Békés Megyei Hírlap, 1998. január (53. évfolyam, 1-26. szám)
1998-01-14 / 11. szám
MEGYEI KÖRKÉP 1998. január 14., szerda Alapítvány Mladonyiczky emlékére „A gyűlölet vak, de titeket meglát, mert ti — fáklyák vagytok!” Haszontalan lelkek Gorkijtól Az „elvarázsolt” tudós mellett pokol a szeretetre vágyó feleség élete (Kovács Edit és Gáspár Tibor) fotó: kovács Erzsébet Varga Árpád Gyulán élő festőművész azzal kereste fel szerkesztőségünket, hogy alapítványt szeretne létrehozni néhai mestere és barátja, Mladonyiczky Béla emlékére. — Nagyra becsültem emberi, pedagógusi magatartásáért, művészi hitvallásáért. Zseninek tartottam. Félve attól, hogy életműve esetleg a feledés homályába vész, törekvéseit továbbélésre késztetve gondoltam arra, felkeresem tisztelőit, pályatársait, tanítványait, hogy létrehozzuk közös elképzelésként az emlékalapítványt. Az alapít„Három legény éldegélt egy tanyán békés egyetértésben. Téli időben egymás között felosztották a konyhai munkát. Az egyik főz, a másik velük eszik, a Jóska (a legidősebb) pedig mosogat. Ebéd után Jóskán a sor. Indul is a konyhába. Fogja a zsíros bográcsot, midőn az iromba macska mélyen belekarmolt Jóska lába szárába, haraggal felkapta a cicát. Kitörölte vele a bográcsot, majd kivágta az udvarra. Odament a kutya, lenyalta a macskáról a zsírt. Tiszta lett a bogrács, jóllakott a kutya is.” — olvasható az ecsegfalvi önkormányzat által nemrég megjelentetett Szülőfalunk hiteles emlékei című kiadvány derűs történetek fejezetében. A Kertész Károlyné által szerkesztett tartalmas — több Az 1848—49-es forradalom 150. évfordulója tiszteletére a megyei könyvtár Békéscsaba megyei jogú város megbízásából ünnepibeszéd-író pályázatot hirdet a Békéscsabán élő vagy tanuló középiskolásoknak, főiskolásoknak és egyetemi hallgatóknak. A pályázat célja, hogy a két korosztály képviselői mutassák be a saját gondolati és érzelmi kötődésüket nemzetünk e jeles évfordulójához, bizonyítsák máig ható érvényét egy újra épülő demokratikus társadalomban. Nem tudományos dolgozatokat, hanem a tudomány eredményeire is építő, ünneplő közönség előtt elmondható beszédeket várnak a pályázóktól 5, maximum 10 perc időtartamban. • A pályázatokat szakértő zsűri bírálja el, a díjakat két katevány célkitűzései között szerepeltetném a tehetséges, de nehéz sorsú képzőművészek — szobrászok, grafikusok, festők — pályázati úton való kiválasztásos támogatását, ahogyan életében Mladonyiczky Béla maga is segítette a küzdelmes sorsú művésztársakat. Bízom abban, hogy elképzelésem visszhangra talál és akik segíteni szeretnének az alapítványtevő munkában, megkeresnek soraikkal. (Varga Árpád címe: 5700 Gyula, Béke sugárút 27. IV/13.) Sz. M. fotóval illusztrált — kiadványnak huszonhárom szerzője van. A könyvből megtudhatjuk: a ványai főjegyző és képviselő- testület 1921-ben vetette meg a mai új Ecseg alapját. Az új falu ugyan távolabb esett az egykori Ecsegtől, de már 1923-ban állott 43 ház. Két évvel később újabb száz házhelyet osztottak ki, amelyet urasági cselédek, kubikosok és idénymunkások részére juttattak. A község történelmét megelevenítő sorókon kívül számtalan más helytörténeti érdekességet is találunk a könyvben. Ecsegfalva gazdasági életéről is több írás vall. A szép kivitelezésű könyv Debrecenben, a Mozgáskorlátozottak Piremon Kisvállalatának Nyomdaüzemében készült. (Magyari) góriában adja ki: 1. díj 20 000 forint, 2. díj 15 000 forint, 3. díj 10 000 forint. A két kategória első helyezettjei az ünnepi közgyűlésen, illetve a városi központi ünnepségen mondják el pályamunkájukat. A jeligés pályázat beadási határideje: 1998. február 20. A borítékra kívülről írják rá: „Beszédíró pályázat”, belül egy kis borítékra írja rá a pályázó a jeligéjét, ez szerepeljen a dolgozat kezdő oldalán és a szöveg végén. A zárt kis borítékban pedig írják meg a pályázó nevét, címét, iskolája nevét és címét. Az ünnepélyes eredményhirdetésre 1998. március 13-án 10 órakor kerül sor Békéscsabán, a megyei könyvtárban. A pályázat beküldendő a Békés Megyei Könyvtár címére: 5600 Békéscsaba, Derkovits sor 1. A Nap fiai — ezzel a megtisztelő címmel tünteti ki Maxim Gorkij hőseit, a múlt század vége és a századforduló orosz értelmiségét. Tudjuk persze, korszaktól és helyszíntől függetlenül érvényes a jelző a fáklyaemberekre, a világosságért felelősökre — így ma is —, e meghatározó társadalmi réteg szerepének és küldetésének szentelte a szerző kevéssé ismert, hazánkban alig játszott drámáját. Gorkij helyesen látta az értelmiségi lét kettősségét, azt, hogy a képzett, művelt emberek „eszközök a vagyonosok kezében, urak a nép szemében”. Aki ezzel nincs tisztában, eltávolodik a valóságtól, a közvetítő szerepre alkalmatlanná, ezáltal feleslegessé válik, ami erkölcsi, egyéni tragédiákhoz, súlyos társadalmi gondokhoz vezet. Gorkij lényeglátása, problémaérzékenysége mindenképp a dráma erénye, mondandója mit sem veszített értékéből 1905, a mű születése óta, ellenkezőleg: értelmiség és nép, álom és valóság viszonya csak bonyolultabbá lett az elmúlt évtizedekben. A tudós- és művészlelkek fényt, melegséget sugároznak, tudásukkal, tehetségükkel, szeretetükkel utat mutatnak, lelkesítenek, a homályban élő tömegeket felvilágosítják, vezetik, felemelik. Pontosabban: így kellene, hogy legyen. Gorkijnál a Nap az élet, az alkotás jelképe, „mert a Nap energia, a szépség és a lélekrészegítő öröm óceánja” — mondja a tudós Protaszov, aki a lét titkát szeretné megfejteni, de kísérleteibe belecsavarodik, buzgalma öncélúvá válik, önmaga pedig nevetségessé, mivel teljesen elszakad közvetlen környezetétől és az egész valóságtól. Ez a tragédiája, végzete, akárcsak a többi, hozzá hasonló, szépelgő, szánalmas figuráé, az egész értelmiségé, akiket az orosz író némi együttérzéssel, de főleg önkritikusan, olykor kíméletlen iróniával ábrázol. Csak szeretnének a Nap fiai lenni, de méltatlanok a címre, miközben megjelennek a színen a nép képviselői is, akik ugyancsak kiábrándító képet festenek: gorombák, faragatlanok, együtt mégis félelmetes erőt jelenthetnek. Jószándékú, becsületes emberek Gorkij hősei, de társadalmi szerepükhöz gyengék, ezért életképtelenek, magányossá és idealistává válnak, gyakorlati érzékük nincs, félnek a harctól, a változástól. Aki saját életét sem tudja kézben tartani, hogyan irányíthatná az egész társadalom fejlődését?! A Csehov- figurák enerváltsága, a lét értelmetlensége tölti meg a levegőt. A nagyon népes szereplő gárda alaposan megnehezíti a színpadra állítást, ami már a fajsúlyos témát, mondandót tekintve egyébként is merész vállalkozás a mai bonyolult, gondterhes világban, amikor a könnyedebb szórakoztatásra vágyódik a túlhajszolt ember. Konter