Békés Megyei Hírlap, 1998. január (53. évfolyam, 1-26. szám)
1998-01-06 / 4. szám
«SRÉKÉS MEGYEI HÍRLAPMEGYEI KÖRKÉP 1998. január 6., kedd © A sarkadi vadászok nagy győzelmet szenvedtek... Mivel etetik a Pelikánt? Még mindig — vagy már újra? — puskaporos a levegő a sarkadi határban. A téli-tavaszi vadászjelenetek eredményeként ugyan helyreállt a törvényes rend, ám úgy tűnik, hogy a Pelikán Vadásztársaság és a Békés Megyei Földművelésügyi Hivatal közötti csetepaté nem zárult békekötéssel, legfeljebb múló tűzszünettel. 1997. január 31-én hozott saját határozatukat. A sarkadiak jobbnak látták, ha ismét írnak az FM Földművelésügyi Hivatalok Főosztályának és a minisztérium politikai államtitA sarkadi vadászokat érzékenyen érintő ügyben a törvény szerinti vadászati joggal rendelkező sarkadi földtulajdonosok nem fogadták el a megyei hivatal vadászati hatóságként „elkövetett” határozatát. Azért tartották sérelmesnek, mert úgy ítélték meg: indokolatlanul a Dalerd Rt. javára döntött a területkijelölésnél. Ráadásul elfogultnak találták a hivatal vezetőjét, ügyintézőjét egyaránt. Fellebbeztek, pert indítottak azért, hogy a beosztásukkal összeférhetetlen helyzetben ügyükben eljáró köztisztviselőket zárják ki az eljárásból. Fa és Fás nélkül A Békés Megyei Főügyészség óvást jelentett be a hivatal vadászterület-kijelölő határozata ellen, s indítványozta, hogy dr. Papp Tibor, a hivatal vezetője vonja vissza határozatát. Oka: a hivatalvezető az államigaz- ‘gatási szerv vezetőjeként is, köztisztviselőként is kizártnak minősül az eljárásban. Dr. Papp Tibor egy újabb, április 29-ei határozattal eleget tett az ügyészi óvásban foglaltaknak. Egyben felettes szervéhez fordult, hogy más hatóságot jelöljön ki a sarkadiak vadászterületének meghatározására. A Földművelésügyi Minisztérium Földművelésügyi Hivatalok Főosztálya a Győr-Moson- Sopron Megyei Földművelés- ügyi Hivatalt bízta meg az eljárással. A sarkadi földtulajdonosok dr. Kis Zoltánt, az FM politikai államtitkárát is megkeresték levelükkel. Ebben elpanaszolták felháborodásuk indítékát: a Békés megyei hivatal a sarkadi földtulajdonosok 70,7 százaléka által kért, mellesleg teljes egészében Sarkad közigazgatási területére eső vadászterület 44,2 százalékát öt más földtulajdonosi közösség között osztotta szét. A sarkadiaknak kijelölt nettó 6900 hektáros területnek mindössze egyetlen százaléka volt erdő. A többi fás, erdős, bozótos terület mások vadászmezejét gazdagította. Kímélet — c sak a vadaknak? S kik voltak a kedvezményezettek? A Dalerd Rt.-nek 921 hektárt adtak, a Hidasháti Rt.— Kittenberger Vadásztársaságnak 560 hektár olyan erdős területet ítéltek oda, mely beékelődött a sarkadiak vadászterületébe. Sőt, 1380 hektárral a kötegyániak területét is felduz- zasztották. A sarkadiak „trianoninak” ítélték az eljárást. A Győr-Moson-Sopron megyei hivatal 1997. július 15-én határozott: nagyrészben helyt adott a sarkadiak kérelmének. A sarkadi földtulajdonosok közösségének nettó vadászterülete 7659 hektár lett. A dunántúli vadászati hatóság a határozatát — közérdekből — azonnal vég- rehajtandónak nyilvánította. A sarkadi földtulajdonosok korábban megegyeztek a sarkad- keresztúriakkal, méhkerékiekkel. A Dalerd, a Hidasháti Rt. és Kötegyán földtulajdonosi közösségeivel viszont nem jutottak dűlőre. A hatóság döntése alapján a sarkadiakhoz került a vitatott 560 hektáros, beékelődő erdős terület. A határozat birtokában és szellemében a sarkadiak — a földtulajdonosok és a Pelikán Vadásztársaság —július 23-án a Békés megyei hivataltól nyomban megkérték ideiglenes nyilvántartásba vételüket — a véglegesig. Ugyanis egészen addig önhibájukon kívül nem gyakorolhatták a vadászati