Békés Megyei Hírlap, 1998. január (53. évfolyam, 1-26. szám)
1998-01-09 / 7. szám
€> y 1998. január 9., péntek HÁTTÉR ffil ) A régész történelmi hamisításnak, az előző tervező műemlékrombolásnak minősíti az új koncepciót Színházi díszletté lesz a gyulai vár? „...nem kívánok vitázni, perelni Móga Sándorral, gondolom, az új terveket is avatott műemléki szakemberek készítik Feld István legújabb kutatásai alapján. Ha a terveket Móga Sándor nem látta, feltehető, hogy az új terveket megalapozó kutatási eredményeket sem ismeri — írta nemrégen egyik gyulai olvasónk, Jenei Kálmán. (Véleménye azért is érdekes, mert nem civil a pályán: a gyulai polgármesteri hivatal — például — várszínházi ügyekben is járatos munkatársa). A megszólított azt válaszolta: dr. Feld István kutatási eredményeit még ő kapta kézhez, s az bizony az ő terveit igazolja, nem az azóta születettét. Az új elképzelés kritikus részeit Móga Sándor egyszerűen műemlékrombolásnak minősíti. Valóban, nagyon is érdemes tudni, mit gondol a gyulai vár felújítási történetének legújabb fejleményeiről a várban ötödik éve kutató régész-történész, a miskolci egyetemen oktató dr. Feld István kandidátus, egyetemi tanár. („Mellesleg” egy nemzetközi várkutató társaság titkára, a magyar társaság elnöke.) Dr. Feld István az Országos Műemlékvédelmi Hivatal megbízásából végez ásatást és falkutatást a gyulai várban. Nem egyedül, e munkában társa Ge- relyes Ilona is, a Nemzeti Múzeum régésze, a törökkor specialistája, aki például a dzsámi maradványait kutatja eredményesen az Almássy-kastély udvarán. Az ötvenes évek elején Parádi Nándor végzett ásatásokat a gyulai várban. (Dr. Feld István elismerően szól róla: „szinte csak nyugtáznunk kell eredményeit”.) A hatvanas évek eleji, alighanem félbemaradt helyreállítás óta folyamatosan romlott a vár állapota: beáztak a födémek, tönkrementek a külső falak, s bizony a környezetet is jobban karban kellett volna tartani. Egy újgazdag lakása — Amikor az előző évtized végén Móga Sándor műemléki tervező munkához látott, első dolga a szigetelési problémák megoldása volt — mondta dr. Feld István. —• Sem akkor, sem azóta nem készült részletesen kimunkált program, mely a lehetséges funkcionális kérdéseket sorra vette volna: ki, mire szeretné használni a várat. Móga Sándor tetőit posztmodem, jó megoldásnak tartom. Tudni kell, hogy a gyulai vár gyakorlatilag nem annyira védelmi célokat töltött be, inkább lakóvár volt. Az űjabb kutások igazolták: Maróti János, a vár építtetője, Zsigmond hűbérese új nemes volt, építőmestere okos ember lévén nem egyszerűen katonai objektumot alakított ki. Palotát készített, de zártabb tere miatt viszonylag kevés nyílászárót létesíthettek rajta, nem úgy, mint például az ozorai váron. A legújabban Kere- csényiről elnevezett kaput — tulajdonképpen semmi köze nem volt hozzá — szerviz- kapunak építették, azaz a jelentősebb átépítések idején azon szállították be az építőanyagot, majd befalazták. Viszont két nagy erkény nézett a mai honvédtiszti emlékhely irányába: ez a várépítés legkorábbi időszakából való. A gyulai vár látképe háromszor módosult, ám már 1420—1425 körül lényegében a mai külsejét vette fel. A belső tér alakulása ennél bonyolultabb folyamatban történt. Ami ma látható, az főúri lakás volt, nem véletlenül lakta Mátyás fia, s több más főnemes. Aztán jött a török, ám akkorra inkább már a környező tájegységeken húzódó erődvonalnak lett jelentősége — ha időben megerősítik Gyulát, természetesen fokozottabb védelmi szerepre tett volna szert. Kutatás az öltözőben — S mit láthatnánk rekonstruálás után a vár katonailag fontosabb maradványaiból? — A gond az, hogy az egykor rendbe hozott külső várfalat lebontották, feltöltötték. De hangsúlyozni kell: a