Békés Megyei Hírlap, 1998. február (53. évfolyam, 27-50. szám)

1998-02-21-22 / 44. szám

1998. február 22., vasárnap SZŰKEBB SZÜLŐHAZÁNK Közelről Ötödik oldal Itt a mobil, hol a mobil? A mobiltelefonok hívó­számait tartalmazó te­lefonkönyvre egyre na­gyobb az igény. Erről beszélgettünk Szeli Sándornéval, a Kódex Hungária Kft. ügyvezető igazgatójával — Létezik-e olyan telefon­könyv, amelyből a mobil- készülékek telefonszá­mait megtudhatjuk? — A mobiltelefo nők számait tartal­mazó könyvnek a kiadása, 1993 óta szerzői jogvédelem alatt áll, amely szer­zői jog kizárólag engem és rajtam keresztül a kft.-t il-1 leti. Először 1996- ban jelentkeztünk kiadványunkkal, és várakozásaink sze­rint legközelebb 1998. április végén jelenik meg újabb kötet. A terjesztést részben központi elosztás, részben kijelölt postahiva- M----­t alok és hírlapter­jesztők útján kívánjuk meg­oldani. — Mekkora igény van a mobilkészülékek telefon­könyvére? — A legutóbbi felméré­sünk során a megkérdezet­tek 80 százaléka igényelte a telefonkönyvet és ezeknek 23 százaléka CD-n szeretett volna ahhoz hozzá­jutni. A mobilte­lefonok tulajdonosi körének gyors bővülése és változása — mivel a mobil esetében nincs bekapcsolási várakozási idő — megnehezí­ti a munkánkat. Ezért az elektronikus úton (CD-n) történő nyilvántartáson is gondolkodunk. Bízunk azonban abban, hogy a mo- biltelefon-piac telítődésével, kisebb számú és követhe­tőbb változás lesz. (MR) Lopott kocsi, hamis okmányok Egy Mercedes 280 E tí­pusú lopott személy- gépkocsinak a külföld­re vitelét akadályozták meg a hét elején az Orosházi Határőr Igaz­gatóság útlevélkezelői a biharkeresztesi határ- átkelőhelyen. A középlila színű, 3,8 millió Ft-ot érő járművel egy ro­mán állampolgárságú férfi jelentkezett kilépésre. Mint Kunos Gyula főhadnagy, saj­tóreferens elmondta, a csempészt a másolt indító­kulcs, a sérült ajtózár és a nem saját névre szóló for­galmi engedély tette gyanús­sá. Az ellenőrzés során kide­rült, hogy a Mercedest Ma­gyarországról lopták, a Bu­dapesti Rendőr-főkapitány­ság már köröztette. A meg­került kocsit és alkalmi ve­zetőjét átadták a Berettyóúj­falui Rendőrkapitányság­nak. Gyulán egy Romániába tartó ukrán férfi útlevelében a magyar beléptető bélyeg­zők lenyomatai bizonyultak hamisnak. Az útlevél tulaj­donosát a határőrség bűn­ügyi felderítő szolgálata őri­zetbe vette. Hozzá hasonló­an nem járt szerencsével az a magyar autós sem, aki — szintén Gyulán — hamis ve­zetői engedélyt mutatott fel az útlevélkezelőnek. Ellene a Budapesti VII. Kerületi Rendőrkapitányságon tettek feljelentést közokirat-hami­sítás miatt, majd visszairá­nyították a lakhelyére. M. Gy. Bak helyett kutyát lőtt... ,,Nem akarom szentté avatni, de hajtott mindent, ami mozgott” ...egy erdész Gyula hatá­rában, a Remete-tanya melletti nyárfásban, még november végén. Ennyi a hír. Sallai Erika gyulai olvasónk számára — mert övé volt a kutya — ennél jóval több. „Szeretett kedvencemen már nem segíthetek. De talán mások elkerülhet­nék a hasonló, emberte­len dolgokat, ha a Hírlap foglalkozna az esettel.” — írta szerkesztőségünk­nek. — Egészen pontosan mikor és hogyan történt az eset? — kér­dezzük a kutya gazdáját Sallai Erikát, aki a Remete úti Nevelőotthonban dolgozik mint nevelőtanár, és az otthon kertjéhez tartozó szolgálati la­kásban él. — Reggelente sétáltattam a kutyát, Danit, egy hétéves gordonszettert. Azon a no­vember 20-ai reggelen a kolléganőm is velem volt, német juhász kutyájával. Dani az intézetet övező körgáton túli búzaföldön játszott, majd beszaladt az erdőbe az őzek után. Nem akarom szentté avatni a ku­tyámat, hajtott mindent, ami mozgott, de soha semmit nem sikerült megfognia. Re­ménytelen próbálkozásai a fá­cánokkal, vagy ne adj’ isten a nyulakkal, mindig megnevet­tettek, mert nagyon mókásak voltak. Soha nem tudott utol­érni egyet sem. Azok az őzek is leg­a gazdája hatókörén (irányí­tásán és ellenőrzésén) kívülre, de attól legalább kettőszáz mé­terre került, vagy az egyébként vadat űző kutyát...” A történet másik sze­replője Székely János er­dész. Kíváncsi­ak voltunk, ho­gyan emlékszik az esetre.