jogukat. Úgy ítélték meg, hogy emiatt károk érték vadgazdálkodásukat, melyek a gyors döntéssel valamelyest mérsékelhetők lennének. (A szomszédos vadászterületeket addigra már bejegyezték ideiglenesen.) A hivatal nem kapkodta el a (kis) dolgot: augusztus 22-én született meg határozata. Általános elképedésre a Győr-Moson- Sopron megyei hivatal által a sarkadiaknak ítélt erdőről e határozatban ekként esik szó: a „...Kittenberger Vadásztárság- gal, mint vadászatra jogosulttal átfedésben lévő” terület, s a sarkadfási területrészt, mintegy 560 hektárt vadászati kíméleti területnek nyilvánították. S a lényeg: ezen a területen a tilalom feloldásáig tilos vadászni... De csak a sarkadiaknak, akik azt mondják, a másik felet nem korlátozták. (A terület visszaszerzéséért a Kittenberger Vadásztársaság állítólag pert indított.) Egyetem, begyetem... A Pelikán augusztus 27-én benyújtotta vadállománybecslési, vadgazdálkodási tervét („rendesen” legkésőbb áprilisban tehetik meg). A sarkadiak 20 dámszarvas, 218 őz, 20 vaddisznó, 766 mezei nyúl, 1530 fácán létezését mutatták ki. A Pelikán jobb híján fellebbezett a Földművelés- ügyi Minisztériumban. Azt kérték, hogy az 560 hektáros, nekik ítélt terület „átfedés”, illetve „vadászati kíméleti terület” minősítését szüntessék meg. Arra is hivatkoztak, hogy a Békés megyei FM-hiva- talosok nem hajtották végre dunántúli kollégáik határozatát, azaz nem módosították kárának. Az FM részéről a Vadgazdálkodási és Halászati Főosztály vezetője válaszolt, akinek elfogultsága a Dalerddel kapcsolatos vitában felmerült — igaz most nem dalerdes ügyről volt szó, de talán ilyen előzmények után... Azt válaszolta, majd a bírósági döntést követően lesz lehetőség határozni. Szeptember 22-én a megyei hivatal meghozta a Pelikán, mint vadászatra jogosult végleges nyilvántartásba vételéről szóló határozatát, s külön határozatban „jóváhagyta” 1997. évi vadgazdálkodási tervüket. A jóváhagyás ugyanis nem terjedt ki a nagyvadakra. Sőt, felsőfokú végzettségű hivatásos vadász alkalmazását írták elő a Pelikánnak. Az indokolás szerint a felsőfokú végzettségű hivatásos vadász alkalmazását „..a területen élő nagyvadállomány és élőhelyének szakszerű védelme teszi indokolttá”. (A sarkadiak állítják, hogy a hivatal ügyintézője ajánlott egy megoldást: a szomszédos „bírok” fővadászainak alkalmazását.) Magasles A Pelikán október 8-án szaktanácsadói szerződést kötött egy egyetemet végzett gyulai vadgazdálkodási szakmérnökkel. Egyben fellebeztek is az FM- hez azért, mert vadgazdálkodási tervüket a nagyvadakra nézve nem szentesítették. (Azaz, korábbi területükön sem vadászhattak arra, amire korábban megtehették...) S mert kiderült, hogy a megyei hivatalnak kevés a szaktanácsadói szerződés, kérték, hadd halaszthassák el egy fél évvel az alkalmazotti jogviszony létrehozását. Ugyanis az ezzel járó költségeket legfeljebb a nagyvadak elejtése fedezhetné, amitől ugye el vannak tiltva... A 22-es csapdája? Mi több, az 560 hektáros erdős területen még az apróvadat sem szabad puskavégre kapniuk. S az is nehezen értelmezhető laikusként (persze a vadászoknak is magas egy kicsit — vágy csak a hivatal futott magaslesre?), hogy miért nem vadászhatnak nagyvadra a több, mint hétezer hektáron, miként a környékbeli többi társaság vadászai megtehetik?! Azt mondják a sarkadiak, hogy a megyében egy sor erdősebb, továbbá 9 ezer hektárnál több területtel rendelkező vadásztársaság létezik, melynek nem kell kemény bérért szupervadászt alkalmaznia. Vagy csak lendült egyet a re- torziós inga? A sarkadiak állítják, hogy szinte könyörögniük kellett Páskai Sándornak, a megyei FM-hivatal szakfőelőadójának, hogy fővadászuk letehes- se