Békés Megyei Hírlap, 1998. február (53. évfolyam, 27-50. szám)
1998-02-14-15 / 38. szám
Disznótápot nyakolajért Aki leissza magát a sárga földig, azt igen gyakran „részeg disznódként emlegetik. Ha kocsmában történik a „baleset”, két változat lehetséges: az illető vagy fizet, mint a katonatiszt, vagy „hozómra” fogyaszt. Ez utóbbi esetben mindennel, így disznótáppal is kiegyenlíthető a kontó. A Mezőhegyesi Állami Ménesbirtok Rt. 57-es majori sertéstelepének éjjeliőre február 3-án jelentette a helyi rendőrőrsön, hogy 19 óra tájban három személyt látott a telep fiaztató istállóinak nyitott kazánháza körül mozogni. Mindhárom helybeli lakost előállították, majd összesen’ kb. 55 liter fűtőolajat foglaltak le náluk. A három férfi már egy héttel korábban is behatolt a telepre. Akkor szintén 55- 60 liter gázolajat tulajdonítottak el. Az egyik elkövető januárban mintegy 150 kg sertéstáppal is megrövidítette a ménesbirtokot. A takarmány tartozás fejében a helyi italboltba vándorolt. (gh) Nagyobb kutakat fúrnak Néhány településen a lakosság panaszkodik, hogy a csapokból alig csordogál a víz. Nagykamarás és Almáskamarás is hasonló gondokkal küzd. Pelle István polgár- mester elmondta, hogy a szolgáltatás biztonsága érdekében tárgyalásokat folytatnak a Dél- Békési Vízművek Kft.-vel egy új kút fúrásáról. — A nagyobb hozamú kutak fúrása mellett foglaltunk állást — tudtuk meg Kürtösi Zsigmondtól, a kft. vezetőjétől. Ugyancsak szükséges ez a megoldás Kevermesen, Magyarbán- hegyesen és Dombiratoson. Elkészítjük a vízjogi engedéllyel ellátott kútterveket, a községek pályázatot nyújthatnak be a szükséges támogatásokra. A fennmaradó önerőből is 50 százalék költséget átvállalunk. Jelszó: féltékenység kizárva! Milliók szenvednek ettől a kóros érzéstől Féltékenység! Meglehetősen csúnya szó. Rettegni, félni kell attól, aki ebben a betegségben szenved. Hogy hányán lehetnek? Statisztika nem jegyzi a számukat. Egy biztos: százezrek, milliók szenvednek ettől a kóros érzéstől. Elgondolkodtató, amit Tolsztoj ír a féltékenységről: „Féltékenykedni annyi, mint megalázni magamat és őt!” — Jézusom! Ha rágondolok, mit szenvedtem a féltékeny férjem mellett, még most is kiráz a hideg. Pedig három éve elváltunk. Az a szomorú, hogy azóta is pokol az életem. Ella mindössze 25 éves. Alighogy leérettségizett, a kezét és a szívét nyújtotta a hat évvel idősebb férfinek. Három évet sem éltek egymással, mert a férj, Tibi megkeserítette a fiatalasszony életét. — A házasságunk elején borzasztóan tetszett — meséli Kati —, hogy az én párom még a levegőre is féltékeny, amit beszívok. Hát még azokra a férfiakra, akik csak köszönni is merészeltek! Hogy szeret a drágám — mondogattam magamban és a gondolatra tán még jobban kihúztam magam a büszkeségtől. Eltelt egy év, amikor már kezdtem nyűgös lenni és nemegyszer ráparancsoltam, hagyja abba, mert utálom, ha féltékeny. Ilyenkor bírta egy kis ideig, de egy-két hét elteltével kezdődött minden élőiről. — Miért nem vált el tőle időben? — Könnyű ezt egy kívülállónak megkérdezni. Először is szerettem, másodszor pedig kezdtünk anyagilag helyrebillenni. Nem akartam otthagyni... Azt hittem, majd megváltozik, ha gyerekünk születik. Hiszen annyira szerettünk volna egy babát. Két évvel a házasságkötésünk után terhes lettem. Repdestem a boldogságtól, Tibi is a tenyerén hordott. Háromhónapos terhes voltam, amikor a piacról hazafelé összetalálkoztam egy volt osztálytársammal. Jókat beszélgettünk, diákköri emlékeinkről, egymásról. Hogy, hogyan nem, Tibi egyszer csak előbukkant a semmiből és ott termett mellettünk. Majd elájultam az ijedtségtől, amikor hirtelen a vállamra tette a kezét. — Mint akit rajtakaptak — mondta hazafelé menet. — Egy fenét — mondtam én —, olyan hirtelen bukkantál fel, hogy azzal hoztad amikor odaugrott hözzám és