várkörnyék feltöltése török kori érték. Magyarán: e sánc megtartása ugyanolyan érték, mint ha kibontanánk a várfal maradványait. Elképzelhető, hogy Maróti várához nem is épült külső fal, hiszen folyók vették * körül, persze a „szigeterőd” elnevezés nem egészen pontos. A külső vár vizes területre került, így nem volt stabil. Az egykori várat ma közút szabja át, s ez történelmietlen állapot. Tudja, katonai jelentőségének elvesztése után miért maradhatott meg viszonylag épen a gyulai vár? A múlt században minden valamirevaló kastélyhoz „tartoznia kellett” egy várromnak. Volt, ahová építettek, Gyulán ez adottság volt. — Ma miként játszanak szerepet a helyi érdekek a műemlékek sorsában? — Magyarországon jelenleg defenzív szemléletű műemlék- védelemről beszélhetünk. Ez annyiban nem lenne baj, hogy bizonyos mértékig a helyi érdekeknek is meg kell jelenniük. A műemlékek sorsát a kezelő aktivitása határozza meg. Most Gyulán a Várszínház aktivitása érvényesült. Kérdés persze, hogy ki a kezelő, ki képviseli a helyi érdeket? Kezdem nem tudni, vajon megtörtént-e egyáltalán a kezelő kijelölése? Egy biztos, januártól szerződést kell kötni a kezelővel. A rondella belső terét is fel kellene újítani! Ez a XVI. század elején épült, s megmaradt a törökkori visszabontások után is. A gyulai vár felújítása 1954-ben éppen ezzel indult. Hiányos jegyzőkönyv — Hol tart a kutatás? — A ma is álló vár esetében — jelenlegi tudásunkat alapul véve — megtörténtnek mondható, persze teljesen soha nem fejeződhet be. Egy kutatás mélységét mindig a tervezett építészeti tevékenység „terjedelme” határozza meg. Eljutottunk odáig, hogy a középkori vár története megírható. Vállalkoztam is rá. Ami a várbelsőt illeti: ha nagyobb közművesítésre gondolnak, tovább kell kutatni. Úgy tudni, az új tervező, Kőris János elképzelései szerint egy színházi öltözőnek helyet csinálandó a vár túlsó végében, egy lefalazott részen bontani akarnak. De ez csak kutatással egybekötve képzelhető el. — Azt mondják, az udvari pilléreket is le akarják bontani. — A pillércsonkokat még Parádi Nándor tárta fel. Magasságukat nem mérte fel, ráfalaztak. Nyilván soha nem gondolt arra, hogy azokat valaha, valakik el akarják majd bontani. Akárhogyan is van, aligha hihető, hogy az udvari szintig lebonthatók lennének. Ez műemlékvédelmi szempontból igen fontos. Móga Sándor tervező alapvetően az udvarra koncentrált. Nyilvánvalóan abból indult ki, hogy az egyes egységeket sorra véve, a pénzügyi lehetőségek függvényében elvégezheti a vár szakszerű restaurálást. Közben — ebből adódóan — nem annyira figyelt oda a vár egészére. A pillérekre visz- szatérve: a XV. század eleji várak kialakításakor a nagyurak a királyt, alapvetően Nagy Lajost utánozták. Ezek a várak — Ozora, Kanizsa, Ónod, Kis- várda, Várpalota, Kisnána, Kismarton — mára elpusztultak. Gyula az egyetlen, ahol annyi megmaradt, hogy szinte minden része — a boltozatok, az ajtók, az ablakok, a földszint, az emelet, a kandalló — bemutatható. A Kárpát-medencében nincs is több ilyen. Visegrádon most akarnak ilyesmiket újraépíteni, komoly szakmai viták alakultak ki a terv miatt. Gyulán gazdag kőtári lelet áll rendelkezésre, a kőkeretek visz- szailleszthetők lennének, hiszen a nyílások is helyreállíthatok. A közlekedés a belső udvarra nézőén, valamilyen emeleti folyosón folyt. A termeket mindig ilyen emeleti, külső folyosóról közelítették meg, Gyulán valószínűleg fából készültről. A gyulai vár körfolyosója az 1420- as években épülhetett meg. Amikor 1445-ben a kápolna is felépült, ezt a körfolyosós rendszert megőrizték. Az új terv ezt a szituációt nem veszi figyelembe! A folyosó 1450-ig, 1470-ig faszerkezetű volt. Akkor változtattak nagyot, amikor 1500 körül a lovagterem felépült. A