Békés Megyei Hírlap, 1998. január (53. évfolyam, 1-26. szám)
1998-01-31-02-01 / 26. szám
A pszi mesterei (24.) Az operaház fantomja A pszi mesterei sorozat eddig megjelent „szellemes” részeiben — a szerencsétlenül járt repülőgép két tisztje és a lengyelországi stopos lány esete — két hasonlóságot figyelhetünk meg. Az első az, hogy a kísértetek általában ott jelennek meg, ahol éltek, illetve el- haláloztak. A másik egybeesés az, hogy akik észlelték a jelenségeket, azok a fantomokat teljesen élet- szerűeknek látták. A most következő kísértet a szellemek „szülőhazájában”, Angliában, a londoni Royal Színház folyosóin szokott kísérteni. Az eset igazából akkor vált ismertté, amikor Wilbourn Smith, a színház frissen kinevezett igazgatója egy főpróbára készült. A direktor az öltözők felé vezető keskeny folyosón haladt, amikor hideg fuvallatot érzett. Egy férfi tartott feléje. Az illető, akinek markáns arcát világosan látta, ódivatú háromszögletű kalapot, rizsporos parókát, hosszú szürke köpenyt és lovaglócsizmát viselt. Mr. Smith elcsodálkozott, mert ilyen jelmezre az aznapi előadáson nem volt szükség. A különös idegen, akit a színházban még sosem látott, látszólag tudomást sem vett a tanácstalanul megtorpanó igazgatóról. Ám előtte egy-két lépéssel hirtelen köddé vált, és eltűnt, majd a megdöbbent direktor háta mögött újra megjelent. A rémült Mr. Smith kiáltozására összegyűlt színészeket az előadott különös történet határozottan felvillanyozta. Miután megnyugtatták a még mindig remegő főnöküket, elmondták neki, hogy már a 18. sz. vége óta vannak feljegyzések arról, hogy a színház falai között egy fantom kísért. Pontosan olyan külalakkal, ahogyan az igazgató úr pár perce látta. Az elmondások szerint, ha a szellem egy főpróba előtt jelenik meg, az mindig azt jelenti, hogy a darab tetszeni fog a nagyérdeműnek. A szellem megjelenése most is jó jelnek bizonyult, de a direktor nem tudott belenyugodni a történtekbe, ezért magánnyomozásba kezdett. Körülbelül 4-5-ször figyelte meg az évek során az alakot, aki mindig az öltözőket a színpaddal összekötő folyosón bukkant fel. Útja során érintette a díszletraktárt, ahová szellemhez méltón úgy jutott be, hogy egyszerűen áthatolt a csukott ajtón, majd a színpad megkerülésével a karzat felé haladt tovább, ahol is az egyik falban eltűnt. Mr. Smith úgy érezte, hogy a megoldást itt kell keresni, ezért munkásokat fogadott, akik miután kibontották a falat, egy üregre bukkantak. Az üregben, amiről rögtön látszott, hogy egy befalazott páholy, egy csontváz feküdt, bordái közül rozsdás tőr meredt ki. Az elporladt és már csak maradványaiban meglévő ruházat hasonlított arra, amit a fantomon láttak. A bejelentés alapján megkezdett hatósági vizsgálat csak azt tudta kideríteni, hogy a holttest körülbelül 200 éve fekszik háborítatlanul a fülkében. Sem a halott személyazonosságára, sem gyilkosa kilétére sohasem derült fény. A történtek után a színház saját pénzen temetette el a rejtélyes halottat. Mindenki azt gondolta, hogy a kísér- tetjárásnak ezzel vége szakad, de tévedtek. A következő főpróbán ugyanis megint feltűnt a fantom. Ezúttal a nemrégiben felfedezett és újra megnyílt páholyban jelent meg. Éppen úgy viselkedett, mintha az alant folyó előadást nézte volna, majd lassan köddé vált. Az idegen személyéhez