Békés Megyei Hírlap, 1998. április (53. évfolyam, 77-101. szám)
1998-04-10 / 85. szám
2 Sarkad vároS 1998. április 10., péntek ______________Phare-pályázatokról is szó volt______________ Ű j KISTÉRSÉGI FEJLESZTÉSI TERV Nagy érdeklődés kísérte a Biharugrai, a Kötegyáni és a Méhkeréki Határőrizeti Ki- rendeltség vezetőinek beszámolóját az elmúlt héten hétfőn az Északkelet-Békés Megyei Kistérség polgármestereinek és jegyzőinek találkozóján Zsadányban. Szamos Imre őrnagy, a biharugrai kirendeltség vezetője elmondta: tavaly 50 százalékkal emelkedett a határsértők száma, a zöldhatáron átkelők felderítése pedig 100 százalékos volt, amit nagyban köszönhetnek a környező településen élőknek, akik bejelentéseikkel segítették a szervek munkáját. Janis Pál őrnagy arról számolt be, hogy a kötegyáni kirendeltség az ötödik legaktívabb a megyében. Az ott illegálisan átkelni próbálkozók java része török és pakisztáni állampolgár volt. A múltkorában 26 fős embercsempész-csoportot lepleztek le. A határforgalom java részét Méhkeréken a benzincsempészek teszik ki. Erről már Tomonyiczka András , az átkelő vezetője szólt. Mindent elkövetnek a benzinelők ellen, annak ellenére, hogy erre jogi lehetőségük nem sok van. A tanácskozás második részében Tóth Imre, Sarkad város polgármestere ismertette azokat a pályázati lehetőségeket, melyekre a kistérség — esetleg — sikerrel pályázhat. A jelenlévők úgy döntöttek, négy pályázatot támogatnak, melyet a Békés Megyei Területfejlesztési Tanácshoz adnak be a megbízottak. Ezek között szerepel az Újszalontát és Mezőgyánt összekötő közúton található híd átépítése, valamint egy új kistérségi fejlesztési terv készítése. Phare-pályázati lehetőségekről beszélt a polgármester. Többek között egy olyan információs gerincvezeték kiépítéséről, mellyel Sarkadot és Nagyszalontát lehetne összekötni, elősegítve így a gyors információáramlást a két határmenti település között. Az országban is egyedüli az a kezdeményezés, hogy határon túl nyúló kistérségi lapot indítsanak, román—magyar tükörfordításban. M. J. Sarkadot és Nagyszalontát összekötő információs gerincvezeték kiépítéséről (is) tárgyaltak FOTÓ; FAZEKAS LÁSZLÓ Regionális találkozó Az Orosházi Határőr Igazgatóság 1998. március 24-én Biharkeresztesen tartotta regionális találkozóját, melyre a működési területén lévő országgyűlési képviselők, megyei képviselő-testületek elnökei és a települések polgármesterei kerültek meghívásra. A határőrséget érintő EU-, shengeni és NATO-csatlako- zásról, valamint a közrend és közbiztonság határőrséget érintő kérdéseiről dr. Bakondi György vezérőrnagy, a Határőrség Országos Parancsnokságának szervezési főigazgatója tartott előadást. Mivel a határőrség is a fegyveres erők része, a NATO-csatlakozással a határőrségnél is jelentős fejlesztéseket kell végrehajtani (rendészeti fejlesztés, technikai, számítástechnikai fejlesztések). A határőrség szervezeti továbbfejlődésének részeként 1998. április 25-e után csak hivatásos állományt foglalkoztatnak majd. Kiemelten fontos a kapcsolat az önkormányzatokkal, a határőrizettel összefüggő témákban kölcsönös tájékoztatásra van szükség. Dankó István ezredes, az Orosházi Határőr Igazgatóság megbízott igazgatója a HOR- törvény és a végrehajtási rendeletéinek gyakorlati magvalósu- lásáról, a lakossági és a határőrségi feladatokról adott tájékoztatást, valamint ismertette az igazgatóság elmúlt évi tevékenységét. A találkozó a Bihar határvadász század technikai, harci eszközeinek megtekintésével zárult. IgehirdetÖ ♦ A názáreti Jézustól a feltámadt Krisztusig Az apostolok Jézussal