Békés Megyei Hírlap, 1997. december (52. évfolyam, 280-304. szám)

1997-12-24-26 / 300. szám

1997. december 24-26., szerda-pentek ________ H armincnyolc éve a sport az élete Bogdánffy Csaba: „A család mindig mellettem állt” Aki ismeri Bogdánffy Csabát, az Orosházi MTK NB I A cso­portjában százszázalékos teljesítménnyel őszi bajnoki címet szerzett női asztalitenisz-csapatának vezető edzőjét, tudja, a 49. évében lévő szakember él-hal a sportért. A kaucsuklabda mellett minden sportágat szeret, amikor csapata szombati mérkőzésének eredményéről számol be, az első kérdése szinte mindig az, mit játszottak az OMTK labdarúgói? Otthonosan mozog a birkózók között is, hiszen amikor kedvenc sportágától az asztalitenisztől „eltanácsolták” az OMTK birkózóinak szak­osztályvezetője lett, majd idén őszig a megyei szövetség elnöke­ként is tevékenykedett. Az orosházi sportemberrel, Bogdánffy Csabával — aki fontos tisztséget tölt be a civil életben is, hiszen az Eötvös József Általános Iskola igazgatója — beszélgettünk a sportról, a sikerekről, a kudarcokról és a karácsonyról. KARÁCSONY — Mikor ismerkedtél meg az asztalitenisszel? — A fővárosban születtem, de már egy év elteltével Oros­házára költözött a családom. Tizenegy éves koromban is­merkedtem meg a ping­ponggal, a helyi 3-as számú is­kolában, ahol nagyon népszerű volt ez a sportág. Az iskolai szakkör minden tagja egyszerre csatlakozott az Orosházi Kini­zsi szakosztályához. Az edzéseket az Ipartestület Thék Endre utcai nagytermé­ben tartottuk. Annyira szerettük ezt a szép játékot, hogy sokszor az ablakon másztunk be és sötétben játszottunk, nehogy a gondnok Bende bácsi észre­vegye titkos edzéseinket. Éber­ségét így sem tudtuk mindig ki­játszani, ilyenkor lógó orral tá­voztunk, hiszen félbeszakítot­tuk kedvenc időtöltésünket. — Hogyan alakult a folyta­tásban sportolói pályafutásod? — Tizenkét éves koromban, 1960-ban lettem igazolt ver­senyző. Az asztalitenisz-szak­osztály mindenese, Szőke Lász­ló mellett Dobsa Klára, Pető Irén, Farkas Edit, Romvári Fri­gyes, Budavári Károly, Tóth Ferenc, Pintér Attila, Tüske László, Kurilla Antal, Csongrá­di Imre, Tóth Zoltán alkották a versenyzők elitjét. A kezdeti próbálkozások után kialakult egy olyan fiatal csapat — Tokodi Béla, Reményi Sándor, Bogdánffy Gábor, Tóth Károly, Pópity László, Fekete Zoltán, Szabó Géza, Né dó László, Bánfi István és mások —, akik­kel hosszú éveken át meghatá­roztuk a megye és a város asz­talitenisz-életét. Az ifjúsági korosztály sikerei mellett be­kapcsolódtunk a megyei felnőtt bajnokságba, ahol abban az időben két osztályban tizen­nyolc-húsz csapat szerepelt. Később feljutottunk az NB Hi­ba. Legszebb sikereimet lesze­relésem után értem el a felnőt­tek között. A sok ifjúsági baj­noki cím után a hetvenes évek elején egy egyéni és négy páros megyei bajnokságot sikerült nyernem. — Mikor kezdődött edzői pá­lyafutásod? Kire vagy legin­kább büszke az orosházi tanít­ványaid közül? — Még aktív versenyző