Békés Megyei Hírlap, 1998. március (53. évfolyam, 51-76. szám)

1998-03-03 / 52. szám

1998. március 3., kedd Családi magazin 7 Fontos, hogy ne csak krumplipucolásra használják a terápiába bevontat Főzésterápia mindenkinek A közösen végzett munka öröme a családi étkezés Ezt az eljárást nem A. K. ne­vezte meg, de tudatosan mű­velte. Aztán másoknál is talál­koztam vele. Nem hivatalosan főzésterápiának nevezem. Le­het, hogy ez sem újdonság, mások már talán több doktori értekezést is írtak róla. A. K. a tudományt fokozatosan alakította ki. Rájött arra, hogy a táplálkozás és az evéssel kapcso­latos legtöbb akció egészen egy­szerűen nevelő' és gyógyhatású, valamint rendkívül megnyugtató. Alkalmazta saját magán és szeret­tein is. A dolog az előkészületek­kel vette kezdetét, például a hét végi családi ebéd menüjének összeállításával. Ezt jól meggon­doltan csinálta, a szezonális szem­pontokat, a családi ízlést figye­lembe véve, de új megoldásokra, elemekre is törekedve. A szakács- könyvekben nem hitt, ám néha el­sétált a közeli vendéglők valame­lyikéhez, -megszemlélte az étla­pot, s abból merített ötletet. A tervezgetésbe bevonta a családot, konzultált, megosztot­ta az elképzeléseket, s ezzel fel­emelte az egyéni akciót a közös­ségi aktus szintjére. A tervezés­ben is volt munkamegosztás. A leves nem rá tartozott, azt fele­ségének tartotta fenn. A. persze maga is nagy leveskonstruktőr volt, de nem akarta kisajátítani a teljes dicsőséget. A következő fázis a bevásárlás volt. A. a piacra ment. Háromszor járta körbe a standokat. Megvizs­gálta az árut és az árát, tárgyalt a kofákkal, hentesekkel, esetleg más vásárlókkal. A megfelelő ár kihar­colása ugyanis nála a jó közérzettel való főzés fontos alapja volt. Úgy tartotta: olcsó húsnak sem feltétle­nül híg a leve, s hatósági kacsából is válhat kiváló pecsenye. Ami ezután következett, az a dolgok beteljesedése volt. A fő­zést ugyanis A. K. nyilvános és kollektív tettként gyakorolta. Bevonta szeretteit, unokáit is. Azok rendszeresen asszisztáltak a konyhában, s részt vettek az új kompozíciók kialakításában. — Tegyünk-e bele ezt vagy azt? — kérdezte az akció résztvevőit, akik kuktából társalkodóvá eme- lődtek így. Néha nevet adtak az ételnek vagy más fajta kompozí­ciónak. Az így elkészített családi étkeket nem lehetett rossz han­gulatban megenni. Az étkezés maga lett a beteljesedés: mert mindenki részese volt az akció­nak, s ha más szerepre nem is, a kritikuséra alkalmas volt. A táplálkozáselmélet és a lé­lektan összefüggéseiről sok tu­dományos elmélet született már. Sorra adnak ki olyan szakács- könyveket, amelyek például sze­relmeseknek vagy titkos csábí­tóknak szólnak. A bájitalok ke­verése mellett irodalmuk van már a bűvös ételeknek is. A Han-korszakból származik az ősi kínai mondás, amelyet azóta is emlegetnek a nemzetek házas­ságszerzői: a férfit a gyomrán keresztül kell megszerezni. (Más klasszikusok szerint az ét­vágy a lélek tükre.) Nomádok és urbanizált népek egyként vallot­ták ezt. De a csábításnál na­gyobb trükk a megtartás. Egy konyhapszichológus szerint a „főzéssel szerzendő örömet egy­szerre éli át az etetés összes résztvevője. Az is, aki meglepe­tést, új ízeket és látványokat sze­rez, valamint az akció tárgya is.” A főzésterápia azonban a neves kutató szerint úgy eredményes igazán, ha közös élményről van szó. Azt tapasztalta, hogy a leg­nehezebb dackorban lévő kis­gyerekek, sőt kamaszok is meg- szelídíthetők, amennyiben be­vonják őket a munkába. Fontos, hogy ne csak krumplipucolásra, zöldborsó, bab és más zöldségek tisztítására használják a terápiá­ba bevontat. Ha