Békés Megyei Hírlap, 1998. március (53. évfolyam, 51-76. szám)
1998-03-04 / 53. szám
MEGYEI KÖRKÉP 1998. március 4., szerda Hiába kerestük a nőt... G. B. Shaw vallomása és a békéscsabai premier George Bemard Shaw, a XIX. és XX. századi angol dráma legkiválóbb képviselője, Shakespeare után a legnagyobb vígjátékíró nemcsak angol színpadon, hanem a világirodalomban — „a megvesztegethetetlen szemű”, ahogyan Bertolt Brecht méltatta —, valódi vallomást nyújtott át a hölgyeknek, amikor megírta Candida című, háromfelvonásos misztériumát. A darabot a múlt század vége óta napjainkig sokfelé játszották, hazánkban viszont inkább Shaw többi komédiáját (Warrenné mestersége, A doktor dilemmája, Caesar és Kleopátra, Ember és felsőbbrendű ember, Szent Johanna) részesítették előnyben. Candidát vígjátékként mutatta be a Jókai Színház az elmúlt héten, a békéscsabai előadást Szőnyi G. Sándor Kiváló művész rendezte. A dublini születésű, de önmagát mindhalálig írnek valló, puritán protestáns író mélyen megvetett mindenfajta romantikát, az imádott, magasztalt nőhöz szóló hódolatában mégis nagyon elfogult és szenvedélyes. Nem a gyengébb nemnek, az esendőbbnek, a gyámolításra és irányító társra szoruló nőnek állít művében maradandó emléket, hanem az okosabb, a bölcsebb, a határozott, a döntőképes, a férfi sorsát is meghatározó egyéniségnek. Shaw-nál a nő az (erősebb) ember, akit nem téveszt meg holmi lángoló, múlandó szenvedély, szerelem, egyáltalán semmiféle érzés, mert ő az értelemre, az eszére hallgat, messzire lát, körültekintően dönt. Érdekes, hogy a szinte aszkéta életmódjáról is híres szerző humora külön kultúr- és színháztörténeti fejezet, összetéveszthetetlen angol humor. Mert G. B. Shaw a nevettetéssel, a vígjátékkal tartott tükröt korának, harcolt a hamis illúziók ellen, bírálta társadalma romlott erkölcsét, kortársai álszentségét. Nem azért nevettet ma sem, hogy jót szórakozzunk, elfelejtsük gondjainkat; azt akarja, hogy a nevetés leplezze le a bűnösöket, figyelmeztessen a gonoszra, világosítsa fel az olvasót, a nézőt. Az angol vígjátékíró mélyen humanista meggyőződését igazolják" szavai: „Nem tudok hinni egy olyan művészet iránt való érzéknek a becsében, amely nem tudja megteremteni azt, amit értéknek hirdet.” Hogy konfliktus nélkül nincs dráma, azt már a kisiskolás is tudja. A szerelmi háromszög pedig, mint konfliktusforrás, a leghálásabb téma könyvben és színpadon. Adott továbbá Shaw költőien szép nyelve („Bár a foglalkozásom drámaírás, hivatásom a prófétaság.”), jellegzetes, éles humora, és mégsem forrósodott fel a levegő, alig csattant fel taps vagy nevetés a Jókai Színházban. Miért? Csak a szereposztásban és az alakításokban lehet a hiba. James Morell tiszte- letes, keresztény-szocialista anglikán lelkész, több egyesület tagja, aktív közéleti személyiség — Kovács István személyesíti meg a csabai színpadon. Barátságos, népszerű, elegáns és kifejezetten charmos férfiú, szép beszédű, gyakorlott szónok, sikeres lelki- pásztor. Megszállott és hiú? Sebaj, jól csinálja, nagyságát az sem kisebbíti, hogy munkája ellátásához kiegyensúlyozott családi háttér és olyan erős egyéniség kell, mint amilyen felesége, Candida. Egyszóval: ha a férj a nyerő, mert vonzóbb, férfiasabb, meggyőzőbb, akkor nincs háromszög, nincs konfliktus... Dobó Alexandra játssza Candidát: szép, nyílt tekintetű, büszke tartású, méltóságteljes, tudatában fölényének kellőképp magabiztos és... Ennyi, nem több. Hiányzik valami kisugárzás, amitől megőrülnek a férfiak, varázs, ami betölthetné a