Békés Megyei Hírlap, 1998. március (53. évfolyam, 51-76. szám)
1998-03-21-22 / 68. szám
SZUKEBB SZÜLŐHAZÁNK 1998. március 22., vasárnap Robogó kamionok, repedező házak Kondoroson A rezgésből komoly károk keletkezhetnek A településükön átrobogó járművekkel, a nagy forgalommal, a légszennyezéssel, a zajártalommal bár nem jó szívvel, de megtanultak együtt élni a kondorosiak. Ám a 44-es főút községet átszelő szakaszának tervezett rehabilitációja, az út három méterrel való ki- szélesítésének híre riadalmat váltott ki a Csabai út érintett lakói körében. A rezgésártalomra, a zajártalomra és a légszennyezésre hivatkozva petíciót nyújtottak be az önkormányzathoz. Ebben leírták, a főút községi szakaszának három méterrel való kiszélesítését elfogadhatatlannak tartják. Legfőbb aggodalmuk az volt, hogy a szélesítéssel az úttest túlzottan közel kerülne a házakhoz, amelyeknek állagában a rezgés miatt már eddig is komoly károk keletkeztek. A közelmúltban azonban a Békés Megyei Állami Közútkezelő Kht. alternatív javaslattal fordult a kondorosi önkormányzathoz. Ennek lényegéről dr. Kondé Gábor polgármester a legutóbbi testületi ülésen tájékoztatta a képviselőket, illetve a kábeltévén keresztül a lakosságot. Mint elmondta, a főút településen átvonuló szakasza rendkívül szűk, ezért a szélesítés nem történik meg. Az úttest kiemelt szegélyt kap. A városkapukban, illetve a zebrákon gyalogosvédő szigetek épülnének, az út két pontján sárga villogót helyeznek el. A polgármester hangsúlyozta, az önkormányzatnak azt a megoldást kell támogatni, amely legkevésbé zavarja a lakosságot, ugyanakkor korszerű is. Figyelmeztetett arra is, a tervet a szakhatóságok engedélyezik, az önkormányzatnak csak véleményezési joga van. A képviselő-testület méltányolva a lakosság kérését úgy döntött, arra kéri a kht. szakembereit, hogy a kondorosi lakosság minél szélesebb köre véleményének kikérésével tegyen javaslatot a 44-es főút kondorosi belterületi szakasza rehabilitációjának tervére. Cs. R. Vegyen részt új nyereményjátékunkon és az ünnepre nyerjen a Metakertől! A feladat egyszerű. Ma, hétfőn és kedden jelenik meg feladvány lapunkban, mind a három megfejtést egyszerre kell beküldeni levelezőlapra ragasztva. A beküldési határidő: 1998. március 30. Címünk: Békés Megyei Hírlap, 5600 Békéscsaba, Munkácsy u. 4. A JÁTÉK FODLIA: egy szobára való szőnyeg (20 m:). Kisorsolunk még 2 ablakra való függönyt, 2 ágynemű-garnitúrát és 3 törölközőszettet. MCTAKEH mis Első feladat: Fejtse meg a mini rejtvényt, vágja ki és ragassza fel egy levelezőlapra. Vízszintes: 1. Épület. 3. Főzeléknövény. Függőleges: 1. A tortán is lehet, meg ilyen fürdő is van. 2. Lócsemege. FIGYELJE HOLNAPI LAPUNKAT IS ÉS JÁTSSZON VELÜNK! Közelről 1 2 3 Mit ér a nő ötvenen túl? Megcsaltak, visszafiatalodtak, keseredettek és elégedettek A nők többsége ötvenen túl pánikba esik. Úgy érzi leírták, senki sem törődik sem a leikével, sem a testével. S akkor mit ér az élet, ami ugye köztudottan párosán szép? Kinek csináltasson frizurát, új ruhát? Ha egyáltalán gondol magára. Hiszen lakásában jó még a kinyúlt, foltos otthonka, a gacsos papuccsal. Úgysem látja senki. A frizuráját ____ k éthetenként megmossa, jobb esetben becsavarja. Szóval, hölgyeim, mit ér a nő ötvenen túl? Ezzel a kérdéssel kerestem fel négy hölgyet, ötletszerűen kiválasztva őket. vallom, tudatosan készültem a nyugdíjas évekre, miután volt szerencsém a baráti és a családi körben is megtapasztalni, hogy általában elhagyja magát, aki befejezte az aktív éveket. Na nem, én nem leszek rosszul az önsajnálattól, sőt mintanagymama sem válik belőlem. Imádom egy szem unokámat, sok programot szervezek vele, de ő a szüleié. Nekem még rengeteg megvalósítani való tervem van. Régóta ha elmegyek hozzájuk takarítani, főzni, mosni. Beosztottak egymás között. Egyik héten Misikémékhez, a másikon meg Pityukámékhoz megyek. A gyerekeimnek élek. Ha lerobbanok, nem tudom, mi lesz. Csak azt a csapást ne mérje rám a jóisten, hogy olyan beteg legyek, hogy rászoruljak a gyerekeimre. * Ildikó nagyvilági hölgy. Fintorog, amikor felteszem a kér— A