való kapcsolata fájdalmas, de fontos változáson ment át a názáreti Jézustól a feltámadt Krisztusig. Fontos az ő példájuk számunkra, mert hasonló a mi utunk is. Jézus Krisztus már meghívásuk elején mélyen megérintette az apostolokat. Ezt bizonyítja az is, hogy habozás nélkül követték hívását. Jézus nyilvános működésének idején egyre közelebb kerültek hozzá. Alázatos és közvetlen emberségében személye világító fény volt számukra. Szavai és csodái által, erőt árasztó kisugárzása és megfoghatatlan szeretete által életük központjává és lényegévé vált Jézus. Mintegy derült égből a villámcsapás volt az apostoloknak Jézus elfogatása, váratlan elítélése, a szörnyű keresztút és a visszavonhatatlan halál. El sem tudjuk képzelni levertségüket. Életük alapjaitól fosztották meg őket. Hogy depressziójukat még jobben meg tudjuk érteni, magunk elé kell képzelnünk azokat a napokat, amikor Jézus még a sírban fekszik és nem tudjuk még, hogy feltámad. Aztán a váratlan öröm: mégis itt van! Meglátogatja őket, velük eszik és iszik, de mégis más mint előtte. Eltűnik, majd visszajön. Negyven nap múlva megint megváltozik. A mennybemenetelekor és pünkösd idején az apostolok végleg elszakadnak Jézus emberi alakjától. A feltámadott azonban jelen van. Megtapasztalják ők mindig és mindenhol. Megmagyarázhatatlan módon jelen van mindennapi életükben. Ez a jelenlét még intenzívebb mint előtte. Krisztus lelke él bennük. A feltámadott ugyanaz, mint a názáreti Jézus, de már nem a konkrét megfogható emberi alakjában. A hívő keresztény Krisztus-képe is hasonló átalakuláson megy keresztül, amikor húsvétot, az ünnepek ünnepét ünnepli, nemcsak hét, hanem hétszer hét napon át az egyházban. Az ötvenedik napon megtartja a Krisztus búcsú ígérete teljesedésének napját, Pünkösd ünnepét. A kiterjesztett ünneplés értelme az, hogy a főünnep gazdag, egyszerre átfoghatatlan tartalmát ismételten, más és más elemét kiemelve szemlélhessük, s kegyelmei átjárjanak minket, mielőtt visszatérünk az igazi hétköznapok sorába. A húsvéti szent időszak nyolc vasárnapból áll, első a húsvétvasámap, majd folyamatosan végül pünkösd vasárnapja. A negyvenedik napra esik Urunk mennybemenetelének főünnepe. A megváltással és feltámadással feltárta nekünk Krisztus az ő kimondhatatlan gazdagságát, kegyelmi ajándékait, s e gazdagságát az egyház kincsestárában halmozta fel nekünk. Mint a tanítványok, úgy mi is csak a feltámadás fényében értjük meg igazán Krisztust, az ő tanítását és műveit. Kovács József plébános Olvasóink írják Az itt közölt vélemények nem okvetlenül azonosak a szerkesztőségével. Az olvasói leveleket a szerzők előzetes hozzájárulása nélkül, mondanivalójuk tiszteletben tartásával, esetlegesen rövidítve jelentetjük meg. f' Köszönjük a segítségei'! Ezúton szeretnénk megköszönni annak a két ismeretlen fiatalembernek az önzetlenségét, akik február 26-án balesetet szenvedett édesanyánkat hazasegítették. A két fiatalember egy piros személygépkocsival közlekedett a Vasút utcán, amikor észrevették, hogy édesanyánk elesett az utcán (eltört mindkét válla). Azonnal a segítségére siettek, hazaszállították. Sajnos igen ritkán tapasztalható manapság hasonló önzetlen segítőkészség. Köszönjük: Házi Benjámin és családja Tények és gondolatok a cukorgyár bezárásáról A temetés 1998. március 31-én volt. A koporsóra ki lehetett volna írni: élt 86 évet. A búcsúztatók mind a mai napig mondják a saját ismereteik, szomorú érzésük szerint a „Nagy halottal kapcsolatos minden bánatukat". Én ezt a gyászt a gyárhoz közvetlenül tartozónak tragédiájával élem meg, akiket harmincévi munka után