Békés Megyei Hírlap, 1998. január (53. évfolyam, 1-26. szám)
1998-01-27 / 22. szám
Hogyan szerettek... Nagy történelmi személyiségek is gyarló emberként viselkedtek, ha a szerelemről, a szexről volt szó, gondoljunk csak az angolok Henrikjére (6. oldal) \e menj el... Megdöbbentő aktualitása van az Egyesült Államokban szabályként bevezetett elméletnek, a gyermekek elővigyázatos viselkedési elvárásainak (7. oldal) Remény a ok iknak... Az elhízás világszerte a leggyakoribb táplálkozási betegség. Dobosné Bán Ildikó évek hosszú sora óta felesküdött az egészséges életmód népszerűsítésére (7. oldal) Kiket érint a nyugdíjreform? A reform kidolgozása során az egyik legfontosabb szempont az volt, hogy a szerzett jogok nem csorbulhatnak. Akik már résztvevői az eddigi rendszernek, vagyis akik akár csak egy hónapig is fizettek már nyugdíjjárulékot, azok jogosultságot szereztek a jelenlegi rendszerben, amelyet senki nem vehet el tőlük. Addig tehát, amíg lesznek olyanok, akiknek nyugdíj jár a jelenlegi rendszertől, ezt a rendszert életben kell tartani. Azok, akik már nyugdíjasok, természetesen maradnak az eddigi nyugdíjrendszerben. A nyugdíjreform nekik gyakorlatilag semmiféle változást nem jelent. Az egyetlen változás a nyugdíj- emelések rendjében lesz, de ez egyértelműen előnyös lesz a nyugdíjasoknak. Erről egy későbbi cikkünkben még bővebben szólunk, de annyit már most megjegyzünk, hogy a nyugdíjak emelkedni fognak, 1998-ban például az inflációt három százalékkal meghaladó mértékben. Egyszerű a pályakezdők helyzete is, hiszen nem kell azon tömi a fejüket, hogy melyik nyugdíjrendszert válasszák. Számukra kötelező az új nyugdíjrendszer. A reform elsősorban értük és az utánuk következő évjáratokért van, azért, hogy idős korukban tisztességes nyugdíjat kaphassanak. Mindenki más választás elé kerül. El kell döntenie, hogy marad-e jelenlegi, tisztán társadalombiztosítási nyugdíjrendszerben vagy átlép az új, vegyes finanszírozású rendszerbe. A döntés bizony nem lesz köny- nyű. Sok szempontot kell mérlegelni, megfontoltnak kell lenni, hiszen senkinek sem mindegy, mekkora nyugdíjat fog kapni. Hogy pontosan mit kell megfontolni? Az új rendszerben a nyugdíjjárulék háromnegyedét továbbra is a társadalombiztosításhoz, egynegyedét viszont az új magánnyugdíj-pénztárakhoz kell fizetni. Az egyén szempontjából az új nyugdíjrendszer egyik legnagyobb előnye az, hogy a magánnyugdíj-pénztárakra bízott pénz minden valószínűség szerint nagyobb nyugdíjrészt hoz, mintha ezt a pénzt is a társadalombiztosításnak fizette volna be. Általánosságban azt lehet mondani, hogy minél idősebb valaki, annál többet veszít a jelenlegi rendszer elhagyásával. Ráadásul arra is kevesebb az ideje, hogy megfelelő magánnyugdíjat szerezzen. Tehát az idősebbeknek valószínűleg nem éri meg az átlépés. De nem csak a kor számít. Akinek magasabb a fizetése, az havonta több tagsági díjat fizet be magánnyugdíj-pénztárába, tehát számláján hamarabb felgyülemlik akkora tőke, amely megfelelő havi járadékot biztosít. Aztán ott van az a lehetőség, hogy a kötelező nyolcszázalékosnál nagyobb tagdíjat fizessünk be havonta a magánnyugdíj-pénztárunkba. Választhatjuk azt is, hogy kilenc vagy tíz százalékot vonjanak le erre a célra fizetésünkből. Ebben az esetben is gyorsabban halmozódik fel a tőke számlánkon. Ilyen esetekben