pofon vágott. Ettől a pimaszságtól ledermedtem, és elkezdtem hisztérikusan sírni. Tibi fogta magát és elment, úgy becsapta maga után az ajtót, hogy majdnem kiszakadt a sarkából. Ha akkor odajön és bocsánatot kér, talán másképp történik minden. De nem! Ő, a nagy erős hím egy gyenge és ráadásul várandós nőt képes volt megütni. Talán ekkor szakadt meg bennem valami. Ettől kezdve érzelmileg kezdtem eltávolodni tőle. így utólag már nem tudom, hogy ettől a pofontól vagy más miatt, de egy hét múlva elvesztettem a gyermekemet. Talán a jó Isten is így akarta. Mert ha a baba megszületik, már nem lett volna erőm elválni tőle. — A pofon után nem változott meg a férje? — Egyáltalán nem, sőt. Azt a pofont még másik kettő követte. Egyet nem sokkal azután kaptam, ahogy a vetélés után kijöttem a kórházból. A szemét azzal vádolt, hogy manipuláltam valamit, s a baba ezért nem született meg. Nem elég, hogy a várva-várt picit elvesztettem, még gátlástalanul megrágalmazott és megütött. Ez volt az a bizonyos csepp a pohárban. Az egyik nap fogtam a személyes holmijaimat és visszaköltöztem a szüléimhez. — A férje szó nélkül tűrte, hogy otthagyja? — Nem volt otthon, amikor összepakoltam. Másnap jött el hozzánk, hogy a harmadik pofont megadja.'Akkor csúnya veszekedés volt nálunk. Az elcsattant pofon után apám úgy fejbe vágta, hogy azt hittem, örökre elnémul. Nyolc napon túl gyógyult a fejsebe. Beadtam a válópert. Az sem zajlott le simán, mert a fejsérüléséről Tibi látleletet csináltatott, s úgy adta be a bírónőnek, hogy azt én csináltam. Gátlástalanul viselkedett. Arra hivatkozott, hogy szeret, és nem akar elválni. Amikor a bíróság megkérdezte tőle, ha olyannyira szeret, miért vert? Buta volt a válasza. Azért, mert imád. Köszönöm ezt az imádatot. Hála istennek a bíróság elválasztott minket. Azt hittem, most már minden rendben lesz, végre megszabadultam tőle. De azóta is zaklat. Lassan nem merek kimenni az utcára, csak kísérővel. — Miért nem szól a rendőröknek? — Ugye viccel? Az én panaszommal nem sokat tudnak kezdeni. Majd ha vér folyik... De abban reménykedem, ez az őrült lassan lecsillapszik, talál magának valakit és békén hagy. Egy biztos. Ha még egyszer eszembe jut férjhez menni, a jelszóm az lesz: „féltékenység kizárva!” Béla Vali HÓLzasságunk elején tetszett, hogy a levegőre is féltékeny! rám a frászt. De nem hagyta abba, otthon folytattuk a veszekedést. Szó szót követett, már mindent egymás fejéhez vág- tunk, Gátlástalanul rágalmazott és ütött... Az utóbbi hetek bűnügyi krónikái között sajnos ismét találkozhattunk taxisgyilkossággal. A siófoki és a debreceni esetet reméljük, nem fogja hasonló követni. Ilyenkor mindig felvetődik a kérdés: hogyan lehetne véget vetni a hasonló tragédiáknak? Hogyan látják maguk a taxisok, szerintük mit kellene tenni? Beszélgetőpartnerem már elég régóta van a szakmában. Mintha senkit sem hibáztatna... — A rádión kívül semmilyen eszköz nincs segítségünkre. Se könnygáz- spray-t, se gáz-riasztófegyvert nem A taxist semmi sem védi használhatunk. Egyik sem engedélyezett, keményen megbüntetik érte az embert, ha megtalálják nála. Szerintem nem érne bennünket, taxisokat annyi támadás, ha engedélyeznének számunkra valamilyen önvédelmi fegyvert, persze nem élesre gondolok. Régebben joggal mesélték rólunk, hogy legendás közöttünk az összetartás. Öt, tíz évvel ezelőtt, ha egy sötét utcán várakozott egy taxi, valamelyik kollega mindig megállt mellette, és megkérdezte, hogy van-e valami baj. Ma már ez nem jellemző. Ma mindenki a saját megélhetési gondjával küzd. A taxizásból meg lehet élni, de nem napi nyolc órai munkával. A szakma is felhígult. Sok fiatal srác úgy állt közénk, hogy a papájától érettségi ajándékként méregdrága nyugati autót kapott. És most mihamarabb be szeretné hozni az árát... Az, ha egy taxist