Békés Megyei Hírlap, 1998. február (53. évfolyam, 27-50. szám)
1998-02-27 / 49. szám
VIII Sarkad vAroS 1998. február 27., péntek Ki a felelős a koldusbotokért és a szélbeszórt hitelekért? Répatermelők „lázadása” Sarkadon A sarkadi répatermelők elmúlt heti fórumán szinte perzselt a levegő. Érződött, hogy az itt összegyűlt emberek a létükért küzdenek. A térségben élő répatermelők évtizedeken keresztül hozzászoktak, hogy januárban a gyár megköti velük a szerződéseket. Ezzel szemben most csak annyit tudtak, hogy az új tulajdonos, a Kábái Cukor Rt. az idén is beindítja a kampányt a sarkadi gyáregységben. A répatermelőkkel azonban mégsem kötötték meg a szerződéseket. Akit idegesített a bizonytalan helyzet, az érdeklődött a gyárban, ám megnyugtató választ senki sem kapott. Igaz, azt sem mondták, hogy ne számítsanak a szerződésre, így aztán vártak. De minden egyes eseménytelenül eltelt nap csak tovább borzolta a kedélyeket. Ekkor fordultak a sarkadi ön- kormányzathoz, segítsenek rajtuk, legalább információkat szerezzenek a kabaiaktól. Ennek a következménye lett a fórum megszervezése, ahová meghívták a kábái vezetést és néhány érdekképviseleti szervet is... Városunknak nem mindegy, hogy milyen sors vár a cukorgyárra, ezt a lakosok is jól tudják, így érdeklődésben sem volt hiány a fórumon fotó: fazekas László A Kábáról érkezett vezetők nagyjából a következő tényállást sorakoztatták fel: Az ország cukoripara nehéz helyzetben van, mert az utóbbi években jelentősen visszaesett a magyar cukorfogyasztás, és ez a helyzet nem most alakult ki. A cukorvertikum tudja, csak annyit érdemes termelni, amennyi el is fogy. (Hazánkban egyébként 150 ezer tonna cukorfelesleg halmozódott fel!) Bár Ausztriában a külföldi tőke nem vásárolta fel a cukoripart, mégis 4—5 év alatt kilencről háromra csökkent a cukorgyárak száma. Arról van szó, hogy hazánkban is elkezdődött a cukoripar koncentrációja. Ezen belül Kaba is a létéért küzd. Minden lépését a piac alakulása diktálja. Jelenleg az az érdeke, hogy a saját üzemüket járassák csúcsra. Ez pedig csak úgy lehetséges, ha a két frissen vásárolt gyárukat, a mezőhegyesit és a sarkadit becsukják. (Mezőhegyesen ez már megtörtént, Sarkadon idő kérdése.) Éppen a piac kemény szorítása miatt át kellett tekinteniük a termelői körüket is. Ennek megfelelően csak a stabil, gépesített nagygazdaságokat keresték meg szerződési ajánlattal. Sarkad térségében öt településen (Sarkadon, Dobozon, Zsadányban, Vésztőn és Újirázon) 440 hektárra kötelezték el magukat. A kör ezzel bezárult, a többiekkel nem kötnek szerződést. Mint mondták, ennél többet az elkövetkezendő évekre sem tudnak ígérni. A két gyárban igyekeznek a helyi önkormányzatok segítségével valamilyen más tevékenység kialakítását patronálni. Ám a termelőket még ennyivel sem biztatják. Valami másba kell fogniuk, hiszen itt már nem sok jövője van a cukorrépának... A termelők természetesen mindettől nem lettek nyugodtab- bak, kérdéseiket egyre idegesebben záporoztatták a Kabát képviselők irányába: Az új tulajdonos miért csak most tájékoztatta őket minderről? Ha az önkormányzat nem hívja össze a fórumot, a mai napig sincs információjuk? Ki fizeti meg az eddigi talajelőkészítési költségeiket? Miért sejtették azt a termelőkkel, hogy lesz szerződés, csak később? (így lecsúsztak