vol­tam, amikor 1971-ben bevá­lasztottak a megyei szövetség elnökségébe, amelynek több mint két évtizedig voltam a tag­ja, öt évig pedig az elnöke. Még versenyző koromban, 1971-ben megszereztem a segédedzői, majd ezt követően a középfokú edzői képesítést és szívesen dolgoztam a szakosztály ver­senyzőivel. A tanítványaim kö­zül a legbüszkébb Páli Mari- annra vagyok, akire nagyon sok szép országos eredmény el­érése után felfigyelt a BSE ak­kori edzője, Gárdos Péter és kérésére hozzájárultunk, hogy Budapestre igazoljon. Itt remek eredményeket ért el, tagja volt a BSE ETTU Kupa győztes együttesének is. Közben csapa­tunk átalakult, megfiatalodott és két eszetndeig újra a megyei bajnokságban szerepelt. Nagy örömünkre 1977-ben a női és férfi csapa­tunk is egyazon napon sikere­sen vívta meg az osztályozót és felkerült az NB II-be, illetve NB III-ba. Ezen az osztályozó mérkőzésen játszottam utoljára az akkor már OMTK néven szereplő gárdában. —Közben újabb változás kö­vetkezett be az életedben. — Igen, 1978-ban az OMTK ügyvezető elnöke lettem és 11 évig dolgoztam ebben a nem könnyű, de számomra nagyon sok szép sikert hozó beosztás­ban. Nagy örömömre szolgált, hogy ez az időszak volt a klub egyik legsikeresebb évtizede, elismerték a munkámat. A lab­darúgóink feljutottak az NB II- be, de a tizenegy év alatt min­dig az NB III és a területi baj­nokság élvonalában szerepel­tünk. A birkózók már OMTK néven kiharcolták az I. osztályú tagságot, a sakkozók az OB II- be, a kardvívók az OB I-be ju­tottak. Az egyéni sportágakban is kiváló eredményekkel ren­delkező versenyzőink voltak. Az asztalitenisz-szakosztály szintén szállította a sikereket, a lányok az NB I-be, a fiúk az NB II-be jutottak. — Az edzőségtől azonban nem szakadtál el... — Az ügyvezető elnökség­gel párhuzamosan középfokú sportvezetői képesítést szerez­tem, országos minősítésű aszta­litenisz játékvezető lettem, sok hazai I. osztályú mérkőzé­sen és nemzetközi versenyen szerepeltem bíróként. A TF-en 1988-ban szakedzői diplomát szereztem. Az edzősködést eb­ben az időszakban is csináltam, az NB Il-es férfiakat irányítot­tam, akikkel ötször lettünk ezüstérmesek, de a nagy álom. az I. osztályba jutás az utolsó pillanatban mindig meghiúsult. — Ezt követően jött az Eöt­vös iskola, majd úgy tudom egy olyan korszak következett, amelyben jó néhány „tüskét” is kaptál az asztaliteniszsportban Orosházán. — Az Eötvös József Általá­nos Iskolában 1989-ben lettem igazgatóhelyettes. Az én fel­adatom volt a sportcsarnok irá­nyítása. Egy évvel később egy súlyos betegségből még fel sem épültem, amikor a kórházi ágy­ból irányítottam a férfi együt­test. Az 1991-92-es bajnokság­ban kértek föl az NB I A osztá­lyú női csapat vezetésére. A bajnokság végén a 9. helyezést értük el, én viszont az utolsó forduló előtt bejelentettem le­mondásomat, így a helybetöltő osztályozón már a tolnai Sáth Sándor volt az edző. A követ­kező évben nem kaptam szere­pet az OMTK szakosztályában, így elvállaltam az orosházi bir­kózóknál a szakosztályvezetést és megalakítottam az iskolában az Eötvös DPSE asztalitenisz­szakosztályát. 