Békés Megyei Hírlap, 1998. február (53. évfolyam, 27-50. szám)

1998-02-28-03-01 / 50. szám

Návai haza-, Bokor idelátogatott

Návai Anikóval legutóbb úgy harminc-va- lahány éve beszélgettem, amikor még

együtt róttuk a csabai utcákat és imádtuk a

//

kultúrát, a színjátszást. O volt mindig a bátrabb, a messzebb látó, számtalan a barátja, ismerőse. Már akkor is roppant intelligens és jópofa lánynak ismerték a „rózsások”, volt osztálytársai, társasága.

(8. oldal)

Arigo, a pszisebész

A brazíliai Congonhas do Campóban egy asszony haldoklóit. A helyi pap már feladta az utolsó kenetet a méhrákban szenvedő betegnek, és úgy nézett ki a dolog, hogy az asszony percei meg vannak számlálva.

Négy gyermeket és egy teljesen kétség- beesett férjet, Jósé Arigót készült itt hagyni, hogy lelkét visszaadja a Teremtőnek.

(9. oldal)

Zaci-keringő

— Mondom a szomszédasszonyomnak, vigyázzon a kislányomra, mert elrohanok a zálogházba. Agyon kéne csapni a volt férjedet

— engedett utamra —, mert nem képes a lánya után fizetni a tartásdíjat. Igaza van a szomszédasszonyomnak, de hát nem csaphatom agyon a gazembert, mert annak is én innám meg a levét! — sóhajt nagyot K. Imréné, aki havi rendszerességgel, menetrendszerűen érkezik a békéscsabai Lázár utcába, hogy kevés ékszeréért cserébe pénzt kérjen. Aztán amikor megkapja a fizetését, rohan kiváltani a gyűrűt meg a nyakláncot, amit édesanyjától kapott, amikor 18 éves lett.

Arra kér, ne írjam meg a nevét, mert szégyellné a kollegái előtt, hogy zaciba jár.

— így tudok egyik hónapról a másikra élni — mondja elkeseredéssel a hangjában. A kislány óvodai étkezése és az egy-szoba konyhás lakás rezsije elviszi fizetésének nagy részét. Alig marad annyi, hogy megoldja kettőjük étkezését, a ruházkodásról nem is beszélve. Kérni még a rokonságtól sem akar, így jól jön, hogy a zálogházban pénzhez jut. A nevét senki nem kérdezi, nem érzi magát megalázva, s miután minden hónapban hozza, majd kiváltja kevéske ékszerét, még a kamat sem olyan sok.

♦

Egy szürke téli délelőtt csendes megfigyelőnek beülök a zálogházba. Miközben figyelem az ügyfeleket, eszembe jut: sokszor engem is a zálogház húzott ki nehéz anyagi helyzetemből. Csak akkor Szegedre kellett átmennem, hogy hosszabb-rövidebb időre becsapjam zálogba az ékszereimet.

Középkorú, kopott kabátos férfi két aranygyűrűt, egy karperecét és egy nyakláncot nyújt át Katinak, a becsüsnek, aki először is az ékszeren található karátjelet nézi meg, aztán leméri, s a valamivel több, mint hétgrammos ékszerért 6000 forintot ajánl. Ez a becsült érték 60 százaléka. Ennyit fizetnek ki, s a hitelt az ügyfél három vagy hat hónapra kérheti. Hat százalék kezelési költséget vonnak le mindjárt az elején, a többit kifizetik.

Sűrűn nyílik a zálogház ajtaja. Mindenki szótlanul kivárja a sorát, majd a becsüs kezébe nyomja a cukroszacskóba, selyempapírba, avagy ékszerdobozba csomagolt aranyát.

Két sokszoknyás, hangos asszonyság közli a becsüssel, most vettek lovat, szükségük van pénzre.

— Egyelőre csak ennyit hoztunk — mondja egyikük és fél marok ékszert tesz Kati elé. — Mondja meg mit ad érte, ha kevés, hozunk még...

A becsüs oszt, szoroz, összead és közli: negyvenhétezer-kilencszáz forintot kölcsönözhet az ékszerekért. Az asszonyok beérik ennyivel.

— Majd jövünk, ha még szükség lesz pénzre — köszönnek el, s egyikük a szoknyája alá rejti az ötezresekből álló bankóköteget.

Vékony, szőke asszony áll meg a pult előtt.