más termeltetési szerződések — például olajtök — megkötéséről is!) Mi legyen azokkal a speciális répafeldolgozó gépekkel, amelyeknek költségeit, hiteleit a mai napig is nyögik? Miért gazdaságosabb a répát más tájegységekről ideszállítani? Vajon kik azok a kiváltságosok, akiknek sikerült szerződéshez jutniuk? Mit tettek az érdekképviseleti szervek annak érdekében, hogy a magyar termelők lába alól ne csússzék így ki a talaj? A kérdések zömére egyetlen válasz volt csupán: ilyen a piacgazdaság... Tóth Imre sarkadi polgármester azonban a térség répatermelőinek problémáját jóval távolabbra vetítette. — Nyilvánvaló, hogy a két gyár bezárása s hatásai nemcsak Sarkadra és Mezőhegyesre korlátozódnak — mondta. — Nincs Békésben egyetlen település sem, ahol az elmúlt 80—100 évben cukorrépát ne termeltek volna. Az egyik legjobban fizető ipari növény tűnik el gyorsan a megyéből. Tudjuk, az igazi haszon a feldolgozóiparban van, s ez most tőlünk a szomszédos megyékbe szökik. A két gyár bezárásával (az idénymunkásokat is beleszámolva) mintegy 800—1000 ember kerül az utcára. (Ez nagyjából ugyanennyi család megélhetését nehezíti.) A répatermelő területek felére csökkentése további 2000— 3000 családot érint. A célgépek beruházása, a fejlesztésre felvett hitelek szélbeszórt pénznek számítanak. A répaszelet, a melasz, a répafej pótolhatatlan takarmány, így az állattenyésztési vonal is megszenvedi a cukorvertikum felszámolódását. Ugyanez áll a mészsárra és a mészkősóterre, amit talajjavításhoz és útalapok építéséhez használtak. Jelentősen csökkenni fog a szállítókapacitások igénybevétele, mind vasúton, mind közúton. A két érintett önkormányzat jelentős iparűzési adótól esik el, amiből korábban városfejlesztéseket lehetett finanszírozni. Ezzel szemben most majd nőnek a szociálpolitikai kiadások. A sarkadi polgármester szerint mindezért a rövid távú szemlélettel rendelkező állami, kormányzati gondolkodás a felelős, mely végleg lemondott a stratégiai ágazatokról, s csupán az azonnali privatizációs bevételeket hajszolta. Magyarországon nincs cukor-rendtartási jogszabály, nincs, ami vagy aki szabályozza a gyárakat megvásárló külföldiek piaci tevékenységét. (Január 9-én a cukorgyárak új tulajdonosai el sem mentek a budapesti terméktanácsi fórumra!) A lengyelek például gyáraik eladásakor kikötötték az 5—10 éves foglalkoztatási kötelezettséget. Magyarországon ez fel sem merült. — A külföldi tulajdonosok szemére azonban semmit sem vethetünk — folytatta Tóth Imre —, ők csak élnek azzal a következmények nélküli mozgási lehetőséggel, amit a magyar állam az adásvételi megállapodásokban biztosított nekik. Természetesen mindez a répatermelők és a gyárakban dolgozók kárára történik, de szociálpolitikai reakciókat és megértést nem tőlük kell várni. Az erkölcsi felelősség az államé. Azé az államé, amely elvette a megyétől e jelentős megélhetési feltételrendszert, a vételárat zsebre tette, s ezzel sok ezer embernek kiosztotta a koldusbotot. A megoldás abban volna, ha az állam ezt elés felismerve a központi forrásokból kedvezményesen vagy térítésmentesen visszaosztana Békésnek munkahelyek teremtésére, felzárkóztatásra. * # * A sarkadi önkormányzat vezetése a fórumot követó'en arra kérte az új tulajdonosokat, hogy kárpótlásul — ha már a termésterület csökkentéséről