nem engednek be a kapun, a harmincéves tevékenységük színhelyére. A tragédiát az emberek sokféle módon reagálják le, legtöbb legjobban érintett magába fordulva emészti a szomorúságát, mások önmaguk mutogatására használják felületes ismereteiket, visszaélve azzal, hogy környezetünkben ez mindenkit érdekel. Mindezek okán szeretném megosztani ismereteimet, tényeket, hogyan is történt, kik a felelősök, hogyan tovább? A Sarkadi Cukorgyár sorsa véleményem szerint először 1973. és 1978. között dőlt el. Ebben az időszakban érte el az akkori gazdasági reform a cukoripart, és okozta a Cukoripari Tröszt feloszlatását. Ez a helyzet 6 gyárat kedvezően, 6 gyárat pedig kedvezőtlenül érintett, ugyanis addigra befejezték a petőházi, szolnoki, szerencsi, hatvani és .kaposvári gyár kapacitásfejlesztését, és befejezés előtt állt a Kábái Cukorgyár. A fejlesztésből kimaradt gyárak: Sarkad, Mezőhegyes, Sárvár, Ercsi, Acs és Selyp már önállósodva soha nem kerültek abba a helyzetbe, hogy olyan mértékű beruházást hajtsanak végre önerőből, mint a többiek állami és közös pénzből. Mindezek következményeként az 1989—90-es rendszerváltás és privatizáció az első körben szelektálta a külföldi szakmai befektetők által megvásárolni kívánt gyárakat és a megmaradó gyárakat. Teljesen nyilvánvaló, hogy a nagy kapacitású, értékesebb gyárakat vették meg a külföldiek. Ebből a szempontból a sarkadi a határon volt, hiszen a 12 gyárból kapacitás tekintetében ha- todok-hetedik helyen álltunk. Voltak is komoly érdeklődők, de igazi vevő végül nem lett. így a megmaradt öt gyárat együtt privatizálta az APV Rt., melyből fúzió révén lett a Magyar Cukor Rt. Ezek azonban már egyirányúsított tépések, ezekből a Sarkadi Cukorgyárnak nem volt alkalma kilépni, vagy mást lépni. Egyet kell értenem azokkal a véleményekkel, melyek szerint sarkadi szempontból a cukoripar ilyenfajta privatizációja a második döntő lépés volt, mely a jelenlegi helyzethez vezetett. Mivel a külföldieknek eladott gyárakat rendezett pénzügyi körülmények között értékesítették, és ezt nem tették meg a Magyar Cukor Rt. öt gyárával, sőt, a későbbiek során még csak kísérletet sem tett a kormányzat a rendezésre, rövid időn belül a Magyar Cukor Rt.-nek vagy a csődöt, vagy az eladást kellett választania. így lett Agrana- tulajdon 1996-ban a Magyar Cukor Rt., majd így adta tovább két gyárát az Agrana a Kábái Cukorgyár Rt.-nek. Ez alatt a folyamat alatt természetesen a kábái csoport többször tett ajánlatot a sarkadi gyár megvásárlására, nyilvánvaló szándékkal. 1994- ben az APV Rt. írásos ajánlatot kapott a kábái csoporttól a sarkadi gyár megvásárlására. Az akkori vásárlás meghiúsulásában önzetlen és legnagyobb segítséget Simon Imre, akkori Békés Megyei Közgyűlés elnöke, Tokai Ferenc, Tóth Sándor országgyűlési képviselők és Tóth Imre sarkadi polgármester adta, és természetesen a Magyar Cukor Rt. vezetői. Talán egyesek emlékeznek, abban az időben a Békés Megyei Népújságban Bonnay úrral többmenetes levélváltás történt a sarkadi érdekeink védelmében. Végeredmény, hogy hétéves küzdelem, tulajdonosok közötti hányattatás után bezárták és nem tönkrement a gyárunk. Ez számunkra nagy különbség! Ma Magyarországon nincs egy cukorgyár sem, amit a tulajdonos ne zárhatna be. Volt idő töprengeni, átgondolni, mit csinálnék, mit csinálnánk másként, de mindig ugyanaz a végeredmény? Észérveket eddig senki nem sorakoztatott fel az ellen a tény ellen, melynek kétségtelenül szenvedő alanyai vagyunk, hogy: 1995-ben 12 cukorgyár 8680 dolgozóval gyártott 440 ezer tonna cukrot és 2000-ben 6 cukorgyár 960 dolgozóval ugyanannyi cukrot tud gyártani, miközben csökken az országos igény. Mit lehet ez ellen felhozni? Semmit, csak nagyon fáj. A temetés kapcsán engedtessék meg, hogy az előttem szólókkal ellentétben egy pár szót szóljak az elhunytról. 