Békés Megyei Hírlap, 1998. február (53. évfolyam, 27-50. szám)
1998-02-28-03-01 / 50. szám
Návai haza-, Bokor idelátogatott Návai Anikóval legutóbb úgy harminc-va- lahány éve beszélgettem, amikor még együtt róttuk a csabai utcákat és imádtuk a // kultúrát, a színjátszást. O volt mindig a bátrabb, a messzebb látó, számtalan a barátja, ismerőse. Már akkor is roppant intelligens és jópofa lánynak ismerték a „rózsások”, volt osztálytársai, társasága. (8. oldal) Arigo, a pszisebész A brazíliai Congonhas do Campóban egy asszony haldoklóit. A helyi pap már feladta az utolsó kenetet a méhrákban szenvedő betegnek, és úgy nézett ki a dolog, hogy az asszony percei meg vannak számlálva. Négy gyermeket és egy teljesen kétség- beesett férjet, Jósé Arigót készült itt hagyni, hogy lelkét visszaadja a Teremtőnek. (9. oldal) Zaci-keringő — Mondom a szomszédasszonyomnak, vigyázzon a kislányomra, mert elrohanok a zálogházba. Agyon kéne csapni a volt férjedet — engedett utamra —, mert nem képes a lánya után fizetni a tartásdíjat. Igaza van a szomszédasszonyomnak, de hát nem csaphatom agyon a gazembert, mert annak is én innám meg a levét! — sóhajt nagyot K. Imréné, aki havi rendszerességgel, menetrendszerűen érkezik a békéscsabai Lázár utcába, hogy kevés ékszeréért cserébe pénzt kérjen. Aztán amikor megkapja a fizetését, rohan kiváltani a gyűrűt meg a nyakláncot, amit édesanyjától kapott, amikor 18 éves lett. Arra kér, ne írjam meg a nevét, mert szégyellné a kollegái előtt, hogy zaciba jár. — így tudok egyik hónapról a másikra élni — mondja elkeseredéssel a hangjában. A kislány óvodai étkezése és az egy-szoba konyhás lakás rezsije elviszi fizetésének nagy részét. Alig marad annyi, hogy megoldja kettőjük étkezését, a ruházkodásról nem is beszélve. Kérni még a rokonságtól sem akar, így jól jön, hogy a zálogházban pénzhez jut. A nevét senki nem kérdezi, nem érzi magát megalázva, s miután minden hónapban hozza, majd kiváltja kevéske ékszerét, még a kamat sem olyan sok. ♦ Egy szürke téli délelőtt csendes megfigyelőnek beülök a zálogházba. Miközben figyelem az ügyfeleket, eszembe jut: sokszor engem is a zálogház húzott ki nehéz anyagi helyzetemből. Csak akkor Szegedre kellett átmennem, hogy hosszabb-rövidebb időre becsapjam zálogba az ékszereimet. Középkorú, kopott kabátos férfi két aranygyűrűt, egy karperecét és egy nyakláncot nyújt át Katinak, a becsüsnek, aki először is az ékszeren található karátjelet nézi meg, aztán leméri, s a valamivel több, mint hétgrammos ékszerért 6000 forintot ajánl. Ez a becsült érték 60 százaléka. Ennyit fizetnek ki, s a hitelt az ügyfél három vagy hat hónapra kérheti. Hat százalék kezelési költséget vonnak le mindjárt az elején, a többit kifizetik. Sűrűn nyílik a zálogház ajtaja. Mindenki szótlanul kivárja a sorát, majd a becsüs kezébe nyomja a cukroszacskóba, selyempapírba, avagy ékszerdobozba csomagolt aranyát. Két sokszoknyás, hangos asszonyság közli a becsüssel, most vettek lovat, szükségük van pénzre. — Egyelőre csak ennyit hoztunk — mondja egyikük és fél marok ékszert tesz Kati elé. — Mondja meg mit ad érte, ha kevés, hozunk még... A becsüs oszt, szoroz, összead és közli: negyvenhétezer-kilencszáz forintot kölcsönözhet az ékszerekért. Az asszonyok beérik ennyivel. — Majd jövünk, ha még szükség lesz pénzre — köszönnek el, s egyikük a szoknyája alá rejti az ötezresekből álló bankóköteget. Vékony, szőke asszony áll meg a pult előtt. — Beteg a kislányom — mondja szinte védekező hangsúllyal —, sokba kerül a gyógyszer, mennyit tetszik adni ezért az aranyláncért? A lánc nagyon vékony, 2200 forintot ajánlanak érte. A nő bólint: rendben. A háta mögött egy kopaszra nyírt, fülbeva- lós, bőrszerelésben „villogó” fiatalember áll. Nem szól az egy árva szót sem, csak letesz egy köves bébi-fülbevalót. — Zálogba vagy eladásra? — kérdezi a becsüs. — Eladom — mondja a fiatalember. 720 forintot kap érte. Ezzel bizony nem sokra megy — gondolom magamban. Igaz, a fülbevaló törött is, hiányos is. Ennyi az ára. A bőrszereléses zsebre vágja a pénzt és kisiet. Utánaeredek. — Ne haragudjon, hogy megszólíGyűrű, karkötő, lánc vándorol egyik kézből a másikba (Képünk illusztráció) FOTÓ: LEHOCZKY PÉTER tóm! Fél pár zoknija többe került, mint amennyit most kapott. Ennyire megszorult? — Kártyaadósság — mondja röviden —, a szüleimtől nem kérhettem, ez meg évtizedek óta ott fekszik a konyhaasztalunk fiókjában. Gondolom, senkinek sem hiányzik. Vadászruhába öltözött idősebb férfi köszön udvariasan. — Csak érdeklődni szeretnék — indítja a beszélgetést —, ezért a régi bril- köves arany karkötőért mennyit tudnának kölcsönadni és milyen feltételekkel? — Az értékbecslő kézbeveszi a vékony merev karkötőt, amelyben több kő csillog: két rubin, két zafír és két gyémánt. Ez utóbbit ügyes kis szerkezet segít megállapítani. Úgy hívják, hogy brilteszter. Ki is mutatja, a karkötőben két kő valóban gyémánt. — De hát azok briliánsok — köti az ebet a karóhoz a férfi —, ez egy vagyont ér. — A köveket nem tudjuk figyelembe venni — világosítja fel a becsüs a „tájékozott” ügyfelet. — Akkor azt mondja meg, mennyit érhet ez az antik karkötő? Katika nagyon készséges. — Negyvenötezer lehet az értéke, de ez valóban csak becsült adat. Inkább talán kevesebbet ér. Mindenesetre ötezer-ki- lencszáz forintot tudunk érte adni. Hány hónapra kéri? A férfit nem könnyű „lerázni”. — Akkor leszek bajban — mondja —, ha kirabolják magukat. Mi lesz a karkötőmmel? — Nem fognak kirabolni — mondja a fegyelmezett becsüs. — De ha mégis, akkor is csak a becsült értéket fogja megkapni, mert a biztosító láthatatlan dolgokért nem fizet. Ha kirabolnak, magának 10 ezer forintot fizet a biztosító. A férfinek mindenesetre szüksége lehet a pénzre, mert mégsem fél annyira a rablástól és otthagyja az ékszert. — Műszaki cikkeket, ezüstöt, porcelánt nem szoktak zálogba hozni? — kérdezem Papp Károlyné Katit, kihasználva azt a pár percet, amíg üres az ügyféltér. — Mi csak arannyal foglalkozunk — válaszol —, műszaki cikkekhez hatalmas raktárra lenne szükség. Egyébként pedig nem tesz jót például a videónak, ha nem használják. Tönkremegy az állásban. Porcelánnal, ezüsttel sem foglalkozunk, Szegeden, Debrecenben, Pesten viszont lehet zálogosítani ezeket a tárgyakat is. — Nyitásuk óta mi volt a legnagyobb érték, amit zálogba csaptak? — Egy negyvendekás aranylánc. Azt szoktuk mondani, ez a súly még párizsiból is sok. Körülbelül félmillió volt a becsült értéke. — Mostanában csökken vagy nő a zálogba hozott ékszerek mennyisége? — Nő, és azt hiszem egyre többen veszik igénybe a szolgáltatást, hiszen elszegényedés tapasztalható. Januárban például hatmillió volt a hitelállományunk, s január 20-ig hatszázötvenen kerestek fel minket. — Nyilván vannak, akik elmondják, mire kell a pénz. Mit tapasztalnak? — Valóban panaszkodnak az ügyfelek. Megtehetik, hiszen nálunk névtelenek maradnak. Halálesetnél, iskola- kezdésnél sokan kényszerülnek arra, hogy elhozzák a fiókban lévő, pénzre váltható nemesfémet. Béla Vali