legjobbkor kérdezi — húzza el a száját Erzsébet asszony, aki az egyik pénzintézet munkatársa. — Egy évem van a nyugdíjig, s a férjem, a jó pozícióban lévő gazember most jelentette be, hogy beleszeretett egy nála tizennyolc évvel fiatalabb nőbe, akinek mellesleg három gyereke van. Azért kerültem padlóra ettől a bejelentéstől, mert harminc éve példás családi életet élünk. A gyerekünk soha életében nem hallott minket vitatkozni. Meg voltam győződve arról, hogy nálunk bejött a „holtomiglan- holtodiglan”. Tévedtem. Fél éve tudok az ügyről, azóta őrlődöm. Megpróbáltam kinyitni a szemét, hogy annak a nőnek csak a pénze kell, nem hitte el. Most már úgy vagyok vele, ha menni akar, menjen! A gyerekünk soha életében nem hallott minket vitatkozni (Képünk illusztráció) vágyom rá például, hogy képeket fessek, hogy kiránduljak, s eljussak az ország ismeretlen területeire. Szerencsére a férjem partner ebben. * Mónika öt éve nyugdíjas. Süt, főz, s hol az egyik, hol a másik gyerekénél tölti szabadidejét. No nem kötögetni vagy beszélgetni jár hozzájuk. Ingyencselédnek szegődött a fiaihoz, hogy a menyei szemében jó anyós legyen. — Néha hasogat a hátam, de ha dolgozom, legalább nem gondolok rá. Magas a Katit pár hónappal ezelőtt előnyugdíjba küldték az egyik intézményből. Nem zuhant kétségbe, élvezi a szabadságot. Vidám, színes holmikat vásárol, úszni jár és teniszezni. A férje két hét után alig ismert rá. — Ádám, a férjem naponta elmondja, úgy érzi, új nővel fekszik egy ágyban. Nem vagyok nyűgös és fáradt, jobban kiszolgálom, mint valaha. Ha úri kedvem úgy hozza, hétköznap is ünnepi vacsorával várom. BeKockas történetek Létezik-e valójában holtomiglan-holtodiglan? cukrom is, de kinek nem ebben a korban? Szegény férjem tíz hónappal ezelőtt hirtelen meghalt. Pedig azt terveztük, ha ő is nyugdíjas lesz, beutaltatjuk magunkat minden nyáron, és élvezzük a pihenést. Nem lett belőle semmi. Én meg egyedül sehova nem megyek. Legalább láthatom az unokáimat, dést. Menő munkahely menő menedzsere. Luxus ruhákban vonul keresztül az irodájáig a hosszú folyosón, érzi, hogy megbámulják. Hozzászokott. Karján vastag, drága karkötőt, nyakán értékes láncot hord. Világéletében körülrajongták. Bár a rossznyelvek szerint már egyre kevésbé teszik a szépet, s' ezt nehezen viseli. — Ugyanolyan értékesnek tartom magam, mint voltam harminc éves koromban — kezdi, de látszik, nem szívesen beszél a koráról. — Na jó, valóban többen tették a szépet akkor, mint most. De m azért nincs panaszra okom. Talán azt sajnálom, hogy két férjemmel, akiktől elváltam, kevésbé voltam toleráns. Mostan- _ ra egyedül maradtam, mert fiatalon — amíg a karrieremet építgettem — nem volt kedvem pisis pelenkákat mosni, síró gyerekhez éjszaka is felkelni. Ha valamit bánok, ezt nagyon. Azt, hogy nincs ma már egy felnőtt gyerekem. De kár azon meditálni, amin nem lehet segíteni. Azt tervezem, hogy 62 éves koromig dolgozom. Aztán majd meglátjuk... Béla Vali Kettő helyett most már egy sincs Gyarló az ember, mondhatnánk e történet olvastán, melynek szereplője kétszeresen pórul jár. És a végén örülhet, és kénytelen azzal beérni, hogy a családi fészek melegét édesmamája szoknyája mellett találja meg. — A férfit a békéscsabai Bartók sugárúton vettem fel — kezdte a sztorit a taxis. — Ki volt csípve, az öltönyéből erős kölniillat áradt. Ma este jól akarom érezni magam, felelte, amikor megkérdeztem, hova kéri a fuvart. Először egy sörözőbe kívánkozott, oda vittem hát. Hiába szabadkoztam, engem is meghívott egy kávéra és egy üdítőre. Amikor a pultost kifizette, akkor láttam, a pénztárcája tömve van ötezresekkel. Kettő-százezer forint van nálam, dicsekedett, amikor visszaszálltunk a kocsiba. Ekkor azt kérte, cirkáljunk egy kicsit a városban. Nem tudom, te hogy vagy vele, szólt hozzám, de rosszul van ez kitalálva, hogy az embernek csak egy felesége lehet, és amellett a „háziluk” mellett kell leélnie az életét. Nekem nem elég egy nő, folytatta, nem mintha bajom lenne az asszonnyal, de változatosságra, friss húsra vágyom, egyszerre kettőre. Azzal hozzám fordult, és megkérdezte, tudnék-e