- Ön hogyan Ö a kutyájától, szerintem, a lóvés pillanatában minimum négy-ötszáz méterre volt. (Képünk illusztráció) volt alább két-három- száz méterre voltak tőle. Sajnos a fák közé nem lát­tam be, mert akkor észrevet­tem volna a vadászt. Még a póráz is a kezemben volt. — Hallotta a lövéseket? — Csak egy lövés volt. Én nem ismerem a töltényeket, de a kutyám hátán diószem nagyságú lyuk éktelenkedett. — Az erdő­őrrel sikerült beszélnie? — Igen. Még azelőtt, hogy a tetemet a kolleganőmmel megtaláltuk. Egy társasággal volt, többen ültek a hintón. Megállítot­tam őket. Kérdez­tem, hogy ki lőtt. Megmondta, hogy ö, de a tetem helyét nem hajlandó megmutat­ni, így elég nehezen talál­tuk meg a kutyát. Vadászat kezdődött a környéken, egy barátnőm édesapja részt vett rajta. Beszélt is a vadásszal, aki az esetről csak annyit mondott, reggel volt egy kis kellemetlensége, lelőtt egy kutyát, de nem nagy ügy. Nézzük meg, mit mond a vad védelméről, a vadgazdál­kodásról, valarpint a vadá­szatról szóló törvény! „36. §. (1) A (vadászatra — a szerk.) jogosult a vadállo­mány védelme érdekében a vadászterületen elpusztíthat­ja: minősítene az esetet? Baleset­nek? Netán egy si­került lövésnek? Vagy malőrnek? — Vendégva­dászokkal jártuk a területet, amely a gyulai erdészet ke­zelésében van. Reggel fél nyolckor vettük észre, hogy egy nagy fekete ku­tya a nyárfaerdő­ben űzi az őzeket. Az egyiket három-öt méterre meg is közelí­tette Az igazsághoz tarto­zik, hogy kóbor kutyának néz­tük, rendkívül elhanyagoltnak tűnt a külseje. Golyós fegyver­rel lőttük meg. A hölgyet — akiről most tudtam meg öntől, hogy Erikának hívják - addig nem is láttam. Ő a kutyájától,. szerintem, a lövés pillanatá­ban minimum négy-ötszáz méterre volt. Ha közelebb lett volna, látjuk. — A főnökeinek jelentette az esetet? — Igen, és azt mondták, megfelelően jártam el. — Most is így tenne? — Nézze, a vad megóvása ezt szükségessé teszi. Az ilyen helyzetekben nem számít az a kétszáz méter, amit a törvény­ben meghatároztak. A távol­ság a kutya és a gazdája között lehet akár négyszáz is, ha az utóbbit látom, vagy ismerem a kutyát, akkor nem lőjük le. Dani, a fekete gordon­szetter helyett, Erikának most egy hároméves németjuhász kutyája van. Pánics Szabó Ferenc í __________________I ...............mi Bohóc lehetsz, de bolondot ne csinálj magadból — Pályám során én is sok ér­dekes történetet hallottam — kezdte a beszélgetést az idős taxis. A mostanit egy színész barátom mesélte, amikor arról beszélgettünk, hogy a szerelem milyen vak is tud lenni néha. Minden színházra jellemző, hogy rendszeresen foglalkoztat vendégmű­vészeket. Alfrédó is így érkezett hoz­zánk. Bohóc volt az istenadta, és a ko­reográfiákat volt hivatott betanítani. Két darabra szólt a szerződése. Kis, alacsony fickó volt, kopasz, karikalá­bú — félliteres manusznak is mondják az ilyet —, de a szakmában nagy név, és még a harmincat sem töltötte be. A kollégák gyorsan megkedvelték, de Mancika, a titkárnő még náluk is gyorsabban. Mancikáról tudni kell, hogy szíve­sen bújt ágyba minden vendégünk­kel, anélkül, hogy valaki erre utasí­tást adott volna neki. Alfrédó már a második éjszakát vele töltötte. Koráb­bi vendégeink egy szál virággal vagy egy üveg márkásabb itallal köszönték meg szolgáltatásait. Alfrédó rögtön egy könnyű nyári ruhát vett neki, majd pár nap múlva a névnapjára egy nercbundát. Mancikát egy hétvégén elvitte bemutatni az édesanyjának is. Hogy Alfrédó mire készül, az min­denki számára nyilvánvaló lett a szín­háznál, amikor Mancika a klubban büszkén mutatta az eljegyzési gyűrűt az ujján. Alfrédónak ezután hat hétre el kellett utaznia. A cirkusszal Bécs- ben és Rómában léptek fel. Monda­nom sem kell, hogy naponta érkeztek szerelmes levelei a színház portájára, imádott Mancikájának címezve. Emellett amikor csak tudott, telefo­nált is. Közben itthon új darab próbái kez­dődtek, N.