Békés Megyei Hírlap, 1998. január (53. évfolyam, 1-26. szám)

1998-01-20 / 16. szám

«W”- ;3| tJw /st Szexposta... Lapunkhoz érkezett űr levelére ■k. rn+m válaszol népszerű szexológusunk. dr. Bordás Sándor. Ezúttal a prosztata szerepéről, gondjairól * mH ír, ad tanácsot ^Klfefeiiai (II. oldal) Gyümölcspatika... Egészséges a gyümölcs és zöldség fogyasztása, azt senki sem vitatja. Az ilyenkor télen is elérhető természetes „gyógyszerekről” írunk ezúttal (III. oldal) Roma történelem... Közel hat évszázada élnek romák Nyugat-Európában. A számuk a valóságban nem felmérhető, mert a bevalláson alapuló adatok nem pontosak (IV. oldal) A Békés Megyei Hírlap Melléklete Ha fizetek, magasabb NYUGDÍJAT KAPOK Első cikkünkben arról írtunk, hogy halaszthatatlanná vált a hazai nyugdíjrendszer re­formja. Ennek legfőbb oka, hogy egyre kevesebb az aktív dolgozó és egyre több a nyug­díjas, vagyis egyre több em­ber ellátását kell megoldani egyre kevesebb pénzből. De tudnunk'kell azt is, hogy a társadalom elöregedése nem magyar sajátosság. így van ez Franciaországban, Svédor­szágban, Németországban és Olaszországban is. Európá­ban szinte mindenütt teríté­ken van a nyugdíjrendszerek reformja. A demográfiai változások mellett azonban más érvek is szóltak a hazai nyugdíjrend­szer megváltoztatása mellett. Többek között az, hogy jó len­ne, ha az állampolgároknak minél kevesebb pénzt kellene adóként és járulékokként befi­zetni, és minél inkább maguk dönthetnének sorsukról. Rengeteg pénz megy el nyugdíjra, évente közel 600 milliárd forint. Ez akkora ösz- szeg, mintha valaki 60 éven keresztül hetente 200 millió forintot nyerne a lottón. Óriási ez a pénzmennyiség, az egyén mégis rosszul jár, ha a korábbi rendszer marad és a jövőben még rosszabbul járt volna. Ha megtartották volna a régi rendszert, akkor egy 1970-ben született átlagos magyar férfi élete során 4,7 millió forint nyugdíjjárulékot fizetett, ami­ért csak 1,8—2,4 millió forin­tot kaphatott volna vissza nyugdíjként. Hasonló korú ba­rátnője sem járna sokkal job­ban: ő 3,9 millió forintot fizet­ne be, és ebből nyugdíjasként mindössze 1,9—2,4 millió fo­rintot kapna vissza. Éppen ezért a nyugdíjrefor­mot már nem lehetett tovább halogatni. A változtatás nélkü­li nyugdíjrendszer irgalmatlan terhet rakna a jövő adófizetői­nek, gyermekeinek és unokái­nak a vállára. A reformtól vár­ható, hogy a nyugdíjrendszer igazságosabbá és biztonságo­sabbá válik. Igazságosabb, hi­szen aki több éven keresztül több járulékot fizet, annak a nyugdíja is magasabb. Az új nyugdíjrendszer filozófiája így szól: Ha jó nyugdíjat akarok kapni, akkor fizetek, és fordít­va, ha fizetek, biztosan magas nyugdíjat kapok. Az új nyugdíjrendszer biz­tonságosabb, mivel az új sza­bályozás jobban biztosítja a nyugdíjak értékállóságát, és az állam garanciát vállal a nyugdíjak kifizetésére. A nyugdíjreform következ­tében több millió ember került döntési helyzetbe. Dönteniük kell arról, hogy a korszerűsí­tett régi vagy az új nyugdíj- rendszert választják-e. Ez pe­dig nehéz feladat. Körültekin­tően és megfontoltan kell dön­teni. Mérlegelniük kell, hogy melyik rendszerből számíthat­nak nagyobb nyugdíjra. Ehhez pedig pontosan meg kell is­merniük a jelenlegi és az új nyugdíjrendszer adta lehetősé­geket egyaránt. Ehhez kíván segítséget nyújtani ez a soro­zat. Ha további információra van szüksége a nyugdíjre­formmal kapcsolatban, hívja a kedvezményes kékszámot: 06/40 400-400 S. M. G. _________________________Családias óvodák Mezőkovácsházán_________________________ A KISGYERMEK MÁSODIK OTTHONA Otthon az óvodában. A mezőkovácsházi 2. számú óvoda régi épületének teljes renoválása után a kicsinyek örömmel és gondtalanul játszhatnak a megújult, világos, egészséges környezetben, a családias, meghitt légkörű foglalkozásokon FOTÓ: SUCH TAMÁS Nagy volt a sürgés-forgás tavaly nyáron és ősszel az óvodák, iskolák körül Mezőkovácsházán. Talicskás, lapátos emberek jöttek-mentek, keverték a betont, az ácsok szegelték a tető­léceket, a szülők és pedagógusok festették, csinosították a belső tereket. A nyári nagytakarításnál például a meszelést az önkormányzat által biztosított közmunkások végezték, amely a gyorsabb munka mellett a foglalkoztatásban is segít­séget jelentett. Év végére szinte minden óvodában történt va­lamilyen felújítás, megszépültek az intézmények.