Békés Megyei Hírlap, 1998. március (53. évfolyam, 51-76. szám)
1998-03-31 / 76. szám
MEGYEI KÖRKÉP 1998. március 31., kedd Táncolni kell, uram! Vidáman egy szomorú önéletrajzról Ezzel a mondattal lehetne leginkább összefoglalni a békéscsabai Pintér Tibor életfilozófiáját. Tizenkét éve művészeti vezető- je a Csaba Nemzetiségi Néptáncegyüttesnek. A Balassi-ünnep- ségek elmúltával hiányos lenne a kép, ha nem tennénk említést a személyével már összeforrt együttes működéséről, mely nélkül ma már elképzelhetetlen lenne nemcsak a város, hanem a megye néptáncélete is. !yA faluban nagy szenzáció volt, hogy egy kis tökmag benne van az újságban” — Mikor kötelezte el magát a tánccal? — Középiskolás koromban kezdődött. Tizenhét évesen kerültem a Balassi Néptáncegyüttesbe. Ez még 1969-ben volt. Három év múlva Born Miklós, az együttes művészeti vezetője felvetette, Sarkadra kellene átjárnom, oktatni a cukorgyár együttesét. — Ahogy Önről tudom, aktív néptáncos csak néhány évig volt. Egyre jobban vonzotta a szakma másik oldala, a tanítás. — Két év múlva elvittek katonának, ott is volt két csoportom. Leszerelés után Sarkadon folytattam a tanítást. Az elkövetkező években jó néhány Békéscsaba környéki városban és településen dolgoztam oktatóként. Szarvason a mezőgazda- sági főiskolán, Szabadkígyóson a szakmunkásképző intézetben, de Telekgerendáson is volt egy csoportom. Legszebb emlékem hozzájuk fűződik. Ezzel a társulattal voltunk először külföldön. A szlovákiai Detva néptáncfesztiválján léptünk fel, mely komoly szakmai előrelépést jelentett számunkra. Ebből az együttesből nőtt ki 1986-ban jelenlegi csoportunk. — A nyolcvanas években a békéscsabai áfész támogatta tevékenységüket. Mikor és miért szakadt meg a kapcsolat? — Hat éve, gazdasági okok miatt megszűnt az intézmény, így nem tudta finanszírozni az együttest sem. — Manapság támogatás nélPintér Tibor huszonhatodik éve tanít néptáncot (ARCHÍV KÉP) kül egyre kevesebb művészeti ág tud létezni. Sikerült újat szerezni? — Egy év után szerencsére igen. Békéscsaba város önkormányzata átvette az együttest és helyet biztosított számunkra a Békési úti Közösségi Házakban. Anyagilag is ők támogatnak bennünket. — Mekkora összeggel? — Az idén mennyi lesz, még nem tudom. Tavaly hétszázezer forint volt. — Mire elég ez a pénz? Hiszen ez egy átlagember évi bruttó fizetése. — Utazási költségeinkre, a tiszteletdíjakra (mely többnyire a koreográfusok és a zenészek tiszteletdíja) és a viseletekre kellene, hogy elég legyen. Legutóbb három női kalotaszegi viseletét készíttettünk, darabonként harmincezer forintért, melynek összegét a táncosok fizették. Sok esetben nem tudjuk megfizetni a zenészeket, magnó helyettesíti őket a régi betétszámoknál. Az újaknál előfordul, hogy én fütyülöm a taktust a próbákon. Koreográfiát is takarékossági okokból nemegyszer magunk tervezünk magunknak. — Milyen műsorral és hol szerepelnek a közeljövőben? — Szlovák, román és magyar táncokat mutatunk be, alkalmanként tematikus koreográfiákat is készítünk. Legközelebb április 4-én az Orosházi Művelődési Központ és a Csaba Kulturális Egyesület a táncművészetért rendez fesztivált, melyre meghívást kaptunk. — Tizenkét év nagy idő, bizonyára sok érdekes esetet, anekdotát tud... — Lengyelországban léptünk fel egy fesztiválon. A Válaszúti legényest mutattuk be. Azt találtuk ki, hogy én a nézőtérről mászom fel a színpadra, füttyszóval és tapssal hívom az együttest. A nézők azt hitték, hogy valaki idegen akarja megzavarni az előadást, ezért néhá- nyan megpróbáltak lecibálni a színpadról. Szerencsére gyorsan kiderült, hogy én is a produkcióhoz tartozom, és vastapssal jutalmaztak bennünket. — Tánc mindörökké? — Csak igennel felelhetek. Még akkor is, ha manapság divat arról beszélni, hogy válságban van a néptáncmozgalom. Pedig csak Békéscsabát figyelve elmondhatjuk hogy jóval több együttes működik, mint mondjuk, a nosztalgikus hetvenes évek elején, mert legalább kétezer ember táncol az óvodástól a nyugdíjasig. Pánics Szabó Ferenc Mi lett velük, ki tud róluk? — kértük olvasóinkat, segítsenek