levegőt, légkört teremthetne, megvalósítaná azt a csodálatos nőt, akit Shaw megfestett. Enélkül szavai sajnos csak kioktatásként, rendreutasításként hangzanak. Eugene Marchbanks lenne a hódító harmadik, a fiatal, a szenvedélyes költő, aki az idősödő, csak munkájának élő, talán álszent prédikátortól elszereti szép feleségét? A szabadság, az őszinteség jelképe? Ehhez képest Bródy Norbert szégyenlős, esetlen kamaszt alakít, gyermetegen esendőt és nőiesen gyengét, viselkedése és beszéde mulatságos vagy szánandó. Nincs nő, aki egy ilyen félénk alakért feláldozza, vagy akár veszélyeztetné biztos családi életét. Ráadásul a végkifejlet sem „ül”. Candida ugyanis azt mondja: a gyengébbet választja, aki nélküle képtelen lenne élni; tettét tehát a megfontoltság, a szánalom és az együttérzés vezérli. Shaw, Candida gyengébb alatt a férjet érti, az előadásban viszont kezdettől és mindvégig a költőcske az, aki alkalmatlan az önálló életre, aki feltétlenül istápolásra szorul. S miután kiderül, hogy férj, feleség között visszaáll a családi béke (ami valójában fel sem borait persze), Marchbanks pedig távozik az éjszakába, a néző nem érti ezt az egész gyen- gébb-erősebb problémát. G. B. Shaw nagyszerű figuráinak sorába tartozik mindenképp Vajda Károly Burgessa, Candida apja. Jópofa alak, a nagy nevettető, akinek az előadás leghumorosabb pillanatait köszönhetjük. Mesterien ötvözi a tipikusan shaw-i apafigura összetett jellemét, kedves és otromba egyszerre, lefelé bántó, felfelé hízelgő. A gépíró kisasszony szerepéből Csizmadia Évának sikerül a maximumot kihozni; élénk és szókimondó, dörzsölt és meggondolatlan, szerelmes és irigy. Az a figura, akinek szíve és lelke van, amit játszik, az őszinte, ezért meggyőző. Kiszely Zoltán, mint Mill segédlelkész szolid, rendes alakítással járul hozzá az előadás összképéhez — ami lehetett volna sokkal színesebb, hatásosabb, sikeresebb. Az 1894-es London hangulatát, a középosztály életét, a Szent Domokos lelkészlak világát idézi az ízléses díszlet, Langmár András díszlettervező munkája. A korhoz és a helyszínhez, valamint az írói mondandóhoz alkalmazkodnak Hruby Mária Jászai-díjas jelmeztervező ruhái. Niedzielsky Katalin James Morell lelkésznek felesége, Candida prédikál (Kovács István és Dobó Alexandra) FOTÓ: KOVÁCS ERZSÉBET Megkérdeztük olvasóinkat Mit tesz On, ha a közelében megszólal egy riasztó? Ravasz Istvánná, 61 éves geszti nyugdíjas ápolónő: — Mindig megijedek a váratlan dolgoktól, feltehetően az első reakcióm most is ez lenne. S mivel a riasztót általában a tisztességtelen emberek ellen szerelik fel, így biztosan semmi jóra nem gondolnék. Ezzel együtt nem szaladnék el, ha gyanúsat tapasztalnék, akár a tanúskodást is vállalnám. Szerencsére azonban mindezt még nem volt alkalmam a valóságban is megélni. A nagyvárosokhoz képest Geszt csendes kisközség, itt ilyen veszélynek nemigen vannak kitéve az emberek. Krajcsik Pál, 28 éves sarkadi áramdíjbeszedő: — A munkám révén sokat vagyok az utcán, így sok mindent látok. Többször hívtak már ezért vagy azért hatósági tanúnak, sohasem mondtam, hogy nem vállalom. Ugyanígy vagyok a riasztókkal is. Nemrégen például az egyik kistelepülésen, ahol éppen akkor áramdíjat szedtem, a postán megszólalt a riasztó. Azonnal bementem megkérdezni, hogy nincs-e valami gond. Közölték, hogy csak valami zárlat miatt kapcsolt be a sziréna. Ugyanakkor hálásak is voltak, hiszen nagyobb baj is lehetett volna. Vári Sándorné, 34 éves mező- gyáni gázcseretelep-vezető: — Amikor egy riasztó megszólal, annak több oka