Békés Megyei Hírlap, 1997. december (52. évfolyam, 280-304. szám)
1997-12-22 / 298. szám
Jelentem, az ott fent nem sajtóhiba, a világért se küldenénk a francba. A transzba is csak azért, mert ugye azt te sem vitatod, hogy egyre több misztikus titok dereng körülöttünk. Kísértetek jön- nek-mennek, ki tudja hányadizigleni reinkarnációban újraszülető emberek próbálnak mély- hipnózisban visszaemlékezni valamely régi életükre, karmák láthatatlan ragyogása várja, hogy sorsok teljesüljenek ki bennük, asztrológusok számítgatják lehetséges jövődet a csillagok állásából, csaknem mindegyik újság oldaláról rádvigyorog a horoszkópod, s attól függően, hogy milyen jegyben születtél, megtudhatod, mi történik veled az elkövetkezendő napokban. Ez van! De mi ez az egész? Érdekel? Engem is. A téma kimeríthetetlen, elcsevegni róla sokkal izgalmasabb, mint horoszkópot böngészni. Úgy döntöttünk: kísértetjárást játszunk, olyasfajta szellemesdit, ahol nem zom- bik meg vámpírok nyitják fel a titkok ajtaját, hanem az értelem. Lássuk, mi a transz. Elragadtatás, önsugalmazás, mesterségesen is előidézhető önkívület. Az okkultiz mus pszichológiájának egyik szakértője, D. H. Rawcliffe hatféle transzformát jegyez fel: alvajárást, hipnotikus transzot, jóga transzot, kataleptikus transzot (hisztéria), extatikus transzot (boldogságkeltő víziók) és sámán transzot (őrjöngő önkívület). A transz tehát a rendkívüli pszichés állapotok széles skáláját öleli fel, az önfeledt álmodozástól a habzó szájú tombolásig... Életemben egyszer voltam spiritiszta szeánszon, ahol a nagyon komoly és felnőtt, értelmiségi házigazda egy médium segítségével túlvi- lági szellemekkel társalgott, míg a többi komoly felnőtt - tenyerét az asztalhoz tapasztva - révült tekintettel meredt a félhomályba. És voltak koppanások meg nyögések meg hörgések, valami furcsa hűvös szél is áthúzott a homlokunk fölött... Na, borzongtunk rendesen. A médium öblös torkából feltörő szavak nem igazán tudtak értelmes mondatokká összeállni, de annyit azért kiraktunk magunknak belőle, hogy semmi jót nem várhatunk. Hideg idők jönnek. Hó és jég. Kenyérhéj, hagyma, káposzta... Hazafelé baktatva arra gondoltam, hogy az élők üzenete, szóljon hidegről vagy melegről, jobban érdekel. Misztikus élményemből másnapra csak a kíváncsiság maradt, az ész konok kutatókedve: mi ez az egész? Honnan jön és hová tart ez a szellemidéző és szelleműző vágy? Ez a felnőttekben kiteljesedő gyerekes képzelgés? Itt álljunk meg egy pillanatra. Mondom: gyerekes képzelgés. Na, igen. Minden játékot az ártatlanság korában indít be képzelet, s a félelem borzongató játékai éppen olyan szórakoztatóak, mint a fogócska vagy a bújócska! Hol másutt teremtődhetett volna meg a modern spiritizmus, mint Észak-Amerikában, a korlátlan lehetőségek hazájában, s hol máshol, mint egy érzékeny gyereklélekben. Davis Andrew Jackson egy alkoholista apa és egy vallásos miszticizmussal teli, idegbeteg nő gyermeke volt. Hányatott gyermeksége során egyre többször esett transzba, időszakos önkívületbe, amikor pedig ép eszénél volt, kóros fantáziálással teltek a napjai. Az igazi sarlatán messziről megérzi a szagát az ilyen különleges, pszichopata srácnak. Davist hamarosan be is húzta „magnetikus” köpenye alá egy Levingston nevű úr, és mint gyógyító médiummal, városról városra járva „üzletelt” vele. A kis Davis 19 éves korára (1845-re) valóságos híresség lett, aki azt a parancsot kapta a túlvilágról, hogy sugallatait tegye közkinccsé. Elhivatottságában hosszú körútra indult, s a szolgálatába felfogadott Fisbough nevű lelkésznek részletesen lediktálta látomásait, amelyek gyűjteménye - két vaskos kötetben - hamarosan megjelent. „A természet alapjai” fél évszázad alatt negyven kiadást élt meg, s hatására elkezdődtek az amerikai kísértetjárások. A legügyesebb, legfantáziadúsabb titokvarázslók persze megint gyerekek voltak. Van annál izgalmasabb dolog, mint amikor a család beköltözik egy elhíresült, szellemjárta házba? Massachusetts államban, Hydesville városkában volt egy ilyen ház, ide költözött be Fox úr a feleségével és két tíz év körüli lányával, s amikor 1848 tavaszán elkezdtek kopogni a szellemek, a kislányok nem rémültek meg, hanem lelkesen visszakopogtak nekik. Ez így ment mindaddig, amíg valóságos tiptológia (a kopogtatás jeleiben való olvasás) alakult ki a családban. Foxék többeknek elmesélték tapasztalataikat, s a kisváros egyik pillanatról a másikra „szellemes” révületbe esett. Esténként látogatók érkeztek a családhoz, mindenki hallani akarta a kopogtatásokat, s ilyenkor általában egy asztal köré ültették őket. A hydesvillei furcsa sztori híre gyorsan terjedt a környező városkákban is, s egyre többen ültek le vacogó kíváncsisággal az asztal köré. Innen ered az asztaltáncoltatás, s a szellemidézésnek ez az egyszerű módja Amerika-szerte óriási divattá vált. Hamarosan Stratford lett a kísértet- járás újabb helyszíne, egy Phelps nevű teológus házában kezdtek kopogni a túlvilági erők, de ebbe most ne menjünk bele. Zárjuk le azzal, hogy a teológusnak volt egy tizenegy éves fia... Mi ebből a tanulság? A felnőttek talán észre sem veszik, milyen hatással van rájuk a játékos (vagy éppen az elegendő játék hiányától szenvedő) gyermeki fantázia. A spiritizmus hamarosan átszivárgott az óceánon, először Franciaországban, majd Angliában, Németországban, a cári Oroszországban alakultak meg szellemidéző társaságok. Nálunk csak a múlt század hetvenes éveiben jött divatba az asztaltáncoltatás. Állítólag vannak csodák. Találkoztál már egygyel is? Egyáltalán mit nevezhetünk csodának? Érdekel ez a téma? Ha hiszel a csodákban, ha nem, írd meg nekünk... Leveledet címezd postafiókunkba: SZERVUSZ 1368 Budapest, Pf. 165. Magyar Katalin Menj a transzba! SZELLEMESDI