viszont minden érzékszervével részese lehet a munkának, kóstolhat és új ízkombinációkat, illatokat talál­hat ki, ha az étel és asztal feldí­szítésében is részt vesz, akkor a sikerélmény, a feloldódás közös öröme nem marad el. És ne feledjük: jól főzni és jól enni gonosz, magának való em­ber nem tud. De sokan, akik jobb sorsra érdemesek, nem ismerik ezeket a könnyen megszerezhető és továbbadható örömöket. Etyektől Tokajig, iható látványosságok a budai várnegyedben Borban (és házában) az igazság... Székesfővárosunk hivatásos pro­pagálói — például a Budapesti Turisztikai Hivatal — nem keve­sebb, mint 55 múzeumot ajánl a látogatóknak. Ahogy a minap, egy általuk szervezett várbeli sé­tán kiderült, meggyőződésük, hogy a Szentháromság téren, a Mátyás-templom és Hilton mel­lett még egy, tavaly nyár óta igazi „látványosságot” no és szó szerint ízlelnivalót kínálnak a turisták­nak. A Magyar Borok Házát. Ha jól emlékszem, még a mi általános iskolás könyvünkben is szerepelt egy kérdés: „So­rolja fel történelmi borvidékein­ket!” Nyikos István, az első ma­gyar borház igazgatója moso­lyog, amikor ezt szóba hozom, de kész a válasszal: nem sza­bad, nem is kell tagadnunk, in­kább büszkén terjesszük, hogy ez is kultúránk része. És nagyon is fogyasztható. S ha valaki egyszer végigsétál ebben a kü­lönleges, templom alakú pince­szentélyben s nem túl sokszor nyújtja oda a speciális, francia földről hozatott lapos kóstoló­csészét a kísérőnek, sok érde­kességet tudhat meg. Nos, a kedves olvasó vállal­kozna-e arra, hogy felsorolja történelmi, köztük világhírű borvidékeinket? Ugye nem is olyan könnyű a válasz, ha már Tokajt és Badacsonyt gyorsan meg is említette. Nos, nézzük őket! Etyek, Balatonfüred— Csopak (Tihany), Badacsony, Balatonmellék, Mór, Ászár— Neszmély, Pannonhalma— Sokoróalja, Somló, Sopron, Dél-Balaton, Szekszárd, Me­csek, Siklós—Villány, Zala, Tolna, Kiskunság, Csongrád, Hajós—Vaskút, Bükkalja, Eger, Mátraalja, Tokaj. A zalai és tolnai borvidék legújabban került az előkelő listára. Hu­szonkettő, hajói számoljuk... A rendkívül érdekes, törté­nelmi, földrajzi, nem utolsósor­ban borászati ismeretekben is­mereteket nyújtó „borsétán” megtudtuk például, hogy bor­kóstolót vörössel és édessel illik kezdeni, világossal és szárazzal folytatni és desszertborral, köz­tük is a királlyal, vagyis tokaji­val befejezni, nem feledve per­sze a pezsgőket sem. A ház kí­nálata eleve válogatás, minő­ségőrt a Borvidéki Hegyközségi Tanács jelent. Eddig mindössze négy ideszánt bort tettek postá­ra, jobb, ha inkább a gazdája issza meg otthon, titokban... A különlegességnek számító, gon­dosan zárt, bortrezorokat termé­szetesen csak nézni szabad. Göncz Árpád államelnöké az egyik, de nagy magyar cégek gyűjteménye mellett ott találjuk Marton Éváét is... Mondják, a tárcaminiszter, Nagy Frigyes is gyakran kinyitja a sajátját. Száznegyvennégyféléből válo­gathatnak, mit zárnak el az elengáns rács mögé a gyémánt­kártyások, akik száz vendéget in­gyen is fogadhat­nak. Ok persze aligha a legol­csóbb, 390 forin­tosból kóstolnak, ha nem is választ­ják a legdrágáb­bat —, az évszá­zad évjáratát — az 1972-ből való, hatputtonyos, fél­literes tokajit, amely potom 62 500 forintba ke­rül. Hosszú lenne minden kóstoló­pontnál elidőzni. A világ számos híres bortermelő vidékén fellelhe­tő, könnyű, pezs­gőalapú Etyeki Chardonneytől, a Badacsonyi kék­nyelűn át kirá­lyunkig, Tokaj- Hegyaljáig. Mellesleg növekvő borkultúránkat mi sem mutatja különbül, hogy Polgár Zoltán, a 96-os év legjobb hazai borter­melője három éve borászkodik „komolyabban”... Nyikos úrnak gyakran