Békés Megyei Hírlap, 1997. december (52. évfolyam, 280-304. szám)
1997-12-01 / 280. szám
MEGYEI KÖRKÉP 1997. december 1., hétfő Búcsúzni csak nagyon szépen szabad...! „Már csak tizenhat nap és itt a vasárnapi” Ha csak ennyi az egész, hát örüljünk. Félő azonban, hogy ennek költségvonzata is lesz — amit nyilvánvalóan nekünk kell majd megfizetni. Én azt javasolnám, hogy maradjunk a ,,hat” napnál, és szűnjön meg az a rengeteg reklám és hirdetés, mert ezek miatt a Hírlap már akár ingyenes is lehetne. A vasárnapi pedig legyen hirdetés és reklám, s az veszi, aki akarja. Csaknem huszonöt éve vagyok előfizetője az újságnak, és nem szívesen mondom le —, de nincs más választás. Az újság nincs tekintettel a kispénzűéb e, a nyugdíjasokra, s tartalma is a pénzforrás felé tendál (reklám stb.), nem pedig tudósításokra. Amit önök lehoznak, azt már előző nap egyéb hírforrásból tudni lehet. Naponta közük a tévé-, rádióműsort, hát miért kell külön még a hetit is közölni? Mennyi papírt lehetne így is megtakarítani. De ne vádaskodjunk tovább azzal, akit valaha még szerettünk is, a sajtó hatalom — aki sajnos, kizsákmányol. Áremelés. Ha okfejtegetésem csupán pesszimizmus lenne, akkor szíves elnézést kérek, és valahogyan még kispóroljuk ezt az előfizetési díjatBecsülettel fizető régi előfizetőjük: (Név, cím a szerkesztőségben) * % * Köszönjük kedves Olvasónk őszinte sorait. Megértjük, hogy egyre nehezebb előteremteni az újságra a pénzt. Tisztában vagyunk azzal, hogy a ruha, a kultúra, a szórakozás az első, amikor szorítani kell a nadrágszíjon. Az újság sajnos nem tartozik a mindennapi életfeltételek közé. Bár ott tartanánk — egy polgárosult világban —, hogy napilapok nélkül nincs minőségi élet. Egyelőre ettől még messze vagyunk, tengődünk politikailag és gazdaságilag egyaránt két világ határán. S e mezsgyén marad osztályrészül a küszködés. Nekünk azért, hogy életképes lapot szerkesszünk, az olvasóknak azért, hogy összekuporgassák kedvenc lapjukra azt a pár forintot. Nem akarunk a kedves Olvasó vállára borulva zokogni, nincs is okunk rá. De látni kell: az újság vállalkozás, kemény gazdasági feltételekkel. Aki nem halad előre, nem képez tartalékot, nem áll több lábon, az előbb vagy utóbb elbukik. Mi ötven és száz év múlva is a piacon akarunk maradni. A mi lapunkba, mint a magyarországi újságok többségébe, senki nem pumpál pénzt. Nekünk minden fillérért meg kell dolgozni. Nekünk a lapárbevételből és a hirdetési bevételekből kell megélni. Ha a lapár nem emelhető, akkor hirdetésből kell fedezni a kiesést. A magyarországi lapok az előállításban és terjesztésben résztvevők bérét kivéve nyugati árakkal (nyomda, papír, szállítás stb.) készülnek. Közben a lapár keleti. A Lajtán túl egy újság ára egy üveg sörével egyenlő. Nálunk két lap áráért nem lehetne jó sört venni. Hát így állunk. Közben nekünk is kell áfát fizetni minden egyes lap után, meg kulturális adót, talán Magyarországon egyedül a világon. Visszatekintve az utóbbi évekre, a Békés Megyei Hírlap ára inflációkövető volt, annak ellenére, hogy közben a papírra is „bejött” az importadó, meg a csúszóleértékelés, vagyis az inflációnál nagyobb mértékben sújtott bennünket a Bokros-csomag. A gazdasági ellehetetlenülés ellen létszámcsökkentéssel és egyéb megszorításokkal védekeztünk. Kétségtelen, a heti rádió- és televízióműsor megszüntetésével is lehetne takarékoskodni. Csak ami