Békés Megyei Hírlap, 1998. január (53. évfolyam, 1-26. szám)

1998-01-10-11 / 8. szám

1998. január 11., vasárnap WKKtm wmm mmm i Szabadidő Kilencedik oldal Rumos sütőtökkrém Vasárnapi ebédjük után ezúttal egy ritkaságszámba menő desszertet ajánlunk. Hozzávalók: (4 személyre) 60 dkg jól megsült édes tök, 15— 20 dkg Beghin-say kristálycu­kor, 5 dl tej, 2 dl tejszín, fél dl rum, 2—2 evőkanál liszt és mazsola, fél citrom leve és re­szelt héja, 2 szem összetört szegfűszeg, késhegynyi őrölt fahéj. Előkészítése: a sült tök ne­gyed részét félretesszük, a töb­bit meghámozzuk és villával pé­pesre zúzzuk. Egy deci tejbe be­leszórjuk a fűszereket, majd 5 percnyi forralás után leszűrjük. Elkészítése: az egész tojáso­kat a Beghin-say kristálycukor­ral habosra keverjük, majd a lisztet is hozzávegyítjük. Aprán­ként felengedjük a tejjel és a tej­színnel. A mazsolát is hozzáad­juk, majd kis lángon, állandó keverés közben sűrűre főzzük. Végül a citromlével és a rummal ízesítjük, majd belekeverjük az összetört tököt. Ha kihűlt, hab­verővel habosra keverjük és jól lehűtjük. A félretett sült tököt kis kockákra vágjuk, a tálkák­ban elosztjuk, és a krémet ráhal­mozzuk. Mazsolával díszítjük. Mesék a szerelemről Egy téli randevú Mária és Péter egy munka­helyen dolgoztak. Sokat beszélgettek, rövid Időn belül összebarátkoztak. A munkahelyen kívül nem­igen találkoztak, esetleg egy-egy kávéra beültek a közeli kávéházba. Mária elvált, egyedül élt. Gyer­mekei más városba kerültek, de szinte minden héten megláto­gatták őt, hozták az unokákat is. Nem érezte a magányt. Péter nős volt, de házassága nem volt sikeres és a szóbeszéd szerint már csak a gyerekek tartották össze őket. Egyszer Mária néhány napig nem jött be dolgozni. Ezekben a napokban Péter valahogy fur­csán érezte magát. Nem ment a munka, nem volt íze az ebéd­nek, hiányérzete volt, minden csekélység fölbosszantotta, ami­kor Mária hétfőn reggel ismét megjelent a hivatalban, Péter akkor döbbent rá, hogy az asz- szony többet jelent számára, mint gondolta. Eddig csak azt látta, hogy csi­nos, jó megjelenésű, szívesen mutatkozott vele nyilvánosan. Most már azt is észrevette, hogy szép a szeme, érzéki a szája, karcsú a dereka. Maga mellé képzelte az ágyba, és úgy érez­te, mindenáron meg kell szerez­ni az asszonyt. Nem könnyű ka­landra gondolt, hosszabb kap­csolatra. Ősz fejjel udvarolni kezdett Máriának. Az asszony szimpatikusnak találta a férfit, de nem akart kalandba kevered­ni. így aztán elég soká tartott, amíg megígérte, hogy kará­csony második napját együtt töltik a férfi hétvégi házában. Karácsonyra hó borított min­dent, sütött a nap, tisztának, fe­hérnek, békésnek tűnt az egész világ. Péter kilenc órakor jött ér­te. Enni-, innivalót vittek ma­gukkal. Amikor kinyitották a szoba ajtaját, földbe gyökerezett a lábuk. A szobában is fehér volt minden, de nem a hótól, hanem a párnákból, paplanokból kiszó­ródott pehelytől. Az egerek ki­rágták a párnákat, paplanokat, matracokat. Az egyik kispárnán rágott lyukból vidáman kukucs­kált ki egy egér. Ez nem lehet igaz — suttogta a férfi. Az asszony némán ereszke­dett le egy véletlenül épen ma­radt fotelba. Táskáját a földre eresztette, kezeit