felte­szik a kérdést, vajon a kísérők szeretik-e, amiről beszélnek? Azt válaszolja erre, a bor na­gyon erős és tiszteletreméltó, csak az képes bánni vele, aki még erősebb tud lenni nála. És ha már végképp nem bír magá­val, igyon meg inkább egy kor­só hideg sört. Fábián István A magyar borok királya előtt szinte áhítat­tal állnak a látogatók a szerző felvétele Országos ALAPÍTVÁNY MŰKÖDIK A MOZGÁSSÉRÜLTEKÉRT Az adóbevallások időszakát él­jük, van lehetőségünk azon mor­fondírozni, kiknek, miknek a ja­vára sáfárkodjunk azzal a bizo­nyos 1+1 százalékunkkal. Mi­közben érintettként e sorok írója is számba vette a lehetőségeket, egy orosházi telefonáló kért felvi­lágosítást annak kapcsán, vajon jó helyre adott-e pár száz forintot. Merthogy idegenek csengettek be hozzá azzal az ürüggyel, hogy ők a „Szeretet és gondoskodás” Mozgássérült Gyermekekért Ala­pítvány javára gyűjtenek. Nincs ok az aggodalomra — tudtuk meg a debreceni központú alapítvány egyik munkatársától, hiszen a bejegyzett alapítványt egy magánszemély hozta létre, akinek családjában van egy moz­gássérült kislány. A cél nem egyéb, mint az egészségügyi in­tézmények, kórházak, rehabilitá­ciós otthonok eszközigényeinek anyagi támogatása, továbbá azok­nak a mozgássérült gyermekeket nevelő családoknak a segítése — az ország egész területén —, akik nehéz szociális és anyagi helyze­tüknél fogva külső segítség nélkül nem tudják biztosítani gyerme­kük számára a gyógyulást. Cs. I. LELKI POSTA $ Gyógyító szavak - Angelika rovata vv ,,Segítség" jeligével az alábbi sorok érkeztek: Férjemnek komoly problémái vannak a: alkohollal. Emiatt napirenden van az otthoni veszekedés, sőt nemegyszer munkahelyét is el­vesztette. Tanult ember, középiskolás gyerekeink vannak, de mégse szégyelli magát. Én ezt nem tudom tűrni, így egyre gyakrabban hozom fel a válást. Ilyenkor azzal fenyegetőzik, hogy vonat alá fog ugrani, és szívből kívánja, hogy sose le­gyen nyugtom emiatt: halálba kergettem a gyerekeim apját. Persze, hogy ezt nem akarom, de az se megy tovább, hogy mindnyájunknak le kell mondania miatta. A tizenezer segé­lyét elissza, a háztartáshoz, gyerekekhez egy fillérrel nem já­rul hozzá. Én szeretném taníttatni őket, erre csak akkor van kilátás, ha az ő eltartásától megszabadulok. Mennyire kell komolyan venni öngyilkossági fenyegezőtését, ugye, csak zsarol? Az öngyilkosság emlegetését mindig komolyan kell venni. Ez egyfajta segélykérés, ami a férje helyzetében több tényező miatt is alapos. Olyan ördögi körben van, amiből nem tud sza­badulni. Mivel azt írja: korábban is alkoholproblémája volt, ennek indítóoka a múltban keresendő. Alkoholizmusnak, dro­gozásnak mindig van „kórokozója”, kiegyensúlyozott, elége­dett embernek nincs szüksége ilyen pótszerekre. A rendszeres veszekedések helyett — amelynek a tapasztalat szerint nincs már konkrét témája, csak egymás szidása ismétlődik általá­nosságokban — próbálja meg felülmúlni önmagát, és férje jó­zan állapotában, egy ünnepien megterített asztal mellett — megoldható ez párizsis szendviccsel is — kezdeményezzen egy nyugodt beszélgetést. Említse fel a kezdeti szép éveket, és próbálják meg közösen megkeresni azt a pontot, ahol az ivá- szat elkezdődött.. Beszámoló levelét erről várom és szívesen segítek tovább! Negyvenévesen is el lehet kezdeni a testmozgást Fuss az egészségedért! Ötvenegy éves vagyok. Nem dohányoztam soha. Fiatal ko­romban rendszeresen sportol­tam, hagyományosan étkeztem. 