Békés Megyei Hírlap, 1998. január (53. évfolyam, 1-26. szám)
1998-01-26 / 21. szám
1998. január 26., hétfő Sportmagazin 7 Vozár: „Örülök, hogy itt lehetek...” __________Továbbra is a bentmaradás a cél__________ Na gyüzem a Bessenyei utcában A Békéscsabai Előre férfi kézilabdacsapatának egykori ifjúsági korú játékosai találkoztak szombaton a városi sportcsarnokban. Tobak László edző egykori tanítványai közül a jelenleg Veszprémben élő Vozár Tibor eljutott a válogatottságig is. A volt veszprémi játékos és két NB I-et megjárt társa — Petrovszki és Csuvarszki — vezérletével a három csapat közötti villámtornát Vozárék nyerték. A volt nyolcszoros válogatott átlövővel a torna után beszélgettünk. — Mely csapatokban szerepeltél az elmúlt években, amikor távoztál Békéscsabáról? — Veszprémben nagyon szép hat és fél évet töltöttem, ahol több bajnoki címet nyertünk. Innen Szolnokra vezetett az utam, ahol két évig játszottam. Ezt követően kikerültem Spanyolországba, ahol két évet húztam le az I. ligás Atletico Madrid csapatában. Az ibériai gárdával a legjobb helyezésünk a hatodik hely volt. Amikor hazatértem, ismét Veszprémben kézilabdáztam, majd félévet töltöttem a Dunafermél és a Debreceni Dózsánál az élvonalban. — Hogyan emlékszel a békéscsabai évekre? — Nagyon sok szép emlékem van Békéscsabáról. Kitűnő csapatban játszhattam, Felföldi, Csuvarszki, Petrovszki neve igazán jól cseng a kézilabdás berkekben. Jó alapokat adott nekünk az ifjúsági együttesben Tobak Laci. — Mivel foglalkozol jelenleg? Melyik csapatban kézilabdázói most? — A Mól Rt.-nél dolgozom. Jelenleg az NB 1 B Nyugati csoportjában szereplő Balatonfü- red csapatát erősítem, amely tavaly osztályozót játszott az élvonalba jutásért. — Hogy érzed magad a régi társak között? — Örülök, hogy itt lehetek ezen a rendezvényen. Nagyon jó ötlet volt Tobak Ladáktól, hogy megszervezték a baráti találkozót. Jó lenne hagyományt teremteni az összejövetelből. (verasztó) A Jamina-Patrick SE NB III-as labdarúgó-együttese is megkezdte a felkészülést a tavaszi pontvadászatra. Szóba került a felkészülési szakasz üteme, egyeztették az edzőmérkőzéseket. A békéscsabai klubot érintő változásokról Schneider István elnökségi tag tájékoztatott: — A csapat a megnyugtatónak mondható 9. helyen zárta az őszi idényt, s a folytatásban is a biztos bentmaradás, s az elért helyezés megőrzése a célkitűzésünk. A játékosállományban változások történtek, így Gajdács és Ecker a Gyulai FC- ben folytatják, míg Tolnai Noha a január neméppen alkalmas időszak a nívós formacsiszolgatásra, azért néhány érdekes hír napvilágot látott a június 10. és július 12. között Francia- országban megrendezendő labdarúgó vb-döntő kapcsán. A World Soccer információi közül válogatott az MTI. Argentína: Dániel Passarel- la szövetségi kapitány ismét hangoztatta azt a korábbi „törvényét”, miszerint hosszú hajat viselő futballista nem lesz nála kerettag. A Real Madrid légiósa, Fernando Redondo ezt hallván sem állt kötélnek, valószínűleg nem jut szóhoz a Coupe du Monde-on. „Megeshet, öt vagy tíz év múlva másként gondolkodom erről, megbánok mindent, de most azt hiszem, vannak dolgok, melyekben nem engedhetek elveimből” — mondta Redondo; továbbra sem nyiratkozik. Medgyesbodzáson futballozik tovább. A középpályás Lábos