összekulcsolta és valahová a semmibe meredt. Hosszú, néma csend után egy­szerre mozdultak meg és indul­tak el a kijárat felé. Az asszony lakásán még megittak egy forró teát, aztán elbúcsúztak. Még csak meg sem csókolták egy­mást. Petri Józsefné Humor A kétes hírű leányzót az er­kölcsrendészet lefülelte és bí­róság elé állította. Amikor be­vezették a tárgyalóterembe és megpillantotta a talárban tró­noló bírót, összecsapta a ke­zét:- Ferdinánd! Nem is mond­tad, hogy itt dolgozol! * A nászéjszaka utáni reggelen az eszkimó befog a szánba.- Hová mész? - kérdezi a felesége.- A bábaasszonyért. Amíg megtalálom és idehozom, be­letelik kilenc hónap. * Lükösdi dadogós lányt vett fe­leségül. A barátai nem győz­nek csodálkozni:- Miért pont ilyen asszony kellett neked?- Mert amíg kinyögi, hogy ne menjek a kocsmába, rég le­ittam magam. * T-, Mindaddig nem kételked­tem a feleségem hűségében, amíg Budapestről Békéscsabá­ra nem költöztünk.- Miért, mi történt Békés­csabán?- Ugyanaz a postás hordja a levelet, aki Budapesten. * — Halló? Ott a lánykollégium?- Igen.- Megkaphatnám a Juci- kát?- Akármelyiket megkaphat­ja... Reyrtonl Égési tér­Rejtélyes f-Gört» karú 1 Mágnesez h t ■fl» rrték W Nitrogén Déri Sári 4r Kítfezó Névelő Magyar űré­T Kisebb T T Magyar T maíró furulya irérwft Gíédus U­Mesét mondtak RIR Állat Lm... Összes épü­letek A légnyo­más egysége sag ► ...ke, béka- bana XK.ssSzadi igazgató, rőv. pdríwjs Äf Mill A cink vegy­Rysy (ele Kettős betű A kezében E, __ HaiW Gyulladás van! Új..., napiiap Tvlj J Gyümölcsöt JxM _ M olíbdén vegyjete Gyümölcs Zoltán Személyes névmás Sándor Hidrogén Rónáin» Magyar színész Karcba Kenős betű Pojáca Károly A rejtvény megfejtői között 5 darab falinaptárt sorsolunk ki, melyet postán elküldünk. Bekül­dendő a XIX. századi magyar politikus neve. Beküldési határidő 1998. január 16. (Címünk: 5600 Békéscsaba, Munkácsy u. 4). A levelezőlapra írják rá: Vasárnapi rejtvény! A nyertesek névsorát a január 18-ai, vasárnapi lapban olvashatják. A múlt vasárnapi rejtvény megfejtése: Bakator; Oportó; Sárga muskotály; Hárslevelű. Nyertesek: Jámbor Ferencné, Békéscsaba, id. Ladányi Lászlóné, Murony, Márki Katalin, Ecsegfalva, Szitás Gyuláné, Szeghalom, Varga Mihály, Csárdaszállás. kellemes teil vén Kedves gyerekek! Segítsetek Mikinek, keressétek meg a két egyforma kacsát! Megfejtésként írjátok meg az egyforma mintájú kacsák sorszámát! A helyes meg­fejtést beküldők között 5 darab mesekár­tyát sorsolunk ki, melyet postán elkül­dünk. Beküldési határidő: 1998. január 16. Címünk: Békés Megyei Hírlap, 5600 Bé­késcsaba, Munkácsy u. 4. A levelezőlapra írjátok rá: Vasárnapi rejtvény! A múlt vasárnapi rejtvény megfejtése: malac. Nyertesek: Aknai Róbert, Mezőberény, Argyelán Dóri és Feri, Gyula, Hadabás Zsolti, Békés, Mikula Klaudia, Végegy­háza, Török Gergő, Dombegyház. MÉRLEGELJEN! A januárban megjelenő négy Vasár­napi Békés Megyei Hírlapból legalább bárom külön­böző hóemberfigurát kell kivágni és le­velezőlapra ragasztva 1998. február 2-áig címünkre (5600 Békéscsaba, Munkácsy u. 4.) beküldeni! A játékról részletesen a január 4-ei Vasárnapi Békés Megyei Hírlapban olvashatnak. Csattanós meglepetés A bankban egy férfi állt mögötte és bár tüntetőén félrenézett, amikor a pénztáros leszámolta az ösz- szeget, Anna rosszat sejtett. Az anyja kérte, hogy vegyen ki 4 millió lírát. Ugyan, mire kellhet neki? Otthon már az ajtóból kiáltott: - Mama, hol vagy? A válasz a hall felől érkezett. Ugyan, hol is le­hetne, gondolta. Három éve csak tolókocsiban közlekedik, de mindig a hall a gyakorló terepe, ha egyedül marad. Ilyenkor a lakás szélviharra emlé­keztet. Hiába ajánlotta, hogy fogadjanak gyógytor­nászt, ha már az orvos kilátásba helyezte a gyógy­ulást. Azonban sosem tett szemrehányást, végtére is ő vezette az autót a balesetkor. — Elhoztad a pénzt? — Igen, mama. Anna a szőnyeget igazította, amikor csengettek. — Biztos a postás - mondta az anyja. Amint ajtót nyitott, a lába a földbe gyökerezett. Azt a férfit láthatta, aki a bankban mögötte lapí­tott. És még mielőtt becsaphatta volna az ajtót, a férfi beugrott és kést emelt az arcához. — Egyedül vagy? Anna nem felelt. A haliból megszólalt a beteg asszony. — Hozd ide a postát. — Na, gyerünk — súgta a férfi —, vigyük oda a postát. A lányt maga előtt tolva lépett a szobába és szemmel láthatóan meglepte, hogy a hang tulajdo­nosa tolókocsiban ül. — Mi van vele? — Mindkét lábam béna - felelt az asszony. — Nem tudok járni. De ezzel a kocsival az ördögöt is eltaposom. — A férfi felé indult. Az magához rán­totta a lányt és a kést a nyakára tette. — Told oda az öreglányt a díványhoz és ültesd le. Vagy... — Csináld, ahogy mondja — szólt a béna asz- szony. Anna bólintott, a férfi elengedte. A kocsit a dí­ványhoz irányította, majd gyakorlott mozdulattal kiemelte az anyját és a díványra tette. — Most pedig ide a pénzzel, de gyorsan! — Add neki! — Nagyon okos az öreglány — nevetett a gengsz­ter. Anna kivette a pénzt a táskájából és átadta. — De többet nem kap — szaladt ki az idős asz- szony száján. — Na, ezt azért még megvárom — nevetett ismét a férfi és újra elkapta Annát. - Hol a többi? A festmény mögött, a páncélban — szólt elkín- zottan az asszony és a dívány melletti falra muta­tott. A férfi oda vitte a lányt. — Nyisd ki. Anna dühösen akasztotta le a képet. — Azt mondtam, kinyitni! — A gengszter a lány mögött állt és követte kezének minden mozdula­tát. Aztán rácsodálkozott a széf gazdag látványára. Ebben a pillanatban csattant valami a fején. Mi­előtt felfoghatta volna, hogy mi történt, elterült. Anna megfordult a zajra. Elképedt a látványtól: kissé bizonytalanul ugyan, de a béna asszony állt a fekvő gengszter mellett és egy fara­gott indián szobrot tartott a kezében. . — Mama, te tudsz járni? — Hát persze. Már néhány napja. — És miért titkoltad eddig? — Ma akartalak meglepni ve­le. Sokat gyakoroltam, hogy születésnapodon megörven­deztesselek. — Édes mama... Én el is felejtettem a születésna­pot. — De én nem. Ezért hozattam a pénzt is a bank­ból. Befizetünk egy gyógyüdü- lésre. Nem hagyhatjuk elrontani az ünnepet egy ilyen miatt! Most azonban kötözd meg, mielőtt magához tér. Hívom a rendőrsé­get. Drága mama... — só­hajtott Anna és könnyes szemmel kísérte anyjának minden óvatos lépését a telefonig. G. Gasparini

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents