Békés Megyei Hírlap, 1998. február (53. évfolyam, 27-50. szám)
1998-02-16 / 39. szám
1998. február 16., hétfő Sportmagazin 7 Gyulai beszélgetés Berczik Zoltánnal Szabados Béla kiheverte a vírust, a vb-t, s készül az újabb feladatokra Abból lesz nagy játékos, AKI TÖBBET AKAR AZ EDZŐJÉNÉL „Biztos vagyok benne, hogy tudok A MAI MAGYAR REKORDOMNÁL JOBBAT” Újvidéken született, de diákéveit már Gyulán töltötte. A néhai Gyulai Vörös Lobogó Sportegyesülete alighanem legnevesebb sportolóját tisztelheti személyében, hiszen 1950-től négy éven át színeikben versenyzett. Aztán — akárcsak manapság a legtöbb feltűnő tehetség — hamar Budapestre került, a BVSC elődjéhez, a Vasútépítőkhöz és üstökösként ívelt magasra a pályája. Egész oldalt megtöltene dicsőséglistája, azt azonban a legrövidebb felsorolás sem nélkülözheti, hogy 1955-ben, már fővárosiként, ifibajnok, két évvel később Stockholmban világbajnoki ezüstérmes csapatban. És jött a budapesti Eb 1958-ban: három arany! Egyéniben, vegyespárosban, csapatban. Ugyanezt megismétli két évvel később Zágrábban. Meghódítja Ázsiát is, hiszen a pekingi világbajnokságon második párosban, Sidó Ferenc oldalán. Kilenc évig, 1966-ig szerepelt a válogatottban. Később egyenes út vezet a szövetségi kapitányságig. Kétszer is leül az első székre a zöld asztal mögött. Előbb 1970-től 1984-ig, majd 1989- től még kilenc évre. Trénere volt a világbajnoki címet nyert Jónyer, Klampár, Gergely triónak, amely otthonában verte meg az ázsiaiakat és' lett világbajnok 1979-ben Phenjan- ban. Kevés hazai szövetségi kapitány dicsekedhet ilyen rekorddal. Berczik Zoltán — mert róla van szó — a minap hazalátogatott Gyulára. Töredelmesen bevallotta, nem emlékszik rá, mikor járt utoljára a Béke sugárúton. De senki sem rótta fel neki, inkább mindenki örült a gyulai sportbálban, hogy kezet szoríthatott vele. Az életben nincsenek véletlenek — Amikor látták, hogy félrevonulunk egy kicsit beszélgetni, a telkemre kötötték: arról essen szó, tényleg bezárták-e tanárai a gimnáziumban délutánonként az osztályba, mert tudták, különben elszökik pingpongozni. Ütője állítólag még feleléskor is kiskabátja alatt rejtőzött. — Hm... kedves és hízelgő, de talán így szó szerint nem esett meg egyszer sem. Viszont nemcsak ütőt, hanem tornacipőt is állandóan hordtam magamnál és ha akadt egy kis időnk, Csák- abonyi Balázzsal, Mészáros Öcsivel azonnal játszottunk egy kicsit valahol. Vagy az MTH- ban, a mai szakmunkásképzőben, ahová Juhász István, a pedellus mindig beengedett, máskor a városháza első emeletén felállított asztalon, vagy éppen a harisnyagyári kultúrházban püföltük a labdát. Nem mondom, hogy különösebb sikere lett volna környezetünkben a hobbinknak, jóapám is eltört néhány ütőmet, ha a tanulás kárára játszottam. De én hamar elhatároztam, hogy erre adom a fejem, és ma sem csinálnám másképpen! — Vagyis nincsenek véletlenek. És nagyon is meghatározó volt az életében a gyulai időszak. — Feltétlenül! Akkoriban Gyulán nagyon pezsgő asztali- tenisz-élet folyt, a Bundik fivérek, Hajdú Pista, Nagy Sanyi, Laczkó stabil, jó csapatot alkottak a megyében, de a csabaiakat is említhetem, Lukács Tibi, Hugyecz Pali, Kerekes és még sorolhatnám. Igyekeztem őket minél hamarabb utolérni. Talán hihetetlenül hangzik, de a futball mellett nagyon magas színvonalú volt a sportág Békésben, vetekedett a futballé- val. Dr. Simon Béla hamar el is csábított Pestre, méghozzá egy első osztályú csabai verseny után, látva, hogy a legjobb Nyugdíjas lett Gyula egyik leghíresebb sportembere A SZERZŐ FELVÉTELE nyolc közé kerültem 16 évesen. Két hétig próbajátékon voltam és ott is ragadtam. 