megtalálni néhány olyan személyt, akikről ötven éve írt lapunk jogelődje, az akkori Viharsarok. Köztük volt Várszegi Gizella, az akkor 12 esztendős gerendási kislány, akinek a Lorántffy Zsuzsanna népi kollégiumba írt felvételi kérelméhez csatolt önéletrajzából idézett az újság. Várszegi Gizellát ma Nagy Jenőnének hívják, férjével harminc esztendeje Szarvason él. Lakótelepi otthonában látott vendégül bennünket, bár mint mondta, nem szeret szerepelni, a lapban közzétett felhívásra is férje unszolására jelentkezett. Kérdésünkre, hogyan emlékszik a gyermekként megélt nyilvánosságra, Gizella asszony elnevette magát. — Úgy emlékszem, hogy az anyukám majdnem agyonütött. Mert abba az önéletrajzba bizony olyan dolgokat is beleírtam, amelyek nem feleltek meg teljesen a valóságnak. Akkoriban az volt a divat, hogy az önéletrajzban kicsit túlzott az ember, igyekezett a valóságosnál szomorúbb képet festeni a sorsáról. Az akkori gyermek eszemmel én is ezt követtem, bízva abban, hogy így könnyebben felvesznek a kollégiumba. Az igazság az, hogy a szüleim egyedüli gyermeke voltam, s a nagyszüleim egyedüli leányunokája, s mint ilyet, agyondédelgettek. A faluban persze nagy szenzáció volt, hogy egy kis tökmag benne van az újságban. — Amikor a cikk megjelent az Ön édesapja fogságban volt. — Tizennégy éves voltam, amikor hazatért hozzánk. Bizony nehéz volt távol létében az életünk. Édesanyámra rengeteg teher hárult. Sajnos őt korán elveszítettem. Édesapám viszont nyolcvanhat éves és hál’ istennek jó egészségnek örvend. — Tanítónő szeretnék lenni — írta az önéletrajzában. Miért nem lett az? — Azért akartam pedagógus lenni, mert imádtam a gyerekeket. A családi támogatás is meg lett volna a továbbtanuláshoz. Azt hiszem nem volt elég szorgalmam. A gimnázium után Budapesten dolgoztam a vendéglátóiparban. A fővárosban ismertem meg a férjemet, aki csabacsüdi. Ahogy összeházasodtunk Gerendásra költöztünk, s onnan Szarvasra. Egy ideig még a vendéglátásban dolgoztam, majd a Szirén Ruházati Szövetkezetben betanított varrónő lettem. Bár nyugdíjas vagyok, ma is a szövetkezetben dolgozom, két műszakban. Ötfős a családunk: van egy lányunk, egy unokánk és egy ve- jünk. — Mivel tölti a szabadidejét? — A lakás a hobbim. Imádom takarítani, csinosítani. Szeretem gondozni a virágaimat. A gobelinképeket, amelyeket a falon lát, azokat is én hímeztem. — Nem bánta meg, hogy feladta a gyermekkori álmát, hogy nem lett tanítónő? — Nem. Azt hiszem így is feltaláltam magam az életben. — Elégedett ember? — Az vagyok. Talán azért is, mert nem dédelgettem elérhetetlen vágyakat. Az egyszerű emberek életét éltem, mindig olyan magasra tettem a mércét, amelyet el tudtam érni. Cs. R. BRAMAC Ha már egyszer építkezik... Bramac Kft. 8200 Veszprém, Brusznyai Á. u. 24. Egyszer fent, mindig fent... Szeretnék többet tudni a Bramac tetőrendszerről kérem küldjenek címemre termékkatalógust építkezem □ tervező vagyok Q kivitelező vagyok □ Név:.................................. A Bramac tetőcserepek őse 150 éves, de a remekbe készült tetők ma is velünk vannak, hogy bizonyítsák: időtálló csak az igényes megoldás lehet. A Bramac tetőrendszerek árukon túlmutató értéket nyújtanak Önnek - minőséget és tartósságot európai színvonalon. Díjmentes szaktanácsadás, anyagszükségletszámítás, házhozszállítás, • 5 féle tetőcserép 19 színben, • tetőtartozékok, • ereszcsatornák, • kémény- és falszegély-elemek várják Önt az ország minden jelentős építőanyag kereskedőjénél - vesse hát alá őket az idő próbájának. ÖNRE VÁR, HOGY FELFEDEZZE Jöjjön el egy próba útra!* Tesztelje személyesen az új Skoda Feliciát a márkakereskedésünkben tartandó nyílt napon. Ismerkedjen meg mielőbb elegáns külsejével, német csúcstechnológiájával és kedvező fenntartási költségeivel. Ne feledjen hát felkeresni bennünket, hogy megajándékozhassuk a vezetés élVolkswagen Csoport 'JjíüDA'Z jJ/Jl'fiJAP JiHUS Llp/jJh A-y-ÉJJ Jil jj/HJ ményével. *Bejelentkezés próba útra a hirdetés alján szereplő telefonszámokon. Autó Körös 5600 Békéscsaba, Szarvasi út 74. Tel./Fax: (66) 454-228, (66) 323-585