-— Hogy érzik most magukat? — kérdeztük Kovalik Istvánná vezető óvónőt. — 1997-et az óvodák eseté­ben a fejlődés évének nevezhet­ném. Ezt elsősorban a felújítá­sokra, az épületeink állagmeg­óvására értem. Minden intézmé­nyünknél történt ugyanis kisebb- nagyobb fejlesztés a legégetőbb gondok javítására. Ez igen nagy segítség volt a fenntartó önkor­mányzat részéről, amellyel egy évtizedes lemaradást sikerült megvalósítani. — Melyek voltak a legko­molyabb fejlesztések? — Sikerült elvégezni az érintésvédelemben a villamos hálózat átszerelését, új, kor­szerűbb lámpatesteket kap­tunk. A minőség és védelem talán mondanom sem kell, hogy egy ilyen intézményben nem csak szükségszerű, de a gyermekek biztonsága érdeké­ben az egyik legfontosabb el­várás. A legnagyobb munkát a Petőfi utcai, 2. számú óvoda régi épületének tatarozása je­lentette, ahol a fal szigetelésé­től kezdve a termek felújításán szinte minden megfiatalodott. Bővült a 3. számú óvoda egy- épülethez kapcsolt előtérrel és új zárt kerítéssel. A központi óvodában tető- és folyosófel­újítás történt. — A külcsín mellett volt-e szakmai, tartalmi változás is? — Fejlődésnek mondható a nevelők ismeretbővítése, amit a szakkönyvek, óvodai irodal­mi anyagok és a továbbképzé­sek nyújtottak. Nem utolsósor­ban előrelépés az a folyamatos eszközpótlás is, amit a játé­kok, tornaszerek, esztétikus óvodai élethez szükséges új felszerelések beszerzése jelen­tett. Sikeres pályázatokkal a 2. számú óvoda 24 ezer, a 4-es számú 90 ezer forintot nyert további eszközök beszerzésé­re. Természetesen azért még nem mondhatjuk, hogy a tár­gyi felszereltségünk minden intézményben és minden terü­leten kielégítő. Folyamatos pótlásra van szükség fontossá­gi sorrendben. — Vajon idén is lesz pénz a továbblépéshez? — A központilag kiadott eszköznorma reméljük meg­könnyíti a tervezés és beszer­zés útját a következő időszak­ra. A költségvetésünk szűkös, de a továbbiakban is számí­tunk a szponzoraink megértő támogatására és 1998-ban egy óvodai alapítvány létrehozá­sát kezdeményezzük, vala­mint szülői igény szerint tá­mogatni szeretnénk a plusz szolgáltatások megvalósulá­sát is — mondta. A fejlesztés jelentőségét pedig így foglal­ta össze: A mai szegényedő világban egyre jobban érzé­keljük, hogy az óvoda szociá­lis közösségére egyre na­gyobb szükség van. Fontos a biztonságot nyújtó, szakem­berek által biztosított családi­as esélyegyenlőség a kicsik­nek. Halasi Mária A HÉT FOTÓJA Jegyzet Tejet ivó kobra. Egy moszkvai lakás gazdája egy anakondát, egy krokodilt és egy különle­ges gyíkot is tart háziállatként. Az orosz újgazdagok körében egyre divatosabb az egzotikus há­ziállatok tartása fotó: feb-reuters Maga vagy Ön? A nyelvészek többsége szerint bár a két megszólítás hangula­tában van különbség, de telje­sen jogos, közérthető és stilisz- tikailag is helyes mindkettő használata. Engedjék meg egyszerű em­ber létemre, hogy cáfoljam ezt a megállapítást. Talán egyet­len nyelvben sem lehet olyan sértő módon használni a hét­köznapi magázást, mint a ma­gyarban. Vezető (országos, de helyi is) politikusaink egyike- másika sem válogatja meg vá­laszadáskor a két megszólítást, sőt, távolságtartását, fensőbb- ségét, egzisztenciális vagy ha­talombeli különbségét érzékel­teti kiválóan a ,,maga miért kérdez tőlem ilyeneket" megfo­galmazással. Munkám során találkozom ezzel is, azzal is. Nagy tudású professzorok, tu­dósok, intézményvezetők csen­des, szerény, udvarias megnyi­latkozásaival, amikor nekem, „Önnek szívesen elmondom" bevezetővel indítja tájékoztató beszélgetésünket. Szerintem leginkább jellemüket, önön ér­tékeiket tárják fel ilyenkor előt­tünk. A visszautasító, rideg „maga újra felveti ezt a témát, nem nyugszik, látom” kezdetű hitelesnek mutatkozó, netán ál­cázott nyilatkozattal szemben olykor vannak kételyeim. Per­sze ebben sem lehet általánosí­tani. Nap, mint nap kopogtat­nak ajtónkon emberek segítsé­get kérve, esetüket mesélve. Egyszerűen nem tudom meg­tenni, hogy észrevételezve akár kopottas ruhájukat, nejlon- zacskóban szorongatott napi étküket, ne kérjem őket, ha szű­kös időm engedi: „Tessék, Ón azért jött, hogy beszéljen, tegye hát bátran!" Mintha emberi méltóságának darabkáját adná vissza az egyetlen szó, szinte látom, amint egyenesebbre húzza magát és mondja, mond­ja... Sajnos az ellenkezője is előfordul, elegáns öltönyű, il­latfelhőt maga után vonó vagy egyszerűbb, ámde tolakodó urat és hölgyet kénytelen va­gyok lemagázni! Azért általá­ban műveltségtől függetlenül értenek a hangsúlyból, a szó­ból... Bede Zsóka

Next

/
Thumbnails
Contents