1993-ban vissza­hívtak az OMTK-hoz, egy év alatt sikerült a szétesett női utánpótlást helyrehozni, ami­nek az „eredménye” az újabb egyéves „pihentetésem” lett. A következő esztendőben másod­szor is visszahívtak, ekkor a női utánpótlás mellett az NB Il-es csapat is hozzám került, s a baj­nokságban a negyedikek let­tünk. Ezt követően kértem a felmentésemet a birkózó szak­osztályvezetői teendők alól, s egyúttal elvállaltam a megyei birkózó szövetség elnöki tisz­tét. Az 1995—96-os idényben megnyertük az NB Il-es baj­nokságot és felkerültünk az NB I B-be, ahol az elmúlt idényben újoncként saját nevelésű játé­kosokkal ezüstérmesek lettünk, ami az NB I A csoportba való feljutást jelentette. A honi női asztaliteniszsport történetében ez volt az első eset, hogy egy vidéki szakosztály két csapata is kivívta az első osztályú sze­replés jogát. —A nyár elején aztán felkér­tek Orosházán a vezető edzői teendők ellátására... — A nyár óta az egész szak­osztály munkáját irányítom. Legnagyobb segítségemre eb­ben a munkában Páli Mariann van, aki az utánpótlás-verseny­zők mellett dolgozik. Viszont az NB I A és B osztályú csapa­tok irányítása a korábbi két edző helyet az én kezemben összpontosul. Jó dolog egyébként olyan klasszisokkal együtt dolgozni, mint a román válogatott Cojocaru vagy a rutinos Gazsi Ildi és Demeter Erzsi, avagy éppen a feltörekvő nemzedék egyik tehetséges tagja, a válo­gatott kerettag Kiss Barbara. A többiek — Kovács Juli, Páli Mariann, Molnár Emese, Lehoczki Anett, Nagy Csilla és Zelei Kati — is közel állnak hozzám. Az első csapatunk ve­retlenül vezeti az NB I A cso­portját, míg a második együttes a negyedik az NB I B-ben. —A nemzetközi porondon is bemutatkoztál a csapattal és egy fordulatokban gazdag, drámai mérkőzésen nyertek a lányok az ETTU Kupában a három francia válogatottal rendelkező Kremlin Bicetre el­len... — Nagyon boldog voltam a találkozó után, hiszen az a lel­kes közönség — amelynek óri­ási szerepe volt a sikerben — megérdemelte ezt a csodálatos estét. Gazsi Ildikó szenzációsan játszott és Kiss Barbarának is helyén volt a szíve. A csapat erejét és egységét mutatja, hogy a román válogatott Cojocaru csak páros­ban nyert, egyéniben nem, s en­nek ellenére mégis győzni tud­tunk és januárban a Bayer Uerdingen otthonában állunk asztalhoz az elődöntőbe jutá­sért. — Hogy bírod ezt a sok mun­kát? — A munkahelyi és edzői feladatok sok energiát emészte­nek fel. Naponta tizenkét-tizen- három órát dolgozom, nem be­■«feüÉKRS MFfiYEI HÍK1AP szélve a hét végi elfoglaltsá­gokról, a hosszú utazásokról. Ezért az idén ősszel a Békés Megyei Birkózó Szövetség el­nöki posztjáról leköszöntem, mert sok volt a munkám. — Közeledik a szeretet ünne­pe karácsony és az év vége. Ho­gyan vonnád meg az eddigi sportban eltöltött harmincnyolc év mérlegét? — Úgy érzem, az eddig har­mincnyolc