-nel, a fővárosi színésszel. Mancikát csakhamar az ő oldalán le­hetett látni. Persze Alfrédó telefonjait továbbra is hűséggel fogadta, és büsz­kén hordta a tőle kapott holmikat. Egy este váratlanul beállított Alfrédó. Most is meg volt rakodva csomagok­kal, mint rendesen. Virágcsokor, fran­cia parfüm, spanyol vörösbor. Kicsit spicces volt, lejött közénk a klubba, rögtön Mancikát akarta látni. Mi tud­tuk hol van, a vendégművész szobá­jában, de tanakodtunk, ki mondja meg neki. Végül úgy döntöttünk, ke­gyetlen dolog, de jobb,'ha felküld- jük... Ahogy másnap hallottuk, Mancika egy szál törölközőben nyitott ajtót, partnere, N. alig bírta magára rántani a paplant. Alfrédó lángvörös arccal tért vissza hozzánk. A bort itt hagyta nekünk, hogy igyuk meg az egészsé­gére, ő pedig még az éjféli vonattal visszautazott. Helyette más bohócot kellett hívni, de rá Mancika már hiába várt szexis neccharisnyájában a vas­útállomáson. Az új bohóc a feleségé­vel és a gyerekeivel jött P. F. VÉLEMÉNYEK Telefonon megkérdez­tük néhány olvasón­kat, véleményük sze­rint hatékonyak-e az olcsó gázolajjal feke­tézők elleni hatósági intézkedések? Zámbori István, 53 éves eleki kútkezelő: A hatósági intézkedésekről nem sokat tudok mondani, nincsenek információim. Az biztos, hogy a Romániából beho­zott olcsó gázolajat a ben­zinkutasok sínylik meg a legjobban. Molnár Erika, 24 éves bé­késcsabai tanuló: Nincs au­tóm, így igazán nem tudok hozzászólni a dologhoz. Az újságokban, televízióban olvasom, hallom, hogy itt is, ott is elfognak olyanokat akik benzinnel, gázolajjal üzletelnek. Hajdú Béla, 32 éves gyulai vállalkozó: Véleményem szerint igény van az olcsó ^ gázolajra, és amíg ez az igény létezik, addig hatósá­gi intézkedésekkel nem le­het megakadályozni a be­hozatalt. Kovács László, 42 éves köröstarcsai bedolgozó: Szerintem sokan a megél­hetés miatt járnak ki gáz­olajért. Ha olcsóbb lenne itthon az üzemanyag és az embereknek lenne miből megélni, akkor nem lenne szükség hatósági intézke­désekre, mert megszűnne ez a probléma. K. A. Politika és,, loptika” Az udvarból hajnalban is­meretlen tolvajok elloptak 18 tyúkot — mondja a szomszéd Géza bácsi, és már az átlagpolgár is csak legyint egyet. Ma már a la­kás- vagy bolti betörés min­dennapos esemény. A kö­zelmúltban kiraboltak né­hány iskolát, óvodát és könyvtárat, amely után mérgelődhetünk: ezt is a mi pénzünkből pótolja az önkormányzat. Az egyik közeli településen a kutyák véresre harapdáltak és megöltek egy embert — szólt a híradás, amely hal­latán jó néhányan megbor­zongtak. A megye üdülövá- rosában nyomtalanul eltűnt egy kislány - erre sokan /elkapták a fejüket, egyesek segíteni próbáltak, mások sajnálkoztak. Valahol kira­boltak egy taxisofőrt, lelőt­tek két bolti alkalmazottat — egyre hangosabb, tanács­talanabb a közvélemény. Orvul megöltek egy ismert milliomost és végre meg­szólalt a kormány: rossz a közbiztonság. A miniszter nagy nyilvánosság előtt nyi­latkozott, a belügyminiszter milliárdokat kért rendőrsé­gi fejlesztésekre. Mozgósít­va minden épkézláb zsaru és berendelték a központba a legjobb fejvadászt. No, te szegény ország! — mondja erre Géza bácsi. Úgy látszik nálunk csak kétféleképpen érvényesülhet az ember: ha a politikában vagy a „loptikában” szerez hírne­vet magának. H. M.

Next

/
Thumbnails
Contents