— Beteg a kislányom — mondja szinte védekező hangsúllyal —, sokba kerül a gyógyszer, mennyit tetszik adni ezért az aranyláncért? A lánc nagyon vékony, 2200 forintot ajánlanak érte. A nő bólint: rendben. A háta mögött egy kopaszra nyírt, fülbeva- lós, bőrszerelésben „villogó” fiatalember áll. Nem szól az egy árva szót sem, csak letesz egy köves bébi-fülbevalót.

— Zálogba vagy eladásra? — kérdezi a becsüs.

— Eladom — mondja a fiatalember. 720 forintot kap érte. Ezzel bizony nem sokra megy — gondolom magamban. Igaz, a fülbevaló törött is, hiányos is. Ennyi az ára. A bőrszereléses zsebre vágja a pénzt és kisiet. Utánaeredek.

— Ne haragudjon, hogy megszólíGyűrű, karkötő, lánc vándorol egyik kézből a másikba (Képünk illusztráció)

FOTÓ: LEHOCZKY PÉTER

tóm! Fél pár zoknija többe került, mint amennyit most kapott. Ennyire megszorult?

— Kártyaadósság — mondja röviden —, a szüleimtől nem kérhettem, ez meg évtizedek óta ott fekszik a konyhaasztalunk fiókjában. Gondolom, senkinek sem hiányzik.

Vadászruhába öltözött idősebb férfi köszön udvariasan.

— Csak érdeklődni szeretnék — indítja a beszélgetést —, ezért a régi bril- köves arany karkötőért mennyit tudnának kölcsönadni és milyen feltételekkel? — Az értékbecslő kézbeveszi a vékony merev karkötőt, amelyben több kő csillog: két rubin, két zafír és két gyémánt. Ez utóbbit ügyes kis szerkezet segít megállapítani. Úgy hívják, hogy brilteszter. Ki is mutatja, a karkötőben két kő valóban gyémánt.

— De hát azok briliánsok — köti az ebet a karóhoz a férfi —, ez egy vagyont ér.

— A köveket nem tudjuk figyelembe venni — világosítja fel a becsüs a „tájékozott” ügyfelet.

— Akkor azt mondja meg, mennyit érhet ez az antik karkötő?

Katika nagyon készséges. — Negyvenötezer lehet az értéke, de ez valóban csak becsült adat. Inkább talán kevesebbet ér. Mindenesetre ötezer-ki- lencszáz forintot tudunk érte adni. Hány hónapra kéri?

A férfit nem könnyű „lerázni”.

— Akkor leszek bajban — mondja —, ha kirabolják magukat. Mi lesz a karkötőmmel?

— Nem fognak kirabolni — mondja a fegyelmezett becsüs. — De ha mégis, akkor is csak a becsült értéket fogja megkapni, mert a biztosító láthatatlan dolgokért nem fizet. Ha kirabolnak, magának 10 ezer forintot fizet a biztosító.

A férfinek mindenesetre szüksége lehet a pénzre, mert mégsem fél annyira a rablástól és otthagyja az ékszert.

— Műszaki cikkeket, ezüstöt, porcelánt nem szoktak zálogba hozni? — kérdezem Papp Károlyné Katit, kihasználva azt a pár percet, amíg üres az ügyféltér.

— Mi csak arannyal foglalkozunk — válaszol —, műszaki cikkekhez hatalmas raktárra lenne szükség. Egyébként pedig nem tesz jót például a videónak, ha nem használják. Tönkremegy az állásban. Porcelánnal, ezüsttel sem foglalkozunk, Szegeden, Debrecenben, Pesten viszont lehet zálogosítani ezeket a tárgyakat is.

— Nyitásuk óta mi volt a legnagyobb érték, amit zálogba csaptak?

— Egy negyvendekás aranylánc. Azt szoktuk mondani, ez a súly még párizsiból is sok. Körülbelül félmillió volt a becsült értéke.

— Mostanában csökken vagy nő a zálogba hozott ékszerek mennyisége?

— Nő, és azt hiszem egyre többen veszik igénybe a szolgáltatást, hiszen elszegényedés tapasztalható. Januárban például hatmillió volt a hitelállományunk, s január 20-ig hatszázötvenen kerestek fel minket.

— Nyilván vannak, akik elmondják, mire kell a pénz. Mit tapasztalnak?

— Valóban panaszkodnak az ügyfelek. Megtehetik, hiszen nálunk névtelenek maradnak. Halálesetnél, iskola- kezdésnél sokan kényszerülnek arra, hogy elhozzák a fiókban lévő, pénzre váltható nemesfémet.

Béla Vali