Békés Megyei Hírlap, 1998. március (53. évfolyam, 51-76. szám)

1998-03-03 / 52. szám

' I ** SFGÍTŐKAPÍSÜLATOkHÓL... Az óvodások életét igyekeznek vi­dámmá, gondtalanná, játékossá tenni az óvónők, erre állandóan készülnek (6. oldal) A végegyházi iskolában a gyer­mekközpontú oktatás alapcíveire támaszkodva végeznek felzárkóz­tatást és tehetséggondozást (6. oldal) Etyektől Tokajig iható látványos­ságok háza nyílt a budai várnegyedben, bárki betérhet, kóstolhat vagy nézhet (7. oldal) AZ IDŐ ENYHÍTI A BÁNATOT ÉLETÜNK EGY HALÁL UTÁN Régen a gyászolásnak megvolt a maga rítusa. A virrasztás, a sira- tás, a gyászviselet kapaszkodót jelentett az ittmaradóknak, segí­tett a veszteség elviselésében — hangzott el a Magyar Pszichiát­riai Társaság negyedik kong­resszusának egyik kerekasztal- beszélgetésén, amelyet nem ré­gen rendeztek meg Budapesten. Ma elfojtjuk a gyász átélését, és a környezet is gyakran zavar­tan reagál. Üres frázisokat mon­danak a veszteséget szenvedő­nek. „Szedd össze magad...”; „Az idő mindent megold...”; „Az élet megy tovább...”. A gyá­szoló tudja, hogy semmi sem megy úgy tovább, mint addig. Inkább szakmai körökben foglalkoznak a gyásszal. A hét­köznapokban félősen kerülik a témát, főleg ha érintett van a tár­saságban. Úgy gondolják, azzal tesznek jót, ha nem hozzák szó­ba az elhunytat. így még ha akarna sem tud beszélni bánatá­ról, szorongásairól a gyászoló. A gyászreakció több szakban zajlik le. Az első az, amikor a hír hallatán a hozzátartozóban egyet­len gondolat forog körbe-körbe — „nem lehet igaz”. Nem tudja felfogni, ürességet érez. Gyakran a kívülállók rosszul ítélik meg a helyzetet, amikor megjegyzik, hogy „nem is sajnálja az elhuny­tat, hiszen nem is sírt.” Pedig csak a sokkhatás miatt van így. Ez percekig vagy napokig tarthat. Ä kontrollált szakaszban lekö­tik a gyászoló figyelmét a halál­eseménnyel járó intéznivalók. Ezek nagy nehézséget jelentenek neki, ezért azt kívánja, bárcsak túl lenne a temetésen. De nem lesz ezután sem könnyebb! Bűn­tudatot érez, vádolja magát, má­gikus gondolatai vannak, úgy ér­zi, megbolondult. Ezek a normál gyász részei. Ez hónapokig is el­tarthat. A legtöbb ember önmaga vagy családtagjai segítségével túljut a nehéz szakaszokon. El­maradnak az önvádlások, a szép gondolatok jönnek elő az elhunyt emlékét felidézve. Más szinten, de képes folytatni addigi életét. A gyászolók 10—25%-a nem tud megküzdeni a gyásszal. így évekig elhúzódik, párbeszédet folytatnak az elhunyttal, megte­rítenek neki étkezéskor, mindent ugyanúgy hagynak, mint életé­ben volt. Ilyenkor szakember (pszichológus, pszichiáter, men- tálhigiénikus, családterapeuta) segítségét kell kérni — hangzott el a témával foglalkozó kerek- asztal-beszélgetésen, melyet dr. Muszbek Katalin, a Magyar Hospice Egyesület elnöke veze­tett. Zsabka Erzsébet Vakok és gyengénlátók hírei A vak emberek nem hiányolják az álarcokat, hisz számukra csu­pa álarc, álca ez a világ, amely többnyire csak a látók lépteihez van méretezve, így csupa rejte­lem a környezet, ami másoknak szót sem érdemlő hétköznap. A farsang mégis szinte elmaradha­tatlan a vakok szövetségénél, mi­vel a hangulat, együttlét, a humor enyhít azokon a mindennapi ter­heken, amiket a sors rájuk mért. Az idei farsangolásra február 28-án került sor a megyei könyv­tárban. Először a Milla Trió zenés humora szórakoztatta a több, mint 100 fős közönséget, majd a Békés Megyei Hírlap jóvoltából (a mű­sor és a tombola támogatásáért külön köszönet) a tombolahúzás izgalmas percei következtek, mi­közben előkerültek a farsangi fán­kok és az üdítők. Az ízletes fánk elfogyasztása után a szövetség megyei kultúrcsoportjának vidám műsorára került sor Lévai József vezetésével és Pis Mátyásné kon- ferálásával, majd Szabó Zoltán és barátai, eljátszva néhány ismert könnyűzenei számot, zárták e tél­búcsúztató rendezvényt. Re­ménnyel telve, hogy minden je­lenlévő jól szórakozott, és köszö­netét mondva minden támogató­nak és segítőnek, várjuk a jövő­beli folytatást. Vad Zsigmond _______________A SZÜLÉSZEK-NŐGYÓGYÁSZOK A FELTÉTELEKET TEREMTIK MEG___________ Ho gy minél több egészséges kisbaba jöjjön világra Az új ultrahangos vizsgálatnál az édesanya is figyelheti gyermeke fejlődését egy külön képernyőn, ez a vizsgálat teljesen ártalmatlan fotó: kovács Erzsébet Fogyó nép a magyar. A na­pokban rendezett tudomá­nyos konferencián a főváros­ban némely borúlátó pro­fesszorok azt jövendölték, ha így haladunk, ötven év múl­va Magyarországon hétmil­lió-négyszázezer körüli pol­gár él majd. Az összes társa­dalmi változások, az elszegé­nyedés, a népesedés- és la­káspolitika egyetlen intézke­dése sem ösztönzi a fiatal családokat a gyermekválla­lásra. Az ösztönös család, gyermek utáni vágyakozás a legerősebb belső késztető erő a fiatalok számára. Az orvo­sokon nem múlik. Egyre korszerűbb műszerezettség­gel, a terhességi, szülési fo­lyamatok állandó figyelem­mel kísérésével, az anyukák támogatásával szeretnék el­érni, hogy minél több kisba­ba szülessen. így van ez a békéscsabai Réthy Pál Kórházban is, ahol egy fejlődésre kész fiatal csa­pat gondoz és gyógyít a szülé­szeti-nőgyógyászati osztályon. A napokban kinevezett osz­tályvezető főorvos, dr. Rucz Árpád mutatja be osztályukat, beszél terveikről, elképzelése­ikről. Ottlétünkkor Szeberényi Zsolt, Tóth Attila és Róna Ist­ván adjunktusok segítettek még a tájékoztatásban. — Kaptunk egy igen jó mi­nőségű ultrahangos vizsgáló készüléket, amelynek a kép­felbontó képessége részlete­zőbb a korábbinál — mondja Rucz főorvos. — A lapa- roszkópiás (a hasüreg tükrözé­sével végezhető kis metszést igénylő műtéti beavatkozás) nőgyógyászati műtétek végzé­séhez is kapunk majd kiegé­szítő, nagyobb biztonságot je­lentő egységeket. Az alapfel­szerelésünk adott és ilyen mű­téteket már végzünk. — Önök hatan dolgoznak ezen az osztályon orvosok, gondolom szakosodnak is a kü­lönböző gyógyító területekre. — Igen, a jelenlévők közül Tóth Attila az onkológiai szakterületet tanulta ki, Szeberényi Zsolt januártól ve­zeti a meddőségi ambulanciát és Róna István az ultrahang- vizsgálatokat végzi nagy szak­értelemmel. A meddőségi am­bulancia a lombikbébi-prog- ramra készíti fel a gyermek után vágyakozó nőket. Ugyan­csak az év elejétől rendelünk az oszteoporózis klimax am­bulancián, ahová elsősorban a változó korban lévő hölgyeket várjuk. A nőgyógyászati szak- rendeléseken végzünk rákszű­rést, szükség szerint mam- mográfiát. Ezekre a rendelé­sekre beutaló nélkül jöhetnek a segítséget kérők. — Eléggé köztudott mindez a családorvosok körében? — A védőnőkkel közösen dolgozunk a klimaxklubban, felvilágosító előadásokat tar­tunk a változó korral járó kel­lemetlen tünetek könnyebb el­viseléséhez. A család vagy há­ziorvosok számára közös összejövetelt tervezünk, ahol elmondjuk, mit kérhetnek tő­lünk, milyen betegeket irányít­sanak hozzánk. A meddőségi minden nap déltől egy