megtámadnak, az esetek döntő többségében a taxis hibája. Kezdjük a kisebbik résszel! Beszáll hozzám egy őrült, rettentő kedves, de van fegyvere, és puff, lelő... Ezt nem lehet kivédeni. Milyen helyzeteket értek azalatt, amit ki lehet védeni? Aki készül valamire, abban mindig van egy kis feszültség a rettegés miatt. Olvastam valahol egy taxistámadásról, melyről azt mondta végül a taxis, aki élve megúszta, hogy gondolhatta volna. Ezek nem szokványos utasok. Általában nem mondanak konkrét címet. Messzire megyünk, mondják, jó pénzt ígérnek, meg azt, hogy nagy fuvar lesz. Isten háta mögötti helyet neveznek meg. Én nem egyszerűen azt nevezem taxis támadásnak, amit egy taxis sérelmére követnek el, hanem az olyan eseteket, ha a taxisnál levő pénzt, Vagy más értéket, mondjuk a kocsiját akarják megszerezni a támadók. Ez mindig látszik az elkövetőkön, látszik, hogy kitervelték, mert erre a legprofibbak is felkészülnek. Mindig van a háttérben valami. Ott volt a pesti eset. A Ferihegyi repülőtér szélén brutálisan gyilkolták meg kollegámat. A két serdülőkorú lány, ahogy a rendőrségnek elmondta, a taxis gépkocsiját akarta ellopni. Szexuális ajánlatot tettek a férfinek. Két tizennégy éves lány! Elkerülhette volna a halált, ha fel sem veszi őket. Lehet, hogy most sokan azt mondják, beszélni könnyű. De minden helyzet önmagáért beszél. Az élet megy tovább. Én és kollégáim holnap is beülünk a kocsiba. És ezt a hétköznapok nyugalmával kell, hogy tegyük, mert a taxisnak minden körülmények között meg kell, hogy őrizze a nyugalmát. Pánics Szabó Ferenc VÉLEMÉNYEK Telefonon felhívtuk néhány olvasónkat, és megkérdeztük, mi a véleménye a fegyveres rablások elterjedéséről. Deák József né, 37 éves vállalkozó, Békéscsaba: Felháborító. A televízióból értesültem a fővárosi gyilkosságokról, és épp az önök lapjában olvastam a békéscsabai fegyveres rablásról. Mi, kereskedők ki vagyunk szolgáltatva. Dr. Varga Péter, 29 éves ügyvéd, Békés: Sajnos az igazságszolgáltatás nem a kellő szigorral kezeli az ilyen jellegű bűncselekmények elkövetőit. A rendőrség felderítő munkájának segítésével talán lehetne tenni ellene. Hári Sándor, 58 éves nyugdíjas, Orosháza: Felháborít, hogy ilyesmi megtörténhet. A fegyveres rablások elszaporodása szerintem a büntetőjog gyengeségére, valamint a fegyverhez jutás könnyű voltára vezethető vissza. Dr. Bajusz Attila, 34 éves, a városi bíróság elnöke, Gyula: Súlyos bűn- cselekményeknél növelni kellene a büntetési tételeket, gördülékenyebbé tenni a bírósági eljárást. Mindez a fekete fegyverkereskedelem visszaszorításával együtt hozhat csak eredményt. B. 1. Spórolt a természet Öreg barátomnak már igencsak viszket a tenyere. Mint mondja, az áprilisra jellemző februári tavaszias idő arra készteti: itt az ideje, hogy készülődjön az időszerű kerti munkákra. Az elmúlt év végén, miután egy évet még „ráhúzott”, nyugdíjba vonult, s volt ideje, hogy körbejárja a birtokot, a gyümölcsfákon felmérje a tél nyomait, a bungiból előszedje és bevetésre előkészítse a szerszámokat, az ásót, a kapát, a gereblyét, a gazdaboltból megvásárolja néhány tavaszi zöldségnövény vetőmagját. „Minden szempontból elfogadható tél van mögöttünk” — summázza az eget kémlelve. Mindezen megállapítása nézőpont kérdése. A gyerekek a szánkózás, az agrárium szakemberei az őszi vetésűek miatt sopánkodnak hó hiánya miatt, az utóbbiak szerint egy kicsivel több csapadék is elkelt volna a földekre. A háztartásokban viszont örülnek, hogy a korábbi esztendőknél enyhébbek voltak az elmúlt hónapok, ugyanis nem kellett havat lapátolni, kevesebbet kellett tüzelőre költeni. Ez utóbbi persze relatív, ugyanis az áremelkedések nyomán nem biztos, hogy kisebb összegek szerepelnek a gázszámlákon. Ha többet nem is, de az infláció mértékét megspórolta pénztárcánknak az időjárás. Ez is valami.-sz-