a Békéscsabai Előre FC-től visszaigazolt hozzánk, s már a mi játékosunk Hürkecz a Békéscsabai MÁV-ból, Dobróczki pedig Újkígyósról. De tárgyalásokat folytatunk másokkal is, főképp csatárokkal, mivel a védelem megbízhatónak bizonyult az őszi csatározásokon, ezért a támadójátékra helyezzük a fő hangsúlyt. — A fiatalok? — A kitűnően szereplő ifjúsági csapatunkból négy tehetséges fiatal, Fejes, Hugyecz, Szatmári és Varga a felnőtt keBrazília: Mario Zagallo szövetségi kapitány a Konföderációs-kupán aratott szaúd-arábiai diadal után azt mondta, játékosai azt az utat járták, amely álmai megvalósítása felé mutat. Azaz: meggyőződése, hogy megnyerik a vb-t. Egy héttel később más hangot ütött meg. Jelezte, Európában föllépni nagyon nehéz, fél Angliától, Németországtól, Franciaországtól és Spanyolországtól. Anglia: A nemzeti tizenegy csapatkapitánya, Alan Shearer februárban már visszatérhet a gyepre. Korábbi szalagszakadása okán hónapokig volt maródilistán. Németország: Franz Beckenbauer, a Bayern München elnöke, az 1990-es olaszországi vb-n aranyérmet szerzett német válogatott akkori szövetségi kapitánya bizonyos abban, hogy a válogatottjuk döntőt játszik. Ezt rettel edz, akik tagjai a Békés megyei ifjúsági válogatottnak. A remélhető erősítésen túl nyugodt körülmények között készülhet és vághat neki a bajnokságnak a gárda a jól együttműködő Túr esek Zoltán—-Sebestyén János alkotta edződuó irányításával. A feltételek is adottak a kitűzött célok eléréséhez — mondta a vezető. A jaminaiak a hét végén Csorváson lépnek pályára egy teremtornán, s azt követően is napi egy edzéssel és februártól kezdve szerda-szombati előkészületi mérkőzésekkel készülnek. (gyurkó) két indokkal „támasztotta alá”. Egyrészt a „német mentalitás” sorsdöntő, másrészt Berti Vogts szövetségi kapitány munka- módszere a biztosíték erre. Nigéria: Az afrikai ország szövetsége leszögezte: válogatottja nem játszik előkészületi mérkőzést olyan gárdákkal, melyek országai az 1995 utáni politikai döntést támogatták. Emlékezetes, Nigériát az emberi jogok megsértése okán több kormányzat elítélte. Emiatt most Nigéria „visszavág”. Koreai Köztársaság: Bum Kun Cha szövetségi kapitány szerint „vér és veríték árán” is eljutnak a legjobb tizenhat közé. „Azért, hogy harcolhassunk velük, és nyerjünk a nálunk amúgy erősebb riválisaink ellen. főként a fizikai állapot tökéletesítésére teszem a hangsúlyt” — így a koreai szakember. Egy archív, 1984-ben készült csapatképen az álló sorban balról a harmadik Vozár Tibor a Békéscsabai Előre NB I-es együttesében A HOSSZÚ HAJ AKADÁLY LEHET Még két hét a naganói téli olimpia rajtjáig Nem panaszkodhatnak a téli sportágak kedvelői! Egy „ritmusváltás” okán ezen évtizedben — két év különbséggel — két téli sportfesztivál is lekötötte a figyelmüket. Azért, hogy a nyári és a téli sportviadalok ne azonos évben osszák meg az egyes nemzeti olimpiai bizottságok és a közvélemény figyelmét, Albertville (1992) után két esztendővel Lillehammer (1994) is havas-jeges küzdelmeket kínált. A norvégiai rendezvényt követően idén február 7. és 22. között Japán, közelebbről Nagano kerül a figyelem középpontjába. A szigetország másodszor házigazda; 1972-ben Sapporóban gyülekeztek a kiválóságok. A XVIII. téli játékok előtt egy dióhéjnyi emlékeztető