felesleges az olvasók egy részének, az fontos másoknak. Sajnos, pillanatnyilag azok vannak többségben, akiknek a Békés Megyei Hírlapban megjelenő melléklet az egyetlen műsorújságjuk. Ugyanez vonatkozik az országos és a világpolitikai hírekre is. Van akinek már szakállasak, mert ismerik a tévéből, a rádióból, mások meg csak innen, a mi lapunkból értesülnek róluk. Az újságkészítés nagy össznépi játék, ahol mindenki elvárásának meg kellene felelni, és éppen ezért mindenki érdeke sérül egy kicsit. Csak kölcsönös megértés és türelem oldhatja fel az effajta feszültségeket. Kedves Olvasó! Azért van jó hírünk is. A közeli, januártól esedékes előfizetői díjemelés messze alatta marad az inflációnak. A másik jó hírünk: a vasárnapi lapot — vélekedésével ellentétben — azoknak kell megfizetniük, akik megvásárolják. A hétvégi lapnak tehát az előfizetőkre nézve nem lesz költségvonzata. Tapasztalataink szerint megyei szerkesztésű vasárnapi lapra van igény. Mi megpróbáljuk kielégíteni. Ha megnyeri az olvasók tetszését és ráfizetés nélkül kijövünk az új vállalkozásból, akkor a piacon maradunk. Ha nem, akkor nem fogjuk restellni beismerni tévedésünket. Arra nincs és nem is lesz pénzünk, hogy álmokat finanszírozzunk, hogy amit nyerünk itt, azt eljátsszuk ott. Kedves Olvasó! Amikor ismételten megköszönjük őszinte levelét, arra kérjük, szeresse továbbra is ezt a lapot. Méltányolja előfizetéssel, lapunk olvasásával igyekezetünket, a kalendáriumot, az egyre több színes lapszámot, a mind több mellékletet és hát azárt a vasárnapi lapot is, amelyet — mint említettük — nem Önnek kell megfizetnie. Szerkesztőség Szerény jövedelemből élnek az ecsegfalviak Ha az újság megírja... Korunkat méltán nevezik az információs forradalom korszakának. Soha ennyi lap, képes magazin, országos és megyei napilap, szaporodó számú helyi újság, rádió és televízió nem volt jelen a piacon, mint manapság. (És akkor az új kedvencről, egy egész ország kultúráját a virtuálisba költöztetni képes, világhálózatként működó' Internetről még nem is szóltam.) Ekkora bőségben egyre több újságcikk íródik, egyre több az olvasnivaló. A fentiekből következik, hogy egyre több azoknak a száma, akikről ezek a cikkek íródnak. Ecsegfalván január elsejétől egy köbméter ivóvízért 116 forintot (plusz áfa) kell fizetnie a lakosságnak. (A hatósági vízdíjat 164,60 forintban, plusz áfa, állapították meg.) Az önkormányzati intézményeknél ugyanez az ár 134,90 forint (plusz áfa) lesz — derült ki az ecsegfalvi képviselő-testület legutóbbi ülésén. A község jövő évi gazdálkodási keretében, úgy tűnik, relatív csökkenés várható. Ez részbén abból ered, hogy az önkormányzat saját bevételeinél az intézményi bevételek növekedése — a lakosság szerény jövedelmi helyzete miatt — elmarad az infláció ütemétől. A helyi adóbevételek szintén relatív csökkenést mutatnak. Ugyanezen az ülésen a képviselők 240 millió 255 ezer forint bevételi és kiadási főösz- szeggel hagyták jóvá az önkormányzat idei módosított költségvetését. M. B. Mindig is érdekelt, a közszerepléshez nem szokott hétköznapi ember hogyan éli meg, ha riportalannyá teszik, ha ír róla az újság. Tollforgátói működésem első három beszélgetőpartnerére 1994 nyaráról és őszéről emlékezhet az olvasó... Szakmájának három mestere, régen, Kellér Dezső szavával maszek — ma vállalkozó —, egy fodrásznő, egy köszörűs és egy cipész osztotta meg