Békés Megyei Hírlap, 1998. február (53. évfolyam, 27-50. szám)
1998-02-21-22 / 44. szám
1998. február 22., vasárnap SZŰKEBB SZÜLŐHAZÁNK Közelről Ötödik oldal Itt a mobil, hol a mobil? A mobiltelefonok hívószámait tartalmazó telefonkönyvre egyre nagyobb az igény. Erről beszélgettünk Szeli Sándornéval, a Kódex Hungária Kft. ügyvezető igazgatójával — Létezik-e olyan telefonkönyv, amelyből a mobil- készülékek telefonszámait megtudhatjuk? — A mobiltelefo nők számait tartalmazó könyvnek a kiadása, 1993 óta szerzői jogvédelem alatt áll, amely szerzői jog kizárólag engem és rajtam keresztül a kft.-t il-1 leti. Először 1996- ban jelentkeztünk kiadványunkkal, és várakozásaink szerint legközelebb 1998. április végén jelenik meg újabb kötet. A terjesztést részben központi elosztás, részben kijelölt postahiva- M----t alok és hírlapterjesztők útján kívánjuk megoldani. — Mekkora igény van a mobilkészülékek telefonkönyvére? — A legutóbbi felmérésünk során a megkérdezettek 80 százaléka igényelte a telefonkönyvet és ezeknek 23 százaléka CD-n szeretett volna ahhoz hozzájutni. A mobiltelefonok tulajdonosi körének gyors bővülése és változása — mivel a mobil esetében nincs bekapcsolási várakozási idő — megnehezíti a munkánkat. Ezért az elektronikus úton (CD-n) történő nyilvántartáson is gondolkodunk. Bízunk azonban abban, hogy a mo- biltelefon-piac telítődésével, kisebb számú és követhetőbb változás lesz. (MR) Lopott kocsi, hamis okmányok Egy Mercedes 280 E típusú lopott személy- gépkocsinak a külföldre vitelét akadályozták meg a hét elején az Orosházi Határőr Igazgatóság útlevélkezelői a biharkeresztesi határ- átkelőhelyen. A középlila színű, 3,8 millió Ft-ot érő járművel egy román állampolgárságú férfi jelentkezett kilépésre. Mint Kunos Gyula főhadnagy, sajtóreferens elmondta, a csempészt a másolt indítókulcs, a sérült ajtózár és a nem saját névre szóló forgalmi engedély tette gyanússá. Az ellenőrzés során kiderült, hogy a Mercedest Magyarországról lopták, a Budapesti Rendőr-főkapitányság már köröztette. A megkerült kocsit és alkalmi vezetőjét átadták a Berettyóújfalui Rendőrkapitányságnak. Gyulán egy Romániába tartó ukrán férfi útlevelében a magyar beléptető bélyegzők lenyomatai bizonyultak hamisnak. Az útlevél tulajdonosát a határőrség bűnügyi felderítő szolgálata őrizetbe vette. Hozzá hasonlóan nem járt szerencsével az a magyar autós sem, aki — szintén Gyulán — hamis vezetői engedélyt mutatott fel az útlevélkezelőnek. Ellene a Budapesti VII. Kerületi Rendőrkapitányságon tettek feljelentést közokirat-hamisítás miatt, majd visszairányították a lakhelyére. M. Gy. Bak helyett kutyát lőtt... ,,Nem akarom szentté avatni, de hajtott mindent, ami mozgott” ...egy erdész Gyula határában, a Remete-tanya melletti nyárfásban, még november végén. Ennyi a hír. Sallai Erika gyulai olvasónk számára — mert övé volt a kutya — ennél jóval több. „Szeretett kedvencemen már nem segíthetek. De talán mások elkerülhetnék a hasonló, embertelen dolgokat, ha a Hírlap foglalkozna az esettel.” — írta szerkesztőségünknek. — Egészen pontosan mikor és hogyan történt az eset? — kérdezzük a kutya gazdáját Sallai Erikát, aki a Remete úti Nevelőotthonban dolgozik mint nevelőtanár, és az otthon kertjéhez tartozó szolgálati lakásban él. — Reggelente sétáltattam a kutyát, Danit, egy hétéves gordonszettert. Azon a november 20-ai reggelen a kolléganőm is velem volt, német juhász kutyájával. Dani az intézetet övező körgáton túli búzaföldön játszott, majd beszaladt az erdőbe az őzek után. Nem akarom szentté avatni a kutyámat, hajtott mindent, ami mozgott, de soha semmit nem sikerült megfognia. Reménytelen próbálkozásai a fácánokkal, vagy ne adj’ isten a nyulakkal, mindig megnevettettek, mert nagyon mókásak voltak. Soha nem tudott utolérni egyet sem. Azok az őzek is lega gazdája hatókörén (irányításán és ellenőrzésén) kívülre, de attól legalább kettőszáz méterre került, vagy az egyébként vadat űző kutyát...” A történet másik szereplője Székely János erdész. Kíváncsiak voltunk, hogyan emlékszik az esetre.