arról, arra, mit hozott az eddigi tizenhét rangos sportfesztivál! A téli sportágak önálló ötkarikás küzdelmei megrendezésének ötlete 1911-hez, Budapesthez köthető, akkor a NOB kongresszusán olasz javaslat célzott ilyesmit. Érdekes módon az északi országok ellenkezésébe ütközött a megvalósítás. A svédek például négy- évenként rendre lebonyolították az Északi Játékokat. Föltehetően valamiféle rivalizálástól tartottak, ezért ellenkeztek. A NOB az első világháború küszöbén mégis úgy döntött, a téli sportokat a fakultatív ötkarikás sportágak közé iktatja. így az 1920- as olimpián a műkorcsolyázás és jégkorong Antwerpenben már bemutatkozott. Viták után a franciák kaptak engedélyt arra, hogy „nemzetközi téli sporthetet” rendezhessenek Chamonix-ban (1924). A skandináv országok kikötötték: az eredmények nem számítanak hivatalos olimpiaiként. Chamonix-ban 16 ország vonult föl, korábbi berzenkedésük ellenére a skandinávok is. Elhangzott az olimpiai eskü. Úgy festett, az időjárás nem kegyes, kiadósán esett az eső. A megnyitóra megérkezett a hideg, nem volt akadálya a versenyeknek, melyeken a norvégok tündököltek. Minden síszám elsőségét besöpörték, ugróik új korszakot nyitottak aerodinamikus stílusukkal. Jégkorongban Kanada parádézott, úgy lett bajnok, hogy 85 gólt ütött, egyet sem kapott. Magyar részről négy síelő nevezett. Németh Ferenc volt az első magyar startoló. Kölcsönszere- lésben, élete első 50 km-es viadalán huszadik lett. Chamonix „befutott”, így 1925-ben a NOB prágai kongreszusán eldöntötte: hivatalos játékokat ír ki. Mi több, az addig nem hivatalosként ismert Chamonix-t e testület utóbb első hivatalos ötkarikás játékok rendezőjének nyilvánította. Az 1928-as, St. Moritzban lebonyolított rendezvényt óriási várakozás előzte meg. A rosszkor jött főn vízbe borította az engadini sportparadicsomot, a sí- és jégpályák minősége messze elmaradt a kívánttól. Az 50 km-es férfi sífutásra a norvégok és finnek rosszul készítették elő léceiket, a latyakos havon a svéd Gröttumsbraaten vitte el a pálmát. A 10 km-es gyorskorcsolyázásban öt pár versenye után az olvadás félbeszakította a vetélkedőt. Óvások, ellenóvások; végül nem hirdettek bajnokot. A jégkorongozóknál Kanada oly erős gárdával nevezett, hogy nem kellett selejteznie, majd óramű pontosságú játékáért aranyérmet kapott. 1932-ben először iratkozott föl Lake Piacid (és az Egyesült Államok) a rendezők közé. A jelentős költségek miatt csak 17 ország küldött versenyzőt. Az enyhe idő itt is gondot jelentett, a négyesbobok záró két futamát például a záróünnepség utáni napon tudták megrendezni. A női műkorcsolyázásban Henie azzal keltett feltűnést, hogy 24 kofferrel érkezett. A jégen nem volt feltűnő, hogy ismét ő kapta a legtöbb pontot. A mindig nagy érdeklődéssel kísért hokitomán Kanada megizzadt. Az Egyesült Államokat hosszabbítás után 2—1-re verte, majd a visszavágón — háromszori hosszabbítás ellenére — döntetlennel zárt a két csapat. Ez újra „juharleveles” aranyérmet jelentett. Az 1936-os, Garmisch-Partenkirchenben lebonyolított játékok félmillió nézőt vonzottak; a síugrásra 150 ezren voltak kíváncsiak. A bajorországi viadalon a norvég gyorskorcsolyázó Ballangrud a korábbi két, hosszabb távon aratott babérja mellé az 500 m-es sprinttávú aranyérmet is