is lehet. Okozhatja véletlen, esetleg tréfából is bekapcsolhatja valaki. Normális körülmények között azonban a riasztó akkor szólal meg, ha baj van. Épp ezért minden megszólalást komolyan kell vennie annak, aki szirénázó hangot hall. Ha ilyen helyzetbe kerülnék, biztosan megpróbálnék segíteni. Elvégre sose lehet tudni: ha legközelebb én kerülök bajba!? Nekem is ugyanolyan jólesne, ha nem szaladnának szét a szemtanúk. Bakos Sándor, 22 éves sarkad- keresztúri munkanélküli: — Először is szétnéznék, hogy mi okozhatja a problémát. Ha gyanúsat észlelnék, akkor mindig a körülményektől függően cselekednék. Ha egyedül vagyok, akkor igyekeznék egy telefonfülkét keresni, és értesíteni a rendőrséget. Ha több segítőkész ember is akad mellettem, akkor megtenném, amit az adott helyzetben lehetséges. Sok ember bizonyára elmenne a probléma mellett. Őket is meg lehet érteni, hiszen nem mindenki szereti kockáztatni a saját épségét. M. M. FOTÓ: KOVÁCS ERZSÉBET Olvasóink írják Az itt közölt vélemények nem okvetlenül azonosak a szerkesztőségével. Az olvasói leveleket a szerzők előzetes hozzájárulása nélkül, mondanivalójuk tiszteletben tartásával, rövidítve jelentetjük meg. Tisztelt Szerkesztőség! Lapjuk 1998. február 18. napján megjelent számában a 6. oldalon a megyei körkép rovatban egy furcsa cikk jelent meg: Közeledik a Jégtörő Túra, a gyerekek még őszintén élvezik feleimmel és Jajkiáltás a haldokló honi természetjárásért címmel. A cikk— nyilván sajtóhiba miatt— befejezetlen, mondat közben szakad meg a szöveg, folytatására sincs utalás, szerzője sincs a cikknek. Nézzük a cikkben írt állításokat! Azzal tökéletesen egyetértünk az ismeretlen jajkiáltóval, hogy a honi természetjárás valóban haldoklik. Köszönhető ez annak, hogy szinte semmilyen támogatást nem kapunk. Miközben más megyékben a természetbarát-mozgalmakat felkarolják, a turistaházakat átadják nekik, ezzel szemben Békésben a szó szoros értelmében igyekeznek tőlünk még azt is elvenni, elperelni, amit mi hoztunk létre tagjaink áldozatos munkájával. Az ún. Vidratanyát, a Sebes-Körös menti turistaházunk bérleti jogát a megyei önkormányzat a vésztői önkormányzattal együtt felmondta, és még a beruházásainkat sem akarja megtéríteni. A per a Legfelsőbb Bírósághoz is eljutott, úgy látszik, több év pereskedés után legalább beruházásaink ellenértékét megkapjuk. A Pósteleki Turistaházból is megpróbáltak kiüldözni bennünket, azért is pereskednünk kellett, az ingatlan nagy részét a bíróságok beruházásainak ellenértékeként nekünk ítélték. Szervezetünk egyesületként szuverén jogi személyként működik. Aki a turistaházba be akar jönni, szolgáltatásokat akar igénybe venni, az rendelje meg azt, beszélje meg a dolgokat, mert nem tehetjük meg azt szűkös anyagi lehetőségeinkből, hogy minden arra járót tárt kapukkal vagy akár forró teával várjunk. Nem „hivatalból” ténykedünk, hanem tagjaink társadalmi munkával látják el nehéz feladataikat. Az utóbbi években mintegy 10 hektár nagyságú természetvédelmi emlékpark kialakításába kezdtünk, a turistaútvonalakat is fákkal telepítjük be. Jó lenne, ha ebben segítene a jajveszékelő névtelen cikkíró és csapata. Nem tudom, miért kiált,,illetékesért" a mi számonkérésünk végett, amikor tőlünk semmit nem kért, rendelt meg vagy igényelt. Azt hiszi kedves jajkiáltónk, hogy neki bármikor bármi ingyen jár! Egyesületünk elsősorban saját tagjai érdekében jár el, természetesen ha más természetjárók kérnek tőlünk valamit, azt ahogy tudjuk, igyekszünk megoldani. De azt ne várja el tőlünk senki, hogy bármikor