ismét lapunkkal a munkájával kapcsolatos érdekességeket. Gura Györgyné Marikával a már említett év októberében, 20-ai lapszámunkban találkozhattunk. Az év nyarán nyitotta meg fodrászüzletét a Botyánszky Pálné utcában. Megtudtuk tőle, hogy 1969-ben tanulta ki a szakmát, hat évig dolgozott is benne, de mert nem járt volna számára gyes, adminisztrátorként helyezkedett el, majd a csabai konzervgyár konyhájára került üzletvezetőhelyettesnek, ahol az 1993-as létszámleépítésig dolgozott. Kettőszázezer forintjába került a pályamódosítás, egy üzletrész kialakítása házuk középső lakrészében. — Három év hosszú idő. A nyitás óta hogyan alakult a vendégkör? — Akkor abban bíztam, hogy a környékbeliekből áll majd össze. Akik megismertek, visz- szajámak hozzám, rájuk mindig számíthatok. Sokan közülük a lapszám elolvasása után kerestek fel. A város különböző pontjairól járnak hozzám. Számomra alapkövetelmény a vendégkör megtartása. Nézze, itt mindenki megél a maga területén, és ez jó dolog. Itt van tőlem ötszáz méterre az Éva fodrászat, nem zavarjuk egymást. — Szebbnek látok itt most mindent... — Örülök, hogy maga is észrevette. A várószékeket újrakár- pitoztattuk, átfestettünk szinte mindent, falakat, csöveket. Jutott a fejlesztésre is. Egy új búrát, egy Oster márkájú hajvágó gépet, és egy Braun hajszárítót vettem. Ha reggel kinyitok, rend kell, hogy fogadjon, mint a patikában. — A tisztiorvosi szolgálattal milyen a kapcsolata? — Hozzám bárki bejöhet, az egészségügyi könyvem is rendben van. Nagyon szép jegyzőkönyvet írtak, és sok sikert kívántak, amikor legutóbb nálam jártak. — Mindent összevetve nem bánta meg? — Nézze, a váltás... Negyven évig diktálták, hogy mit csináljon az ember. Sokan nem tudnak váltani, nem tudják, hogy mit tegyenek, félnek a bizonytalantól. Persze alapok nélkül semmibe nem lehet belevágni. Szerencse is kell hozzá. Szerencsésnek érzem magam, hogy biztos családi háttér áll mögöttem. Csak közösen lehet jó eredményeket elérni. * A Richter famíliában családi hagyomány a köszörűs szakma, 1924-től száll apáról fiúra. Ma a legfiatalabb, Raymond dolgozik a kis műhelyben, aki esztergályosból lett köszörűs, édesapja képezte át. Kihalóban levő szakma a köszörűsé. Harminc-negyven éve több volt a munka. Manapság olyan ollókat, késeket lehet kapni a boltokban, melyeket húsz év után kell köszörülni, tudtuk meg augusztus 19-ei lapszámunkból az édesapától, Matyi bácsitól, aki ma már vendég a kis műhelyben; csak akkor segít be, ha rengeteg a munka. Amikor őt is bent találom, éppen vendég. — Ilyen nagy becsben még nem tartották egy írásomat se, két példánya is itt lóg a falon — mutatom neki. — Jólesett, hogy írtak rólam, kellemes meglepetés volt. Negyven éve járatom a lapjukat! Ha reggelente felkelek, az az első, hogy kimegyek a kapuhoz, és megnézem, hogy bedobták-e már. Minden reggel azzal kezdem a napot. A mi szakmánk novembertől indul, furcsán hangzik, a disznóvágások tartják életben. Emlékszem, amikor pangás volt, hirdetéssel is próbálkoztam. A szaknévsorban is benne voltam, de egyik se hozott különösebb változást. Nem minden szakmában hoz. Negyvenöt évig csináltam a mesterséget. Szerettem, szeretem most is, de az egészségem nem bírja. Sok port nyel az ember. A fiúhoz, Raymondhoz fordulok. — Múlt év elején kezdted önállóan az ipart. Vállalkozóként milyennek látod a jövőt? — Ahogy édesapám is mondta, a mi