Kőris-terv mindezt nem veszi figyelembe. E terv vitája során kértem, hogy a jegyzőkönyvben rögzítsék az általam ezzel kapcsolatban elmondottakat, ám mint kiderült, valamiért nem tették meg. Másnap a jegyzőkönyvhöz csatolandó levélben is megküldtem a véleményemet. Márpedig ha az általam is elmondottakat nem veszik figyelembe, történeti hamisítást követnek el. Helyreállítás, de minek? — Mi történt 1500 körül? — A boltozat egy része beszakadt, azon a helyen lovagterem épült. Úgy készítették el, hogy az új boltozat ne nyomja a várfalat. Ezért négy nagy tám- pillért építettek az udvarra: ezek megmaradtak. Az építész jól látta a lehetőséget: az udvar egységes építészeti megjelenítésben alakítható ki. A vizesedés miatt egymétemyit feltöltötték az udvart, a fafolyosót el kellett bontani. Helyette keskenyebb körfolyosó épült. Ha most a Kóris- terv szerinti fafolyosó épülne meg, az — mint mondtam — történethamisítás lenne. Mit mondjak? Végsősoron elfogadom, hogy a színházi funkció előtérbe állítása miatt nem épül vissza a téglás megoldás, de akkor a fafolyosó sem valósulhat meg! Tudományos kutatóként kötelességem figyelmeztetni a hamisításra. Milyen lehetőségek vannak? Visszaállítani a téglapilléres rendszert, s akkor a színháznak ehhez alkalmazkodnia kell, vagy így hagyni mindent, ahogy van. — Móga Sándor — akiről Gyulán azt terjesztik, hogy , .elcsapták”, holott tiltakozásul mondott le — milyen megoldást választott? — Móga Sándor terve hitelesen állít helyre egy későközépkori főúri várudvart. Márpedig ez a gyulai vár legnagyobb értéke. Ráadásul helyreállítható enteriőrök is létezhetnének. A pillérek, a folyosó visszaépítése hitelessé tenné a vár látványát, A cél természetesen hitelesen helyreállított, hiteles műemléki kép lenne, méghozzá múzeumi funkcióval. S ebbe bizony nem fér bele a Gedeon-féle színházi kép. A tervtanács szerint is helyreállítható az 1500-as évek elejét tükröző állapot, más kérdés, hogy abba a várszínház jelenléte nem nagyon fér bele. Nem fejeződött be 1962-ben a vár helyreállítása, a földszintet nem használták, így a várszínház jelenléte nem zavart senkit. A földszint is helyreállítandó, de hát a várszínház működése alatt nem lehetne működtetni. A kérdés tehát az, hogy mi a fontosabb: a hiteles kép végleges helyreállítása, vagy a várszínház időszakos működtetése? Tűzbe hozni a közönséget? — Miként jellemezné az új tervező, Kőris János elképzeléseit? — Amit ő készített, az a gyulai vár színházzá alakításának terve. Ez persze lehetséges, de az utókor előtt vállalni kell érte a felelősséget. A magam véleményének elmondásával óvni akartam az illetékeseket attól, hogy olyan mértékű átalakításokat végezzenek, amilyeneket ma már elítélünk. Megértem Kóris Jánost, jó építész, csak éppen nincs tapasztalata műemléki területen. A múzeum pedig nyilván nem akar beleavatkozni a vitába: megelégszenek annyi térrel, amennyi végül marad nekik. Más kérdés, hogy a színházi időszakban alighanem be lesz zárva a várbeli múzeum. Vagy pedig a múzeum számára a vár — nagyjából behatároltan — azon a nyugati falon tört ajtón át lesz megközelíthető, mely Gyula szégyene volt eddig is. Ugyanis a gyulai várnak soha nem volt kettőnél több bejárata. A normál közlekedést az egy ideje Kerecsényi-kapuként említett boltozatos térben újonnan kialakított lépcsőn át képzelik el, mely hova is vezet? A színpadra... Kóris János azzal érvel: a szabvány előírja az új lépcsőházat. A történelmietlenség mellett azt is tudni érdemes, hogy el lehet térni az előírástól. Egyébként is: tűzveszély a színház miatt és a színházra nézve van... Itt sohasem volt ajtó, belső lépcső. A kazánházat az északi oldalra tervezik, ehhez „slicceket” vágnak a kétségtelenül nem középkori falon. A nézőtér