- Ön hogyan Ö a kutyájától, szerintem, a lóvés pillanatában minimum négy-ötszáz méterre volt. (Képünk illusztráció) volt alább két-három- száz méterre voltak tőle. Sajnos a fák közé nem láttam be, mert akkor észrevettem volna a vadászt. Még a póráz is a kezemben volt. — Hallotta a lövéseket? — Csak egy lövés volt. Én nem ismerem a töltényeket, de a kutyám hátán diószem nagyságú lyuk éktelenkedett. — Az erdőőrrel sikerült beszélnie? — Igen. Még azelőtt, hogy a tetemet a kolleganőmmel megtaláltuk. Egy társasággal volt, többen ültek a hintón. Megállítottam őket. Kérdeztem, hogy ki lőtt. Megmondta, hogy ö, de a tetem helyét nem hajlandó megmutatni, így elég nehezen találtuk meg a kutyát. Vadászat kezdődött a környéken, egy barátnőm édesapja részt vett rajta. Beszélt is a vadásszal, aki az esetről csak annyit mondott, reggel volt egy kis kellemetlensége, lelőtt egy kutyát, de nem nagy ügy. Nézzük meg, mit mond a vad védelméről, a vadgazdálkodásról, valarpint a vadászatról szóló törvény! „36. §. (1) A (vadászatra — a szerk.) jogosult a vadállomány védelme érdekében a vadászterületen elpusztíthatja: minősítene az esetet? Balesetnek? Netán egy sikerült lövésnek? Vagy malőrnek? — Vendégvadászokkal jártuk a területet, amely a gyulai erdészet kezelésében van. Reggel fél nyolckor vettük észre, hogy egy nagy fekete kutya a nyárfaerdőben űzi az őzeket. Az egyiket három-öt méterre meg is közelítette Az igazsághoz tartozik, hogy kóbor kutyának néztük, rendkívül elhanyagoltnak tűnt a külseje. Golyós fegyverrel lőttük meg. A hölgyet — akiről most tudtam meg öntől, hogy Erikának hívják - addig nem is láttam. Ő a kutyájától,. szerintem, a lövés pillanatában minimum négy-ötszáz méterre volt. Ha közelebb lett volna, látjuk. — A főnökeinek jelentette az esetet? — Igen, és azt mondták, megfelelően jártam el. — Most is így tenne? — Nézze, a vad megóvása ezt szükségessé teszi. Az ilyen helyzetekben nem számít az a kétszáz méter, amit a törvényben meghatároztak. A távolság a kutya és a gazdája között lehet akár négyszáz is, ha az utóbbit látom, vagy ismerem a kutyát, akkor nem lőjük le. Dani, a fekete gordonszetter helyett, Erikának most egy hároméves németjuhász kutyája van. Pánics Szabó Ferenc í __________________I ...............mi Bohóc lehetsz, de bolondot ne csinálj magadból — Pályám során én is sok érdekes történetet hallottam — kezdte a beszélgetést az idős taxis. A mostanit egy színész barátom mesélte, amikor arról beszélgettünk, hogy a szerelem milyen vak is tud lenni néha. Minden színházra jellemző, hogy rendszeresen foglalkoztat vendégművészeket. Alfrédó is így érkezett hozzánk. Bohóc volt az istenadta, és a koreográfiákat volt hivatott betanítani. Két darabra szólt a szerződése. Kis, alacsony fickó volt, kopasz, karikalábú — félliteres manusznak is mondják az ilyet —, de a szakmában nagy név, és még a harmincat sem töltötte be. A kollégák gyorsan megkedvelték, de Mancika, a titkárnő még náluk is gyorsabban. Mancikáról tudni kell, hogy szívesen bújt ágyba minden vendégünkkel, anélkül, hogy valaki erre utasítást adott volna neki. Alfrédó már a második éjszakát vele töltötte. Korábbi vendégeink egy szál virággal vagy egy üveg márkásabb itallal köszönték meg szolgáltatásait. Alfrédó rögtön egy könnyű nyári ruhát vett neki, majd pár nap múlva a névnapjára egy nercbundát. Mancikát egy hétvégén elvitte bemutatni az édesanyjának is. Hogy Alfrédó mire készül, az mindenki számára nyilvánvaló lett a színháznál, amikor Mancika a klubban büszkén mutatta az eljegyzési gyűrűt az ujján. Alfrédónak ezután hat hétre el kellett utaznia. A cirkusszal Bécs- ben és Rómában léptek fel. Mondanom sem kell, hogy naponta érkeztek szerelmes levelei a színház portájára, imádott Mancikájának címezve. Emellett amikor csak tudott, telefonált is. Közben itthon új darab próbái kezdődtek, N.