Békés Megyei Hírlap, 1998. február (53. évfolyam, 27-50. szám)

1998-02-04 / 29. szám

1998. február 4., szerda MEGYEI KÖRKÉP Olvasóink írják Az itt közölt vélemények nem okvetlenül azonosak a szerkesz­tőségével. Az olvasói leveleket a szerzők előzetes hozzájárulása nélkül, mondanivalójuk tiszteletben tartásával, rövidítve jelen­tetjük meg. Meghívás péntek éjszakára Néhány napja a Kossuth Rádióban hallottam, hogy „az újgazda­gok gyerekei, a galerik garázdaságaival szemben nem tudnak meg­felelő', hatékony intézkedéseket tenni.” E kijelentések előtt szintén pár nappal, ugyancsak a rádióban szinte kipellengérezték a mezőberényi polgármestert, amiért elrendelte a vendéglátóhelyek, diszkók éjféli (10 órai?) bezárását, remélve ezzel azt, hogy a ran- dalírozásnak, ittas, kábítás fejjel való rongálásoknak, erőszakos cselekményeknek városában véget vet, vagy legalábbis minimálisra csökkenti azokat. A riporter szinte kigúnyolta a polgármestert, a megyei önkormányzatnál egy illetékes hölgy nyilatkozatában a vál­lalkozók védelmére kelve, a polgármester rendeletének felülbírálá­sát, hathatós intézkedést helyezett kilátásba. Nem ám a város lakó­inak 95 százaléka érdekét, a jelentős károkozást, a közbiztonság ja­vulását vette pártfogásába. Békéscsabán a kimondhatatlanul elhanyagolt, régen a város szinte egyetlen felüdülést jelentő Széchenyi-ligetben működik egy diszkó. Azóta az egész környék retteg a hétvégektől, mert reggel 7 óráig dobolnak, dübörögnek annyira, hogy a 300—400 méterre la­kók csukott ajtók, ablakok mellett sem tudnak aludni. A lakásban a decibel biztosan nem haladja meg az előírt mértéket, de a monoton dühögés idegileg készíti ki az embert, mert még a rádió mellett is (éjfélig és fél öttől) lehet a dübögést hallani. A taxik a sarat fel­hordják az amúgy is piszkos járdára, szaporodik a szemét, szobor­rongálás, telefonfülke üvegének, világítótestek tönkretételének so­ra, újonnan ültetett fák kitördelése marad csak a nagy duhajkodás után. Egy tulajdonos esetleg jól keres, 25—30 fiatal kidühöngi ma­gát, a környéken lakók, a kórházi betegek, a szociális otthon gon- dozottainak idegei tönkremennek. Címem és nevem az újságnál megkaphatják. Nagyon szívesen lá­tom egy péntek éjszakára az illetékes nyilatkozókat a megyei önkor­mányzat, a rendőrség (újságon keresztül a rendőrség részéről is nyilatkoztak, hogy ez a diszkó igen jó helyen van), a környezetvéde­lem részéről a lakásomban. Talán akkor — a mezőberényi polgár- mesterhez hasonlóan — találnak megoldást az országos problé­mákra, illetve azok megoldására is, tapasztalaton alapuló javasla­taikkal. (Név és cím a szerkesztőségben) Az igazat, csakis az igazat! Erre lenne a legnagyobb szüksége az országnak. Nem tehetek róla, de nem igazán tudok örülni, amikor vezető politikusaink büszkén je­le ntge tik, hogy a nyugat megítélése szerint e térségben az első he­lyen állunk. Szám ízét az rontja el, hogy én, mint átlagember, úgy érzem, mintha nekik fontosabb lenne a nyugati hatalmak elismeré­se, mint a magyar nép megelégedése. Nem a nyugathoz való „csatlakozás” ellen tiltakozom, hanem a feltétel nélküli csatlakozás ellen. A sokat szidott Meciar nem véletlenül áll e tekintetben az utolsó helyen. Neki van mersze nemet mondani, ha a nemzete érde­ke úgy kívánja. Gondoljunk csak bele — a nyugat rosszalló fejcsó- válása ellenére is — fel merte emelni a védővámokat 20 százalék­kal. A mi hajbókoló kormányunk ezt sose merné megtenni. A kor­mányunk azzal dicsekszik, amit szégyellnie kellene: a térségbe irá­nyuló tőke több, mint ötven százaléka Magyarországra vándorol. A tőke mindig oda vándorol, ahol a legolcsóbban lehet vásárolni, és ahol legolcsóbb a munkaerő. Gondolom, ezért kapjuk az elismeré­seket, no meg azért, hogy a nyugati cégek a hatalmas nyereségeket adómentesen kivihetik az országból, ami azután valamelyik nyuga­ti államot vagy Izraelt gazdagítja. A kiesett adókat pedig az átte­kinthetetlenül bonyolult adópréssel igyekeznek a magyar paraszt­ból kisajtolni. De így sem jut elegendő pénz az egészségügynek, az oktatásnak, a rendőrségnek, a me. jgazdaságnak, mert nagyobb ré­szét elhappolják a tocsikmárták, a joghézagok között evickélni tudó palotásjánosok, stadlerek, a bankokat magas konszolidálásra elő­készítő bankfiúk, a maguknak gátlástalanul magas végkielégítése­ket megszavazó képviselők. Persze ehhez az kell, hogy a vezetők olyan liberális álláspontokat képviseljenek, mint például, hogy a „joghézagok” kihasználásával szerzett vagyonok nem törvénytele­nek, csak