évben becsülettel tettem a dolgom, nyugodtan nézhetek az emberek szemébe, s ami a legfontosabb, önma­gámmal szemben sem lehetnek fenntartásaim. Mindent megtet­tem azért, hogy versenyzőként, sportvezetőként, edzőként megfeleljek a velem szemben támasztott igényeknek. Az embernek így év vége felé, karácsony táján mindig számvetést kell készíte­nie, elemezni a hibákat, az eredményeket. Visszagondolva az eltelt évtizedekre, hálával tartozom a családomnak, akik mindig megértéssel fogadták az állandó elfoglaltságot jelentő sporttevékenységemet, állandó­an alkalmazkodtak az én időbe­osztásomhoz. Figyelembe vet­ték a sport okozta örömeimet, de különös tapintattal kezelték az esetleges kudarcok okozta lelki gyötrelmeimet. A család mindig mellettem állt. Talán csak a karácsony volt az az ün­nep, amelyre én is odafigyel­tem és minden alkalommal együtt töltöttük. így lesz ez az idén is — fejezte be az oroshá­zi asztalitenisz-szakember. Verasztó Lajos Bogdánffy Csaba harmincnyolc éve kötelezte el magát a sporttal, jelenleg az OMTK női asz­talitenisz-csapatának vezető edzője a lányoknak ad utasításokat fotó: such tamás Negyedik hely a zárónapon A fővárosban megrendezett idei országos vívóbajnokság záró napján egy értékes negyedik helyet szereztek a békéscsabai ví­vók. Ezúttal a női párbajtőrcsapat jeleskedett, amely a negyed­döntőben szoros csatában legyőzte a Diósgyőri VE gárdáját. Az elődöntőben a honvédos lányok állították meg a csabaiakat, akik így a folytatásban a harmadik helyért küzdhettek. A bronzért lejátszott csatában azonban alulmaradtak a nagy ha­gyományokkal rendelkező tapolcaiakkal szemben, így éppenhogy lemaradtak a dobogóról. Eredmények. Negyeddöntő: Honvéd LNX—Álba Volán 45:34, Békéscsaba—DVE 45:43, Tapolca—BVSC 45:32, MTK—Fless 45:30. Elődöntő: Honvéd-LNX—Békéscsaba 45:32, MTK—Tapolca 41:34. A 3. helyért: Tapolca—Békéscsaba 45:26. A döntőben: MTK—Honvéd-LNX 45:39. Bajnoki végeredmény: 1. MTK (Hormai Adrien, Eőry Dia­na, Mincza Ildikó), 2. Honvéd-LNX (Király, Nagy, Takács), 3. Tapolca (Szalay, Bertók, Juhász, Fodor, Markó), 4. Békéscsa­ba (Tóth Hajnalka, Diós Linda, Bognár Mariann), 5. Diósgyőr, 6. BVSC. Fehér Kupa gyermek és serdülő megyei semi-contact karateverseny Nyolcvanegyen a küzdőtéren Békéscsabán, a Szabó Pál Téri Általános Iskola tornacsarno­kában rendezték meg a Fehér Kupa gyermek és serdülő me­gyei semi-contact karatever­senyt, melyen tizenhárom klub nyolcvanegy indulója vett részt. A kezdők között sok ügyes és tehetséges küzdőt lát­hattak a nézők. Feltűnő volt a közelmúltban alakult Magyar- bánhegyesi DSE ITF taekwon- dósainak sok jó eredménye. Eredmények. Leányok. Gyermek kcs. 25 kg: 1. Bajkán Kitti, 2. Szelezsán (mindkettő Mezőberény), 3. Czirle (Dra­gon). 30 kg: 1. Varga Alexand­ra, 2. Zsibrita (Bcs. LTP SE), 3. Kincses (Okány). 40 kg: I. Ud- varnoki Krisztina, 2. Szabó (mindkettő Mezőberény). 45 kg: Sós Hajnalka (Szeghalmi Kick-box Klub), 2, Pipek (Dra­gon), 3. László (Bcs. 2-es isk.). 