Békés Megyei Hírlap, 1998. január (53. évfolyam, 1-26. szám)

1998-01-09 / 7. szám

Sarkad vároS

1998. január 9., péntek

A „Ceres-ügy” a CSGSZK-t is elérte

Rajki Tóth Lászlót

FEGYELMIVEL MENESZTETTÉK

A „Ceres-ügy” városunk Családsegítő, Gondozó és Szociális Központját (CSGSZK) is elérte. A legutóbbi városi testületi ülésen zárt ajtók mögött vitatták meg képviselőink Rajki Tóth László fegyelmi ügyét. Az ülésen elhangzottakról és a testület határozatáról Tóth Imre polgármester tájékoztatta lapunkat.

A városvezető hangsúlyozta: Rajki Tóth Lászlót nem a Ceres Alapítvány ügye miatt mentették fel azonnali hatállyal a CSGSZK vezetői posztjából. Az alapítvány felügyelő bizottságának a jelentéséből kiderült, hogy a volt vezető kettős minőségében, mint az alapítvány titkára és mint a CSGSZK vezetője számos szabálytalanságot követett el. Ekkor rendelt el az önkormányzat vizsgálatot az intézménynél.

„Sarkad Város Önkormányzatának Képviselő-tes- tülete a Családsegítő Gondozási és Szociális Központ vezetője, Rajki Tóth László igazgató ellen lefolytatott fegyelmi eljárás alapján megállapítja, hogy Rajki Tóth László igazgató fegyelmi vétséget követett el, mivel az intézmény tulajdonában lévő

gépkocsi üzemanyag-költségeként — ugyanazon időszakot érintően — a Ceres Alapítvány és az általa vezetett intézmény pénztárából is felvett pénzt, a pénztárkifizetési okmánynál és a menetleveleknél Váradi Sándor nevét használta és írta alá illetéktelenül, a Ceres Alapítványnak nem számlázott, számiáztatott le 125 ezer 750 forintot érő szolgáltatást, valamint több esetben követett el szabálytalanságot az intézmény pénzügyi gazdálkodási és számviteli tevékenysége során” — idézett Tóth Imre a testületi határozatból, melyben azonnali hatállyal mentették fel munkaköréből Rajkit.

Lapunk kérdésére a polgármester elmondta: büntető eljárást az önkormányzat nem indít Rajki Tóth László ellen. Az igazgató helyét ideiglenesen dr. Vass Györgyné tölti be a CSGSZK-nál. A poszt végleges várományosát pályázat útján keresi az ön- kormányzat. „Sajnálattal vettük tudomásul a történteket, Rajki Tóth László kiváló szociálpolitikus volt” — mondta végül.

—mocsár—

Megkérdeztük a polgármesteri hivatal dolgozóit

Mit fogadtak meg erre az esztendőre?

Rigó István, 55 éves városmenedzser:

— Soha semmit nem szoktam megfogadni a különböző nap- és évfordulókon, s ez vonatkozik erre az évre is. Teszem ezt azért, mert ha a körülmények másként hozzák, gyorsan módosítok. így aztán soha semmit nem kell önmagámtól számon kérni, és csalódás sem ér, hogy ez vagy az nem úgy alakult, ahogy előtte terveztem. Azt sem fogadtam meg, hogy leszokom a dohányzásról, aztán 1977. június 15-étől mégsem gyújtottam rá többé. Egyébként másoknak sem szoktam semmit megígérni, hiszen mindig az adott körülmények döntik el, miből mi valósítható meg.

Dr. Sipos Lajos, 39 éves jegyző:

— Leginkább azt fogadtam meg mostanában, hogy nem teszek fogadalmakat. Fiatalabb koromban jellemző volt rám, hogy ezt vagy azt megfogadtam, de rájöttem, minél többet vállal az ember, annál kevesebb valósul meg belőle. Ettől függetlenül persze vannak terveim

1998-ra. Szeretnék többet együtt lenni a családommal, hiszen az elmúlt két évben nagyon kevés időm maradt rájuk. Azzal is kísérletezem, hogy leszokom a kávéról, és tartom a súlyom. Ami ez utóbbi kettőt illeti, két hete már sikereket könyvelhetek el, sajnos a családdal való együttlét még csorbát szenved.