2:l-re és 20:18-ra vezetett egy kínai ellen — Biztosan hamar megfogalmazta az álmait. — Stabil válogatottságra vágytam, hogy Sidó és Földi mellé bekerüljek a csapatba. Nagy örömömre, hamar sikerült. Hatszoros kontinensbajnok lettem, mégis a három világbajnoki ezüstérmemre vagyok büszkébb, mert abban az időben jöttek fel a negyven-ötven milliós asztaliteniszező táborral rendelkező kínaiak, felváltva a világ élén a japánokat. Nagyon nehéz volt közéjük betörni, ráadásul Simon Béla ötvenhatban Németországba távozott, azt követően szinte autodidakta módon készültem. Ezek után lettem ’58-bán Dortmundban ezüstérmes! 2:l-em és 20:18- am volt egy kínai ellen az elődöntőben... és kaptam egy csuszát. Ha nyerek, Sidó ellen játszom, de akkor én már nagyon a hazai mezőny fölé nőttem. Ne tűnjön nagyképűnek, de világbajnoknak kellett volna lennem. Sidóval párosban ’61-ben Pe- kingben ugyancsak nagyon közel álltunk az aranyéremhez, 2:1-re vezettünk egy japán duó ellen. A korona tehát hiányzik ugyan a gyűjteményemből, többször elcsúsztam egy banánhéjon, de a budapesti Eb-n háromszor hallgathattam a Himnuszt. Csodálatos emlék, ma is beleborzongok, ha eszembe jut. No és edzőként is büszke lehetek, hiszen négy világbajnoki címet nyertek tanítványaim. És a lányokkal sem vallottunk szégyent, hogy ne feledjem. Öt szerva a csillárok között — És aztán bejött a fekete ütő... Novi Sadon 1981-ben óriási beszédtéma volt az ázsiaiak új ütőborítása. Mennyi volt ebben a misztikum? Emlékszem, szerváiknál az egész világ a kezüket videózta, hogy aztán kikockázva próbálja kikövetkeztetni a borító anyagát, mi több a puskamikrofonokkal felvett labda—ütő találkozás hangját is laboratóriumba vitték az európaiak... — Azt kell mondjam, semmi túlzás nem volt benne. Tényleg csak bámultuk. Egyszínű, de kétféle borítással, egy úgynevezett gyors és egy lassú anyagú borítással operáltak, és teljesen megzavarták az ellenfeleket. Roppant lerövidült az akcióidő, mire a hangból rájött a szerva típusára az ellenfél, már nem tudta rendesen fogadni. Talán emiatt nem lehettünk csapatvilágbajnokok Újvidéken is. Nem véletlen, hogy be is tiltották hamarosan, hiszen az mégis képtelenség, hogy egy világszintű európai játékos egymás után öt szervát is csak a csillárok közé tudjon „visszaadni”. Sajnos, még mindig nem tiszta teljesen a sportág, de a világversenyek végeredményét már nem befolyásolják ezek a mahinációk. Áz európai férfiak utol is érték az ázsiaiakat. Már a kínaiak sem használnak annyi trükköt, bár még mindig túl gyors, s ezért nem elég látványos a játék. — Az üzlet nem fontosabb a nagy sportszergyártó cégek számára? Végtére is ők tartják el a sportágat, viszonzásképpen tehát a sportág kompromisszumokra kényszerül. — Kétségtelen sok igazság van ebben, most már végképp teljesen profi lett az asztalitenisz, nem véletlen, hogy kizárólag a nyugati országokból kerülnek ki a legjobbak. Az óriási pénz óriási lehetőségeket biztosít. — Mostanában játszik-e? — Nem szakadtam el teljesen a játéktól, hetente egyszer- kétszer levetkőzöm és egyik tanítványom éppen most nyert Budapest-bajnokságot. Aztán szakcikkeket írok a Butterfly cégnek, néha elvállalok kisebb edzőtáborokat, Zentán vagy Ausztria magyarlakta területein. — Mi lesz a sportág elitjével? — Egy biztos, egyhamar aligha lesz magyar a világranglista negyedik helyén, mint Klampár az 1981-es budapesti Eb előtt. A Bátorfi, Pagonyi, Varga-féle garnitúra sajnos már nem tudott betörni a lejobbak közé, nálunk csak az úszók kapnak meg olyan lehetőségeket, mint nyugaton az asztaliteniszezők. Áhhoz háromhónapos kínai edzőtáborokba kellene járni, hogy felvehessék a versenyt a világelittel. Más kérdés, hogy kilencven játékosunk játszik külföldön, de nem csak ezért nem tudjuk utolérni a világot, a nőknél is csak Európát. Edzőbizottsági elnökként azért harcolok, hogy két-három tehetséges fiatalunk elmehessen Kínába, ez lenne az egyetlen járható út a felzárkózásra. Belátható időn belül nem hiszem, hogy sok esélyünk van a világranglistán a legjobb 20 közé