Békés Megyei Hírlap, 1998. január (53. évfolyam, 1-26. szám)

1998-01-30 / 25. szám

Már a tavaszra készülnek „Gyakorlatilag nincs olyan gépe a ménesbirtoknak, amelynek a téli időszakban ne végeznénk el az át­vizsgálását.” (8. oldal) APEH-ellenőrzések Békés megye adózási szempontból a mintegy 140 ezer élő és a 14 ezer megszűnt adóalanyi körével a közepes megyék egyike. 1997. évben megyénk közel 25 milliárd forint adóbevételt realizált. (9. oldal) Placi hírek Békéscsabán a héten drágult a vöröshagyma — kilója 90—110 Ft —, a petrezselyem, amit kilón­ként 280—300 forintért mérnek. (9. oldal) 1998. január 30., péntek Szerkeszti: Tóth Ibolya A Békés Megyei Hírlap Melléklete _____________Tulajdonváltás a Zalka Tej Rt.-nél — Rudi nem száműzetik_____________ Tő keszegény cég tehetős kérőre talált Sajtból van — a sajt... Elterjedt a hír, hogy miután tavaly ősszel a holland Nut- rícia vállalatcsoport megvá­sárolta a Tiszától keletre fekvő tejipari cégeket, a szeghalmi üzem bezárása után a nagybánhegyesi Zal­ka Tej Rt. is hamarosan ha­sonló sorsra jut. Való igaz, hogy az új tulajdonos első lépésként átvilágította a cé­geket, majd — úgy tudjuk — tervet készített arról, hogy hol, milyen keretek között kívánja folytatni a termelést. Nagybánhegyes marad vagy nem? — kér­deztük Szabovik Tibort, a Zalka Tej ügyvezető igaz­gatóját. — Nem tudom honnan ered, de az elmúlt hetekben olyan híresztelések is jártak, hogy a Zalka Tej Rt. csődbe ment, bezárják. Természetesen ezek­nek semmilyen alapjuk nem volt és jelenleg sincs. A Zalka Tej a továbbiakban saját neve alatt, önálló elszámoló egy­ségként és a régi menedzs­menttel üzemel. — Miért volt szükség a tu­lajdonosvál tásra ? — A gazdaság utóbbi évek­ben történt átrendeződésével egyértelműen látszott, hogy a különböző kis- és középválla­latok — különösen, amelyek nem rendelkeznek kellő tőke­háttérrel — jövője kérdőjeles­sé válik. Cégünk is tőkesze­gény volt, amely abból adó­dott, hogy a tulajdonosok me­zőgazdaságból élő szövetke­zetek voltak és a rendszervál­tással ennek a szektornak zu­hant a legnagyobbat a jövede­lemtermelő képessége. Ezt a tendenciát természetesen a tu­lajdonosokkal együtt mi, a cég irányítói is láttuk. Egyet­értettünk abban, hogy a rész­vények most még komoly ér­téket képviselnek, hisz meg­volt hozzá a felvásárlási hát­tér, a piac és a termelőkapaci­tásunk. Talán szerénytelenség nélkül mondhatom, hogy a termékstruktúránk az átlagnál jobb. Ennek ellenére látszott, hogy ideig-óráig tartható ez az állapot, és valamerre lépni kell. Elsőrendű feladatunk­ként a cég „feltőkésítése” sze­repelt, majd pedig, hogy in­tegrálódjunk valahová. Szóba jöhetett volna egy-egy keres­kedőlánc, de mivel ez nem nyújt hosszú távú biztonságot, ezért praktikusabbnak tűnt, ha egy tőkeerős feldolgozóipari csoporthoz csatlakozunk. Szeretném hangsúlyozni, hogy a részvények eladása nem az rt.