve az Ár­mány és szerelem. A Jókai Színház a musical­változat ősbemutatójára vállal­kozott, sokat ígért, ám a Szegvári Menyhért rendezte előadás nagy csalódást okozott a közönségnek. Lujzát, a mu­zsikus lányát Paczuk Gabi játssza ügyesen, szenvedélye­sen. Szerelménél távolabbra lát, tudja, boldogok csak akkor lehetnének, ha „a rang gyűlölt burka” lepattanna és az ember számítana. Öntudatos polgár­lány, aki tisztelettel és szeretet­tel ragaszkodik apjához, csa­ládjához. „Kötelességem indít arra, hogy maradjak és tűrjek” — mondja. Ferdinánd nemcsak elcsábítja, feleségül is akarja venni kedvesét. A becsületes, nemes szándékú, tisztességes ifjú kiemelkedik az arisztokrá­cia hazug, álszent és bűnös kö­reiből, új erkölcsöt hirdet. Bródy Norbert meggyőzően alakítja a szerelmes fiút, aki merészen szembeszáll apjával, lemond rangjáról, életéről. A polgári öntudat és erkölcs szép példáját adja a muzsikus Mil­ler, akit Mészáros Mihály megható játékkal kelt életre. Miilemé szánalmas figura, nem érti a lényeget, saját lányát is kész áruba bocsátani, hogy elő­kelőbb szerepben tetszeleghes­sen. Dobó Alexandra vissza­fogott alakításával sikeres. Von Walter minisztert, a zsarnokot, a gonoszt Molnár László kellő fölénnyel, gőggel, hatásosan je­leníti meg, szinte ördögi figurá­ja méltó ellenfele a polgári csa­ládnak. Von Kalb udvamagy (Acs Tibor) és a miniszter titká­ra, Wurm (magyarul féreg) az ármány világának aljas képvi­selői. Horváth Margit Lady Milford bonyolult szerepét te­hetséggel, hatásosan oldja meg, ármányt ötvöz emberi vonások­kal. A Rómeó és Júliához fogha­tó szerelmi történet tálcán kí­nálja a sikert, társadalomrajza meggyőző, hiteles, Schiller drá­mája nem véletlenül a világiro­dalom egyik legszebb, leghatá­sosabb drámája; mondandója örökérvényű, nem szoml aktua­lizálásra, modernizálásra, sem zenére, sem koreográfiára ah­hoz, hogy eljusson a mai néző­höz. Papp Gyula nagyon gyen­gére, silányra sikeredett zenéje fölösleges és méltatlan a nagy műhöz; nem azért, mert mo­dem, hanem azért, mert rossz. A musicaltől meg végképp tá­vol esik. A világhírű Webber- musicalek és több hazai zenés siker óta a közönség igényét, felkészültségét egyszerűen nem szabad ilyen fokon alábecsülni! A Schiller mellé társult szerzők finoman fogalmazva túlértékel­ték önmagukat, az előadás szín­vonalát nem szolgálták annyi bizonyos, épp ellenkezőleg. Ami mégis szép volt, az maga a dráma és a színészek hősies helytállása, igyekezete, mert ebben a zavarosra, szerencsét­lenre fabrikált produkcióban próbálták menteni a menthetőt. A néző pedig, ha sikerül felejte­nie a zenét — és miért ne sike­rülne, mikor annyira egysíkú, jellegtelen?! —, félretolni látó­szögéből a korhű jelmezek közé bezsúfolt, farmeres és sztrecsnadrágos kar vonaglása- it, Gajdos József a darabhoz szintén méltatlan koreográfiá­ját, még színházban is érezheti magát. Ezek a légkört teremtő, az embert megérintő (prózai) jelenetek egyébként a Miller- házban, a két szerelmes, illetve a miniszter és fia között ját­szódnak. Niedzielsky Katalin Olvasóink írják Az itt közölt vélemények nem okvetlenül azonosak a szerkesz­tőségével. Az olvasói leveleket a szerzők előzetes hozzájárulása nélkül, mondanivalójuk tiszteletben tartásával, rövidítve jelen­tetjük meg. Niki nem vár hiába! A család tagjai és barátai nevében írom ezt a néhány sort. Szabóné Bíró Márta vagyok. A fiam barátnője és osztálytársa Nikolett. Ja­nuár 14-én 18 órakor nálunk kereste Edit Nikit először, hiszen nem gondolta-gondoltuk, hogy ez a távoliét néhány óránál tovább tart. Három hónapja, hogy ez történt, s megint ott ültünk Edit kony­hájában, egymással szemben, és úgy érzem, hogy mindketten éve­ket öregedtünk ezalatt az idő alatt. Sok mindent látott már ez a kis konyha. Nyomozókat, rendőröket, nyomkereső kutyákat gazdáikkal, barátokat, ismerősöket, rég nem látott rokonokat, segítő szándékú természetgyógyászokat vagy pénzt szimatoló csalókat. Kialvatlan, fáradt embereket, egyenruhásokat—és akikben csak a kávé tartotta a lelket, mégis bizakodóak voltak és mentek, kutat­tak. Minden tiszteletem az övék. Mégis van, ami egy kicsit fáj, talán nem csak mint anyának, hisz nekem is három gyermekem van, hanem mint embernek. A kérdé­sek, melyeket oly sokszor és oly sokan feltettek. A postán vagy épp a boltban álltam sorban, amikor megcsapták fülemet. — Ki ez a gyerek, hogy ilyen nagy a felhajtás? — Sok pénzük van? — Még mindig keresik, ennyi idő után is? Igen, tudom, hány gyermek tűnik el az országban, azzal is tisztá­ban vagyok, hogy van, aki