kiharcolta magának; igaz, Engnestangen honfitárs-riválisa bukott. Henie harmadszor is a dobogó csúcsára lépett. Nem jutott el oda a kanadai hokicsapat, mert a brit 2—1-re megverte. Némi vigasz, hogy Nagy-Britannia győztes válogatottjában szinte csupa kanadai-brit szerepelt. A második világháborút követően 1948-ban St. Moritz „duplázhatott” rendezésben. A svájciak jobban tették dolgukat, mint korábban. Akadt egy bősz vita. Kiváltója: két amerikai hokicsapat jelent meg. Az egyiket az ország olimpiai bizottsága nevezte be, de nem ez, hanem az önálló sportági szövetség (AHA) gárdája küzdött. Negyedik lett; ezt az eredményt utóbb törölték. 1952-ben először rendezett főváros, mégpedig Oslo. A norvégok kiválóan látták el a házigazdái tisztet, bár sokaknak nem tetszett, hogy a fővárostól 120 kilométernyire lévő Noratjell sziklás, hószegény vidékén küzdöttek (a műlesiklás kivételével) az „alpesiek”. Bemutatkoztak a női sífutók, bár előzetesen igen nagy viták folytak, hogy a „léces hölgyek” indulhassanak-e a téli olimpián. A hírneves Bislet gyorskorcsolyázó-stadionban 30 ezren szurkoltak H. Andersennek. A hazai hosszúkorcsolyás a lassú jégen is kiváló időkkel három aranyérmet érdemelt ki. Ä jégkorongozóknál Kanada hatodszor lett első. S hogy a tengerentúli stílus különös, azt az amerikaiak bizonyították. A keménységért nem mentek szomszédba, még a nézőkkel is verekedtek egy kiadósat. Az 1956-os, Cortina d’Ampezzóban réndezett olimpiákról sugárzott tv-közvetítések népszerűsítették a téli sportokat. Ugyanígy alaposat nőtt az osztrák alpesi síző. Sailer népszerűsége, ugyanis mindhárom szakágban élen végzett. Először vetélkedett a Szovjetunió küldöttsége, amely hosszú éveken keresztül eredményesen küzdött a skandináv „menőkkel” valamennyi sportágban. A Misurina-tó jegén, a tengerszint fölötti 1700 méteres magasságban rendre megdőltek a csúcsok. Az 1500 méteres távon két szovjet, Grisin és Mihajlov hajszálnyira azonos időt siklott, tehát holtversenyben vitték el az aranyérmet. Kanada hokisait a szovjet és amerikai gárda is „elkapta”. A bobosoknál jelentkeztek az olaszok. A svájci bobnégyes kormányosa, egy bizonyos Kapus a maga 47 évével a téli játékok legidősebb bajnokává lépett elő. Az 1960-as, Squaw Valléy-ben lebonyolított olimpián ott volt Walt Disney is, az amerikai kisváros ünnepségeit, látványterveit ő készítette el. A bobosok zokon vehették, hogy nem száguldhatnak. Az amerikai rendező a magas költségekre hivatkozva nem épített jégcsatomát, a bob-olimpia elmaradt. Megjelent viszont a biatlon, ahol nemcsak jól kell síléccel futni, de közben puskával a pontos tüzelés is feladat. Utóbbi vonatkozásban a svéd Lestander volt a legkiválóbb, hibátlan lövészettel megelőzte a favoritokat. A jégkorong-stadionban a megfiatalított Egyesült Államok válogatottja maga mögé utasította a Szovjetuniót és Kanadát is. Az 1964-es innsbrucki esemény rekordjavító, 36 ország majd- nem.1200 sportolója versengett. Minden addiginál több, 34 számban avattak bajnokot. A tv-közvetítések ellenére 950 ezer néző élvezte a versenyeket. Ausztria rendezésből jól vizsgázott, bár a hóhiány miatt 2000 katona gyakorta megizzadt; hordták a havat azokra a terepekre, ahová kellett. Pontveszteség nélküli hokibajnok a Szovjetunió. A férfi