-ben dolgozók, ha­nem a tulajdonosok kompe­tenciája. (Folytatás a 8. oldalon) Hírháttér Előtérben a területi érdekek Alapvetően megváltozik az idegenforgalom szervezeti fel­építése: regionális bizottságok formájában az ország minden területének lesz gazdája. Az Ipari, Kereskedelmi és Idegen- forgalmi Minisztérium által készített és a minap elfogadott kormányprogramról dr. Czeg- lédi József miniszteri biztost kérdeztük. — Jelenleg az ország terü­letének csupán egy tizedét fedik le az idegenforgalmi intéző bi­zottságok. Ezentúl az ország egész területére kiterjedően ki­lenc idegenforgalmi régió lesz, amelyekben regionális idegen- forgalmi bizottságok (RIB) működnek majd. Az új szervezetek, amelyek ebben a negyedévben megala­kulnak, igazodnak majd az or­szágos idegenforgalmi politi­kához, de elsősorban a régióik érdekeit és szempontjait tartják szem előtt. Szorosan együttmű­ködnek az önkormányzatokkal és az illetékes területfejlesztési tanácsokkal. A reformok hátte­rében az Európai Unió köve­telményeihez való alkalmazko­dás álí. Egyes véleményektől eltérő­en — hangsúlyozta a miniszte­ri biztos — az új szervezetek semmilyen jogot sem vonnak el a megyei szervezetektől. Ép­pen ellenkezőleg, inkább kibő­vítik a helyi jogköröket és le­hetőségeket. A 8-10 fős regionális bizott­ságok tagjai a megyei önkor­mányzatok, a helyi gazdasági kamarák, a Magyar Turiszti­kai Egyesület, a Magyar Szál­lodaszövetség, az Utazási Iro­dák Szövetsége és a Falusi Tu­rizmus Országos Szövetségé­nek képviselői lesznek. Ebből is kitűnik, hogy kimondottan szakmai képviseletet testesíte­nek meg. A központi költségvetés I37J millió forinttal támo­gatja a regionális idegenfor­galmi bizottságok megalaku­lását és működését 1998-ban. Ez mintegy két és félszerese annak az összegnek, amellyel a korábbi bizottságok rendel­keztek (1997-ben 54 millió fo­rint). Ezenkívül a mintegy öt és fél milliárd forint turisztikai cél- előirányzatból is jelentős összegekhez lehet jutni pályá­zatok útján. Ezek elbírálása — a korábbiakkal ellentétben — részben decentralizált lesz. A bizottságok is közreműködnek majd annak eldöntésében. hogy mely vállalatok, turiszti­kai cégek, önkormányzatok kapnak pályázati támogatást. Az új idegenforgalmi régiók a következők: Budapest, Északkelet—Ma­gyarország (Heves, Nógrád, Jász—Nagykun—Szolnok, Haj- dú-Bihar. Borsod-Abaúj-Zemp- lén, SzabolcsSzatmár-Bereg). Tisza-tó (Heves, Jász-Nagy- kunSzolnok. Hajdú-Bihar, Bor- sod-Abaúj-Zemplén). Dél-Al­föld (Békés. Csongrád. Bács—Kis­kun), Közép-Dunavidék (Pest. Komárom-Esztergom. Nógrád) Közép-Dunántúl (Fejér, Komá­rom-Esztergom, Veszprém). Nyugat—Dunántúl (Győr-Mo- sonSopron, Vas. Zala). Délnyu­gat—Magyarország (Baranya. Tolna, Somogy, Zala) és a Bala­ton (Somogy, Veszprém, Zala). Csernyánszki Judit Köröstarcsa két legnagyobb gazdasági egységének, a Petőfi Mezőgazdasági Szövetkezetnek és a Takarmányfeldolgozó Rt.-nek áll az élén a mezőberényi születésű, 42 esztendős Bokor Sándor. A két cég ’97-ben együttesen 1,4 milliárd fo­rint termelési értéket produkált. A két gazdasági egység el­nöke, vagyis Bokor Sándor az orosházi Mezőgazdasági Szak- középiskolában érettségizett, majd Gödöllőn, az Agrártudo­mányi Egyetemen folytatta felsőfokú tanulmányait, s itt szer­zett üzemszervező-agrármémöki diplomát. Felesége a mezőberényi Petőfi Sándor Gimnázium fizika—kémia sza­kos tanára, három lányuk közül a két nagyobbik a herényi középiskola diákja, a legkisebbik hatéves, még óvodás. Vezérállásban — Mezőberényben születtem, ugyanis ott volt a legközelebbi szülőotthon. Engem minden rög ideköt Köröstarcsához: 1980- ban, az egyetem elvégzése után ezért is jöttem haza. —Eddig egyetlen munkahelye volt... — A köröstarcsai Petőfi Tsz ösztöndíjasa voltam, így kerül­tem a szövetkezetbe. Két évig üzemgazdasági feladatokat lát­tam el, majd váratlanul főkönyve­lő lettem, s közel két esztendeje a szövetkezet elnökévé választot­tak. ’92-ben a Takarmányfel­dolgozó Részvénytársasággá ala­kult korábbi közös vállalatból, melyet négy közös gazdaság ala­pított. A tárcsái szövetkezet az rt.