az előírt esküt. S mikor e szakember alkalmazásával megszűnt a nagyvadra vadászat tilalmának indoka, Páskai úr javasolta: a Pelikán vonja vissza fellebbezését, s akkor jóváhagyja nagyvadra is a vadgazdálkodási tervet. Azt mondják a sarkadiak, amikor november elején vitték a visszavonó nyilatkozatot, Páskai Sándor sajnálkozással közölte: időközben már továbbította fellebbezésüket az FM-be. (Segítségképpen a megyei hivatalnak: az állam- igazgatási eljárás szabályai lehetővé teszik saját határozatuk módosítását is, illetve a jogorvoslat iránt folyamodó a döntésig bármikor visszavonhatja kérelmét.) Nem mondják, megmutatják Közben a Pelikán területén élő vadak háborítatlanul károsíthatták a környéken gazdálkodók terményeit. A megyei hivatal határozata szerint az ilyen okokból való kilövéseket kérelemre engedélyezhetik. Amikor a sarkadi vadászok írásban kérték is ezt, szóban annyi útmutatást kaptak, hogy a felperessel egyezzenek meg abban, ki mennyi vadat lőhet ki. Hivatalos, írásban rögzített válasszal azóta sem találkoztak. A pelikános vadászok azt is felpanaszolják, hogy a hivatal packázásai miatt eddig már 2,2 milliós káruk származott. De már az idén év veszteségei, elmaradó hasznai is körvonalazódnak. Az erdőből való kitiltásukkal a vadgazdálkodástól ugyancsak eltiltották őket: nem láthattak hozzá a fácánneveléshez. Az érem másik oldalát a Békés Megyei Földművelés- ügyi Hivatalban kell keresni. Aki keres, talál is, ha mást nem, hát tapasztalni valót. Páskai Sándor — miként egy korábbi vadászhistória kapcsán — ezúttal sem tudott időt szakítani néhány kérdés megválaszolására, aztán a minap hosszabb szabadságra vonult. Helyettesítője nyilvánvalóan nem tudott rendelkezésünkre állni. Főnöke, dr. Papp Tibor pedig elmondta, hogy az ügyben folyó per eldöntéséig nem kívánnak nyilatkozni, meg is tiltotta ezt kollégái számára. (Az emlékezet .felfrissítéseként: a kérdések többsége persze nem a perrel kapcsolatos, meg aztán a sajtótörvény is tájékoztatási kötelezettséget ír elő az állami szervek számára.) Ahogy mondani szokás, természetesen a jövőben is bármikor lehetővé tesszük a megszólítottak számára, hogy válaszoljanak kérdéseinkre, kifejtsék álláspontjukat. Merthogy pontosan az állásukról, azaz álldogálásukról lenne szó... Kiss A. János Olvasóink írják Az itt közölt vélemények nem okvetlenül azonosak a szerkesztőségével. Az olvasói leveleket a szerzőit előzetes hozzájárulása nélkül, mondanivalójuk tiszteletben tartásával, rövidítve jelentetjük meg. Drága Nagymaros! Hogy mennyire drága, azt a miniszterelnök ismerte be a parlamentben. Úgy 370 milliárd forintra saccolta azt a kárt, amit az 1992-es szerződésfelmondás okozott nekünk, adófizetőknek. Az már bagatell, hogy eddig hatástanulmányokra kifizettek közel egy milliárd forintot. A Duna Körnek ez sem elég, újabb hatástanulmányok elkészítését sürgeti, gondolom, ismét néhány százmillióért. Uraim! Öntsünk tiszta vizet a pohárba! Bős—Nagymaros ügye már régen nem ökológiai, hanem kemény politikai kérdés. A vízlépcső elleni tiltakozással vittek ki tömegeket az utcára, elhitetvén, hogy itt kizárólag környezetvédelemről van szó. Nem csak arról, ezért nem számított áz okozható kár nagysága. De ha már eltékozoltak bankkonszolidációra is 350 milliárdot, mit számít, hogy ez mennyibe fog kerülni. Úgy volt ezzel az Antall-kormány, mint a vesztes játékos, aki fut a pénze után. Csak azt nem értem, hogy nagy tekintélyű nemzetközi jogászok hogyan nem tudtak összeeszká- bálni egy jogilag megálló indoklást, ami Hágában is indokolható lett volna. És most itt állunk megfürödve, keresve a kiutat, hogy lehetne a legolcsóbban megúszni a hágai döntés következményeit. Szomorú, hogy