86 éve és rossz egészségi állapota ellenére mindig mindenben igyekezett segíteni környezetét. Évente 20 millió forintnál több iparűzési adót fizetett a sarkadi önkormányzatnak — és mit kapott? (Igaz, a tényleg eredményes 8 éves sarkadi önkormányzatiság egyik legsikertelenebb része véleményem szerint az, hogy semmilyen módon nem sikerült a vállalkozásbarát, termelő ágazatokat csábító környezetet teremteni.) — Többek között a szennyvíztelep első ütemének legnagyobb befizetője, a cukorgyár a legnagyobb büntetéseket fizette, miközben korlátozták a szennyvízkibocsátását. — A sarkadi telefonközpont első ütemének legnagyobb befizetője a cukorgyár, fele annyi telefonvonalat kapott, mint a jó hírű Pelikán Rt. — A sporttelepektől ai szúnyogirtásig a költségek viselője mindig „0” volt. És mit gondol a tisztelt gyászoló' közösség, hogy a betegeskedő, haldokló gyár részvénytulajdonosai közül ki adott túl bagóért legelsőnek a részvényein: a sarkadi önkormányzat, feladva ezzel minimális beleszólási, felszólamlási lehetőségét ott, ahol tényleg döntések születnek. Jellemző kezelési mód a répatermesztők valós problémája 1998 tavaszán. A hajó azonban nem most, 1998-ban ment el. A koporsószögeket a répatermesztésbe 1995 és 1996-ban kezdték ütögetni, amikor a sarkadi önkormányzat területén döntően Szolnokra termeltek répát, és akkor a gyáriakon kívül senki nem szervezett termelői tanácskozást, nem mondta rajtunk kívül senki, milyen következményei lehetnek. Kik a felelősök? Volt egy nagy álmunk, hogy Magyarországon lehet egy szelet magyar cukoripari érdek, lehet két-három magyar érdekeltségű gyár és ebben Sarkad benne is lesz. Hogy ez nem valósult meg, ezt itt hibázták el Magyarországon, magyar emberek, de nem Sarkadon, és nem sarkadiak. Valószínűleg azonban más emberek álmai más iparágakban ennek árán teljesülhetnek! Hogyan tovább? Lehet feltámadás? Húsvét van, minden lehetséges. Ehhez azonban összefogás, tenniakaró, tehetséges emberek kellenek. Sarkadra termelő tevékenységek, vállalkozások kellenek. Ez a feltámadás egyetlen útja. Ehhez vállalkozásbarát környezet, állami és önkormányzati támogatás szükséges. Soha vissza nem térő lehetőség a Sarkad és környéke érdekeinek megjelenítése a parlamentben. Ehhez is összefogásra van szükség. Kétségtelen, hogy erre alkalmas a polgármester úr. Nagyobb eséllyel indulhat térségünk a feltámadáshoz nélkülözhetetlen vállalkozói övezet, ipari park megvalósításáért, ha van parlamenti lobby. Szükséges a maximális együttműködés a kábái csoporttal. Ok egy telephely tulajdonosai, mely alapja lehet ipari tevékenységeknek. Rengeteget tehetnek ennek érdekében, és érdekükben áll, szándékuk van erre. A kábái vezetők nem farkasok, és nem bárányok. Üzletemberek, akik nem érzelmek, hanem érdekek alapján döntenek. El kell érni, hogy a sarkadig Kábái Cukorgyár Rt., a régió érdekei megjelenjenek együtt, mindannyiunk hasznára, térségünk felemelkedése érdekében. Molnár Tibor, a Sarkadi Cukorgyár volt igazgatója Támogatták rendezvényünket Az I. számú általános iskola március 4-én rendezte meg a Simonyi Zsigmond helyesírási verseny területi fordulóját. A rendezvényt támogatta: PROFERM Bt., Gazdabolt, Szólőskert ABC, Viki Market, Picur ABC, Dani Bolt, iskolai büfé: Dobi Imre, Debreczeni György. Segítségüket ezúton is köszönjük: Az 1. számú általános iskola magyar munkaközössége
