Békés Megyei Hírlap, 1998. március (53. évfolyam, 51-76. szám)
1998-03-21-22 / 68. szám
MEGTÖRTÉNT ESETEK 1998. március 22., vasárnap Kilencedik oldal Titanic - az utolsó 160 perc (5.) A csónakparancsnokok mennének a fuldoklókért, de az utasok többsége rimánkodik: ne tegyék! Reszketnek a hidegtől, teljesen elveszettnek érzik magukat, más se hiányzik, mint a túlterheléstől felborulni. Egyes csónakokban hihetetlen dolog történik: vezényszóra tengerészdalokat kezdenek énekelni, hogy elnyomják a halálkiáltásokat — és a lelkiismeret hangját. így hiába van 500 szabad hely a mentőcsónakokban, a még élő kapálódzók halálra vannak ítélve. Némelyek már öt perc múlva meghalnak a lehűlés miatt, egyesek egy órán át bírják. Kapálóznak a vízben úszó halottak között. A lárma egyre kisebb és gyengébb. A 18 csónakból mindössze kettő igyekszik a megfagyással dacolóknak segíteni. A 4. számú, Mrs. Astorral az élen — egy kisebb, asszonyok közötti veszekedés után — máris indul vissza és kihalásznak 6-7 fűtőt és matrózt. Közülük kettő kómába esik, és meghal a csónakban, egy másik úgy be van rúgva és duhajkodik, hogy az asszonyok leteperik és ráülnek. A 14-es csónakban Lowe, az 5. tiszt négy önkéntessel közeledik a hörgő embertömeg felé, miután az összes többi utast áttették másik csónakba, hiszen hely van bőven. De mintegy 150 méterrel a majdnem megfagyott emberek előtt megállnak és várnak egy órát. — Miért, az Isten szerelmére, miért? — kérdik utóbb a vizsgálatot vezető szenátorok.- Nem lett volna okos odamenni, mert akkor mindnyájan odaveszünk — válaszolja Lowe. Ahhoz mennek oda, aki ki- verekszi magát a tömegből. Azt behúzzák a csónakba. Többször tévednek, egy halottat is kihúznak. Mindössze négy személyt mentenek ki, de közülük egy még a csónakban meghal. A hajóról lecsúszott vészmentőcsónak felfordulva úszik a vízen. Egy tucat férfi áll rajta, már szinte a víz alá nyomják. Amikor Colonel Gracie nagy nehezen felkapaszkodik rá, ellenségesen fogadják. Utolsóként egy fűtő is jön, pedig a csónakon álló férfiak egyike már fejbe vágta az evezővel. 14-en vannak, gyorsan tovaeveznek, mindenkit ellöknek, aki feléjük úszik. A zenekar az utolsó pillanatig játszott. Wallace Hartley zenész - meghalt — Csak nem akarják az összes kínos részletet hallani?! — kérdezi Gracie a szenátorokat. Nem akarják. Egyetlenegy túlélő ellen sem indul bírósági eljárás, a legtöbb civilizált ország elfogadja, hogy a törvények nem azokért vannak, akik az életükért harcolnak. Itt bocsánatos vészhelyzetről van szó. A Titanic két óra harminckor, 10 perccel eltűnése után már a tengerfenékbe csapódik, 3800 méterrel a tengerszint alatt. A hajóorr 15 méter mélyre fúródik az iszapba. A hajótörzs két helyen tört el, a levált hajófar 600 méterrel odébb hever, 76 méter hosszan, 180 fokkal elfordulva. A roncs körül az öt hatalmas gőzkazán, három trezor, fürdőkádak, kofferek, edények, üvegek, kilincsek hevernek szétszórva. Hogy a mintegy 500 holttest hol van, soha nem tudjuk meg, a mélytengeri baktériumok minden élő anyagot lebontanak. Végre négy órakor, pontosan két órával a Titanic elsüllyedése után megérkezik a Carpathia. Nyolc óra harminckor emelik a hajóra az utolsó mentőcsónakot. A hajótörötteknek 7 órán át kellett kitartaniuk a jeges, csípős hidegben. Azon férfiak többsége, akik a vízből csónakba tudtak jutni, meghalt a kimerültségtől és a lehűléstől. Nyolc óra 30 perckor megérkezik a California is, az a hajó, amely a vészjelző rakétákat semmibe vette. Kapitánya később így ír erről: — Én itt már nem sokat láttam, egy pár deszkát, fedélzeti széket és ládát. Az egész úgy nézett ki, mintha egy ócska halászgőzös süllyedt volna el. Az ezernyi halottat nem látja, egy sodrás elvitte őket, úszó jéghegyek alá kerültek. Csak napokkal később találnak rájuk: egy néma hadsereg, sokan vállra hajtott fejjel „aludtak”. Ezen az április 16-án addig és azóta még soha nem tapasztalt sokkhullám söpört végig: 1500 halott, és micsoda szörnyűséges halált haltak! Ehhez jött a szégyenteljes felsülés, amihez hasonló a technika világát soha nem érte. Micsoda ígéret vallott kudarcot, micsoda előrelépés hite tört darabokra! A Titanicot április 2-án vontatták ki a hajógyárból. A tengeri uralmat gyakorló brit birodalom küldte első útjára. Április 10-én futott ki Southamp- tonból. Április 14-én nekiment „egy kis jégnek”. Mindössze 13 napot élt a Titanic. 