Békés Megyei Hírlap, 1998. január (53. évfolyam, 1-26. szám)
1998-01-20 / 16. szám
IV Családi magazin 1998. január 20., kedd ______________________Közel hat évszázada Nyugat-Európában______________________ Ro ma történelem, tizenkétmillióan a világban Döbbenetes ufópolitika ÖTVEN ÉV TÁVLATÁBÓL Óvatos becslések szerint mintegy tizenkétmillió roma él a világon. Hogy pontosan mennyien vannak, szinte lehetetlen megállapítani, mivel több európai országban igyekeznek a valóságosnál kisebb számot kimutatni. Ezenkívül — tartva az üldözéstől — sok országban a népszámlálás során a romák nem szívesen vallják be a nemzetiségüket, inkább a többséghez tartozónak vallják magukat. Európába a tizenötödik század elején érkeztek. A sok tévhit után (tartották őket tatároknak, pogányoknak, cseheknek, magyaroknak — attól függően, melyik országból érkeztek) a lingvisztika derítette ki az eredetüket. Mivel a roma nyelv a szanszkrittal rokon, a nyelvészek szerint az indiai Pandzsáb- ból származnak. Hosszú ván- dorűtjuk Kis-Azsián, a Közép- Keleten és Kelet-Európán keresztül tartott, miközben megálltak Görögországban, az egykori Perzsiában és Törökországban. A kérdésre, hogy honnan jöttek, akkoriban azt felelték: Kis-Egyiptomból. Ezért Angliában gipsynek, Spanyol- országban egyptiánónak, Hollandiában egyptiersnek, Albániában egjitnek, Görögországban jiftnek nevezték őket. A történészek kutatásaik során azonban sosem tudták bizonyítani, hogy a romák Egyiptomot érintve érkeztek volna Európába. Az elnevezés magyarázata egyszerű: a középkorban a mai Szíria, Görögország és környéke Kis- Egyiptom néven volt ismert. Nyugat-Európát 1405—1430 körül kezdték benépesíteni a romák. Először Németországba (1407-ben) érkeztek, majd Svájcba, Franciaországba, Hollandiába, Olaszországba, Spanyolországba. Lengyelországba 1428-ban jöttek, míg Eszak-Eu- rópa felé csak egy évszázaddal később fordultak (Skóciába, Dániába 1502-ben; Svédországba és Norvégiába 1540- ben). Oroszországban 1501-ben tűntek fel, míg Szibériában csak 1721-ben. A romák igazi történelme tulajdonképpen az Európába való érkezésükkel kezdődött. Azelőtt sosem alkottak homogén népcsoportot. Az európaiak előbb befogadták őket, ám a barátságos fogadtatást hamar ádáz üldözés váltotta fel, mivel török kémeknek hitték őket. Az üldözések miatt nomád vándorokká váltak. A mai Európában is nehezen találják a helyüket, mivel szokásaik, erkölcseik eltérnek az európai népekétől. A mai romák életében, akik a társadalom alapjának a családot tartják, nagy szerepet játszik a tradíció, amely szájhagyománnyal teljed generációról generációra. Filozófiájukból hiányzik a jövő kifejezés, s mindig olyan foglalkozásokat űztek, amelyek nem voltak helyhez kötöttek (üstkészítők, köszörűsök, teknővájók, drótosok, hálókészítők, lókupe- cek stb.). Az idők folyamán megtanulták, hogy csak akkor A romák pontos száma nem mutatható ki, kontinensünkön mintegy nyolcmillióan élnek lehetnek túlélők, ha betartják a fehérek törvényeit, ha megtanulják az illető ország nyelvét, ahol élnek. Húsz éve lobog a romák nemzetközi találkozóin a kétszínű zászló, melyben a kék szín az eget, a zöld a természetet szimbolizálja. A zászló közepén sorsuk jelképe látható: egy kocsikerék. Minden év májusában romák ezrei érkeznek a franciaországi La Camarguebe, hogy Saintes-Maries de la Merben részt vegyenek a Sára nevű Fekete Madonna tiszteletére tartott ünnepségen. A körmenetet, amely a templomból a tengerpartig vonul, turisták ezrei bámulják minden évben. A franciaországi vándorcigányok ugyanakkor ma is kötelesek háromhavonta jelentkezni a hivataloknál, hogy ellenőrizzék az irataikat. Romák a Monarchiában Európa többi részével ellentétben, Magyarországra érkezésük után nemigen zaklatták a cigányokat. Szabadalmat és ajánlólevelet kaptak Zsigmond királytól, majd Báthory fejedelemtől is. A török kiűzése után Mária Terézia 1761-es és 1763-as rendeleté alapján a Bánságban kezdték letelepíteni őket. A törvényhozás is foglalkozott a cigánytelepítés ügyével; számos törvényjavaslat és -tervezet készült, ám ügyük sosem nyert megnyugtató megoldást. A belügyi kormányzat 1893-ban országos szinten összeíratta a romákat, majd 1907-ben kormánybiztost nevezett ki az ügy kezelésére. A legsikeresebb telepítési kísérlet József főherceg nevéhez fűződik, aki ismerte a cigányokat és nyelvüket. Egész vagyont költött a kisjenői és más cigánytelepek létrehozására, ám a siker itt is elmaradt, mivel a főherceg törekvéseit a megyei hatóság nem támogatta. Cambio 16, Madrid A romák száma Európában Az Európai Unió becslése szerint kontinensünkön több mint nyolcmillió roma él. Pontos adatot lehetetlen megállapítani, mivel több ország — a problémák elfedése és az asszimilálás okán - igyekszik minél alacsonyabb számot kimutatni. így az alábbi számok is hozzávetőlegesek. Mivel 1990—1992-es adatokról van szó, a táblázatban még Csehszlovákia szerepel. Szakértők szerint a romák száma a következő évtizedben megkétszereződik. Ausztria 40 000—50 000 Belgium 50 000—60 000 Bulgária 600 000—700 000 Csehszlovákia 550 000—600 000 Dánia 25 000—30 000 Finnország 15 000—20 000 Franciaország 800 000—900 000 Görögország 350 000—400 000 Hollandia 60 000—70 000 Izland 800—1000 Írország 30 000—40 000 Lengyelország 300 000—350 000 Magyarország 700 000—800 000 Nagy-Britannia 300 000—350 000 Németország 320 000—350 000 Norvégia 15 000—20 000 Portugália 800 000—900 000 Románia 2 100 000—2 200 000 Spanyolország 1 400 000—1 500 000 Svájc 90 000—100 000 Svédország 70 000—80 000 volt Jugoszlávia 1 700 000—1 800 000 volt Szovjetunió 4 500 000—5 000 000 Gammasugarak — 7 milliárd fényévről Amerikai és szovjet hírszerző műholdak észlelték először, 30 évvel ezelőtt a rejtélyes gammasugarakat. A műszerek az ellenség atomfegyver-kísérleteit rögzítették, de közben rövid és rendkívül erős gammasugár-kitöréseket észleltek. A tudósok azóta is vizsgálják ezt a jelenséget. Két vélemény fogalmazódott meg. Az egyik szerint a sugárzásnak a (csillagászati) „szomszédságból”, a tejút körzetéből kell jönni, míg a másik tábor azt vallja, hogy kozmikus távolságból érkeznek a sugarak. Mint a legutóbbi kutatások megerősítették, az utóbbi elmélet volt a helyes. A gammasugarak vagy 7 milliárd fényévnyi távolságról érkeznek a Földre. Miután rendkívül gyorsan eltűntek, nem voltak megfelelően mérhetők. Egy új, olasz—holland űrkutatási szonda segítségével azonban sikerült olyan, a kitöréssel párhuzamos röntgensugárzást észlelni, amely egy héten át tart, s így optikai távcsövekkel észlelhető és mérhető. A vizsgálatok a sugárzás színképében vasat és magnéziumot mutattak ki és gigantikus, több milliárd fényévnyi távolságra utaltak, vagyis arra, hogy a sugarak a ma ismert világegyetemnek talán a közepéből érkeznek. A naponta többször ismétlődő sugárkitörések néhány másodpercre nagyobb fény- erejűek, mint az egész naprendszer. A szakértők eddig nem ismertek olyan jelenséget, amely ilyen rövid idő alatt ennyi energiát termelne. Ferenczy Europress Korántsem nyugodalmas olvasmány téli estékre Fantasztikus könyvslágerrel jelent meg a boltokban a budapesti Aranyhal Kiadó. A rooswelli titok címmel jelent meg a Pentagon nyugalmazott vezérkari ezredesének, Philip J. Corsónak eddig titkos adatokon alapuló visszaemlékezése az amerikai kormány ufópolitikájáról. Mindenkinek