az ellenzék, karöltve a Duna Körrel nem a legolcsóbb kivezető utat keresi, hanem megszállottan támadja a kormány költségcsökkentő lépéseit. Ha ez így megy tovább, nem tudni, mikor lesz vízállástól független vízi út a Fekete-tengertől az Északi-tengerig, ami összeurópai érdek. Uraim! Csak egyetlen kérdésem van úgy az Antall-kormány, mint a Duna Kör vezetőihez: álmatlan éjszakáikon nem támad fel a lelkiismeretük, hogy milyen irdatlan összeget dobtak ki az ablakon presztízsokok miatt? Én el tudom képzelni, mennyi más, értelmes dologra lehetett volna fordítani' azt a töméntelen pénzt. Lett volna kiknek adni, de Önök presztízsokokból küzdöttek!küzdenek az utolsó leheletig. A helytállásuk hősies, de a cél vitatható. Metlicsák István, Békéscsaba Az lop, aki tolvajt kiált? December 20-án 63 éves, nyugdíjas édesanyámmal betértünk egy gyulai egységáron árusító üzletbe. S míg nézelődtünk, feltűnt nekem, hogy egy hölgy a kabátja alá rejti azt az árut, amit ő már kiszemelt magának. Én ekkor szóltam a bájosan viháncoló eladóhölgynek, hogy károsítják az üzletet. Meg kell mondjam, hogy egyáltalán nem hitt nekem. Ezt követően, míg a pénztárnál sorban álltam, nagy megrökönyödésemre engem állítottak ki a sorból és hívtak hátra, hogy pakoljak ki mindent a zsebemből és táskámból. De nagyot kellett csalódniuk, mert nem találtak nálam semmit. Közben hátrajött édesanyám, akivel szintén kipakoltattak, mondván, hogy előző nap, mikor bent járt az üzletben, lába kelt némi szaloncukornak. Az egyik eladó édesanyám gipszben lévő törött kezére célozva epésen megjegyezte, hogy fél kézzel is lehet lopni. De hiába csaptak ekkora hűhót, mert természetesen ismét csak nem találtak semmit. Ezek után megemlítettem, hogy ha már ok nélkül meggyanúsítottak, legalább elnézést kérhetnének tőlünk. Hát nem mondom, kifogásokat elég szép számmal hallottam tőlük ezután, de a bocsánatkérés az istennek sem hagyta volna el a szájukat. En ekkor ismét felhívtam a figyelmüket arra a hölgyre, aki valamit a kabátja alá rejtett. De az említett hölgy igen jól szituáltnak tűnt, s ezért az eladók eleve kizárták annak lehetőségét, hogy a külcsín mögött esetleg bolti szarka lapul. Végül állításomra reagálva mégis hátrahívták a hölgyet, és felszólították, hogy pakoljon ki. Ó igencsak vonakodott és tagadta, hogy bármit is eltett volna, ám ekkor a pénztáros úr felfedezte.a kabátja zsebében lapuló kabalaállatkát, amely az egyik polcról származott. Nem részletezem, hogy ezek után még mi minden került elő, de annyit azért megjegyzek, hogy az amit én láttam elrejteni, csupán töredéke volt annak az árunak, ami még napvilágra került. Ezek után mi mást is tanácsolhatnék a becsületes vásárlóknak, hogy ne szólj szám, nem fáj fejem. Mert ha valaki veszi magának a bátorságot és nem nézi tétlenül, hogy másokat megkárosítanak, az könnyen olyan amatőr pszichológusba botolhat, aki úgy egyszerűsíti le a dolgokat, hogy az lop, aki tolvajt kiált. Név és cím a szerkesztőségben Köszönet a szép ünnepségért A Jaminai Nyugdíjas Klub tagjainak nevében írom e sorokat. Hálás szívvel szeretném megköszönni klubvezetőnknek, Buka Mihálynénak azt a figyelmes, kedves, meghitt karácsonyi ünnepséget, amit oly nagy szeretettel szervezett még számunkra. Meghatottságunkban — elmondhatom — szem nem maradt szárazon. Ugyanakkor köszönjük Paulik László tanár úrnak és tanítványainak közreműködését, szép citerazenével és dalokkal tették még szebbé az ünnep közeledtét. Jó egészséget kívánok az új esztendőben mindenkinek! Kőhalmi Zoltánné A sarkukra állt sarkadiakat a hivatal a fejük tetejére állította? Minden idők legszerényebb terítéke egy mai sarkadi vadászaton FOTÓ: FAZEKAS LÁSZLÓ