Leel-Őssyné Matus Mária, 39 éves anyakönyvvezető:

— Mivel eddigi életem során többnyire csak sodródtam az eseményekkel, így azt hiszem, részemről bármiféle fogadalomtétel hiábavaló próbálkozás lenne. Nem tudnám betartani. És úgy gondolom, ez a szilveszteri évforduló sem változtatott rajtam. Bár a családom biztosan nagyon tudna értékelni egy-két változást a mentalitásomon, én mégis megelégszem azzal, ha nem leszek rosz- szabb a tavalyinál és a napi ingázásaim során sikerül betartani az előírt száznegyven kilométeres óránkénti sebességkorlátozást. Vagy nem ennyi a betartandó!?

Diószegi Imre, 40 éves gondnok:

— A legegyszerűbb válasz az lenne, hogy rengeteg dolgot megfogadtam, de a sok pezsgő miatt már egyikre sem emlékszem. A valóság azonban az, hogy egy ideje már nem teszek fogadalmakat. Régebben, amikor még szokásom volt fogad- kozni, csak ideig-óráig tartottam meg azokat. Rá kellett jönnöm, ezen a téren nem vagyok erős jellem. Ráadásul az évek haladtával mindenféle újdonság helyett az ember már beéri a régi folytatásával is. Ettől függetlenül tervezem, hogy meggyógyulok, és az ellőtték a jobb lábamat nótával indulok egy fesztiválon. —ria

________Ma fizetik ki a járandóságukat követelő családokat________

To

vább működik a Ceres Alapítvány

(Folytatás az I. oldalról) is megelégelte a gyakori változást, és felkérték az ellenőrző bizottságot, végezzenek pénzügyi ellenőrzést. Kiderült, a Ceresben a termeléssel és a pénzügyi tevékenységgel foglalkozó munkatársak korábbról megörökölt tartozásokat görgettek maguk előtt, ami ez év végére oda vezetett, hogy hitelt kellett megigényelni azok rendezésére. Ebből akarták többek között rendezni az egész éven át dolgozó rászorultak járandóságát is. A hitel kapcsán — mint Tóth Imre elmondta — több probléma is felmerült. A jogszabályok szerint a forgóalaphitel nem fordítható a korábbi tartozások kiegyenlítésére, másrészt a sarkadi és a mezőgyáni önkormányzatok által biztosított földterületekre a két önkormányzat nem volt hajlandó ráterhelni a bank által kért jelzálogot. A felelősség megállapításánál a kuratórium titkárának és a Ceres termelés- irányítójának neve merült fel. Mivel az előbbi az önkormányzat által delegált kuratóriumi tag volt, az önkormányzat élt a visszahívás jogával.

A termelésirányítóval kapcsolatban Petri Gábor, a kuratórium elnöke elmondta, hogy neki nem hosszabbították meg a szerződését, így most egy új szakirányítóra és egy új kuratóriumi titkárra lesz szüksége az alapítványnak. (Átmenetileg Sajti Sándort bízták meg a kuratórium titkári tisztével.) Ezzel egyidőben bejelentette, hogy a Ceres az ikercsamok eladásából származó bevételből rendezi az adóssága nagy részét (közte a

173 sarkadi család járandóságát is), így az alapítvány további működése zavartalan lesz. (Az ikercsamok egyik szárnyát jelképes bérleti díj fejében továbbra is használhatja a Ceres, csupán a másik szárny kerül piaci áron bérbeadásra. Ez utóbbiról a városgazdálkodási iroda gondoskodik.) Később mindenki megnyugtatására hozzáfűzte: a pénzüket követelő családok ma (január 9-én) 10 órától az alapítvány irodájában vehetik fel a pénzüket.

Tokai György sarkadi rendőrkapitány a sajtó kérdésére elmondta, az alapítvány adósságai elsősorban szakmai hozzá nem értésből fakadtak, ezzel párhuzamosan azonban bűncselekmény gyanúja merült fel a kuratórium titkárával és a termelésirányítóval szemben, ellenük eljárás folyik.

Tokai György (aki egyébként tagja a kuratóriumnak is), azt is elmondta, hogy a sajtó állításával ellentétben a járandóságukat követelő emberek nem tüntettek az elmúlt héten a Ceres-iroda előtt, csupán néhány család (és népes családtagjaik) hangos követeléséről volt szó.

* * #

Néhány nappal a sajtótájékoztató előtt felkerestük otthonában Matus Gábort, a volt a termelésirányítót is. Mint elmondta, a kuratórium nem hosszabbította meg a december végén lejárt szerződését, de ő maga sem maradt volna tovább a Ceres alkalmazásában, miután néhány dolgot másként lát, mint az események hivatalos megítélése. A következőket mondta:

— Az alapítás óta részt veszek a Ceres tevékenységében. Évről évre tökéletesebb terveket, programokat dolgoztunk ki. Sajnos, a megvalósulást elég sokszor meghiúsította a kellemetlen időjárás, de véleményem szerint még így is egy jól működő alapítvánnyá kovácso- lódtunk. Az 1997-es problémák már januárban elkezdődtek, amikor is a súlyos belvízgondok miatt még év elején is folyt a ’96-os kukorica betakarítása. A nehézségek ellenére azonban május elejére valamennyi tavaszi növény földbe került. Igaz, a késő tavaszi esőzések miatt nem tervezett gyomirtást kellett végrehajtanunk, ami jelentős költségnövekedéshez vezetett.

Érthető, hogy nagyon vártuk már a 10-12 millióra tervezett aratás utáni bevételt. Sajnos (az időjárás viszontagságai mellett) néhány család nem tett maradéktalanul eleget a földművelési kötelezettségeinek, így kisebb lett a táblaátlag, mint amire számítottunk...

A termelési vezető ezután rátért az 1997-es esztendő legnagyobb beruházására, amely véleménye szerint a kialakult pénzügyi nehézséghez vezetett:

— Úgy gondoltuk, jelentős gazdasági növekedést érhetünk el, ha a szociális földprogram keretében megtermelt növények egy részét magunk dolgozzuk fel. Ezért a kuratórium úgy döntött, megvásároljuk a volt Szellőző Művek egykori üzemcsarnokát.

Ennek felét kifizettük az év első részében, a második fele október végéig volt esedékes. Az említett termésgondok, különösen az esős, hideg időjárás

miatt megtermékenyületlenül maradt napraforgó árbevétel-kiesése oda vezetett, hogy veszélybe került az üzemcsarnok megszerzése. Ekkor a kuratórium úgy döntött, forgóalap-fel- töltő hitelre pályázunk.

Sikerült. Annak tudatában, hogy a hitel hamarosan megérkezik, a cukorrépából származó bevételt az üzemcsarnok kifizetésére fordítottuk. A tervek szerint a szociális földprogramban részt vevő családokat a hitelből elégítettük volna ki december

15-éig. A pénz időre meg is érkezett, ám akkor a kuratórium (melynek én nem vagyok tagja) az előző döntésével ellentétben úgy határozott, a hitelt visszautalja az OTP-be.

Ennek egyenes következménye lett, hogy az embereket nem volt miből kielégíteni. Ezt a számomra érthetetlen pálfordulatot csak azzal tudom magyarázni, hogy a kuratóriumon belül kialakult egy csoport, amelynek az volt az érdeke, hogy a csarnok kikerüljön az alapítvány tulajdonából. Indoklásul egyébként az hangzott el, hogy a kapott hitel nem fordítható a járandóságok kifizetésére. A miértet azért nem értem, mert a pénzintézetet előzőleg tájékoztattuk a cseréről, és ők nem kifogásolták azt. Nekem az a véleményem, vétek feláldozni a csarnokot, amely az alapítvány további működésének a kincsestára lenne, de a döntés a kuratórium és nem az alapítványi dolgozók kezében van. Természetesen az embereket mindenképpen ki kell fizetni, csak a forrással nem értek egyet.