bármiben rendelkezésre álljunk. Erre nem vagyunk, nem lehetünk berendezkedve, erre nincs anyagi erőnk. A cikk hangvételét visszautasítjuk, az egyesületünk belső életébe pedig a partvonalról kívülről nem kérünk bekiabálást, még jajkiáltóktól sem. Nem jajgatni, hanem tenni kell a természetbarátoknak. A névtelen szerzőnek ajánlhatjuk, hogy szervezzen természetbarát-egyesületet, húzzanak hajlékot maguknak a fejük fölé, építsenek turistaházat, amelyet hasznosítsanak. Mi ebbe nem fogunk beleszólni, sőt, örülnénk neki. ,,Si tacuisses philosophus mans isse s”. A Körös Klub vezetősége A mezőőri járulék kötelező Az 1997. évi költségvetési rendelet módosítása és az első fordulóban február 10-én megtárgyalt 1998. évi költségvetéstervezet megvitatása képezte a kétsopronyi képviselő-testület nemrégiben tartott ülésének gerincét. Az elfogadott költségvetés értelmében az intézményi működési bevételek közül a földhaszonbérek emelkedtek, kiadási oldalon a felhalmozási kiadások változtak. Az ülésen elhangzott: a község közigazgatási területén földtulajdonnal rendelkezők a mezőőri járulékot március 15-éig kötelesek befizetni a polgármesteri hivatalban. (b) A Békés Megyei Területfejlesztési Tanács (továbbiakban: tanács) a területfejlesztésről és területrendezésről szóló 1996. évi XXI. törvény 13. § (3) bekezdése, valamint a területi kiegyenlítést szolgáló, fejlesztési célú támogatás felhasználásának 1998. évi részletes szabályairól szóló, a Magyar Közlöny ez évi 12. számában kihirdetett 32/1998. (II. 25.) Korm. rendelet (továbbiakban: rendelet) alapján pályázatot Hirdet területi kiegyenlítést szolgáló fejlesztési célú támogatás elnyerésére. 1. A pályázat célja A termelő infrastrukturális feltételekben meglévő területi fejlettségi különbségek mérséklése, a területfejlesztési szempontból kedvezményezett térségekben lévő, illetve a társadalmi-gazdasági és infrastrukturális szempontból elmaradott, az országos átlagot jelentősen meghaladó munkanélküliséggel sújtott településeken. 2. Támogatható fejlesztési célok Pályázni a rendelet 2. §-ában megjelölt fejlesztési célok megvalósításának támogatása iránt lehet. A támogatás formája vissza nem térítendő tőkejuttatás. 3. A pályázók személye Pályázat a 19/1998. (II. 4.) Korm. rendeletben meghatározott, terület- fejlesztési szempontból kedvezményezett térségekben (mezőkovácsházi, orosházi, sarkadi, szarvasi, szeghalmi statisztikai kistérségekben) működő és a társadalmi-gazdasági és infrastrukturális szempontból elmaradott, illetve az országos átlagot jelentősen meghaladó munkanélküliséggel sújtott települések jegyzékéről szóló 215/1997. (XII. 1.) Korm. rendelettel módosított 219/1996. (XII. 24.) Korm. rendeletben meghatározott településeken a helyi önkormányzatok által megvalósított beruházások támogatására nyújtható be. 4. A pályázat benyújtása, elbírálása Pályázatot 1998. március 30-ától folyamatosan lehet benyújtani. 1998. évi támogatásra 1998. augusztus 31-éig lehet pályázni. A tanács a részletes pályázati kiírást és az adatlapot 1998. március 16-át követően a kedvezményezett helyi önkormányzatoknak közvetlenül megküldi. A pályázatokat a tanács a befogadástól számított 60 napon belül elbírálja. Forráshiány esetén a tanács a pályázatok befogadását felfüggesztheti. 5. Eljárási díj Az eljárási díj az igényelt támogatás 5 ezreléke, melyet a tanács számlájára kell befizetni a pályázat benyújtásakor. Az eljárási díj — azon pályázók részére, akik pályázatát a'tanács nem részesítette támogatásban — visszafizetésre kerül. (89897