viszonylag idősebb korban is megérheti az új rendszerbe átlépni. Ugyanakkor viszonylag fiatalabb korban is érdemesebb lehet az eddigi rendszernél maradni, ha valakinek alacsonyabb a fizetése, azzal kell számolnia, hogy gyakran lesz munkanélküli. Nyugdíjba vonuláskor választhatunk. Felhalmozódott megtakarításaink egy részét felvehetjük egy összegben. (Erre akkor van lehetőség, ha nyugdíjpénztárunk nagyon eredményesen gazdálkodott, és a vártnál sokkal több pénzt gyűjt ösz- sze számlánkon, vagy ha 15 évnél kevesebb ideig fizettük a tagdíjat a pénztárhoz.) A felvett pénz magától értetődően ugyanúgy örökölhető, mint bármely más megtakarításunk. (Folytatás a 6. oldalon) ___________Dolgoztunk, kegyetlenül sokat...____________ Er zsi néni ötezer forintja Idősen, magányosan is lelki könnyebbség jót tenni (KÉPÜNK ILLUSZTRÁCIÓ) Erre a családi házra is ráférne a tatarozás, állapítom meg, míg arra várok, hogy ajtót nyissanak. Erzsiké néni, a ház tulajdonosa, dupla botra támaszkodva jön elém, hogy beengedjen. Csak így tud közlekedni, amióta eltörte a lábát. Az udvaron dühös kutya csahol, s legalább húsz-harminc tollas jószág kapirgál élelem után kutatva a sártengerben. Mezőgazdasági gépek romjai hevernek szanaszét. — Elkelne ezen a házon a férfikéz munkája kívül, belül —jegyzem meg, míg az udvaron keresztül a lakásba nem érünk. — Jól van az így addig, amíg élek... — mondja, mielőtt lehuppanna a kis asztal melletti székre, ahol beszélgetünk. — A férjem szegény nekilátott, hogy rendbe tegye, de arra már nem adott időt a Jóisten, hogy el is végezze, amit elkezdett. Egy autó elütötte, s engem itt hagyott váratlanul... Nagyon megviselt a halála. * Mielőtt rátérnénk jövetelünk céljára, szeretnénk az olvasót tájékoztatni, miért is kerestük fel a közeli településen élő, 80. évében járó özvegyasszonyt. Karácsony előtt borítékot kaptunk a szerkesztőségben, amelyből a legnagyobb meglepetésünkre egy ötezer forintos esett ki. A pár soros, öreges írásból kiderült, hogy feladója jótékonysági célzattal küldte a pénzt, juttassuk el az általa megnevezett címre, anélkül, hogy a nevét megadnánk. Kíváncsiak voltunk, milyen körülmények között él a jótékonykodó. S itt folytatódik a történet. * — Végignézve Erzsiké néni környezetét, az az érzésem, itt is elkelne az anyagi segítség. — Olyan jó érzés jót tenni — teszi le maga mellé a két botot. — Ha a szomorú arcra egy gyenge kis mosolyt varázsolunk, már érdemes volt... — De hát mennyi nyugdíjból tetszik élni, hogy még mások segítésére is telik? — 15 ezer 200 forintból. De jószágot nevelek, ennivalóra, ruhára, egyebekre már nem költők. — Megélni ebből az összegből egyedül is nagyon nehéz lehet... — Nem is egyedül élek.-46 éves fiam halálos beteg. Én ápolom. Erzsiké néni szép ősz haját türkizkék kendővel takarta be. Az arcán egyetlen ránc sincs. Szép az arca, a bőre... — Pedig soha nem használtam semmiféle kenceficét — feleli a megjegyzésemre, — Miért nem akarja, hogy leírjuk a nevét, hiszen okulhatna belőle sok milliomos, akinek, talán nem jut eszébe, hogy rászorultakon segítsen... — Isten őrizz. Nem az a lényeg, hogy a nevemet tudják. Egyébként is gonoszak az emberek, egyszer már majdnem kiraboltak. De szerencsémre nálam volt a botom, „kitakarítottam” őket. Meg irigyek is. Minek cukkoljuk őket, nem egy nagy összegről van szó. Az említett