etikátlanok. Medovarszky János „pártáruló” kisgazda A félelem árnyékában Az egyszerű emberek közé tartozom, nincs külön bejáratom sem az égi, sem a földi mennyországba. De azért szeretek elgondolkodni az élet fonákságain, amelyek égetik sok ember szívét is. Olvastam lap­juk január 7-ei számában, a jövő fegyvere hanggal öl. Úgy hírlik, hogy az Egyesült Államok csaknem kéttucatnyi katonai kutatóinté­zetében és támaszpontján kísérleteznek már azokkal a fegyverekkel, amelyek rendkívül erős hanghullámok kibocsátásával teszik harc- képtelenné az ellenfelet. A 170 decibeles hangenergia-sugár egye­nesen halálos. Szerintem ma az értelem ott van mindenütt és min­denhol, mégis sok mindent elrontanak értelmetlenül. Beprogramoz­zák a maguk alkotta tudás kosarába a mérges kígyót, mert ha az ki­dugja a fejét, felfalja az embert, megsérti a természetet. Ezek után mindkettő teszi a maga dolgát, mert megbántották és megbolygat­ták. Félő, hogy majd egykoron egy bosszút lihegő, nem felejtő, visszaadó, magas értelemmel rendelkező emberi lény, kinek a fejé­ben van a világ összes tudás kosarainak a nyitja, egy gombnyomás­sal kinyitja azokat. Akkor a mi hazánk, a mi bolygónk az emberiség legnagyobb tragédiája lesz. A harmincas években meghitt téli estéken petróleumlámpa im­bolygó fénye mellett idézték az idősek a Csokonai-írást. Kelet felől jön egy fekete sereg, amely tűzzel elpusztítja a világot, aki megma­rad, az él majd jó világot. Gondolataimban benne van a múlt, a je­len, a jövő félelmei, és ma kikívánkozik belőlem. Szerintem anno a földi élet. Megbántottál, viszonzásul megbán­talak. Fazekas Gáborné, Okány Megkérdeztük olvasóinkat Megéri télen disznót vágni? Aradszki János, 58 éves, telek- gerendási előnyugdíjas: — Többe kerül ma a disznó­vágás is, mint évekkel ezelőtt. Olyan drága például a jó papri­ka, győzze az ember fizetni! Nekünk most 10 hízónk, 5 anyakocánk, 2 tenyészkanunk van. Ezekből 1 selejtes kocát és 1 százkilós hízót vágunk le. A vejem segít majd a disznóvá­gásban, hiszen több családot lá­tunk el a hűtőládából. Húsvétra elkészül a sonka is. Remélem fél évig elég lesz a sok „disz- nóság”. Bartolák István, 65 éves, ge­rendási nyugdíjas: — Állattartással is foglalko­zunk, tavaly októberben vág­tunk disznót, egy 100 kilós jó­szágot. Amit ilyenkor elkészí­tünk, az fél évig biztosan ele­gendő. Mi csak kenyérért já­runk a faluba, a húsfélét a hűtő­ládából vesszük elő. Idén is van két disznónk, remélem kará­csonyra megint szépen felnő­nek ezek is. Csak a jó Isten tud­ja, meddig szöknek az árak 1998-ban! Enni pedig csak kell! Zsarnovszki János, 57 éves, gerendási gazdálkodó: — Minden évben nevelek 15-20 hízót leadásra és saját célra is. Általában kettőt vágok évente. December 20-án volt nálam a disznóvágás, a két jó­szág egyenként 220 kilós volt. Ez egész évre elegendő a 4 tagú családomnak. Boltba csak ba­romfihúsért megyünk. Nem mondom, hogy disznót vágni olcsó mulatság, talán a 10 ezer forint kifutja az előkészülete­ket, de a végén mindenki jól jár. Annus Jánosné, 65 éves, csa- nádapácai nyugdíjas: — Mi magunknak neveljük a 8-10 malacot az általunk meg­termelt takarmánnyal. Ezzel egészítjük ki a kevéske nyugdí­junkat is, meg évente levágunk saját fogyasztásra 3 disznót. A lányomék Orosházáról ide jön­nek, a közös hűtőládából „tankolnak fel”. Ahogy fogy a hús, úgy vágjuk a következő ál­latot. Ä családunknak így meg­éri a jószágtartás. Csete Ilona FOTÓ: KOVÁCS ERZSÉBET 3-666-666 Változó szolgáltatások ,á változatlan számon Az önmagában véve nem hír, hogy az OTP TeleBank száma nem változott meg. Az viszont igen, hogy a HEHTfTTHflWlmegnyomására segítőkész ügy­intézők egyike jelentkezik, hogy teljesítse az Ön kéréseit. És hogy mik lehetnek az Ön kérései? Nos, igaz, ami igaz, pénzt kivenni ezentúl sem lehet a tele­fonkészülékből, mint ahogy beletömködni is felesleges a bankjegyeket. Ezenkívül azon­ban szinte minden elintézhető az OTP TeleBANK Center segítségével, amiért ed­dig a bankfiókokba kellett fáradni. Általános tájékoztatás Részletes számlainformáció Tetszőleges összeg lekötése, feltörése minden lehetséges időtartamra Eseti és rendszeres megbízások kezelése Átutalás tetszőleges számlára A-hitel szerződés kötése Bankkártya igénylése OTP Garancia biztosítások kötése Lakástakarékpénztár tájékoztatás, szerződésigénylés Barátságos, segítőkész ügyintézőink igyekeznek tehát mindent elintézni Önnek, amit kell. Szolgáltatásunkat éjjel-nappal igénybe veheti. MEGTALÁLTUK A KELLŐ HANGOT ob BANK

Next

/
Thumbnails
Contents