fűződő hiedelem ezúttal is helyesnek bizonyult: az előadás nagy sikert aratott. A kísértet, akit mindenki csak „szürkeruhás alaknak” nevezett, ez után az eset után azonban egyre ritkábban mutatkozott. Legutolsó hiteles észlelése 1977-ben történt. Azóta senki sem látta a színházban. Összeállította: Miki Ottó Feke ] fehéren Tótágast állva A napokban közzétették az országos kármentesítési programot. És akkor mi van? — kérdezi a megyénkbeli, aki úgy tudja, errefelé minden rendben van. Fájjon a feje a benzingőztől fuldokló pestieknek, akiknek földjét mindenféle-fajta gyár össze-vissza és agyon-szennyezte. Ez nem Miskolc, Kazincbarcika, Ózd, Tatabánya, a volt szovjet laktanyák megyéje. Mi itt, a Körösök völgyében igazán nyugodtak lehetünk, se gyárunk, se bányánk, se veszélyes hulladékunk annyi, hogy tartanunk kellene attól, hogy veszély fenyeget bennünket — még egyszer mondom, gondolja a megyénkbeli. Az ország legegészségesebb környezete a miénk — hangoztatjuk fennen, valljuk büszkén. Aztán rápillant az ember az országos kármentesítési programhoz csatolt térképre, amelyen apró fekete pontokkal jelzik, 1997-ben hol, s településenként hány veszélyeztetett területet tartottak nyilván. Ahogy mondani szokás, szél ellenében két kilométerről látni a térképen, hogy a legfeketébb térség Budapest és környéke, valamint Békés megye. Szép kis lista áll össze azokból a megyei településekből, amelyeken veszélyeztetett területet tartanak nyilván: Békéscsaba, Csorvás, Elek, Gerendás, Gyomaendrőd, Kardos, Kétegyháza, Körösladány, Lökösháza, Nagykamarás, Orosháza, Szarvas, Telekgerendás és Újkígyós. Növényvédő szerek, nehéz fémek, ipari és kommunális szennyvizek, festékek és egyéb szennyező anyagok halmozódtak fel e települések összesen mintegy 20-25 pontján, a talajban vagy a felszín alatti vizekben. Itt tartunk, így állunk, miközben alig volt számottevő iparunk, amely szennyezhetett volna. Mára kiüresedett aligvolt gazdaságunk, a megyék rangsorában lecsúsztunk az utolsók közé. Nagy árat fizettünk — a semmiért. Nekünk igazán egy földünk van. Vagy azon boldogulunk, vagy sehol. A kármentesítést 2030-2050-ig elvégzik. Akkor újra „tiszta” lesz a megyénk. Kitartás! Már csak 32-52 év. Ne keseredjenek el, annyit tótágast állva is kibírunk. Árpási Zoltán ÁRVERÉSI HIRDETMÉNY! Árverésre kerül a gyomaendrődi 14 821, 14 833, 14 834, 14 835 hrsz. alatti 15 894 m2-es földterület a rajta lévő 540 m2-es műhelyépülettel. Becsértéke: 26 200 000 Ft. Megtekinthető: 1998. február 3-án egész nap. Az árverés ideje: 1998. február 4., 11.20. Az árverés helye: Szarvas, Béke-ltp. 1/A (végrehajtói iroda). Érdeklődni: (66) 313-411. Az arany diplomás néptanító: Kiss István Erdélyben, Sepsiszentgyörgyön született a kétgyermekes, szabóiparos család második gyermekeként. Mindkét élénk észjárású gyermek a pedagógus pályát választotta. István a polgári elvégzése után a kolozsvári Állami Tanítóképzőbe került, ahol csakhamar az élvonalba jutott. Harmadéves tanuló, amikor elveszti édesapját, és ezután a tanulás költségeit már magának kell előteremtenie. Elvállalja Kalotaszegen a farnasi kántortanító helyettesítését, majd a Somogy megyei Basalba kerül, ahol Mária nővérével együtt tanítanak. Tanulmányait magánúton folytatta. 