szíve joga, hisz-e a Földön kívüliek létezésében, de még az emberi logikának is ellentmond a feltételezés, hogy a végtelen világmindenségben csupán egyedül az ember az értelmes élőlény! A könyv címe helyiségnevet takar, ahol 1947-ben a katonai radarok által észlelt titokzatos villódzásokat egy feltehetően lezuhanó repülőtárgy észlelése szakította félbe. A katonai rendőrséget azonnal bevetve igyekeztek mindenkit, a hatóságokat és a hétköznapi embereket egyaránt távol tartani az esemény színhelyétől. „A katonai reflektorok éles fényében Arnold (kémelhárító őrnagy a hadseregben) áttekinthette a becsapódás teljes környezetét. Az eléje táraló kép inkább kényszerleszállásra emlékeztette, hiszen a „repülőgép” — a törzsén végigfutó repedést és a negyvenöt fokosnál is me- redekebb szögben földbe fúródott pozícióját nem számítva — sérülésmentesnek látszott. Légi járműnek nézte, bár amit látott, nem hasonlított egyetlen korábban ismert repülőgéphez sem... Arnold közelebb húzódott a törzs oldalán lévő repedéshez... Ekkor pillantotta meg őket a homályban. Kis szürke alakok — talán 130-140 cm magasak — hevertek szerteszéjjel a földön... Hé az ott még él! — Hallotta Arnold a kiáltást és hátrafordult. A földön az egyik kicsiny alak vergődni kezdett. A szanitécekkel együtt odarohant, és némán bámulta, amint a lény megremegett, majd kiáltásféle hangot bocsátott ki, amely azonban nem a levegőben, hanem egyenesen a saját agyában váltott ki visszhangot.” Az őrszemek egyik lelőtte az aprótermetű lényt. Évtizedeken át titkolták, dugdosták a leleteket, de a környékbeliek találtak még titokzatos szövetszerű anyagokat, amelyek nem gyűrődtek, egyéb különlegességeket. Sokkal később a külföldi technológiák részlegén könyvünk írójára bízták a leleteket, amelyek őrzése, elemzése életveszélyes volt. A két világhatalom legvadabb hidegháborújának idején történtek talán hozzájárultak újabb fantasztikus technikák kidolgozásához, talán a Földet mentették meg az akcióval vagy megakadályozták a világok közötti belátható idejű kapcsolatteremtést. Ki ellen készült a csillagháborús űrpajzs, mi az eredete a sziliciumchipeknek, a fényszáloptikának, a lézernek és a szupererős szakítószilárdságú szálaknak? Ki tudja, olvassák el a könyvet! B. Zs. MlT REJT A TUDOMÁNY? Úgy 140 ezer évvel ezelőtt a kenyai Turkana-tó partján élő homo sapiens-csoport úgy érezte, túl kevés ott az élettér. Ebben a földi paradicsomban ugyanis annyira elszaporodtak, hogy akár félmilliónyian is élhettek a szavannán. Innen indult Észak felé két-háromszáz ősember, aki aztán benépesítette gyakorlatilag az egész világot, Európát, Ázsiát, Amerikát, Ausztráliát, sőt Óceániát is. Amikor útra keltek, bizonyára nem gondolták, hogy „kirándulásuk” százezer évig is eltart majd. Nemrégiben Cold Spring Harborban, New York közelében gyűltek össze a világ élvonalbeli kutatói, és összegezték, mi mindent tudnak már az emberi gének milliárdjairól, amelyek. gyakorlatilag magukban hordozzák az ember teljes fejlődéstörténetét. Hogyan pillanthatnak vissza a kutatók másfél-százezer év távolába? Módszerük arra épül, hogy a géneknek csak töredéke vesz részt az ember „felépítésében”, a túlnyomó többség csak amolyan töltelékanyag. Ez a génállomány is lemásolódik a szaporodás során, de a kópiákon hellyel-közzel „másolási hibák” fordulnak elő. Ezek generációról generációra ismétlődnek és szaporodnak, és végső soron egy statisztikailag leírható valószínűséget adnak. Marx Stoneking, a pennsylvaniai egyetem tudósa öt földrész 34 népcsoportjának tanulmányozása során arra a megállapításra jutott, hogy valamennyiünk közös őse mintegy 137 ezer évvel ezelőtt élhetett. FEB