10—12 évvel ezelőtt kezdtem úgy érezni, hogy életformámon változtatni kellene — de ho­gyan? Húsz év szellemi munka után gyakran voltam ingerült, és úgy éreztem, hogy egyre nehe­zebben élem meg a stresszhely­zeteket. Ezt családom is érezte. Változás akkor kezdődött éle­temben, amikor elkezdtem ko­cogni. Először rendszertelenül, majd rendszeresen és tudatosan. A kezdet nehéz volt. Elhagyott helyeken és sötétben futottam. Ja­vulás akkor állt be, amikor igazi futócipőt vettem, és elindultam egy kisebb versenyen. Jó ered­ményt értem el, és ez újabb lendü­letet adott. Szakirodalmat szerez­tem be, és azóta az újságokból ki­vágok minden idevágó cikket. Si­került legyőznöm önmagamat és szűkebb környezetemet. Szeren­csére a családom nagyon megértő volt. Elértem, hogy a rendszeres futás (kerékpározással kiegészít­ve) életem szerves részévé vált. Állandó résztvevője vagyok az országúti futóversenyeknek. Egy új világ nyílt meg előttem. A rendszeres testmozgást köve­tően fokozatos és tudatos változás következett be életstílusomban is. Kevesebb alkoholt fogyasztok, kö­rülbelül öt éve teljesen leszoktam a kávéról. Étrendemből fokozatosan kimaradt a zsír, a vaj, a füstölt hús. Csökkent a só- és fuszerfogyasztá- som. Megjelent a szója, a müzli, a zabpehely stb. Több zöldséget, gyümölcsöt, hüvelyest, halat, ke­firt, joghurtot fogyasztok. Azt szeretném bizonyítani, hogy negyvenévesen is el lehet kezdeni a rendszeres testmozgást. Hogy az említett változások mit adtak nekem? Azonfelül, hogy na­gyon jó a közérzetem, nőtt a mun­kabírásom, megnőtt az önbizal­mam és az önfegyelmem is. A vér­nyomásom normális, a pulzusom 50 alá csökkent. Testsúlyom ideá­lis és a Cooper-tesztben a húszéve­seknek előírt távolságot is játszva teljesítem. Ezt mind 51 éves ko­romra értem el. Természetesen to­vábbi terveim és céljaim is vannak. Néhány éve egy cikkben egy alko­holistából lett futó azt nyilatkozta, hogy a futás a világ nyolcadik cso­dája. A futás velem is kisebb cso­dát tett, viszont hozzátenném, hogy a csoda bennünk, emberek­ben van, csak akarni és merni kell elővarázsolni. „A KUTYA AZ EMBER BARÁTJA” A békéscsabai ITEM Könyvkiadó és a Békés Megyei Hírlap közös rajzpályázatára 445 gyerek, óvodás és iskolás, küldte be rajzát. Nagyon nehéz dolga volt a bírálóknak, hiszen a témaválasztás, az. alkalmazott technikák és a szép kivitelezés alapján nem tíz, de legalább száz pályamunkát kellett volna elismerni. Köszönet az. óvó néniknek, tanítóknak, tanároknak cs a szülőknek, akik bátorították, felkészítették a gyerekeket. Három kategóriában választottuk ki a legjobbnak ítélt rajzokat és egy föd íjat ítéltünk oda. Az óvodások (105 raiz.) közül ajándékot kap: Kocsis Adél, 5 éves (Békéscsaba, Kölcsey Utcai Óvoda). Szikszai Enikő', 6 éves (Gyula. Galbácskerti Óvoda), Megyeri Viktória, 6 éves (Gyomacndród, I. Sz. Önálló Napközi Otthonos Óvoda). Az. alsó tagozatos iskolások (175 rajz) közül ajándékot kap: Hornok Zita, 4. osztályos (Tarhos. Közoktatási Intézmény). Eábián Agnes, 8 éves (Köröstarcsa. Zalka M. u. 14.), Gyepes Vanda. 4. osztályos (Békéscsaba, 3. Sz. Általános Iskola). A felső tagozatos tanulók (165 raiz) közül atándékot kap: Melis János, 6. oszlálos (Kondoros, Petőfi István Általános Iskola), Dohány Mónika, II éves (Kondoros, T. 525/1.), Gál Tamás, 13 éves (Végegyháza, Kossuth L. u. 105.). Az ajándékokat postán küldjük el. Mind a 445 pályamunkái eljuttattuk a: ITEM Könyvkiadó rajzpályázatára, így még egyszer minden rajz részt vesz egy megmérettetésen. A Meserét és a Kalandozó című füzetregények következő számában a legjobbnak ítélt rajzokat már megtalálhatjátok. A föd íjat kapja: Papp Péter, 11 éves, (Békéscsaba, 3. sz. Általános Iskola).

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents