Békés Megyei Hírlap, 1998. február (53. évfolyam, 27-50. szám)
1998-02-07-08 / 32. szám
A pszi mesterei (25.) A glastenbury apátság szelleme A glastenbury apátság. Rézkarc Maradjunk még mindig Angliában, ahol talán a világ legérdekesebb és legizgalmasabb kísértethistóriáit ismerhetjük meg. Az eddigiekben olyan történeteket olvashattunk, amikor szellemek spontán módon jelentek meg, járták a maguk titokzatos útját, és eltűntek. Ebben a történetben azonban a szellem olyan információkkal szolgált az ó't megidézó'nek, amely végül egy régészeti szenzációba torkollt. A történet főszereplője Frederick Bond építész volt, aki azt a feladatot kapta feletteseitől, hogy derítse fel a legendás glastenbury apátság romjainak a pontos helyét. Bond az apátságról csak annyit tudott, hogy valamikor Nyugat- Angliában, Sommerset megyében állt, ha egyáltalán létezett. A hagyományok szerint VIII. Henrik romboltatta le, amikor szembefordult a katolikus egyházzal, mivel az kifogásolta az angol király hírhedt családi életét. Az apátságot a hagyományok szerint még Szent Patrik emeltette. Ez, no meg az a legenda, hogy még a híres Arthur király, a kerekasztal lovagja is megfordult a falak között, felkapott zarándokhellyé tette az apátságot, amikor még működött. VIII. Henrik katonái és a zord angliai időjárás azonban megtette a magáét. Mire Frederick Bond megkapta a felhatalmazást és az ásatásokhoz szükséges pénzt, ami mellesleg nevetségesen kevés volt, már senki sem tudta, hogy az apátság hol is állt tulajdonképpen. Bond 43 éves volt ekkor, és elismert szaktekintélye a gótikus templomok restaurálásának. Mint ahogy már volt róla szó, Bondnak nem voltak pontos információi az apátság hollétét illetően, ezért egy barátjához, John Bartletthez fordult segítségért. Bartlett ismert médium volt ebben az időben, és szellemidézéssel is foglalkozott. Bond őt kérte meg, hogy segítsen neki ezt a képtelen feladatot megoldani. Bartlett vállalta, hogy megidézi az apátság valamelyik vezetőjének szellemét, amibe barátja jobb híján bele is egyezett. A szeánszra végül is 1907 novemberében, egy bristoli irodában került sor. Miután Bartlett transzba merült, sokáig nem történt semmi, majd az elsötétített szobában, ahol csak egy gyertya égett, Bond csoszogó hangokat vélt hallani. Ezt követően titokzatos koppanások hallatszottak a falakból, és jeges fuvallat jelezte, hogy a szellem megérkezett. A jelenés, amely a gyertya fénykörének a határán jelent meg, leginkább egy kám- zsás alakra emlékeztette az építészt. A fantom megjelenésével egy időben a médium szédületes tempóban írni kezdett. Az árny, aki John Bryant néven mutatkozott be, elmondta, hogy gazdái, akik a szellemvilágban élnek, és az „Avaloni kompániának” nevezik magukat, ismerik Bond problémáját, és őt küldték, hogy adja meg azokat az információkat, amelyre szüksége van. A szeánsz hosszú órákon keresztül tartott, és John Bryant bizonyította, hogy nem véletlenül rá esett a választás. Bond részletes és pontos információkat kapott a szellemtől az apátság hollétéről, az épület alaprajzáról, de még a szükséges helyreállítási munkákról is. Végezetül pedig még egy részletes és pontos térképet is rajzolt a transzban lévő Bartletten keresztül. Az így kapott információk birtokában aztán a megkezdett ásatások már az első héten sikert hoztak, tehát a szellem igazat mondott. Bond pedig sikeres ember lett, akit minden régész irigyelt. Az ásatások előrehaladtával azonban a siker megártott az ásatás vezetőjének, és több újságnak is elfecsegte, hogy mi is sikerének a titka, sőt odáig elment, hogy még könyvet is kiadott ebben a témában. Siker ide, eredmény oda. Bond köznevetség tárgya lett egy csapásra, és mintegy varázsütésre az eddig bőven