50 kg: 1. Romos Anita, 2. Tóth (mindkettő Bcs. LTP SE). Ser­dülők. 50 kg: 1. Pataki Judit (Bcs. LTP SE), 2. Farkas (Ma- gyarbánhegyes). Fiúk. Gyer­mek kcs. 21 kg: 1. Kovács Já­nos (Gyulai Kick-box Klub), 2. Kónya, 3. Kulik (mindkettő Dragon). 30 kg: 1. Domucza György (Bcs. LTP SE), 2. Do­mokos (Magyarbánhegyes), 3. Tóth (Okány). 35 kg: 1. Danyik Tibor (Csorvás), 2. Zsibrita, 3. Kolofon (mindkettő Bcs. LTP SE). 40 kg: 1. Abrudán Balázs (Dragon), 3. Csamai, 3. Szol- csánszki (mindkettő Bcs. LTP SE). 45 kg: 1. Farkas István (Szeghalom), 2. Rohos A. (Kon­doros), 3. Somogyi (Bcs. LTP SE). 50 kg: 1. Dobra Szabolcs, 2. Bodré, 3. Bágy (mindhárom Dragon). 60 kg: 1. Grek Csaba (Dragon), 2. Sóki, 3. Zsibrita (mindkettő Bcs. LTP SE). Ser­dülők. 45 kg: 1. Lévai Róbert, 2. Lakatos, 3. Seres (mindhárom Magyarbánhegyes). 50 kg: 1. Gombos János, 2. Árgyelán (Magyarbánhegyes). 55 kg: 1. Szegedi Tibor (Magyarbánhe­gyes), 2. Kokavecz (Chon-ji Takmaha TKD), 3. Vascsuk (Bcs. LTP SE). 59 kg: 1. Rese- tár Mátyás, 2. Nagy (mindkettő Bcs. LTP SE), 3. Dubovecz (Szarvas). 63 kg: 1. Nemes Csa­ba, 2. Kovács (mindkettő Dra­gon). 69 kg: 1. Brandt Antal (Dragon), 2. Benedek (Bcs. LTP SE), 3. Horányi (Dragon). Naganói hírcsokor A naganói téli olimpia szer­vezői alaposan ügyelnek ar­ra, hogy a megnyitóünnep­ség befejezése után ne unat­kozzanak a távozásra váró nézők. Közvetlenül az ese­mény után a ceremónia rész­leteit videoklipről levetítik. A rendezvény szervezői sze­rint közel két órát vesz igénybe, amíg az 50 ezer né­ző elhagyja a Minami Nagano Sports Parkot. A hét végén egyébként véletlen baleset tett kárt a naganói olimpia bob- és szánkóversenyei helyszínén. A bemutatóverseny során egy 360 kg súlyú bob „elsza­badult”, a pálya falának csa­pódva lyukat ütött azon. A ’((MATESZ tagja Közéleti napilap. Főszerkesztő: dr. Árpási Zoltán. Felelős szerkesztő: Niedzielsky Katalin, Seleszt Ferenc. Kiadja a Népújság Kft. Felelős kiadó: dr. Tóth Miklós ügyvezető igazgató. Szerkesztőség és kiadó: 5600 Békéscsaba, Munkácsy u. 4. Levélcím: 5601 Békéscsaba. Ff. 111. Telefonszámok: központ (66) 450-450; sportrovat: 451-114; Szerkesztőségi telefax: (66) 441- 020. Kiadói telefax: (66) 450-198; Hirdetésvezető: Nánási János. Telefon: (66) 446-552, fax: (66) 441-311; Terjesztésvezető: Körtvélyesi Csaba. Telefon/fax (66) 453-710. Az előfizetők részére terjeszti a Népújság Kft. az ügynökségein keresztül. Árusításban terjeszti a „DELHIR” Rt. Békés megyei üzeme, Békéscsaba Szabadság tér 1—3. Telefon (66) 443-106 és egyéb terjesztő szervek. Előfizethető a kiadónál (5600 Békéscsaba, Munkácsy u. 4.), valamint a területi ügynökségeknél és a kiadó kézbesítőinél közvetlenül, postautalványon és átutalással. Előfizetési díj egy hónapra 745 Ft, negyedévre 2235 Ft, egy évre 8940 Ft. Készül: a COFINEC Hungary Rt. Kner Nyomda, Békéscsaba, Baross út 9—21. Nyomdaigazgató: Péter István. HU ISSN 12151068

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents