Békés Megyei Hírlap, 1998. március (53. évfolyam, 51-76. szám)
1998-03-14-15 / 62. szám
MEGTÖRTÉNT ESETEK Titanic - az utolsó 160 perc (4.) épp a vízben lévők fejére, így maguktól ugranak be. — Mint ezer kés szúrása veszi őket körül a jéghideg víz — a 2. tiszt leírása szerint. Még szörnyűbb Lightoller sorsa: egy szellőzőakna elé sodródik, amelyből csak úgy lő ki a víz a kazánok felé. Az örlenne. Gyilkosság történt: a luxushotel fejre állt, hogy meghaljon. A jéghegy megölte. Két óra 18 perckor, 3-4 perccel a ragtime zene elnémulása után — feltehetőleg a zenekar tagjai is lezuhantak — a Titanic gyomrából mennydörgésszerű ,,A luxushotel fejére állt, hogy imádkozik, másokat is arra buzdít, bánják meg bűneiket. Többen elájulnak. Wallace Hartley kopog hegedűjével, és elkezdi utolsó darabját, a „Közelebb hozzád Uram” sorait: — Halld meg énekem, köze-- lebb hozzád Uram, hozzád közelebb... A zene hallatán a csónakokban mindenki zokog, miközben látják, miként emelkednek ki a vízből a hajó hatalmas propellerei és kormánylapátja. A hajófar égnek meredése a hajóbelsőben valamibe, az menthetetlenül a vízbe esik. — Egy halom reményvesztett, megtört embercsoport voltunk, akik már csak azon igyekeztünk, hogy az utolsó lélegzetvételt a lehető legutolsó pillanatig kitoljuk — emlékezett vissza később ezekre a pillanatokra a 17 éves Jack Thayer. Kétségbeesésükben sokan másznak a hajófarra, hiszen azt nyeli el legutoljára az óceán. Mások nem akarják megvárni amíg a vízbe esnek, talán vény szabályosan ráfeszíti az aknát lezáró dróthálóra. így, kapálózva tűnik el a mélyben. Mint lassan halványodó, kivilágított torony emelkedik a hajófar függőleges irányba, egészen 60 méter magasságig, közben ordító emberek tucatjai hullanak a vízbe. A csónakban ülők megdermednek a szörnyű látványtól. Sokan eltakarják az arcukat. Az utolsó remény is odaveszett. Megfordult a világ: egy hajó áll! Ennél botrányosabb már csak egy fekvő Eiffel-torony A Titanic útvonala és a végzetes pont nakleeresztő kötelek üresek lötyögnek. Itt fönn mindenki nyomul, kapaszkodik a hajófarba, mert az legalább pár méterrel a víz felett van. Többen imát mormolnak, mások whiskyvel szórakoztatják magukat. Két óra 12 perckor, miután a Titanic két és fél órán át magasztos lassúsággal süllyedt, a meggyötört hajótest elkezd reszketni. Hat percen át forog egy láthatatlan tengely körül. Amikor a hajóorr elsüllyed, magasra emelkedik a hajó fara. Egy pap hangosan rekedt mintegy ötszáz utas számára a legborzasztóbb. Sokan most esnek ki ágyaikból és el- szörnyedve állapítják meg: a padló most fal lett. Akik a folyosókon maradtak, egymásra esnek vagy a vízbe, amely feltartóztathatatlanul nyomul felfelé. Sokan úgy halnak meg, hogy tárgyak esnek rájuk: asztalok, cserepes növények, zongorák. Két óra 15 perckor a Titanic hajótörzse 45 fokos szöget zár a vízzel. A hajóhíd lemerül, és aki nem tud belekapaszkodni Mielőtt az utolsó csónakot leeresztették, megint eldördült egy lövés, mert néhány fűtő és más férfiak az utolsó pillanatban beugrottak. — Kifelé — kiáltanak a tisztek és a levegőbe lőnek. Inkább maradjon 23 hely üresen, minthogy férfiak megmeneküljenek, mindegy, hogy milliárdos az illető vagy fűtő! Harold Bride távírász - megmenekült Az utolsó csónak utasai látják a hajón úszó asztalokat, székeket, szekrényeket, aztán gyorsan behúzzák fejüket, mert székek röpülnek feléjük. Kapaszkodónak dobálják le őket, ha a végzet mégis megtörténne. Öt perccel később, két órakor két fűtő közeledik vízen az egyik csónakhoz, ők az elsők, akik bele mertek ugrani a mínusz két fokos vízbe. Egy harmadik annyira részeg, hogy be kell emelni. Három prominens férfit két óra öt perc körül, negyedórával a vég előtt látnak utoljára a fedélzeten, pislákoló vörös fényben. Smith kapitány bemegy a távírász- hoz, és azt mondja neki: — Most már gondoljon saját magára is! John Jacob Astor sorsába belenyugodva támaszkodik a korláthoz és nézi, amint közeledik a víz. Thomas Andrews, a tervező főmérnök — aki mentő- mellényét egy asztalra