rendelkezésre álló pénzügyi források is elapadtak. Egyházi nyomásra pedig Bondot kitiltották az általa vezetett ásatás területéről is. Bond kénytelen volt Amerikába emigrálni, ahol 1972-ben, teljesen elszegényedve, magányosan halt meg. Arról azonban még halála pillanatában is szentül még volt győződve, hogy barátjának, Bartlettnek a tudatán keresztül a régen elhunyt glastenbury apátok nyújtottak neki segítséget, hogy egy legenda végére pont kerülhessen. Az apátság ma kedvelt turisztikai látványosság Angliában, ám feltárásának eredeti történetét gondosan elhallgatják a látogatók elől. Összeállította: Miki Ottó : Feke | fehéren Fegyverek a kézben Budapesten a Rákóczi úti Budmil üzlet tulajdonosát ismeretlen tettes kivégezte. Az MO-s autóút egyik parkolójától nem mesz- sze egy nő holttestére bukkantak. A szerencsétlen nőt agyonlőtték. Vecsés külterületén egy jászapáti fiatalember flobert típusú pisztollyal arra kényszerítette az őt szállító taxist, hogy adja át a pénzét és a kocsiját. Ismeretlen tettes Csepelen agyonlőtt két bolti eladót. Debrecenben három helyi fiatalember tarkón lőtt egy taxist. Budapesten, a kilencedik kerületi Kinizsi utcában ismeretlen tettes fejbe lőtte a villamossági bolt eladóját. Baján a rendőrök lefüleltek egy autós bandát, a kocsi csomagtartójából géppisztolyok, kézigránátok, lőszerek és kábítószerek kerültek elő. Budapesten a tizenegyedik kerületben, az Irinyi utcai OTP fiókban két fegyveres földre teperte a biztonsági őrt, majd bombával fenyegetőzve ötmillió forinttal kereket oldottak. Szintén Budapesten a második kerületi Margit körúton fegyverrel arra kényszerítették az egyik utazási iroda alkalmazottait, hogy adják át a bevételüket. Az ismeretlen egymillió olasz lírát és tízezer osztrák schillinget rabolt el. Csak néhány az elmúlt napok bűn- cselekményei közül. Valamennyiben a fegyver játszotta a főszerepet. Magyarországon összesen 211 ezer lőfegyver van magánszemélyek birtokában. A golyós és maroklőfegyverek száma együttesen meghaladja a nyolcvanezret. Ezek a hivatalos, nyilvántartott adatok. Nem tudni, hány további fegyver található magánkézben, csibészeknél, bűnözőknél, maffiózóknál, bérgyilkosoknál. Angliában egy súlyos bűncselekményt követően a napokban úgy határoztak, mindenkinek be kell szolgáltatnia a nála lévő fegyvereket. Aki a felszólításnak nem tesz eleget, azt tízévi börtönnel sújtják. Szeretném értelmezni a büntetést: nem ettől addig terjedő büntetéssel, nem sújthatják, hanem sújtják és nincsenek ügyvédi csűrcsavarások. Tíz év dutyi. Slussz. Ezzel szemben ha Magyarországon valakinél fegyvert találnak, egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel sújthatják. Felfüggesztés, csűrcsavar, miegymás, minden lehetséges. Ne csodálkozzunk, ne reménykedjünk. Várjuk a következő gyilkosságot. Arpási Zoltán — PÁLYÁZATI KIÍRÁS— Sarkad Város Önkormányzatának Képviseló'-testülete PÁLYÁZATOT HIRDET az Ady Endre-Bay Zoltán Gimnázium, Postaforgalmi és Informatikai Szakképző Iskola igazgatói álláshelyének betöltésére. Pályázati feltételek: egyetemi szintű tanári végzettség. legalább 5 év szakmai gyakorlat. A megbízás 5 év időtartamra szól. Kezdő napja: az elbírálást követő hónap első napja. Utolsó napja: 2003. július 31. Bérezés a közalkalmazotti törvény szerint. A oálvázat benvúitásának határideje: a Művelődési Közlönvhen történő megjelenéstől számított 30 nap. A pályázatot a következő címre kériük leadni: Tóth Imre polgármester, polgármesteri hivatal, 5720 Sarkad, Kossuth u. 27. A pályázatnak tartalmaznia kell: — a pályázó szakmai életrajzát — az intézmény vezetésére vonatkozó programot, fejlesztési elképzelést — a végzettséget tanúsító okirat másolatát — 3 hónapnál nem régebbi erkölcsi bizonyítványt. A oálvázat elbírálásának határideje: 1 998. március 31. Felvilágosítás: a polgármestertől. OG (GG) 375-G33. MHHi (87336) Kálmánnak öt felesége volt, s mind az ötnek hevesen udvarolt. (A fenti mondatot akár idézőjelbe is tehetném, mert ez bizony — kevéske módosítással — Kellér Dezső szövege, de jobbat nem tudtam kitalálni. Bocs.) Különben Kálmánnak azért volt öt felesége, mert minden — vagy szinte minden — kapcsolata házassággal végződött. Egyszóval, Kálmán egy régivágású úriember — aki tudja a kötelességét. De nem ez a lényeg, hanem sokkal inkább az, hogy Kálmán most éppen facér. Ezt azonnal látom, ahogyan közeleg. Mert Kálmán nem jön valahonnan (teszem azt valamely áporodott családi fészekből), hanem megy — sőt röpül — valahová. A csikófogait ugyan már régen elrúgta, de most is ruganyosak a léptei, arca napbarnított (persze magashegyi sízésre is jut pénz és idő), s igencsak jól öltözött. Irhából szabott autóskabátja (alatta biztosan angol tweed zakó), matt sportcipője, finom szövetből készült nadrágja, sálja csodálatos színharmóniában. Nem csoda, hogy szeretik a nők. Pedig ez csak a külcsín. Ami megindít valakit a férfiú felé. Bűvkörébe már inkább kellemes modorával, gavallériájával, tapintatával vonja az asszonyokat. Persze, hogy irigylem. Meglát, s módosítja repülését. Ami nem a sebesség csökkentését jelenti (eddig sem rohant), hanem egy földközelibb pozíció elfoglalását. Ebben a helyzetben találkozunk, s invitál egy pohár italra. Van egy szűk órája — beszélgessünk. Az asztalt ő választja (a legjobbat a helyiségben, mert ehhez is ért), s már segítené le bundáját a pincér, amikor meggondolja magát: — Köszönöm, kabátban maradok. Utána valami feszélyezett csend telepszik közénk. A sör sem segít. Konyakot kérek, amit régi cimborám nem utasít vissza, de a hangulat továbbra sem oldódik. Mindez szokatlan egy világfi társaságában. — Vedd már le azt a bundát — nem lopják el, s különben is egyre melegebb van itt — kedélyeskedem. Kálmán azonban el sem mosolyodik. Aztán (mert izzadni kezd, s egyébként is süket a helyzet) nagy elszá- nással azt mondja: Isten neki! S egy hirtelen mozdulattal megválik „irhájától”. A meglepetésem akkor se lenne nagyobb, ha egy modellcsinosságú hölgy dobta volna le bundáját, ami alatt semmit sem visel. Persze Kálmán nem volt félmeztelen: volt rajta egy pulóver. Nem. nem tudom leírni, hogy milyen. Ilyen ruhadarab egyszerűen nincs. Még a jellegtelen piszkosszürke színe a legelvi- selhetőbb. De a formája? Távoli őseink — a kerék feltalálása előtt — készíthettek ilyeneket. — Mondd, csak mondd! — biztat Kálmán azoknak a bűnözőknek a letargiájával, akik tisztában vannak a várható ítélettel. — Hát nem valami előnyös, talán ha az ujja szűkebb volna és rövidebb (kényszerzubbony-képzetek), derékban meg hosszabb és a nyakát (hurka-képzetek) nem kellene háromszor visszahajtani — kezdem szolidan a minősítést, de végül kitör belőlem a röhögés. — Bocsáss meg, bocsáss meg — mentegetőzöm fuldokolva, majd hirtelen váltással: különben sajnál a fene! Valamit valamiért... Mert könnyű kitalálnom, hogy ilyen darabot csak egy szerelmes (azaz aránytévesztő nő) tud létrehozni. („Szeretkezni könnyebb, mint pulóvert kötni” — kiemelés tőlem.) — Hozzá megyek, vele találkozom most — vallja be Kálmán oldot- tabban, hát muszáj viselnem. Ez a karácsonyi ajándékom. És ami a kárpótlást illeti... tudod, nem szokásom a dicsekvés. — Szóval, újabb szerelem, újabb házasság... Kálmán begerjed, s ráncigálja magán a piszkosszínű kötött izét: — Ilyen nőt nem veszek feleségül. — Csak vedd el — nyugtatom. — Ha a feleséged lesz, soha többé nem vesz kötőtűt a kezébe. Tán még fakanalat sem —jut eszembe, de ezt nem merem kimondani. gyébé— Ajándék
