Békés Megyei Hírlap, 1998. február (53. évfolyam, 27-50. szám)
1998-02-16 / 39. szám
1998. február 16., hétfő MEGYEI KÖRKÉP Megkérdeztük olvasóinkat Fontos-e őseink, a családfánk ismerete? Szombati András, 49 éves, békéscsabai karosszéria-lakatos: — Fontosnak tartom, hogy tudjunk őseinkről. Mindig is foglalkoztattak a régi dolgok, kívülről tudom a nagyszüleim születési, házasságkötési, elhalálozási idejét. Nagyszüleimtől hallottam a dédszülőkről, tudom, hogy kik az őseim. Szerintem a temető az ősökkel való törődés egyik leghitelesebb fokmérője. Ha egy sírra még halottak napján sem kerül virág, még ekkor sincs felkapálva a hant, ott nagyon valószínűnek tartom, hogy nem tisztelik az ősök emlékét. Lovas Kristóf, 22 éves, békéscsabai tanuló: — A családfakutatással, az ősök viselt dolgainak feltérképezésével elsősorban a nemesi családok büszkélkedhetnek. Történetírók is az ilyen családok sorsát kísérték figyelemmel, ugyanis az elit személyekre mindig jobban figyelt a közvélemény, mint az egyszerű emberekre. Ezzel nem azt szeretném kifejezni, hogy nekünk, egyszerű embereknek nem kell törődnünk a hagyományápolással, sőt, őseink történeteit ismerve azokból tanulhatunk, erőt meríthetünk. Bogáti Gábor, 38 éves, békéscsabai villamosgép-szerelő: — Még az édesanyám sem ismerem, épp ezért nagyon meglepett a kérdésük. Kisgyerek korom óta intézetben, állami gondozottként nevelkedtem és nagyon fájó, hogy nem ismerhettem meg a szüléimét. Semmit nem tudok róluk, ennél fogva nem tudom elmesélni, hogy ki vagyok és honnan jöttem. A kérdésre válaszolva, nagyon fontos a családfa, az ősök ismerete, enélkül az ember életéből hiányzik a család, a biztos és nyugodt hátország, enélkül csak fél lábbal állunk a földön. Náfrádi Sándor, 65 éves, békéscsabai nyugdíjas: — Fontos a családfa ismerete, rokonságomban van, aki komolyan foglalkozik a családfakutatással. Gyermekkoromban a nagyszüleimtől hallottam az ő nagyszüleikről, a régi dolgokról. Az unokáimnak szoktam mesélni édesapámékról, nagyapámétól. Úgy ítélem meg, nem árt, ha a gyerekek tudják, kik is voltak az őseik, a régi korok üzenetei sok hasznos információt hordoznak a ma emberei számára is. Aki nem ismeri a múltat, annak bizonytalan a jövője. — Both — Fotó: Lehoczky Péter Olvasóink írják Az itt közölt vélemények nem okvetlenül azonosak a szerkesztőségével. Az olvasói leveleket a szerzők előzetes hozzájárulása nélkül, mondanivalójuk tiszteletben tartásával, rövidítve jelentetjük meg. A kevermesi rendőr védelmében Megdöbbenéssel olvastuk a Békés Megyei Hírlap január 29-i számát, melyben a kevermesi rendőr disznólopási ügyéről tájékoztatták az olvasó közönséget. Már akkor meggyőződésünk volt, hogy a fent nevezett rendőr ez ügybe csak valami félreértés során keveredett bele. A fiatal rendőrt megbízhatónak, kötelességtudónak és becsületesnek ismertük meg. Ó azok közül való, akik a munkájukat hivatásnak veszik, erélyesen fellépnek a bűnözés és más bűncselekmény, illetve szabálysértés felderítése és megelőzése érdekében. Ténykedése óta Dombiratoson folyamatosan lehet érezni a lakosság szimpátiáját munkája iránt. Ezért is örültünk a megyei főkapitány-helyettes sajtótájékoztatójának, ahol fény derült az ún.,,anyakoca-lopási" ügyre. Szeretnénk megköszönni a szerkesztőségnek a hiteles, tényszerű tájékoztatást, mivel így valóban kiderült, hogy a kevermesi rendőr (aki Dombiratoson lakik) ebben a bonyolult ügyben jóhiszeműen járt el, bűncselekménnyel nem vádolható, tehát ártatlan. Dombiratos törvénytisztelő állampolgárai (113 aláírás) Nyugdíjasok farsangja Jól sikerült farsangi mulatságot rendezett a gyulai Munkácsy Mihály Középiskola és Szakmunkásképző Intézet nyugdíjas klubja február 6-án a Tölgyfa vendéglőben. A rendezvényre meghívták az eleki és mezőkovácsházi nyugdíjasokat is. A résztvevők száma több mint 150 fő volt. A vendéglő konyhamesterei nagyon finom vacsorát készítettek — mindenki megelégedésére. A meghívottak és vendéglátók rövid műsorokkal lepték meg nyugdíjas társaikat. Az est fénypontja Simó Katalin előadóművész fellépése volt, melyért ezúton is köszönetün- ket fejezzük ki. A zenét Kicsid Zoltán szolgáltatta nosztalgiaszámok és magyar népdalok előadásával. A jelenlévők nagy része táncra perdült a remekül előadott dallamokra. A jó hangulat csaknem hajnalig összetartotta a közönséget. Kesztyűs Lajos, Gyula Ml ISMERJÜK A SIKER TITKÁT Sajátos a népmesék hangulata A napokban a battonyai városi könyvtár jóvoltából egy Pécskán kiadott kötet került a kezembe. Szerzője Apácai Bölöni Sándor, címe: Cui, vénasszony bábája. (Arad megyei népmesék és közmondások, szólások.) A könyvet a pécskai