ilyen későn tájékoztatták a termelőket — legalább erre az évre biztosítsanak nagyobb területet. (Csak Sarkadon az eddig megszokott 600 helyett az idén csupán 200 hektárra kötöttek szerződést.) Az e hét közepére megérkezett válasz szerint a kabaiak figyelembe vették a város kérését, és 140 hektárral bővítették a sarkadi terület nagyságát. Ha ez messze el is marad az optimálistól, néhány családnak mégiscsak reményt ad az idei megélhetésre. Magyar Mária A régi szép idők... IgehirdetÖ Nagyböjt „Emlékezz Ember, hogy porból vagy és porrá leszel. ” így jelölte meg homlokunkat az előző évben megszentelt virágvasárnapi barka hamujával az egyház. Figyelmeztetve, hogy a földi életünk véges, bármikor véget érhet, porrá válik. A keresztény embernek úgy kell élnie a világban, hogy bármikor számot tudjon adni az életéről, ha Isten szólítja őt. A nagyböjt 40 napja, mely hamvazószerdától virágvasámapig tart, fokozottan felhívja a figyelmünket az imádságra, az önmegtagadásra és az alamizsnára. Az imádság az, ami összekapcsol bennünket Istennel. Mindennap kell imádkoznunk, hálát adva a kapott ajándékokért és bocsánatot kérve azért, amit rosszul tettünk. Nem szabad megfeledkezni róla. A keresztény embernek az imádság napi lélegzetvétel. Ahhoz, hogy életben tudjunk maradni, percenként 20 lélegzetet veszünk. Ahhoz, hogy lelki életünk is egészséges legyen, szükség van a mindennapi elcsende- sedésre, amikor nem figyelünk másra, amikor kizárjuk a napi gondokat, a világ zaját és átbeszéljük életünket Istennel. A böjttel Isten iránti hűségünket fejezzük ki. Jézus is böjtölt negyven napon keresztül. Böjtölésünkkel megmutatjuk, hogy függetleníteni tudjuk magunkat a világ kötődéseitől, számunkra nem a táplálék az első az életünkben, hanem az, akinek létünket köszönhetjük percről percre. A katolikus ember hamvazószerdán és nagypénteken, Jézus kereszthalálának napján: csak háromszor táplálkozik, húsmentesen, és egyszer lakik jól. Ez 18—60 éves korig vonatkozik az emberre. A nagyböjt péntekjein tartózkodunk a húsételek fogyasztásától, vagy jó cselekedet, imádság, alamizsna gyakorlatával mutatjuk ki szere- tetünket és hűségünket Isten iránt. A nagyböjt harmadik lehetősége számunkra az alamizsna adása. Ezt úgy tesszük, hogy nem feltűnően és lekezelően, másokat megsértve adunk, hanem ahogyan Jézus tanította: „Ne tudja a bal kezed, hogy mit csinál a jobb.” Az alamizsna adásának egyik sajátos formája, amikor nem pénzt vagy anyagi dolgokat adunk, hanem abból, amiből nekünk is a legkevesebb van: az időnket adjuk oda egy rászorulónak, meghallgatva őt. Ezeket a gyakorlatokat az év egész folyamán végezzük, a nagyböjtben viszont fokozatosan is rájuk figyelünk, hogy helyesen tegyük. Kovács József plébános Pályázati felhívás útépítési TÁRSULÁSOKNAK Sarkad Város Önkormányzatának képviselő-testülete az útépítési együttműködésről és az útépítési érdekeltségi hozzájárulásról szóló 14/1996. (IX. 30.) számú rendelete alapján pályázatot hirdet útépítési társulások részére, útépítési együttműködési megállapodás megkötésére. A pályázaton részt vehetnek azon közösségek, melyek szilárd útburkolat teljes megépítéséhez az önkormányzat képviselő-testülete által elkülönített pénzeszközből önkormányzati beruházásban útépítést igényelnek az alábbi feltétellel: A közösség 2/3-a