-nel, a fővárosi színésszel. Mancikát csakhamar az ő oldalán lehetett látni. Persze Alfrédó telefonjait továbbra is hűséggel fogadta, és büszkén hordta a tőle kapott holmikat. Egy este váratlanul beállított Alfrédó. Most is meg volt rakodva csomagokkal, mint rendesen. Virágcsokor, francia parfüm, spanyol vörösbor. Kicsit spicces volt, lejött közénk a klubba, rögtön Mancikát akarta látni. Mi tudtuk hol van, a vendégművész szobájában, de tanakodtunk, ki mondja meg neki. Végül úgy döntöttünk, kegyetlen dolog, de jobb,'ha felküld- jük... Ahogy másnap hallottuk, Mancika egy szál törölközőben nyitott ajtót, partnere, N. alig bírta magára rántani a paplant. Alfrédó lángvörös arccal tért vissza hozzánk. A bort itt hagyta nekünk, hogy igyuk meg az egészségére, ő pedig még az éjféli vonattal visszautazott. Helyette más bohócot kellett hívni, de rá Mancika már hiába várt szexis neccharisnyájában a vasútállomáson. Az új bohóc a feleségével és a gyerekeivel jött P. F. VÉLEMÉNYEK Telefonon megkérdeztük néhány olvasónkat, véleményük szerint hatékonyak-e az olcsó gázolajjal feketézők elleni hatósági intézkedések? Zámbori István, 53 éves eleki kútkezelő: A hatósági intézkedésekről nem sokat tudok mondani, nincsenek információim. Az biztos, hogy a Romániából behozott olcsó gázolajat a benzinkutasok sínylik meg a legjobban. Molnár Erika, 24 éves békéscsabai tanuló: Nincs autóm, így igazán nem tudok hozzászólni a dologhoz. Az újságokban, televízióban olvasom, hallom, hogy itt is, ott is elfognak olyanokat akik benzinnel, gázolajjal üzletelnek. Hajdú Béla, 32 éves gyulai vállalkozó: Véleményem szerint igény van az olcsó ^ gázolajra, és amíg ez az igény létezik, addig hatósági intézkedésekkel nem lehet megakadályozni a behozatalt. Kovács László, 42 éves köröstarcsai bedolgozó: Szerintem sokan a megélhetés miatt járnak ki gázolajért. Ha olcsóbb lenne itthon az üzemanyag és az embereknek lenne miből megélni, akkor nem lenne szükség hatósági intézkedésekre, mert megszűnne ez a probléma. K. A. Politika és,, loptika” Az udvarból hajnalban ismeretlen tolvajok elloptak 18 tyúkot — mondja a szomszéd Géza bácsi, és már az átlagpolgár is csak legyint egyet. Ma már a lakás- vagy bolti betörés mindennapos esemény. A közelmúltban kiraboltak néhány iskolát, óvodát és könyvtárat, amely után mérgelődhetünk: ezt is a mi pénzünkből pótolja az önkormányzat. Az egyik közeli településen a kutyák véresre harapdáltak és megöltek egy embert — szólt a híradás, amely hallatán jó néhányan megborzongtak. A megye üdülövá- rosában nyomtalanul eltűnt egy kislány - erre sokan /elkapták a fejüket, egyesek segíteni próbáltak, mások sajnálkoztak. Valahol kiraboltak egy taxisofőrt, lelőttek két bolti alkalmazottat — egyre hangosabb, tanácstalanabb a közvélemény. Orvul megöltek egy ismert milliomost és végre megszólalt a kormány: rossz a közbiztonság. A miniszter nagy nyilvánosság előtt nyilatkozott, a belügyminiszter milliárdokat kért rendőrségi fejlesztésekre. Mozgósítva minden épkézláb zsaru és berendelték a központba a legjobb fejvadászt. No, te szegény ország! — mondja erre Géza bácsi. Úgy látszik nálunk csak kétféleképpen érvényesülhet az ember: ha a politikában vagy a „loptikában” szerez hírnevet magának. H. M.