1918-ban behívták katonának, ezért április 26-án képesítő vizsgát tett — jeles eredménnyel. A fiatal tanító az olasz frontra került, ahol meg is sebesült. A háború után Mezőtúron anyai nagybátyja vétte maga mellé, és elkezdte a pedagógiai munkát. Ezután tanított Tiszasason, majd Kétegyházán, ahol sógora MÁV-tisztviselő volt, és így Mária nővére róla is gondoskodott. A fiatal tanító egy békéscsabai látogatása alkalmával megismerkedett Schneider Juliannával, akivel 1927. július 26-án házasságot kötött. Mivel a családnak lakásra volt szüksége, a Kétegyháza, Petőfi-telepi tanyasi iskolában vállalt tanítást, itt indult ifjú életük. Tanítványai segítésével régészeti felfedezést tett, és Móra Ferencet Kétegyházára hívta, ahol két hetet együtt dolgoztak a feltáráson. Megtanulta a régészet kezdő lépéseit. A régészet mellett hódolt gyermekkori szenvedélyének, a fúrás-faragásnak is. Remek szemléltetőeszközöket, valamint repülőmodelleket készített. 1940 őszén Gyulára helyezték, 1942-ben a keleti frontra került katonának, ahonnan sebesülten került haza. Az 1944-es rendszerváltás Gyulán éri, kinevezik az iskola igazgatójának, de mint tartalékos tisztet Gyula város katonai parancsnokának is. Kettős tevékenysége választás elé állította, de ő a tanítói hivatásnál maradt továbbra is. 1957-ben nyugdíjazták, és ettől kezdve kizárólag barkácsoló szenvedélyének hódolt. 1955. január 1-jén hozzáfogott a „Gyula eleste” című 621 alakos domborművének a kifaragásához, amely a 400. évfordulóra, 1966. szeptember 2-ára készült el. Jelenleg az önkormányzat ovális termében van kiállítva. Ezenkívül elkészítette a vár, az Erkel színkör makettjét. Készített kopjafa mintájú faragott sakk-készleteket, szelencéket, hangszereket, csontfaragvá- nyokat, szarufaragásokat, intarziákat, festményeket, székelykapu-ma- ketteket. 1968. szeptember 16- án a debreceni Tanítóképző Intézettől megkapta aranydiplomáját. Ezzel pedagógus munkája elismerést nyert. Népművészeti alkotásait, faragásait, festményeit, intarziáit nem értékelték megfelelő módon, bár 1967 őszén igen gazdag gyűjteményes kiállítását láthatták az érdeklődők a Jókai kultúrotthonban. Házasságukból három gyermek született — Zoltán (1928—1945) hősi halált halt. Katalin (1930 ) A jó pedagógust az élet igazolja—Kiss István férjezett, két családja (1900. július 25—1973. január 31.) van, Budapesten él. István (1945 —) nős, egy családja v*an, honvédségi alkalmazott. Az életpálya 1973. január 31-én, 25 éve lezárult. A szíjas székely arc megmerevedett, Kiss István örökre eltávozott közülünk. Csöndben alussza örök álmát a gyulai új református temetőben. Nézem a képét, és minduntalan Radó Lili „Tanítónk” című versének részlete jut eszembe. Kézen fogott és megmutatta Hogy milyen szép a mi világunk Az ő szemével kezdtük nézni S ma már a magunkéval látunk. A jó pedagógust az élet igazolja, mert az egykori tanítványok, ahogyan telnek az évek, rájönnek, hogy volt tanáruk intelme, útmutatása, nevelő szava mennyire igaz volt. így emelkedhet a tanár személye volt diákjai szemében gondolkodást és jellemet meghatározó példaképpé. Kiss Istvánt is igazolta az élet, mert a volt tanítványai, akikkel beszéltem, szeretettel emlékeznek a kedves tanárukra, az együtt töltött felejthetetlen és vidám tanítási órákra és szakköri foglalkozásokra. D. Nagy András A kép montázstechnikával készült illusztráció