milliomosokról az a véleményem, hogy a sok pénztől el vannak ragadtatva, magukkal meg eltelve és még többet, még többet akarnak. Kevésnek jut eszébe, hogy segítsen. Azt is nagy csinnadrattával teszi, hadd tudja meg ország-világ, ő milyen jó! — A fiának nincs családja, Erzsiké néninek nincs unokája? — A felesége elhagyta, az unokáimat ellenem nevelte. De azért nem haragszom rájuk. Éljenek boldogan, csak ez számít. Ha nagy ritkán eljöttek az unokáim, akkor is csak pénzért. Ha meg kaptak, azt soha meg nem köszönték. Pedig míg a férjem élt, dolgoztunk kegyetlen sokat. Gyűjtöttük a pénzt, hogy adni tudjunk. Nem keveset kaptak az unokáim.-— Nem érdemelték meg, ha még meg sem látogatják... — Akkor is az unokáim. Inkább ilyenek legyenek, mint képmutatók. Ha nem szeretnek, hát mit csináljak? Nem lehet a szeretetet kierőszakolni. (Erzsiké néni kikísér. Kulcsra zárja utánam a kaput. — Sok jó ember mellett vannak ám gonoszok is — búcsúzik. Én pedig nagyon örülök, hogy megismerhettem ezt a becsületes,’ jóakaratú, nehéz sorsú idős asszonyt. Olyan kevesen vannak ebben az eldurvult világban.) Béla Vali A HÉT FOTÓJA Jegyzet Elefánt téli kezeslábasban. A szöuli állatkertben a gondos ápolók téli ruhát varrtak a fázós elefántnak pokrócokból, mivel központi fűtés nincs fotó: feb-reuters A GYENGÉBB NEM VÁLSÁGAI A legtöbb nő öt válságos időszakot él át. Az első már korán jelentkezik: amikor önállóvá válik a lány, és az élet értelmét keresi. Ez a húszévesek válsága. Sokan ekkor költöznek el otthonról, dolgozni kezdenek, külön lakásban élnek. Eleinte szabadnak és boldognak érzik magukat. Aztán hamar elmúlik az első eufória, mert nem képesek hirtelen minden feladattal önállóan megbirkózni. Gyakran magányosak is, új barátokat keresnek, gyakran anyagi gondjaik vannak. Szeretnének jól öltözködni, de nincs rá elég pénzük, vagy nem tudják beosztani a fizetésüket. Ekkor pedig jönnek a kétségek: képes vagyok egyáltalán valamire? A helyzet akkor válik válságossá, ha az elégedetlenség eluralja az egész életet. Ilyenkor azokra a területekre kell koncentrálni a figyelmet, amelyeken az illető a legjobb teljesítményt tudja nyújtani. A második válság harmincéves korban köszönt be. Ilyenkor a legtöbb nő már évek óta férjnél van, szült egy-két gyereket, esetleg összecsapnak a hullámok a feje fölött. Törődni kell a férjjel, a gyerekekkel, a háztartással, de a munkahelyen is tökéleteset kell nyújtani. Hajtás, rohanás, idegeskedés egész nap. A harmadik válság a negyvenéveseké. Megjelennek a ráncok, az első ősz hajszálak. Az illető kritikusan nézegeti magát a tükörben, órákat tölt a fürdőszobában. A negyedik válság ötvenéves kor körül köszönt be. A gyerekek kirepültek a házból, a nő a férjével marad. Jó esetben. Mert ha egyedülálló, akkor hirtelen rászakad a magány. Azt hiszi ugyan, hogy végre marad ideje a saját kedvteléseire, a valóság azonban más képet fest. Nincs kedve semmihez. Legföljebb késő éjszakáig dolgozik, hogy lekösse magát, s ne gyötörje a magány. Az ötödik válság hatvanéves korban jön. A nő gyakran elye- szíti a partnerét. A gyerekek pedig már rég a saját családjukkal élnek. Most végképp magára marad, és úgy véli: már úgysem talál magának társat. Fontos, hogy a magára maradt nő aktívan irányítsa az életét. Csak nem szabad föladni. Mert aki eleve föladja, az biztosan magányos is marad.