lehetséges elforgatásának vitájához nem kívánok hozzászólni, de az tény: a jelenlegi és a tervezett színpad a közönség által adott pillanatban választható menekülési útvonalba esik, márpedig tűzvédelmi szempontból az a legkritikusabb hely. Nézze, a kőszegi várban például körbejárhatóan helyezték el a színpadot. A tervtanácson beismerni javasoltam: az új terv érvényesülésével a földszinti termek nem lesznek látogathatók a színház működési időszakában. Az elnöki szárny alatt — Ne legyen a várban színház? — Ezt soha senki sem mondta! Más kérdés, hogy az ügyben szerepet vállaló Göncz Árpádot vélhetően úgy tájékoztatták: veszélyben a színház léte. A várszínházzal kapcsolatos hetven- egynéhány ülés egyikén sem hangzott el olyasmi, hogy a színházi funkciót zárják ki. Az persze ténykérdés, hogy a tervezett színházelhelyezéssel nem válik lehetővé a vár mai történeti tudásunk szerinti bemutatása. Egy kamaraszínház fémé el belül. A bemutatott két új tervvariációt egyként rossznak tartom. Meg aztán az is kiderült, hogy ez a tervtanács csak az Országos Műemlékvédelmi Hivatal egyik fiókintézménye, az Állami Műemlékhelyreállítási és Restaurálási Központ tervtanácsa volt. A hivatalos tervtanácsot a hatósági feladatokat ellátó Műemlékfelügyeleti Igazgatóságnak kellene összehívnia. Az eddigi tervtanácsi határozat nem köti az engedélyezőt. Ez utóbbi képviselője ugyan egyetértett az előterjesztettekkel, de azt hiszem, az ördög ezúttal is a részletekben rejlik. Nemzetközi egyezmények — az Athéni és a Velencei Charta — szerint egy ember soha nem dönthet műemléki ügyekben: ez a kutató és az építész együttes feladata. Csak pontosan és szépen — Gyula esetében mekkora tétről van szó? — Nem csak Gyulával foglalkozom. Számomra egyértelmű, hogy milyen nagy műemléki jelentősége van Gyulának. S az is, hogy esetleg mekkora lehetőséget szalasztanak el. A felelősség immár a városé, a várszínházé is, minthogy a műemlékvédelmet az ő eredményes nyomásukra érte hátrány. Móga Sándornak nem kellett volna lemondania. Megpróbálok együttműködni Kóris Jánossal is, bár nem tudok arról, hogy olvasta volna kutatási eredményeimet. Egy újjáépítésnél természetesen az építészé a döntő felelősség. Ám tudnia kell: Gyula szinte páratlan lehetősége a Zsigmond-, Ulászló-kori főúri lakhely bemutatása. Azt hiszem, a legutóbbi fejlemények arra engednek következtetni, hogy ennek az értékmentésnek a lehetősége elment... Helyette viszont bemutatjuk majd, hogy milyen volt a várban a huszadik század végének egy színháza. — Jenei Kálmán önre hivatkozott, amikor Kóris János tervét méltatta. — Jenei Kálmánnal én nem beszéltem, nem is nagyon értem, miről van szó az általa írt levélben. Kutatási dokumentációmat Móga Sándor kapta meg, így aztán — mint említettem — fogalmam sincs, hogy Kóris János olvasta-e. Azt hiszem, személyem belekeverése a vitába indokolatlan volt Jenei Kálmán részéről. Annál is inkább, mert szakmai körökben közismert, hogy abszolút módon tiltakoztam a gyulai várral kapcsolatos történelemhamisítás ellen. Ha már a gyulaiak nem akarják hiteles esztétikai egységként helyreállítani a várudvart, akkor az legfeljebb ne valósuljon meg. A műemlékvédelem fő célja a megőrzés, a talált állapot konzerválása — Móga Sándor tetői alatt például kiszáradhatott a veszélyesen el- nedvesedett épület. Való igaz, nem kötelező egy műemlék restaurálása, bár erre Gyulán kivételesen kedvezőék lennének a lehetőségek. Ám az már komoly hiba, ha valami olyat akarunk hozzátenni, ami ott soha nem volt — márpedig Kóris János folyosóterve ilyen. Ezért nevezzük hamisításnak. Kiss A. János mMS. úNjVO JTZZ,-ú \ rém vár es túrom fi. A bástyák. G. A rondella. A gyulai vár látképe 1722-ből — időben, s szépségben tőle egyre távolabb