dobta — keresztbefont karral áll a dohányzószalonban és a vízre tekint. A lépcsőházból embertömeg özönlik kifelé, fekete arcú fűtők, családok a harmadosztályról, síró gyerekekkel. A csórobaj hallatszik. A menekülők ereiben megfagy a vér. A gigantikus óriás saját magát kezdi pusztítani. A gépház alatt recsegve-ropogva hajlik a dupla falú acélpadló. Széttörnek a lemezépítmények, a hajóbordák, a közfalak éppúgy, mint a hajótest, a két gőzgép és a 118 tonna nehéz propellerek. A Titanic utolsó fényei is kialszanak. A széttört gőzcsövekből kilövellő meleg légtömeg kiszabadítja Lightollert az örvényből, és a felszínre köpi. Ebben a pillanatban a 24 méter magas, mintegy 50 tonnás első kémény felborul, füstölögve-szikrázva dől a tengerbe, szétroncsolva az alatta mentőmellényben úszó emberek tucatjait. Astor is köztük van. Koromfekete holtteste csak hatalmas gyémántgyűrűje, és a nála lévő 4000 dollár — mai árfolyamon: 200 ezer német márka — segítségével azonosítható. A hatalmas robajt két, kísértetiesen csöndes perc követi. — Azt gondoltuk, a Titanic bukfencezni fog, de amikor már egyenesen állt a fején, egy kis időre állva maradt — emlékezett vissza egy matróz. A hajófarba még mindig emberek tucatjai kapaszkodnak, de kiáltásuk már nem hallható. Két óra húszkor, 160 perccel azután, hogy a jéghegy a Titanicot letaszította kevélysége trónjáról, az acélszarkofág mintegy 70 fokos szögben visszadől a tengerszinthez, majd egyre sebesebben elnyeli a víz. A fedélzetén lévők tudják, hogy a vég egyre közeleg. Lezuhannak vagy leugranak. Rácsapódnak a vízre, vagy csöndes csámcsogással elsöpri őket az óceán sodrás és örvény nélkül. Egy pillanat és csak egy kis füstfelhő marad az egészből. — She’s gone, elment — hallani a csónakokból. Némelyek a „nyomasztó magány érzéséről” beszélnek. A nők sírnak. A legtöbb csónak igyekszik távolodni, félnek a nagy hullámoktól, és félnek azoktól, akik a vízben kapálózva az életükért küzdenek. Ahol a hajó eltűnt, székek, szekrények, ajtók, ládák bukkannak fel a vízből. A gyorslift tempójával lefelé száguldó Titanic belsejében ekkor halnak meg az utolsó emberek. Agyonüti őket a folyosókon, termeken nyomuló, ajtókat, falakat áttörő víztömeg. A három utolsó kémény is leszakad, egyesével szállnak a tengerfenékre — máig nem találták meg őket. Néhány perccel a süllyedés után még történik valami: egy óriási robbanás, hatalmas erejű nyomás összepréseli azt a levegőtömeget, ami még belül maradt. A víz színén vége szakad a Titanic eltűnését kísérő csöndnek. A mentőmellényen csüngő emberek százainak torkából ég felé felszakad a döbbent kiáltás: a víz nulla fok alatti, a csónakok távolodnak, az úszó palota helyén pedig a nagy semmi, a jeges éjszaka. — A csónakban ülők a legborzalmasabb, legszörnyűbb kiáltást hallják, amit csak haldokló kiadhat magából — írja Colonel Grade, washingtoni történész. Csak ekkor döbben rá a csónakban ülő mintegy 700 ember, hogy egyáltalán nem mentettek ki mindenkit. — Ez a kiáltás olyan volt számunkra, mint a mennydörgés — írja Lawrence Beesly. Néhány dáma az első osztályról így vigasztalja magát Jack Philipps távírász - megmenekült (ezen akkor senki nem ütközött meg): — Akik kiabálnak, azok biztosan a harmadosztályon utaztak, átaludták a katasztrófát, most meg hisztériáznak! Hogy a halálkiáltások tulajdonosai között a saját férjeik is ott vannak, csak később lesz világos számukra. Menni kellene a sodródó emberekért! A 6-os csónakban erre kényszerítik az asszonyok a csónakparancsnokot, de az tiltakozik. — Mire odaérünk, mind halott lesz — mondja. Fordította: Fehér Ibolya (Jövő vasárnap folytatjuk) Két óra-12 perckor, miután a Titanic két és fél órán át magasztos lassúsággal süllyedt, a meggyötört hajótest elkezd reszketni. Hat percen át forog egy láthatatlan tengely körül. Amikor a hajóorr elsüllyed, magasra emelkedik a hajó fara. Egy pap hangosan imádkozik, másokat is arra buzdít, bánják meg bűneiket. * * A.hajofär égnek meredése a hajóbeisoben rekedt mintegy ötszáz utas számára a legborzasztóbb.