Kálmány Lajos Köz- művelődési Egyesület adta közre. (A megjelentetők sorában üdvözölhetjük a Magyar Művelődési és Közoktatási Minisztériumot, valamint a romániai Magyar Könyves Céhet, Apácai Bölöni Sándor gyűjtését pedig több pécskai, aradi szervezet és cég támogatta.) Maga a könyv jól tagolt: tündér- és varázsmesék (10), tréfás- és novellamesék (33), csalimesék (5), közmondások, szólások, helyi jellegű szólások és szóláshasonlatok, jegyzetek. A szöveget illusztrációs rajzok díszítik, a borítólap színes és kellően „népies”. Mindig tudtam, hogy Pécska nevezetes közigazgatási egység, 1811 előtt itt őrizték a római katolikus egyház iratait is (fiijaként), egykor Csa- nád vármegyének egyik nagy múltú járási székhelye volt, a levéltárakban (Szegeden és GyuA battonyai könyvtár a kötet mecénása Ián) gyakran találkoztam nevével. Magáról a kis kötetről csak annyit, hogy megragadott az olvasnivaló üdesége. A szerző jól tudja, hogy a népmeséknek igen sajátos hangulatuk van. A , kisebbik fiú” motívumára épül a címadó tündérmese. Számomra ez nem meglepő, inkább az, hogy a magyar népdalkincs hogyan él tovább ,,idegen”(?) környezetben, s hogyan egészül ki etnikailag új motívumokkal. Talán a battonyai népi epikus hagyományokat feldolgozó szakirodalom tanulhatna e példán. Csak mellékesen jegyzem meg, hogy a népi balladakincs feldolgozása talán kicsit erőteljesebb az itthoni forrásokban. Mindez korántsem jelenti azt, hogy az Arad környéki források „szegényebbek” lennének, legfeljebb azt, hogy a szerző ez esetben csak a meséket dolgozta fel. Mindenképp tanulságos lehet az interetnikai kapcsolatok rendszerének a gyakorlatban megvalósuló léte, ami számunkra azért rendkívül fontos, mert a népi hagyományok jóval megelőzték korunkat. Bizonyos fokú „európaiság” már akkor kialakult a népi kultúrában, amikor még a politikában kevésbé, s mindez a népek természetes bölcsességét dicsőíti. Apácai Bölöni Sándor munkája nagyon érdemes az elolvasásra. S természetesen a battonyai városi könyvtár is nagyon jó ügyet szolgál, amikor ennek az igen értékes néprajzi munkának a mecénásává lett. Dr. Takács László A munkaügyi együttműködés nem kampányfeladat Kifejezetten a cigány kisebbség képviselőit hívták fórumra a közelmúltban a munkaügyi központ mezőkovácsházi kirendeltségén. Miről kaptak tájékoztatást az érintettek? — kérdeztük Bartha Lajosné kirendeltségvezetőt. — A cigány nemzetiségiekkel való foglalkozás nem kampány- feladat, mivel folyamatában szeretnénk figyelemmel kísérni a munkába állításuk lehetőségeit. Ezért együttműködési megállapodást kötöttünk a kisebbségi szervezetekkel, így például a végegyházi kisebbségi önkormányzattal, a mezőkovácsházi és a kunágotai kisebbségi szószólókkal. A megállapodás kizárólag a cigány etnikumhoz tartozó munkanélküliek foglalkoztatási és képzési gondjainak enyhítésére irányul.---Mit tartalmaz a megállapodás? — Havonta vagy szükség szerint konzultációkat, évente egyeztető fórumot szervezünk a részvételükkel. Az adódó problémákat rendszeresen felülvizsgáljuk, valamint munkajogi tanácsadást szervezünk. Ezen túl havi tájékoztatást küldünk a kirendeltségi állásajánlatokról, amelyhez egy megyei álláslistát és az induló tanfolyamokról egy képzési jegyzéket is csatolunk. — Mit vállalnak az etnikum tagjai? — Központunk részére felkutatják a dolgozni és továbbképzésen részt venni akaró tagjaikat, hogy tevékenyen együttműködve javítsák a munkaerő- piacon elfoglalt helyüket. Emellett rendszeresen értékelik a részeredményeket. H. M. A ^MATESZ tagja Közéleti napilap. Főszerkesztő: dr. Árpási Zoltán. Felelős szerkesztő: Niedzielsky Katalin, Seleszt Ferenc. Kiadja a Népújság Kft. Felelős kiadó: dr. Tóth Miklós ügyvezető igazgató. Szerkesztőség és kiadó: 5600 Békéscsaba, Munkácsy u. 4. Levélcím: 5601 Békéscsaba. Pf. 111. Telefonszámok: központ (66) 450-450; sportrovat: 451-114; Szerkesztőségi telefax: (66) 441- 020. Kiadói telefax: (66) 450-198; Hirdetésvezető: Nánási János. Telefon: (66) 446-552, fax: (66) 441-311; Terjesztésvezető: Körtvélyesi Csaba. Telefon/fax (66) 453-710. Az előfizetők részére terjeszti a Népújság Kft. az ügynökségein keresztül. Árusításban terjeszti a „DELHIK” Rt. Békés megyei üzeme, Békéscsaba Szabadság tér 1—3. Telefon (66) 443-106 és egyéb terjesztő szervek. Előfizethető a kiadónál (5600 Békéscsaba, Munkácsy u. 4.), valamint a területi ügynökségeknél és a kiadó kézbesítőinél közvetlenül, postautalványon és átutalással. Előfizetési díj egy hónapra 745 Ft, negyedévre 2235 Ft. Készül: a COFINEC Hungary Rt. Kner Nyomda, Békéscsaba, Baross út 9—21. Nyomdaigazgató: Péter István. HL ISSN 12151068