ennél már sokkal hosszabb ideje van tá­vol otthonától, de ez nem lehet indok, hogy hagyjuk ,.elaludni" az ügyet. Számomra ez már nem csak Nikiről szól, hanem az összes többi gyerekről, sőt felnőttről is. Hiszen ,,eltűnhet" a gyűrűm vagy a fél fülbevalóm, de egy ember soha. Próbáljanak meg hozzátartozóikra gondolni, gyermekeikre, unokáikra! Önök mennyi idő után adnák fel? Mikor tennének le róla, hogy megtalálják? Hiszen nem viselkednének másképp, mint ahogyan mi. Mindenbe belekapaszkodnának. Imádkoznának, ha eddig még nem tették, hinnének a csodákban is, vállalva, hogy a kívülállók már az értelmi képességeiket is kétségbe vonják, finoman fogalmaz­va. Senkinek nincs joga, hogy ilyen szörnyűséget tegyen, s nem hiszem, hogy bele kéne nyugodnunk. De talán elgondolkozha­tunk a dolgon mindannyian! Talán jobban kellene figyelnünk gyermekeinkre, egymásra. Fényes nappal, egy forgalmas utcán egyszerűen köddé vált egy gyerek. Senki nem látott semmit. Hogyan lehetséges ez? Nem tudom, nem vagyunk-e mi, felnőt­tek felelősek azért, hogy ilyen dolgok megtörténhetnek? Hal­lom a hangokat, amint visszautasítanak. Pedig higgyék el, ez bármelyikünkkel megtörténhetett volna! Nem hiszem, hogy megoldás gyermekeink állandó kísérgetése, ami például két- három gyereknél már szinte megoldhatatlan, hiszen tapaszta­latból tudom, hogy hárman ötfelé mennek. Figyeljenek gyere­keikre, de ne csak a sajátjukra. Figyeljünk egymásra! Hisz egymásra vagyunk utalva, gyerekeink sorsa pedig a kezünkben van. A lényeg, hogy mi nem adjuk fel! Niki nem hiába vár valahol, mert teljes szívemből hiszem, így van: hiszem, hogy él és még meg­találhatjuk. Hál' Istennek, ezzel a nézettel sokan egyetértenek, nem vagyok egyedül. Önök mit gondolnak? Kiket érdekelt az iíjúságvédelem? Lapunk hétfői számában „Hány iskolát érdekel az ifjúságvédelem” címmel olvasói levelet közöltünk. Ebben a szerző leírta, hogy az Egyszülős Családért Alapítvány összehívta a csabai oktatási intéz­mények gyermek- és ifjúságvédelmi felelőseit, de az általános isko­lák részére tervezett beszélgetésen a meghívottaknak csupán fele vett részt. Ezzel kapcsolatban a levél egy mondata — a szerkesztő­ség hibájából —- tévesen jelent meg. A mondat helyesen: „...a csa­bai iskolák mintegy fele — a 3-as számú, a szlovák, a gerlai, a Ma­dách utcai, a 11-es, a Szt. László utcai, a katolikus, a Szabó Pál té­ri, a 9-es és a belvárosi — érdemesítette szóra és időre a szintén dél­előtti rendezvényt.” A hibáért az érintettektől és a szerzőtől elnézést kérünk. Szerkesztőség A felvétel Budapesten készült, a tavalgi Kodály Zoltán I. Magyar Kórusversenyen, ahol a kó­rus szintén szép eredménnyel szerepelt A diákok kortárs műveket is énekelnek Nívódíjas a „Belvárosi” nagykórusa A békéscsabai Belvárosi Ál­talános Iskola és Gimnázium nagykórusa április 18-án Bu­dapesten, az Ének-Zene Ta­gozatos Általános Iskolák Kórusainak III. Országos Fesztiválján vett részt. Az utóbbi időkben több rangos megmérettetésen is sikerrel szereplő kórus ezúttal is szín­vonalas felkészültségét bizo­nyítva megyénkből egyetlen kórusként kitűnő eredményt ért el. Az előzetes meghallgatás alapján meghívott 33 ének-zene tagozatos gyermekkar előadását neves zsűri értékelte. A rangos mezőnyben a kórus kiváló sze­replése elismeréseként nívódí­jat kapott. A kórus fejlődését mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy egymás után kétszer is meghívást kapott e rendez­vényre, s míg 1996-ban dicséretes oklevél elismerés­ben részesült, mostani szerep­lésével a mezőny legjobbjai közé került. A kórus tagjai a Belvárosi Általános Iskola és Gimnázium 5—8. osztályos ének-zene tagozatos tanulói, akik nagy lelkesedéssel vesz­nek részt a próbákon és fellé­péseken egyaránt. A kórus műsorában kiemelten szere­pelnek kortárs magyar szerzők művei. Felkészítő tanáraik Tóthné Mucsi Margit (a kórus karna­gya) és Siposné Matuska Klára tanárnő. N. K. Szlovák mesemondók versenyeznek A Magyarországi Szlovák Fia­talok Szervezetének (MASZFISZ) rendezésében szlovák mesemondó versenyt tartanak általános iskolás gyermekek részére ma délután 14.30 órakor Békéscsabán, a megyei könyvtárban. Ez már a megyei döntő, ahol korcso­portok szerint négy kategóriá­ban mérik össze tudásukat a gyermekek. Matejdesz Mária, a MASZFISZ elnöke elmondta azt is, hogy külön kategóriá­ban versenyeznek a szlovák is­kolák — Békéscsaba, Szarvas, Tótkomlós — és a nyelvoktató intézmények tanulói. A leg­jobbak az országos szlovák mesemondó versenyen képvi­selik majd Békés megyét. (c)

Next

/
Thumbnails
Contents