óráig rendel, a klimax pedig szerdán 13 és 15 óra között az onkoeytológiai járóbeteg-szak­rendelésen itt a kórházban. — Mennyivel többet tud ez a most kapott ultrahangos ké­szülék a korábbiaknál? — A terhesellátás szempont­jából lett sokkal előnyösebb a helyzetünk. Több problémás esetet, fejlődési rendellenessé­get korábban ki tudunk szűrni. Kisebb elváltozásokat jobban meglátunk a nőgyógyászati műtétek előtt. Kapcsolódik a meddőségi és a klimaxambu­lancia vizsgálataihoz is. — Önöktől tudom, hogy 1995-höz képest 15 százalék­kal több a szülés, tavaly példá­ul 1183 volt itt az osztályon. A betegforgalmuk sem csekély, havonta 400-450 beteg fordul meg itt. — Azért is fordítunk nagy gondot a betegekkel való bá­násmódra. Az egészségügynek nincs pénze, de a kedvesség nem kerülhet forintba, ezt gon­dozó munkatársaink, az ápoló­nők is tudják. A nagy kórterme­ket szeretnénk még barátságo­sabbá, kisebbé alakíttatni, a ter­vek készülőben. A családi szü­lés elfogadtatásán (nemcsak az édesapa, hanem akár a nagyma­ma is jelen lehet), a vajúdást könnyítő különböző módszerek bevezetésén is törjük a fejünket. Bede Zsóka A HÉT FOTÓJA Jegyzet Óriási dinótojások csokiból. Már most húsvétra készülnek. Ausztrália a legnagyobb csokitojás-fogyasztó a világon, évente több mint 11000 tonna csokoládéból készítenek és adnak el itt húsvéti tojást fotó: feb-reuters Szülői fejtörő a továbbtanulásról A barátnőm fia érettségire ké­szül. Nem kitűnő, de négyesnél jobb eredményre számít. Ho­gyan tovább? — kérdezte a szü­leit. Tény, hogy a félévi bizonyít­ványok izgalma után sok szülő töri a fejét, tanuljon-e tovább a gyerek? Ha az igen mellett dön­tenek, akkor még ott a nagy kér­dés: vajon hol és mennyibe ke­rül? Egy általános iskolás anyuka panaszolta, hogy két gyermekük van mindössze egy év a korkü­lönbséggel és attól félnek, ha felveszik őket a középiskolába, de nem kapnak kollégiumot, a drága albérletet nem bírják fi­zetni. Arra már gondolni sem mernek — mondta —, hogy mi lesz a középiskola után. A na­pokban megyénkben járt Ma­gyar Bálint művelődési minisz­ter pedig éppen arról beszélt, hogy a következő évtől, az előre­jelzések szerint, jelentős növeke­dés várható a továbbtanulók lét­számában.-— Nem biztos, hogy ez olyan jó jel, mint azt első hallásra gondolnánk — mondta erre az egyik pedagógus. A tanulók egy részének mindez egyfajta kény­szermegoldás. A szülőknek meg főhet a fejük! Jó esetben a gim­náziumokból, középiskolákból a diákok nagy része valamelyik felsőoktatási intézményben ta­nul tovább, ám — amit minden­ki tud—az iskoláztatás nem ol­csó. A drága tankönyvek, jegy­zetek mellett még ott az étkezés, a ruházat, kedvező esetben a kollégiumi díj, az utazási költ­ség, a zsebpénz és egyéb szüksé­ges eszközök, A szülők nagy ré­sze nehezen teremti elő a ráva- lót, de aki teheti, nem adja fel. Mint tudjuk, a társadalmi válto­zásokkal a fiataloknak mára sokkal nehezebb az iskola elvég­zése után is megfelelő munkahe­lyet találni. Sokszor örülhet egy középiskolát végzett fiú vagy lány, ha bármilyen keresethez jut. Előfordul, hogy magasabb szakmai felkészültséggel, diplo­mával is egészen más területen sikerül elhelyezkedni. Jöhet te­hát az átképzés, továbbképzés, az ismételt tanulás. Lehet, hogy a felnövekvő generáció fő „munkahelyei” az oktatási in tézmények lesznek? De mm valós gond ellenére abh denki egyetért: az e olyan hatalom vonhatatlam ja. Meg/ fi*’

Next

/
Thumbnails
Contents