Békés Megyei Hírlap, 1997. december (52. évfolyam, 280-304. szám)
1997-12-24-26 / 300. szám
II Sarkad vAroS 1997. december 24., szerda __________Szívesen belépne „az egymással nem civódó, okosok pártjába” — Évzáró beszélgetés Tóth Imre polgármesterrel__________ A KONYHÁBAN MÁSODSORBAN IS CSAK ÉHES - NÉHA UGYAN A BlLAGIT IS ELŐKERÜL — Hogyan ítéli meg: idén vagy tavaly zárt jobb évet az önkormányzat és a polgármesteri hivatal? — Nem zártunk rossz évet 1996-ban sem, de az idei év jobbnak bizonyult. Az önkormányzatiság hetedik évében az idén volt a legnagyobb bevételünk. Néhány szám a tervezetten felüli többletbevételeinkből: ön- kormányzati részvények értékesítéséből, annak kamataiból, belterületi földérték bevételeiből körülbelül százmillió forint; önkormányzati és intézményi benyújtott és nyert pályázatokból mintegy kilencvenöt—száz millió forint (ötvenegy pályázatunkból tizenkilenc nyert); ön- kormányzati közreműködéssel a városba „kalauzolt” idegen tőke infrastruktúrafejlesztésre a fél- milliárdot is meghaladja. Részvényeinket forgattuk, a készpénzt kamatoztattuk, s pályázatok önerő részéhez felhasználva ez évben megdupláztuk. Ezen túl, ha egy részvény ígéretesnek tűnik, várunk a tőzsdei bevezetésre, addig nem értékesítjük. Ilyen a harminchárommillió forint névértékű Démász-részvé- nyünk. Ezeket a megye szinte minden települése eladta, s e bevételt elköltötte. A megyében csak 3 város döntött úgy, hogy kivár: Orosháza, Békéscsaba és Sarkad. Szerintem egyébként jövőre a másfélszeresét, vagy dupláját érik majd a papírok. Az említett bevételek egy része csak egyszeri, soha nem ismétlődik meg, ezért is kell jól bánni velük; nem működhetjük el, nem élhetjük fel, csak tartós közcélú fejlesztésekre fordíthatjuk. Jelzálog egy ingatlanunkat — Sajnos sokszor tapasztalni azt hazánkban, hogy az önkormányzatokban ülők inkább pártpolitikusok, mint az adott város, település érdekeit néző képviselők; ez nemegyszer egy- egy önkormányzat munkáját is ellehetetlenítette már. Ebben a tekintetben milyennek látta a sarkadi testület munkáját, s^po- litikusnak vagy inkább képviselőnek tartja magát? — Az állítás sajnos igaz. A települések többségénél látjuk a sajtó és a televíziók híradásaiból a testületek működési zavarait. Ezzel szemben — nyugodt szívvel — állíthatom, hogy városunk jelenlegi képviselő-testületi munkájában nagy és erőszakos pártvillongások, szekértáborokba való tömörülések, pártok közötti „dackorszakok” nincsenek, nem jellemeznek bennünket, így nem akadályozzák munkánkat sem. A képviselő-testületi ülés nyilvános közéleti fórum, ahol persze az élet nem úszható meg olykor politikai megközelítések, állásfoglalások nélkül. Magam sem vagyok ettől mentes. Ezen a téren nem is lehet teljes önmegtartóztatásra esküdni. Nem vagyok ugyan egyetlen politikai pártnak sem tagja, de egy európai polgári keresztény értékrendhez vonzódom, s mindazokhoz, akik bármely pártban vagy azon kívül ebbe az irányba haladnak. Jó lenne, ha megalakulna egyszer „az egymással nem civódó, okosok pártja”. Oda azonnal belépnék, feltéve, ha felvennének. Magamat egyszerre tartom képviselőnek és párt nélküli politikusnak. Az erre vonatkozó kérdés olyan, mintha azt kérdőbb mindenki a saját háza előtt. Eléggé nagy a kertünk, az utcafront. Gondozom a szőlőmet, a gyümölcsfáimat. Néhány hektár szántóföldön magam is közvetlenül gazdálkodom, némi energiát ez is leköt, de így legalább a bőrömön érzem és ismerem a gazdálkodó-vállalkozó emberek napi nyűgeit. Olykor besegítek lányom baromfiboltjának cipekedős háttérfeladataiba is. Az úgymond normál munkaidőn túli „otthoni” éves alapidőm közel felét igénybe veszik a polgármesteri tisztséggel járó egyéb kötöttségek. Többnyire esti, hétvégi, ünnepnapi időszakban kell rendelkezésére álljak a város képviseletében több meghívásnak, programnak. Az igazán „üdítő” az, amikor este vagy éjjel hazaérek, s pár perc múlva csöngetnek, mert éppen: valakinek leégett a háza; valaki összeveszett a férjével, s az kitette a hóra; ömlik a szennyvíz valahol az utcában; a vasútállomáson nem lehet jegypénztárost találni; éppen polgárvédelmi gyakorlat indul, mert II. fokú árvízvédelmi készültség van... Mindez szolgálat, a mundér viselésével jár, s aki ilyet ölt magára, az ne panaszkodjon, annak mindezzel számolnia kell. Csak hát az „otthon ülés” monotóniáját törik egy kicsit meg. — Nem panaszkodhat, van elég munkája, de mennyi ideje jut a családjára, az otthoniak nem teszik szóvá a hosszú távolléteket? — Az előző felsorolás után ' maradó időm mind(!) a családomé. Természetesen szóvá teszik, s előfordul, hogy egyszersem terheli, adósságunk nincs, hitelt nem vettünk fel, egy partnerünknek sem tartozunk. Fizetési kötelezettségeinket teljesítettük, likviditási gondokkal az év során nem küzdöttünk, intézményeinket működtettük, s a városban jelentős fejlesztéseket végeztünk. Szinte minden 1998- ra tervezett beruházásunkat előkészítettük. Az egyezségeket megkötöttük partnereinkkel és a lakossággal, a megvalósításhoz a műszaki tervek, a pénzügyi fedezet, a kivitelezők (elsősorban sarkadiak) startkész állapotban vannak. Tavasszal csak az .,indítógombot” kell megnyomni. — Ennek fényében mit kelI 1998-ban jobban csinálni? — Jó lenne megismételni az ez évi eredményeket, s az elindított programokat sikeresen befejezni úgy, hogy az alapintézményeink működése közben biztosított legyen. deznénk, hogy a fogász vagy a belgyógyász orvosnak tartja-e magát. Ä válasz nem lehet kétséges: igen. Az önkormányzati törvény polgármesterre vonatkozó egyik meghatározása egyébként így szól: „A polgár- mester a település első számú politikusa.” — Beszélgessünk másról. Ón szerint mennyit tudnak az emberek a hivatalon kívüli, az otthonában ülő Tóth Imréről? ■ — Gondolom, hogy annyit, mint én másokról. Áz otthonomban való „ücsörgés” egyébként is ritka pillanat. Az otthon töltött idő többségét is „a kötelezően választott gyakorlatok” töltik ki. Mivel nincs nálunk komornyik, sem bejárónő — így mint mindenki más —, végzem a ház körüli munkákat, a kisebb-nagyobb javításokat. A koszt és a rendetlenséget nem szeretem, pláne a saját portámon. Jó mondás az: söpörjön FOTÓ: FAZEKAS LÁSZLÓ egyszer betelik a pohár, az éppen mindig fontosabb hivatali ügyeim miatt. Óriási türelmük irántam, ügyeim iránt a legnagyobb támaszom. A nekem jutó családi türelem hátországa nélkül az olykor 24 órás vesszőfutást nehezen lehetne folytatni. Fordított helyzetben én talán már nem lennék ilyen türelmes. — Milyen alkalomból volt együtt legutóbb az egész család? — Összevont családi névnapjainkat ünnepeltük (megkésve) együtt november végén. De a fontos az, hogy mindany- nyian együtt voltunk az élők közül, s ez három generáció. — Az otthonnál maradva: milyen a konyhában egy polgármester, szokott egyáltalán főzni? — Hogy milyen vagyok a konyhában? Elsősorban éhes, és másodsorban is az. A főzés tudományát jobban járok, ha a szebbik nemre hagyom. Nem kertelek, nem szoktam főzni. — Milyen finomságokkal készül a család az ünnepekre? — Töltött káposzta. Nem hiányozhatnak a szárnyasok sem, változatosan elkészítve, hétköznapokon ritkán kerül az asztalra hal, most erre pályázom. A feleségem ügyesen készíti a süteményeket, lányommal most piskótatekercset „rendeltünk” nála. S mindezek után jöhet a Bilagit tabletta! — Szabadidejében — feltéve ha van — mivel foglalkozik szívesen? — Olvasok. Könyveket, a televízió teletext gyorshíreit, a hét közben elmaradt fontosabb sajtócikkeket, s emellett verseket. Egy-két videofilm mellett a tévéhíradókat, A Hét műsorát, s az Aktuálist nézem szívesen. Több mint három évtizedes kapcsolat fűz az aktív, de amatőr zenéléshez, s nem lettem hűtlen hozzá a megtisztelő polgármesteri poszt birtokában sem. Olykor gitározgatok, tan- góharmonikázom, ha barátommal zenélek, akkor szintetizátoron játszom. Ezekben tudom feloldani a hétköznapok összes nyűgjét. Egy-egy zenés esten közelebb kerülök az emberekhez, általam ők is egymáshoz, s az igazi öröm, ha a hallgatóságnak is tetszik, ami nekem, együtt énekelgetünk, újraéljük fiatalabb éveinket, s ez már kapcsolat — talán valamilyen szintű harmónia is. — Említette, kedveli az irodalmat, emlékszik-e még arra a versre, amelyet először tanult meg kívülről? Egyébként kitől idéz szívesen? — Egy óvodásversikére emlékszem, ami így szólt: „Miért teve a teve? / Mert ez a neve./ Ha más neve volna, / már nem teve volna”. Később azért — kicsivel — komolyabb és hosz- szabb verseket is megtanultam, s ma is tudom mindet kívülről. Ha hosszú órákat utazom, azzal szórakozom, hogy magamban ezeket elszavalom, különben elfelejteném őket. Annak idején szavalóversenyeken rendszeresen indultam, olykor nem is rossz eredménnyel. Idézni legszívesebben a magyar és világ- irodalom klasszikusaitól szoktam, például: Shakespeare-t, Heinrich Heinét, Áprily Lajost, Szabó Lőrincet, Adyt és József Attilát. — Lehet, hogy korai kérdés, mégis felteszem, hiszen 1998- ban újra választani kell Magyarországon kormányt és képviselő-testületeket, így a sarkadit is. Két választási cikluson keresztül vezette, s vezeti szebb események a közéletben számomra a hétköznapokhoz kötődnek, azon pillanatokhoz, amikor valakin tényleg tudok segíteni. Ehhez képest csak az a felemelőbb pillanat, ha nem tudunk segíteni, de ez megértésre talál, s a kinyújtott kezet partnerem így is elfogadja. — S végül: mit kíván, mit vár az új évben? — A magam számára változatlan jó egészséggel is beérem, s kicsivel több idővel családom körében. A város lakóinak azt A zenélés örömet jelent, ha jut rá idő még jövőre is Sarkad városát; újra belevág majd a polgármesterségbe, egyszóval jelölteti magát választásokon? — A válaszom igen. Ha az egészségem engedi, s ha a választók bizalmukkal megtisztelnek. — Mit tart közéleti pályafutása legnagyobb és legszebb eseményének? — A legnagyobb esemény az volt, hogy az 1994. évi helyhatósági választásokon a városok polgármesterei között a legmagasabb százalékarányú voksol kaptam a országban. S a legkívánom, hogy a gazdaság helyi szereplői, vezetői végre találjanak magukra, legyenek sikeresek, ne veszítsük el a cukorgyárat, ezzel lejtő helyett végre emelkedőre érjünk, hogy ezáltal mindenki munkához juthasson helyben, s különösen a fiatalok. Ez a családok s a város boldogulásának, megtartóképességének kulcsa. S kívánok egymás iránt nagyobb tolarenciát, pótolnunk kell megkopott erkölcsi tartalékainkat, belső békét, s bíznunk kell kicsit jobban önmagunkban és egymásban! Mocsár József A hivatalban, munka közben Otthon a kerti munka kikapcsol