Magyar Mária

Gyermekorvosi rendelések januárban

A Központi Orvosi Rendelőben 1998 január hónapban a gyermekorvosi rendelési idők a következőképpen alakulnak:

1. számú gyermekorvosi körzet: Dr. Ilyés Mária: hétfőtől— péntekig 8—11 óráig, délután 15—16 óráig

2. számú gyermekorvosi körzet: Dr. Patai Klára: hétfő.

szerda, péntek délután 13—16 óráig; kedden, csütörtökön 8—11 óráig

3. számú gyermekorvosi körzet: Dr. Szerényi Lenke: hétfő, szerda, péntek 8—11 óráig; kedd, csütörtök 13—16 óráig

Dr. Bagyinka Zsuzsanna intézményvezető

,,A művész a vonót letette,

de a hegedű hangja a végtelenbe sír..."

In memóriám Illyés Imre

TANÁR

„Ellátni jól a mesterséget, ez a lényeg.” Talán ez a camus-i gondolat fogalmazódott meg a 19 éves Illyés Imrében, amikor 1955 őszén gyakorlósként átlépte a sarkadkeresztúri általános iskola küszöbét. A képesítő vizsga letétele után a csákiszigeti osztatlan iskolához került. „Egy kezdő számára ez igazi mélyvizet jelentett. Nem fulladtam bele. Még ma is érzem, hogy ezek az évek érleltek pedagógussá” — vallotta magáról.

Csákisziget igen komoly pedagógiai munkát, sok örömet, gondot hozott az életébe. Sokat kapott a tanyasi emberek emberségéből. Viszonzásul minden emberi problémájukban segített. 1962 óta tanított iskolánkban, a Sarkadi 1. Számú Általános Iskolában. A szegedi tanárképző főiskola levelező tagozatán 1973-ban rajzból, 1975-ben földrajzból szerzett diplomát. Széleskörűen művelt ember volt. Szakmai ismereteinek bővítésére is nagy gondot fordított. 1980-ban részt vett a Magyar Képzőművészeti Főiskola felsőszintű rajztanán továbbképzésén. Állandó önműveléssel gazdagította ismereteit, ennek köszönhető, hogy pedagógiailag és szakmailag jól képzett volt.

Munkáját tervszerűség, igényesség, eredményesség jellemezte. Szakkörein az érdeklődő tanulókat bevezette a művészet világába. Együtt fedezték fel az alföldi táj szépségeit, melyet a szürke hétköznapokon észre sem veszünk. Az iskola folyosóján, a faliújságokon most is megcsodálhatjuk a gyerekek munkáját, mivel nem egy tanítványa kötelezte el magát a művészet mellett. Legifjabb művészei az óvodások voltak. Szeretettel nyújtotta kezét az apró gyerekek felé, akik Imre bácsit körülrajongva, észrevétlenül fedezték fel az ő művészetét.

1983. november 25-én az országban elsők között büszkélkedhettünk iskolagalériával.

Neki köszönhetjük, hogy megismerkedhettünk a kortárs művészettel, megcsodálhattuk városunk, a környező települések, megyénk, országunk művészeinek munkáját. Gyönyörködhettünk Erdély tájaiban, és megrettenhettünk a jugoszláviai háborúk borzalmaitól. Gyerek és felnőtt számára feledhetetlen élmények voltak az általa tartott megnyitók hangulatai, a zene, az irodalom, az ének; munkája sok emberben lángra iobbantotta a művészet szeretetét. S a képek lehetővé tették, hogy Illyés Imre dédelgetett álma, egy állandó képtár valóra váljon.

Búcsúzóul küldjük az üzenetet: „...élen állsz, és messze látszol / ...példa vagy.”

Seres Károlyné igazgatóhelyettes

(Illyés Imre temetése január 9-én délután 1 órától lesz a sarkadi Körösháti temetőiben.)