nyilatkozik arról, hogy együttműködési megállapodás keretén belül az önkormányzat számlájára legalább 28 ezer forintot befizet. (A befizetett összeg 15 százalékát visszaigénylés után a befizetéstől számított fél éven belül a polgármesteri hivatal visszatéríti.) A kiíró a pályázatot 1998. évre vonatkozóan hirdeti meg, nyertes lehet az, aki pályázatát 1998. március 16-án déli 12 óráig benyújtja a polgármesteri hivatal műszaki osztályára. A pályázat tartalmazza az érdekeltek tanúkkal hitelesített kötelezettségvállalását a pénzösszeg befizetéséről, valamint egyéb anyagi források felajánlásáról. A pályázathoz csatolni kell az együttműködésben részt venni nem szándékozók nyilatkozatát is. Bővebb felvilágosítást a polgármesteri hivatal műszaki osztályán - ügyfélfogadási időben - Molnár Józseftől lehet kérni, valamint a képviselő-testület bármelyik tagjától, de elsősorban a területileg illetékes képviselőtől. A pályázat elbírálásáról terveink szerint a képviselő-testület 1998. március 24-ei ülésén dönt. (Központi forrást célzó önkormányzati pályázat esetén előfordulhat, hogy döntés a júniusi képviselő-testületi ülésen lesz.) Előnyben részesíthetők azon pályázók:- akik a későbbi kivitelező árajánlatban költségcsökkentést eredményező földútjavítási, vagy útalapkészítési munkát végeztek;- akik a megállapított hozzájárulás mértékénél magasabb összegű hozzájárulás befizetését vállalják;- azokon az utakon szervezett társulások, melyek az adott körzetben az út gyűjtőút funkciót tölt be;- azok az utcák, amelyek a közművesítettségben elmaradott területen helyezkednek el. Műszaki és vállalkozási osztály Temetői felhívás Felhívjuk a Körösháti temetőben nyugvók hozzátartozóinak figyelmét arra, hogy a 25 évnél korábban, tehát 1972. december 31. előtt megváltott sírhelyek érvényességi ideje lejárt. A sírhelyek újra megválthatok 1998. június 30-ig a temető adminisztrátoránál. Sarkad-Ujteleki Református Egyházközség presbitériuma Anyakönyvi hírek Házasságkötések Berecz Mónika és Sárközi Zsolt Sándor, Békési Beáta és Sprok László. Halálesetek Fekete Mátyás (1926), Puskás Mihály (1921), Báthory László (1947), Tinka Sándorné Patócs Julianna (1921), Gégény Józsefné Székely Róza (1913), Puskás Imréné Baracsi Rozália (1919), Zólyomi László (1936). ÁRVERÉS A Bartók Béla Művelődési Központ és Könyvtár árverés útján értékesíti bontott építőanyagait (cserép, faanyag, konvektorok, világítótestek stb.). Az árverés ideje: március 4., 9 óra. Az árverés helye: művelődési központ épülete, Vár u. 2/B. Hirdetmény Felhívjuk a tisztelt Lakosság figyelmét, hogy a szennyvízhálózat építési munkáit február 25-én a kivitelező' megkezdte a Dohány és a Jókai utcában. A szemétszállítást a kivitelezés nem akadályozza, a Városgazdálkodási Iroda változatlanul a megszokott időben végzi azt. A kivitelezés időtartama előreláthatóan 2 hónap, ezen idő alatt kérjük a lakosság megértését. Városgazdálkodási Iroda Meghívó Szeretettel meghívjuk Önt és kedves ismerőseit a 2. számú általános iskola jótékonysági báljára, amelyet március 7-én 19 órától tartunk az Avar vendéglőben. Belépődíj: 1200 forint/fő. Menü: aperitif, sajttal és sonkával töltött sertésszelet, sertésflekken, vegyes saláta. A bevételből a gyermekek kirándulásait támogatjuk. 2. számú általános iskola nevelőtestülete