László rendezte a Jókai Színház első ’98-as bemutatóját, amelyben a békéscsabai társulat komoly teljesítményt nyújtott; hogy a rendkívül izgalmas és időszerű darab mégsem aratott kirobbanó sikert, nem a színészeken múlott. Azzal együtt, hogy minden elismerés megilleti a művészeket, őszintén el kell mondani: az előadás nagyon hosszú, helyenként vontatott, nehézkes, fárasztó. A rengeteg szereplő közül néhány, a lényeghez tulajdonképpen szükségtelen figurától szerencsésebb lett volna elegánsan megválni; a kevesebb jövés-menés, rohangálás jótékonyan hatott volna az előadás összképére. A sokaságot fokozta az a fölösleges hangerő, ami színházban csak ártalmas (és érthetetlen) lehet, mert nem engedi „átjönni” a mondandó súlyát, mához szóló üzenetét, az emberi szót, a humor erejét. Egy-egy lírai jelenet — szerelmes párbeszéd vagy üzleti megbeszélés — a maga halkabb tónusában felüdülést nyújtott, színházi légkört teremtett. Gáspár Tibor meggyőzően alakítja a központi figurát, Protaszovot, a gyermekien naiv tudóst. Belefeledkezik kémiai kísérleteibe, nem veszi észre sem azt, hogy a felesége más férfi társaságában keres vigasztalást, sem azt, hogy körülötte megváltozott a világ, hogy ismeretlen erő készülődik, valami van a levegőben. Ahogyan Protaszov az értelmetlen kísérletezés, a haszontalan tudomány híve, Vagin, a festő az öncélú művészet pártolója, aki büszkén hangoztatja, hogy nem érdekli sem a nép, sem a valóság. Karczag Ferenc a hódító szerelmes és a csigaházban alkotó művész kettős szerepét hozza hatásosan. A két markáns férfialaknál valamivel halványabb, szelídebb figura Bartus Gyula Csepur- nója, az állatorvos, aki a viszonzatlan szerelem miatt menekül az öngyilkosságba. Érdekes, hogy éppen a legfiatalabb és beteg Liza látja legvilágosabban a dolgokat; bírálja is családtagjai és ismerősei téves nézeteit, felismeri, hogy nagy hiba a bezárkózás, óriási veszély a gyűlölet, a feldühödött tömeg. Protaszov húgát azonban nem veszik komolyan, látomásai erősödnek, magára marad, sorsa az ophéliai őrület. Vékony Anna szépen játssza a szeretetre méltó gyermek mélységesen megrendítő, szánandó és nehéz szerepét. Az író által halványabbra festett, de nagyon jelentős alak Jelenáé, a tudós feleségéé, aki férje mellett annyira magányos, szeretetéhsége jajkiáltás, fontos figyelmeztetés családnak és társadalomnak egyaránt. Kovács Edit mérsékelt, visszafogott alakítással kelti életre ezt a figurát. Az emberközeli, hiteles és ezért hatásos hősök sorából teljesen kilóg a túl harsányra, groteszkre vett Melanyija. Ez a fura kreatúra — Komáromi Anett alakítása — a vásári komédiának is a szélsőséges változata, ami nem indokolt egyrészt azért, mert az értelmiséget saját korlátoltsága teszi haszontalanná, értelmetlenné, abszurddá, másrészt ha az összes hősben az a jó, hogy emberi, hihető, ez a nőszemély nem illik az előadás stílusába. Antonovna dajka szerepében Berek Kati Jászai-díjas, Érdemes és Kiváló művészt köszönthetjük a békéscsabai színpadon. Nagy öröm, hogy súlyos betegségéből felépülve ismét játszhat, és talpraállásához minden bizonnyal hozzájárultak a meghívások, a felkérések. Színházi és civil szerepében sokaknak ad(ott) erőt, hitet — köszönet és elismerés illeti. A Nap fiai előadásához Székely László Jászai-díjas, Érdemes művész alkotott kellőképp csehovi, gorkiji díszletet, tágas, egyszerű, de hangulatos játékteret. A tetszetős, elegáns jelmezeket Pilinyi Márta tervezte. Niedzielsky Katalin Ecsegfalván szeretik a derűt Pályázati felhívás Megkérdeztük diákolvasóinkat Mivel telt a téli szünet? Sorozat az elfeledett népi gyógymódokról Viharsarki Kaleidoszkóp a Gyula TV műsorában Ezentúl a Gyula TV műsorában jelentkezik szerdánként — így először január 14-én — 21.30—22.30 óra között a Viharsarki Kaleidoszkóp televíziós produkció. A főként ufórejtélyekkel, természetgyógyászattal, az élet peremén élő és érdekes emberekkel, valamint egyéb kuriózumokkal foglalkozó szórakoztató magazin így még több lakásba juthat el. Gráczikné Dutkon Anikó és Kopasz Tibor szerkesztőket először a változásról kérdeztük. — Nagy öröm számunkra, hogy a három éve működő Viharsarki Kaleidoszkópnak megadatott ez a lehetőség — kezdték. — Mivel a Gyula TV műsora antennával és kábelen is fogható több településen, ez mindenképpen előrelépés számunkra. Émellett természetesen a megye számos helységének kábeltévéin továbbra is látható a műsorunk. — Úgy tudom, a megyén kívül is folyamatosan terjeszkednek. — Jelenleg Békés megye mellett öt megyében — összesen több, mint 200 ezer lakásban — vagyunk jelen. Kaposvártól Nyírbátorig, Ceglédtől Szegedig nyújtunk betekintést a mindennapokba és a különlegességekbe magazinunk által. — Melyek a közeljövő műsortervei? — A D. A. D. A.-program keretében felvilágosító műsorokat készítünk, a természet- gyógyászatnál pedig új sorozatot indítunk, Elfeledett népi gyógymódok címmel. A köny- nyedebb műfajt a Körösi Csorna Produkció képviseli, a zenei blokkban pedig Balázs Palié, Kékegyi Istváné és a Sigma együttesé lesz a főszerep. (c) Pintér Misi 8, Pintér Kitti 10 éves, csorvási tanulók: — A téli szünetben csak azt sajnáltuk, hogy nem volt hó. A lakásban sokat játszottunk, tár- sasoztunk a Hófehérke és a hét törpe című játékkal, a mici- mackós kirakót is gyakran elővettük. Mivel nincs videónk, ezért inkább a tévét néztük. Voltunk mamáéknál és apukánknál Telekgerendáson. Természetesen tanultunk is, így nem volt nehéz az iskolai napokra való átállás. Rusznák Róbert, 13 éves, gerendási tanuló: — Számítottam a hóra, s mivel nem esett, így maradt a tévézés. A barátaimmal szomszédoltunk, társasjátékkal játszottunk és nintendóztunk. Az ünnepeket otthon töltöttük, nem utaztunk sehová. A testvérem 18 éves, ő már diszkóba jár, én viszont még kicsi vagyok ehhez. Az első tanítási napon nehéz volt felkelni, kiderült, sokat is felejtettem a szünetben. Toncsenka János, 13 éves, gerendási diák: — Otthon töltöttem a szünetet, előtte megrendeltem a havat, de nem jött össze a dolog. A barátaimmal megbeszéltük, hogy hócsatázunk majd. Helyette be kellett érnünk a tévézéssel. Eljártunk a tóra is. A társaim horgásztak, közben jókat beszélgettünk. Élveztük a jó időt. Tanulásra nem sokat gondoltam, ezt később meg is éreztem, mert nehezen indult az idei év. Lassan visszarázódok. Zsilinszki Flóra, 8 éves, csorvási tanuló: — Apukámmal Orosházán voltam rokonlátogatóban a téli szünet ideje alatt. A testvérem, Adél már nagy, ő nem játszik velem, inkább tévézik. A barátnőmmel eljártunk egymáshoz és iskolásat játszottunk, rajzfilmeket néztünk a videón. Sokat gyakoroltam a szünetben is, ezért nem okozott gondot az iskola. Csete Ilona FOTÓ: KOVÁCS ERZSF.BET