gyorskorcsolyázásban most esett meg először az, hogy minden távon más nemzetiségű sportember nyert. Chamonix után Grenoble révén 1968-ban újfent Franciaország volt a soros. Nem egy emlékezetes rendezés; a várostól óriási távolságokra helyezték el a résztvevőket, az olimpia szétaprózódott. Most nem a hóhiány volt a gond, annál inkább a köd. A bobosok és szánkósok például hajnalonta vetélkedtek, mert egyéb napszakban az időjárás rút arcát mutatta. Először szerepelt önálló válogatottal az NDK. A Koreai NDK viszont a helyszínen lépett vissza, mert nem tetszett az „Észak-Korea” elnevezés. Vitát váltott ki a lécgyártók „versenye”. Hja, a reklámozás gőzerővel beindult, csak Grenoble után döntött úgy a NOB, hogy cégjelzéses eszközök használata megengedett. Jégkorongban csaknem meglepetést okozott Csehszlovákia. Megverte a szovjet gárdát, de a svédek elleni 2—2- vel „elcsúszott a banánhéjon”. Az 1972-es sapporói rendezvény amatőr-profi vitával indult, az említett Schranzot nem engedték indulni alpesi sízésben. A hokipályán a szovjet „öregek” ismét az élen végeztek. Igaz, a nemzetközi szövetséggel hadban álló Kanada legénysége nem jelent meg japán jégen. 1976-ban Ausztria egy dologra volt kíváncsi: nyer-e lesiklásban Klammer? Nyert! Történt mindez Innsbruckban, ahol a jégtánc is műsorba került. Tirol érdekessége az, hogy a bobosoknál kettesben és négyesben is az NDK egységei nyertek, mint ahogyan a szánkósport három lehetséges aranyérme közül is három vándorolt az NDK-ba. 1980-ban a hazai jégkorongozók diadala volt a fő látványosság. A jégtáncosoknál gyümölcsözött Regőczy Krisztina és Sallay András fáradozása, ezüstérmet szerzett a kiváló magyar kettős. Persze inkább az amerikai Heidenről beszélt a világ, a hazai gyorskorcsolyázó mind az öt távon diadalmaskodott! Az 1984-es szarajevói olimpián a bobsportban ismét az NDK jeleskedett, kettesben és négyesben végső győzelmet szerzett. A szovjet jégkorong-válogatott a csehszlovákok előtt harcolt ki újabb diadalt. Az 1988-as, Calgaryban lebonyolított játékokon kezdett „aranygyűjtésbe” az amerikai Blair, aki a kanadai város után 1992- ben Albertville-ben és 1994-ben Lillehammerben is élen végzett a klasszikus sprinttávon (500 méter). A még ma is aktív olasz alpesi síző, Tómba két számban nyert. A Független Államok Közössége Egyesített Csapata színeiben indult sífutónő, Jegorova három címmel gazdagodott, szuperklasszisát bizonyítva. A legutóbbi (Lillehammer, 1994) fesztiválon 67 ország versenyében a biatlonisták férfiváltójában szakadt meg egy pompás sorozat. 1968 és 1988 között mindig a szovjetek végeztek az élen, norvég havon viszont Németország! A gyorskorcsolyázók táborában a norvég Kossról zengtek ódákat; három bajnoki diadala pazar. Blair most is előrukkolt az 500 és 1000 méter kettős bajnoki címével, három olimpián összesen ötszörös bajnoknő. Az 1500 méteres távon a versenyzést Magyarországon megkezdett, később Ausztriába férjhez ment Hunyady Emese mutatta a hátát a mezőnynek. A jégkorongmezőnyben Svédország minden idők első diadalát harcolta ki Kanada előtt. Az oroszok lemaradtak a dobogóról (4. hely). Az „ifjú számnak” számító rövidpályás gyorskorcsolyázásban a lebonyolított összesen hat női és férfi szám közül négy bajnoki aranyérem a Koreai Köztársaságba került.