kerülni. Azért Fazekas György, aztán Tófalvi, Pósfai, Zwickl neve bizakodásra ad okot. A tehetségük adott, kérdés, hogy mit vállalnak fel a klasszissá érés érdekében. Egy bányamunkáséval ér fel az élsportba vetett energia, fogadjuk el. És a lemondás nem is csupán az edzésekre érvényes... Akár díszpolgár is lehetne — A pénz a legnagyobb motiváció? — Igen, azt hiszem. Nekünk elég volt, ha célként tűztük ki azt, hogy felvehessük a címeres mezt. De mégsem mondhatunk le arról, hogy elérjük: ők többet akarjanak, mint az edzőjük! Innentől kezdve viheti sokra valaki, mi több, nagyon messzire. —Milyen volt a városban sétálni annyi év után? — Nagyobb élmény, mint Tokióban vagy Amerikában járni. Rengeteget változott Gyula, döntően előnyére. Sajnos nem képes lépést tartani mindenben a város a fejlődéssel... Úgy érzem, nagyobb propagandára lenne szükség, mert a fürdőnek alapvetően megvan a híre. Marcangolhatnám magam, miért nem jöttem előbb, de rokoni kötődésem nem volt, nemrégiben viszont nyugdíjas lettem, több időm van, örömmel fogadtam hát a szintén Budapesten élő Nagy Sanyi és Horváth Béla meghívását. Ha gyulai képviselő lennék, mihamarabb a város^díszpolgá- rának javasolnám. Őt megtisztelni még bizonyára nem késő... Fábián István Szabados Béla, a „békéscsabai ferencvárosi”, de az Egyesült Államokban tanuló úszó tavaly az Európa-bajnokságon remek eredménnyel bronzérmes volt a 200 méteres gyorsúszásban. Mindenki azt várta, hogy a januári, perthi világbajnokságon megismétli sikerét. Bizakodó volt az amerikai és hazai edzője, a szövetség vezetői, a sportágat kedvelő közvélemény. Aztán mégis olyan eredményekről számolhattunk be, amik nem voltak szívderítőek. Persze ennek is megvannak az okai. Néhány héttel később — amikor már feldolgozta magában a versenyző «— meg is válaszolt kérdéseinkre. — Tény, hogy a világbajnoki szereplésem elmaradt a várttól. Pedig egész évben, az Európa- bajnokság óta is, nagyon jó formában edzettem és versenyeztem. A saját eddigi időimet rendre túlszárnyaltam, s nemcsak a versenyeken, hanem az edzéseken is. Mint emlékezetes, még az US Openen is nagyon jó eredményeket értem el ahoz képest, hogy oda nagyon kemény edzésmunkából érkeztem. Sajnos „sikerült” valami vírust összeszednem az US Open verseny alatt, ami teljesen legyengített. Az itteni orvosok valami antibiotikummal próbáltak gyógyítani, amitől meg rosszabb állapotba kerültem. Az amerikai bajnokság utáni héten szinte semmit nem tudtam edzeni. Onnantól kezdve nem voltam az edzéseken sem olyan fitt, mint előtte. Nem volt elég időm újra formába lendülni a betegség után. Ez az egy oka lehetett a gyengébb szereplésemnek. — Hogyan érintett ez a kudarcnak mondható eredmény? — Természetesen eléggé el voltam keseredve miután nem kerültem döntőbe a kétszáz méteres gyorsúszásban. Nem azért utaztam Ausztráliába, hogy a B döntőben ússzak. Az első száz méteren nagyon jól mentek Szabados Béla még a dolgok, de sajnos nem bírtam úgy a végét, mint máskor szoktam. Ennek pedig csakis a betegség lehet az oka. — Most, hogy talán kiheverted a vb-szereplést, milyen feladatok várnak rád a közeljövőben? — Még nem tudom, hogy az itteni egyetemi bajnokság után mi lesz a következő nagyobb verseny, amin indulok. Gondolom, a hazai magyar bajnokság mindenképpen, hiszen az új klubom, a Ferencváros verseny- naptárában benne van. — Soká lesz újabb világesemény. Céljaid között szerepel annak megpályázása? — A legközelebbi Európa- bajnokságon mindenképpen indulni szeretnék. Biztos vagyok benne, hogy tudok a mai magyar rekordomnál, az 1:49.0 percnél jobbat kétszáz gyorson és szeretném ezt bebizonyítani. — Visszakanyarodva a vb- hez: nem érkeztél esetleg túl későn Ausztráliába, nem volt későn az átállás? — Nem hiszem, hogy későn érkeztem volna Ausztráliába, nem ezen múlt a dolog. — Amerikai edződ hogyan