ebben segíteni? Ha neked megfelelne a felhozatal a Veszély csárdánál — mondtam —, odavihetlek. Utasomnak előzetesen is nagyon megfelelt, arra vettem hát az irányt. Útközben az egyik bolt előtt vett egy üveg Napóleon konyakot, és derekasan nyakalta, amíg a csárda melletti parkolóban meg nem álltam. Utasom kiszállt, odament két csinos fiatal lányhoz, megegyeztek az árban, majd kifizette az ilyenkor elmaradhatatlan két stricit, és a két lány beszállt a taxiba. A lányok megitták a maradék konyakot, és kértek még. Mi akkor vagyunk a legjobbak, magyarázták nem éppen ezekkel a szavakkal, ha iszunk egy kis töményét. Ugyanaz előtt a bolt előtt álltam meg. A tulajdonos örült, hogy röpke félóra alatt hat Napóleontól szabadították meg, nem beszélve az üdítőkről és a két palack pezsgőről. A Fenyves szálló előtt álltam meg. Az italokkal megrakott, meglehetősen vidám társaság kiszállt, utasom rendelkezett velem. Várjam meg, kérte, majd rendezi a számlát. Ebben biztos voltam, haverként szóltam neki oda. A lányokat már kifizette, ezt a rakás pénzt már felesleges felvinnie, a szállodaszobában úgyis mást kell elővennie... Felajánlottam, hogy megőrzőm a pénzét, de ő nem hallgatott rám. Hajnal felé keveredett elő. Fejfájásra panaszkodott, a lányokat kereste. Én nem láttam őket elmenni, feleltem. Egy adóst fuvaroztam haza. Úgy higgyem el, panaszkodott a dühtől majdnem sírva, a „hatlövetű” ezen az éjszakán egyszer sem sült el, és a pénz is eltűnt... Két hét múlva csomagokkal, bőröndökkel megrakodva szállt be a kocsimba, az édesanyjához kérte a fuvart. A feleségem kidobott, magyarázta. Megtudta azt a bizonyos éjszakát, és kereste rajtam a kétszázezret, amit a kukoricáért kaptunk. így aztán, most már kettő helyett egy sincs, kesergett. Pánics Szabó Ferenc Ötödik oldal VÉLEMÉNYEK Telefonon megkérdeztük néhány olvasónkat, mi a véleményük a politikai merényletekről? Kovács Györgyné, 49 éves békéscsabai adminisztrátor: Nem politizálok, nem is érdekel a politika. Az erőszakot azonban minden formájában elítélem, legyen szó akár merényletről, akár bármilyen más erőszakos cselekményről. Szabó Tamás, 34 éves gyulai foglalkozásnélkiüi: Nem hiszem, hogy a legutóbbi robbantásokat politikai indíttatásból követték el, szerintem csak egy őrült lehetett. Egyébként elítélem azokat, akik merényleteket követnek el. Sós János, 42 éves gyomaendrődi gazdálkodó: Egyértelmű, hogy a politikába beférkőzött a maffia, azért is történhetett meg, hogy a kisgazdapárt elnökét fel akarták robbantani. A bűnözők és a merénylők ellen csak az erélyes fellépés segíthet. Tóth Emese, 20 éves mezőkovácsházi tanuló: Szerintem nagyon meggyengült az elmúlt években a közbiztonság. Ezért történhet meg az, hogy valakit lelőnek vagy felrobbantanak az utcán. Politizálni nem politizálok, de a merényleteket elítélem. (y) Elmondom a sajtónak!- Olyan csávába kerültem, amilyet még nem látott a világ! — hadarta a telefonvonal másik végén az izgatott női hang. Mint kiderült, a közelmúltban beiratkozott egy vidéki tanfolyamra. Itt lépett színre Az Oktató, aki úgy dresszírozza az egész csoportot, akár tanító az elemista kölyköket. Okkal, ok nélkül felemeli a hangját, s nem átall olykor az ügyetlenebb „nebulók” kezére csapni. Arra pedig kínosan ügyel, hogy a hallgatóság még véletlenül se értse a magyarázatát. — Kész őrület, hogy ezért még fizetek is! — panaszolja, majd arról beszél, hogy a szerződés szövegében is sántít egy-két dolog. Fogadkozik, minden követ megmozgat, hogy kiharcolja a maga és társai igazát. Hogy tájékozódjam, felírom a tanfolyamot szervezők telefonszámát és azt is, hogy hívják Az Oktatót. Ám mielőtt a tettek mezejére lépnék, üzenet vár a szerkesztőségben. A korábbi telefonáló kéri, felejtsem el a beszélgetésünket. Ismét tárgyalt a képzés szervezőivel, akik megfogadták, orvosolják a baját, feltéve, ha nem fecseg össze-vissza, s kivált nem a sajtónak. A tanítványait sakkban tartó, „verekedős" tanár sztorijával szegényebben annyi tanulságot mégis levonhatunk: a nyilvánosság ereje óriási. Akkora, hogy olykor az is elég(?), ha csupán fenyegetőznek vele. (r)