160 perc alatt kínkeserves halált halt. — A technikába vetett vak bizalomnak nagy sokkot kellett elviselnie — írta még áprilisban Joseph Konrad, a világhírű író és tengerészkapitány. Pedig a katasztrófa előre látható volt: — Építenek egy 46 ezer tonnás hotelt vékony acélból, gazdag ezrek kegyeiért versengenek, fáraók és Louis Quinze stílusban dekorálják, hogy ezeknek az ostoba egyéniségeknek tetszelegjenek, akiknek annyi pénzük van, amennyit soha nem tudnak elkölteni. Két kontinens tapsvihara közben 21 csomóval szá- guldatják a tengeren — aztán megtörténik a tragédia! A túlélőket természetesen kihallgatják és körbeadják. Sokan közülük előadó körutakba kezdenek és könyvet írnak. Né- hányan évtizedek múlva is azt mondják: a fuldokló, megfagyó tömeg halálkiáltása még mindig kísérti őket álmukban. Az odaveszett személyzet hátrahagyott családtagjai számára angol cserkészek indítanak adományozási mozgalmat, a túlélő fűtők és matrózok villámgyorsan új tengeri munkahely után néznek, hiszen a Titanic elsüllyedésével munkaszerződésük semmissé válik — legalábbis a hajózási társaság szerint és nem fizetik őket tovább. Három héttel a Titanic- katasztrófa után a brit kereskedelmi minisztérium elrendeli: minden utasszállító hajón annyi mentőcsónaknak kell lennie, hogy minden ember elférjen. Nemzetközi bizottságok elrendelik: a hajókon nonstop rendszerben kell lenni ügyeletes rádiósnak. Még 1912-ben gyorsan átépítik az Olimpic-et, a Titanic kistestvérét. Olyan válaszfalakat építenek a süllyedésgátló rekeszekbe, amelyek egészen végigérnek, és még 1912-ben egy mecklenburgi fizikus, Alexander Behm feltalál egy eszközt, amely rádióhullámok segítségével jelzi a jéghegyet. A lelketlen Smith kapitány emlékére szülővárosában emlékművet állítanak, brit dámák megalapítják a „Nők a Titanic emlékére” alapítványt az odaveszett gentlemanekre is gondolva. Mennyi lemondani tudó szeretet, heroikus póz, a sors vak elfogadása, borzalmas halál! Mekkora szívélyesség és megvetés, könnyelműség és eszetlenség, pech és kétség- beesés, remény és tragédia! Ebből az „anyagból” virágzanak a mesék, legendák, anekdoták, regények és újra meg újra egy film. Wallace Hartley biztosítja a zenét, élete árán is, egyedülálló, megrázó darab ez. Beszédekben, interjúkban, esszékben és vezércikkekben soha ennyit nem írtak a kevélységért kijáró végzetről, mint a Titanic kapcsán, amely vakmerőségéért és óvatlansá- gáért bűnhődött. „Az óceán királynője” — ahogy a hajótársaság elnevezte — boszorkányként él tovább a tenger fenekén és mindkettő állandóan kísért minket. A halhatatlanság garanciája. A Titanic esetében! még többről is szó van, ahof >y Goethe cinikusan egy méisik katasztrófáról, Pompejirőd írta: — Sok szenvedés éí j baj történt már ezen a világom, de kevés olyan, amely a.z utókor számára ennyi öröm et szerzett volna. Fordította: I■,'ehér Ibolya (Vége) Ezen az április 16-án addig és azóta még soha nem tapasztalt sokkhullám söpört végig: 1500 halott, és micsoda szörnyűséges halált haltak! Ehhez jött a szégyenteljes felsülés, amihez hasonló a technika világát soha nem érte. Micsoda ígéret vallott kudarcot, micsoda előrelépés hite tört darabokra! Waterline ■ inriitinn 07 BedfordAHacket RÍNA Disfiguring upper deck.» toppling tunneis l earing Keel^2* sides line Shell plate line "(sh Pull ✓undition C8-B Condition C8 uilapsing upper r lec«» earing Keel Shell sides line plate ine Condition C9 ,,Halálkiáltásuk kísérti őket álmukban” A Titanic két óra harminckor, 10 perccel eltűnése után már a tengerfenékbe csapódik, 3800 méterrel a tengerszint alatt. A hajótörzs két helyen tört el, a levált hajófar 600 méterrel odébb hever.