vélekedett a szereplésedről? — Edzőm, Schubert mester szerint nagyon jól sikerült felkészülés volt mögöttünk, és ő is csak a betegségemet tudta felhozni negatívumként, amikor erről beszéltünk. Nagyon gyors voltam, de a táv második felét sokkal jobban kellett volna bírnom. — A helyszínen hogyan készültél, s milyen segítséget kaptál? — Miután kiérkeztem Ausztráliába, a magyar csapat már ott volt. Én a Schuberttól kapott edzésterv alapján készültem az utolsó napig. Sajnos, mivel ez különbözött attól, amit a magyar csapat csinált, ezért egyedül kellett edzenem. Persze, ha időre úszásról volt szó, akkor mindig volt valaki, aki segített. — Schubert mesterre! tartottad kint is a kapcsolatot? —A versenyek alatt bármikor tudtam vele beszélni, ha arra volt szükségem, akkor bármiben kérhettém a tanácsát. — Visszaérkezésed óta hogyan telnek napjaid? —Miután visszaérkeztem Los Angelesbe, egyből munkába álltam. Most nem volt idő pihenésre, mivel az NCAA, az egyik legfontosabb amerikai verseny már csak hat hétre van. Ha annak vége van, akkor mindenképpen szeretnék egy kicsit pihenni. Gyakorlatilag az olimpia után egy hónappal elkezdtem edzeni és azóta nem volt megállás. — Tanulás? — Május elejen fejezem be ezt a szemesztert. Most marketingből, pénzügyből és makroökonómiából kell vizsgát tennem. Utána minél gyorsabban szeretnék hazamenni. Ez talán érthető, hiszen utoljára augusztusban láttam a szüléimét. Mostanra már elég erős honvágyam van. Jávor Péter Hét csabai vívó Pozsonyba készül Tóth Hajnalka fotó. lehoczky Péter Megszokott látvány tárul az érdeklődök szeme elé hétköznap délutánonként Békéscsabán, a Kórház utca 4, szám alatti vívóteremben vagy ahogyan mindenki ismeri, a Gödörben. Galli Zsolt és Pusztai Péter edzők irányítása mellett szorgalmasan dolgoznak a csabai vívópalánták és a nagyobbak, akik az idei szezon versenyeire készülnek. Galli Zsolt, a Karácsonyi Lajos Békéscsabai Vívó Egyesület edzője a következőket mondta helyzetükről, terveikről: — Sajnos ilyenkor év elején kevés a pénzünk, pedig most vannak a különböző válogató és országos ranglistaversenyek, amelyeken, ha előbbre akarunk lépni el kell indulni. Ahhoz, hogy a fiatalok eljussanak egy- egy viadalra, a szülőknek is be kell nyúlniuk a pénztárcájukba. Jó, hogy a Vízmű Rt. támogat bennünket az utaztatásban. Az önkormányzat rövidesen dönt a sportkörök idei támogatásáról, így várhatóan márciusban már kapunk pénzt, s könnyebb lesz a helyzetünk. Tavaly sikerült felszerelést vásárolnunk, így most ezen a téren jól állunk. Ä közelmúltban vettünk négy pengét a válogatott Tóth Hajninak is, ami nem volt olcsó dolog. — Apropó, Tóth Hajnalka. Hogyan értékeli a legutóbbi pozsonyi Világkupa-viadalon elért teljesítményét? — Információim szerint Hajni végig jól versenyzett, a legjobb nyolc közé jutásért a világ egyik legjobbjától, a későbbi ezüstérmes, tapolcai Szalay Gyöngyitől kapott ki szoros asszóban. Az elért tizenharmadik helyéért értékes világranglista-pontokat kapott. — Hetente hányszor edzenek a fiatalok? — A kisebbek, akiknél szerencsére több ügyes gyerek bontogatja szárnyait, négy alkalommal gyakorolnak, míg a nagyobbak hétfőtől péntekig minden délután edzenek. — Most milyen versenyre készülnek a békéscsabai vívók? — Február 21—22- én rendezik meg az utolsó válogató versenyeket. Sajnos két tehetséges fiatalunk, Diós Linda és Nagy Gábor már nincs versenyben a kadett válogatottba kerülésért folytatott csatában. Mi Pozsonyba utazunk az előbb említett két napon hét fiatallal, ahol egy nemzetközi párbajtőrversenyen lépnek pástra a lányok és a fiúk. Igyekszünk újabb szponzorokat találni, hiszen már most meg kell kezdenünk Nagy Gábor menedzselését, hogy minél több versenyen pástra léphessen, s így kiharcolja a jövő évi kadett világbajnokságra az indulás jogát — fejezte be a szakember. (verasztó)