- nek is legnagyobb részben, 49 százalékban a tulajdonosa. A két gazdasági egység mintegy háromszáz családnak ad megélhetést — A két beosztása közül melyik a főállása, s melyik a mellékállása? — Mind a kettőt főállásomnak tekintem. Úgy gondolom, a ket­tő szorosan összetartozik, az egyik kiszolgálja a másikat — Könnyű ma vezetőnek lenni, egy, pontosabban két cég élén állni? — Cége válogatja. Úgy ítélem meg, nekem nem a cégek köz­vetlen vezetése a feladatom, kollégáimmal a több év alatt megis­mertük, megszoktuk egymást tudják és teszik a dolgukat s hason­lóképpen gondolkodnak, mint én. Nem kell nekik elmagyarázni, hogy mit és miért teszünk. Arra törekszem, hogy döntéseim jó irá­nyúak legyenek, a kedvezőtlenebb gazdasági hatások a lehető leg­kisebb mértékben érjenek bennünket —Mennyit dolgozik naponta? — Az órát sohasem nézem. De hiába is figyelném, mert akkor sem tudnám pontosan. Azt senki sem látja, s nem méri, hogy ott­hon vacsora vagy éppen tv-nézés közben, éjjel felébredve, hét vé­gén mennyit gondolkodom dolgokon, éppen min töröm a fejem. Legfeljebb a gyerekek veszik észre, s olykor rám szólnak: „Apa, megint nem figyelsz...” —Éjszaka gyakran felébred? — Áz utóbbi időben igen: lehet hogy rossz alvó lettem, vagy az alvásigényem csökkent vagy éppenséggel több a gondom. _ —Köröstarcsán nagy hagyományai vannak a jószág tartásnak. On agrárszakemberként a falusi házában foglalkozik állattartás­sal? — Nincsenek állataink otthon, egy ír szetter kutyánk van, a gyerekek kedvence. — A szövetkezetei az elmúlt egy-két évben megrövdítették jó néhány millió forinttal... — Értem a célzást.. Köztudott hogy a mérgesi szükségtározó­ban fekszik szántónk egy része, amit elárasztottak. Annak idején valamennyi fórumon, valamennyi illetékes—miniszterek, állam­titkárok — úgy nyilatkozott hogy teljes kártérítést kapunk, ezzel szemben az elmúlt év novemberében 36 millió forintot ítélt meg számunkra a Legfelsőbb Bíróság, ami a teljes kárnak a fele. Ha nem vagyok ott a tárgyaláson, akkor nem hiszem el, hogy ilyen módon zajlanak a dolgok... —Amikor nem szövetkezeti és rt.-elnök, mivel foglalkozik szíve­sen? — Szabadidőmet szívesen töltöm a családdal. Szeretjük a he­gyeket s szabadság idején elsősorban arra vesszük az irányt Sze­rencsésnek mondhatom magamat, ugyanis munkámhoz közel álló hobbim van, nevezetesen a kertészkedés és a vadászat, téli idei- szakban pedig a disznóvágás. Szeretek főzni is, a vadételek elké­szítése rám hárul, s nem tudom kihagyni a disznóvágáshoz kötődő ételek elkészítését sem... —Korábban szerepet vállalt a helyi közéletben. — Az előző négy esztendőben a helyi önkormányzatnak tagja voltam. Ezt a ciklust kihagytam, úgy gondoltam, hogy pihenek. Ha az előttünk álló helyhatósági választásokon megkeresnek, s kellő támogatottságot kapok, nem kizárt, hogy vállalom a jelöltsé­get, a megmérettetést. Szekeres András

Next

/
Thumbnails
Contents