forgalmunk szezonális, és éves szinten hasonlóképpen működik. A költségek viszont évről évre növekszenek, a tb-m is emelkedett, emellett háromféle adót kell fizetnem. Jelentkeznek más kiadások is. Egy új, átlagos méretű köszörűkő, 35 cm átmérőjű 9000 Ft; ez a fajta, amit itt lát, egy évig tart. A munka ma is ugyanaz mint régen. Kések, tőrök, kardok, balták, húsdaráló kések köszörülését végzem. Emellett a kisollótól a sövényollóig minden méretű ollót pallérozok. Békéscsabán ez az egyetlen köszörűsműhely, az egész megyét ellátjuk. Sok a kisebb jellegű munka, nagyobb tételek nincsenek. — Mi az, amit édesapád a saját idejében még köszörült, de te a te idődben már nem ? — Egyedül a borotva; kiment a divatból, elterjedt a zsilettpenge* Várközi Mihály cipészt ma is a Kemény utcában találják kliensei. Cipőket javít, leggyakoribb a varrás, a foltrakás, ritkább a talpalás. — 1992-ig egy szövetkezetben dolgozott. Akkor, ahogy a három évvel ezelőtti július negyedikén fogalmazott, önt is elérte a magyar gazdaság népbetegsége, a munkanélküliség... ■— Egy évig nem tudtam, mihez is kezdjek. Amikor megkeresett, már fél éve működtettem az üzletet. Nekem és a szakmának is nagyon jót tett a riportja, a város legtávolabbi pontjairól is jöttek hozzám az emberek, és hozták nekem a munkának valót. Külön örültem, hogy egy olyan lapban jelent meg, amelyet tizenhat éve járatok. Tudja, mostanában egyre kevesebb a cipész, nem tanítják már a szak- mát. —- Ön nem vállal tanítványt? — Nem. Nézzen körül, itt azóta sem változtak a körülmények. Ide este beállók az autóval; ez csak nappal műhely, éjszaka garázs. Ahhoz, hogy tanulót foglalkoztassak, másik műhelyt kellene építenem vagy garázst. — Amíg beszélgetünk, ön egy női cipősarkot von be fekete bőrrel. Az eltelt három év egyben a Horn-kormány három éve is volt. Hogy érzi, nehezebb lett önnek, mint kezdő vállalkozónak? — Hát én csak a tb-t sokal- lom. — Köszörűs kollégája is arra panaszkodott. — Hogy a fenébe ne, nekem éves szinten sok az a 121 ezer 560 forint. Ami mostanra változott az az, hogy csak cipőket javítok. Legutóbb még leírhatta, csináltam lószerszámot, öveket a tűzoltóságnak. Annyi a munkám, hogy ma már csak a cipők javítására futja az időmből. Magyarázatként a dugig megrakott polcokra mutat. Egy polc a hét egy napját jelenti itt; azon a napon lehet a kész lábbelikért jönni. A péntek-polcot meglehetősen foghíjasnak látom. — Hát persze — feleli vendéglátóm. — Ma péntek van, és a kuncsaftok jöttek is rendesen a megjavított darabokért. — Mindenki megismeri a sajátját ? —- Meg bizony. Egyszer sem fordult még elő, hogy nem a sajátját vitte el valaki. Pánics Szabó Ferenc Önnek bonusza? Ha igen, akkor a gépkocsi gyártmányától függetlenül 30% feletti díjkedvezményt is elérhet, amennyiben társaságunknál köti meg a kötelező gépjármű felelősségbiztosítást. További törzsügyfél kedvezményekért hívja a 06 80/200-269 es ingyenes zöld számunkat vagy keresse ügyfélszolgálatainkat! r Az AO-ás alapdíjhoz képest COLONIA BIZTOSÍTÓ Első díj humor kategóriában. Az Axel Springer- Magyarország Kft. megyei lapjainál dolgozó fotóriporterek részére kiírt pályázaton a humor kategóriában az itt látható, Műítész esőben című képével első díjat nyert Such Tamás kollégánk. A felvételen Bereczky Loránd, a Magyar Nemzeti Galéria főigazgatója látható, amint esernyő alatt egy szabadtéri kiállítást méltat
