Békés Megyei Hírlap, 1998. március (53. évfolyam, 51-76. szám)
1998-03-07-08 / 56. szám
Titanic — az utolsó 160 perc (3.) vát jobban becsülte, mint a szolgálóit — írta róla Barbara Tuchman amerikai történész —, miközben éppen ezek a kisemberek, szolgálólányok, társal- kodónők, bébiszitterek azok, akik százával részesültek előnyben az ő rovására, és Astor ezt panasz nélkül tűrte; ő volt a New York-i szupergazdag haszontalan semmittevők ideálja! Fordította: Fehér Ibolya (Jövő vasárnap folytatjuk) Jó egy órával az ütközés után felröppen egy világítórakéta. Egy pillanatra megvilágítja a sápadt arcokat; most már nyilvánvaló az SOS-jelzés. A rakéta robban és ezer csillagot szór. — Kicsi, fénytelen és haszontalan - mondja egy túlélő —, mert én még soha nem láttam olyan fényes, csillagos eget, mint akkor éjszaka. ,,A hajó jobb oldalán kitör a pánik yy volt a biztonság! — Valószínű ugyanazt az életfilozófiát vallotta, mint az angolszász felső tízezer: a loErnest Gill, a California egyik segédgépésze mégis észreveszi a jelzést, utána még egyet. Teljesen bizonyos abCharles Lightoller másodtiszt - megmenekült ban, hogy baj van — vallja később az amerikai szenátus vizsgálóbizottsága előtt —, mégsem kongatja meg a vészharangot. — Nem az én feladatom volt a parancsnoki hidat értesíteni — mondja —, lehetetlen, hogy ott ne látták volna. A California ügyeletes tisztje is regisztrálja az eseményeket, de nem vészjelzésre gondol, így elveszett az utolsó lehetőség is, hogy legalább a California odamenjen és közvetlenül a süllyedés után felszedje azokat, akik a jéghideg vízben még nem fagytak meg. Röviddel hajnali 1 óra előtt még 85 perce van a Titanicnak. Épp a harmadik mentőcsónakot eresztik le 41 utassal és 24 üres hellyel. Az ünnepien kivilágított 7 emeletnyi ablaksor már feltűnő szöget zár be a tengerrel. A dohányzószalonban négy gazdag amerikai — egy acélgyáros, egy festő, egy világcsavargó és az amerikai elnök katonai tanácsadója — jót szórakoznak ezen, mint mikor egy whisky mellett szoktak cseverészni. Pedig az igencsak ferdén álló poharak csaknem eldőlnek. A szalon nyugalma szinte jól hat a darunyikorgáshoz, a parancskiáltásokhoz, a búcsúzásokhoz és a görcsös vidámsággal játszó Wallace A hajó szerkezeti felépítése 48 pontban 1 Teherdaru 2 Első fedélzet 3 Árbockosár (Figyelőhely) 4 Harmadosztályú kabinok 5 Felső fedélzet (C-fedélzet) 6 Parancsnoki híd 7 Híd 8 Kormányállás 9 Rakománytér 10 Az első osztály csomagtere 11 Postahivatal 12 Postai raktár 13 Elsőosztályú kabinok 14 Tiszti szállás 15 Uszoda 16 Török fürdő 17 Elkülönített A-fedélzeti sétány, első osztály 18 Első lépcsőház, első osztály 19 Tornaterem 20 Privát sétány a luxusszalonokhoz 21 Előcsarnok 22 Elsőosztályú étterem 23 Harmadosztályú étterem 24 Harmadosztályú konyha 25 Elsőosztályú loggia 26 Csónakfedélzet ' 27 Kazántér 28 Szénraktár 29 Nyitott A-fedélzeti sétány (Első osztály) 30 Konyha, első- és másod- osztály 31 Dugattyús gőzgépek 32 Gőzturbina 33 Hátsó elsőosztályú lépcsőház 34 Párizsi kávéház 35 Elsőosztályú dohányzó szalon 36 Veranda és pálmakert 37 A-la-carte étterem 38 Kórház 39 Másodosztályú étterem 40 Elkülönített másodosztályú sétány 41 Másodosztályú bejárat a csónakfedélzetre 42 Másodosztályú kabinok 43 Hátsófedélzet (C-fedélzet) 44 Harmadosztályú tartózkodási helyiség 45 Hátsófedélzet 46 Híd a kikötői manőverekhez 47 D-fedélzet 48 E-fedélzet Hartley Ragtime bandhez képest. Biztos megérzéssel és vasfegyelemmel — ami tulajdonságok a hajóvezetés részéről fájdalmasan hiányoznak — segítenek a muzsikusok trombitálva, dobolva, énekelve elkerülni a pánikot, amíg fagyos végzetük el nem éri őket. Majdnem 30 ezer tonna víz gyűlt össze a hajóorrban. Végre lendületesebben folyik a munka: 11 csónak megy le fél óra alatt és 55-60-an, sőt 70-en ülnek bennük. Egyszeriben eltűnik a tisztek aggódása, hogy a túlterhelt csónakokat baj érheti. Az utasok sem félnek már a mélybe eresz- téstől, de mindenki számára félelmetes a hajó ferdesége. 1 óra 30-kor dördül el az első lövés. Harald Lowe, az 5. tiszt engedi le a 11. csónakot, amelybe maga is beül. Lefelé menetben a harmadik hajóemelet magasságában harmad- osztályon utazó olaszok, „mint vad bestiák” a korlát fölé hajoltak — vallotta Lowe később. Nyilvánvaló volt, be akarnak ugrani a mentőcsónakba, amely már túl volt terhelve (hamis vallomás, 5 szabad hely volt még!), így kénytelen megakadályozni. Előveszi pisztolyát és három lövést ad le. Senki nem sérül meg, de mindenki alaposan megijed — a csónakban ülők megkönnyebbülnek. A hajó jobb oldalán eközben kitör a pánik, a 12. csónak egyenesen a vízsugárba megy, amely a gőzgép kondenzátoraiból örvénylik felfelé. Megpróbálják kikerülni a vízörvényt, de a 13. csónak alá kerülnek. A fentiek nem látnak semmit, az alul lévők kiabálnak, és amikor már olyan közel kerülnek egymáshoz, hogy szinte megérinthetik a csónak szíjait — sikerül a hajó oldalának feszülve ellökni a csónakot úgy, hogy egymás mellett érnek a vízre. 134 ember hangos sóhaja jelzi: tudják, milyen veszélyből menekültek meg. 1 óra 35-kor újabb lövés dördül, William Murdoch, az első tiszt egy csoport férfi feje fölé Iőt akik be akarnak ugrani a 15. csónakba. Nők már nincsenek a láthatáron, elvi kérdés, ki szállhat be. A tisztek és az első osztály férfi utasai úgy döntenek: aki nem angol anyanyelvű, az marad. Ebbe a csónakba száll be röviddel a lebocsátás előtt Lord Joseph Bruce Ismay, a White Star Line tulajdonosának fia és örököse, amely cégnek a Titanic is része — 26 hely marad a csónakban üresen. Ez alatt a Carpathián teljes bevetéssel dolgoznak a szenesek, fűtők, gépészek, a hajó maximális gőzzel szántja a jégmezőt a Titanic felé. Előkészítik a mentőcsónakokat, pótágyakat helyeznek el, takarókat szednek elő. Az étteremben, amelyet hálóvá alakítanak át, összegyűjtí embereit a vezető steward, felszólítja őket, hogy kötelességük végsőkig kitartani a hajó és a brit flotta dicsőségére. Igen, a Carpathia fogja megmenteni a mentőcsónakok utasait, de a vízbe esett ezerből egyet sem. A haldokló Titanic fedélzetéről 1 óra 40-kor felröppen az utolsó rakéta. Negyven perc van még a végzetig. Az SOS-je- let még fél órán át adja folyamatosan a hajó, egyre gyengébb erővel, hiszen gyengül az áram. Az állítólagos, misztikus hajó fényeit, amely felé a csónakoknak evezni kellett volna, már senki sem látja. A második tiszt, Charles Lightoller soha nem felejti el azt a képet, ahogy az Atlantióceán a vészlejáró lépcsőt fokról fokra elnyelte, mindig 1-1 lámpával, amelyek a víz alatt még egy-egy másodpercre zöldesen felvillantak. Lawrence Beesly tanár így ír ezekről a percekről: — A Titanic abszolút csendben feküdt, mintha minden bátorságát elvette volna a jégheggyel való ütközés. Lassan és részvétlenül süllyedt egyre mélyebbre, mint egy halálra sebzett állat. Egy óra 50-kor Smith kapitány a morzekabinba megy, figyelmezteti a rádióst: adja továbbra is az SOS-jeleket, véleménye szerint még fél órája van a Titanicnak. Hogy menynyire igaza van! A hajó jobb oldalán ekkor kerül bevetésre a 17. csónak, az utolsó előtti, mert kettőt már nem tudnak leengedni, azok majd később „ráúsznak” a vízre. Lightoller egész sor első osztályon utazó hölgyet vezet a fedélzetről a süllyedő, üvegezett hotel hatodik emeletére, öt méterrel magasabbra. Ott segít nekik, hogy az ablak- párkányról beugorjanak a csónakba. Ezekben a percekben Amerika pénzmágnásai viszonylag jól adják elő magukat. Anekdotaként maradt meg Guggenheim esete, aki gyorsan szmokingba vágja magát, s egy üveg francia pezsgővel a lakosztályába vonul — annyi bizonyos, hogy odaveszett. Hiteles viszont Isidor Strauss esete. Ő volt a hajón az egyik milliárdos, feleségével együtt. Neje már egy órával korábban tiltakozott: nem száll be a csónakba, ha a férje nem jöhet. Prominens utasok próbálták rávenni, szálljon be, 67 éves, van elég hely. Nem, Mrs. Strauss nem akart beszállni, osztozni akart a férfiak sorsában. Az utolsó, amit Straussék- ról tudtak: cseverészve, szorosan összebújva álltak a korlátnál. Két fiatal párról szól még a hír, akik elválaszthatatlanok voltak. Amint az egyik tiszt nyomatékosan kérte a hölgyet, szálljon csónakba, azt válaszolta: — Együtt kezdtük az utat, együtt is fejezzük be. Amikor John Jacob Astor az utolsó előtti csónakba besegítette a feleségét, a szomszédos ablakból kihajolva udvariasan megkérte a 2. tisztet, hadd kísérje el a nejét, mert terhes. — Nem, Sir — mondta a tiszt —, szó sem lehet férfiakról, amíg nők is vannak. Hogy ezzel Amerika leggazdagabb emberét ítélte halálra, nyilvánvalóan nem tudta, de valószínű nem is érdekelte. Astor nem próbálkozott tovább, odakiáltott feleségének: Harald Lowe ötödtiszt - megmenekült — Good by, a következő csónakban megyek utánad — intett még egyszer és elfordult. A privát jachtján 6 mentőcsónak volt, s gyorstüzelő fegyverek a karibi kalózok ellen. Mindene Majdnem 30 ezer tonna víz gyűlt össze a hajóorrban. Végre lendületesebben folyik a munka: 11 csónak megy le fél óra alatt és 55-60-an, sőt 70-en ülnek bennük. Egyszeriben eltűnik a tisztek aggódása, hogy a túlterhelt csónakokat baj érheti. Az utasok sem félnek már a mélybe eresztéstől, de mindenki számára félelmetes a hajó ferdesége. 1 óra 30-kor dördül el az első lövés.
