Békés Megyei Hírlap, 1997. december (52. évfolyam, 280-304. szám)

1997-12-18 / 295. szám

1997. december 18., csütörtök

Európa-krónika

9

A KÖVETKEZŐ LÉPÉS, HOGY MEGINDULJON A PEZSGÉS A GAZDASÁGI ÉLETBEN

Feszültségoldás a kapcsolatokban

A Békés megyében élő nemzetiségeknek egyre sokszínűbb, sokrétűbb kapcsolatrendszere alakult ki az anyaországokban élőkkel, különösen érezhető ez a rendszerváltozás óta eltelt időszakban. így vélekedett a minap Hevesi József nemzetiségi főtanácsos, akivel a nemzetiségek napja alkalmából egy mind sűrűbben emlegetett téma köré fontuk gondolatainkat. Európa fejlettebb államainak közösségéhez közeledve időszerűnek tekinthetjük a kérdést: mit eredményezhet e minőségi változás a kapcsolatrendszerekben? Nem rejteget-e feszültségpontokat az a majdani helyzet, ha hazánk hamarabb, a nemzetiségek anyaországai később lépik át az Unió kapuját? Kinek a felelőssége jelezni, elsimítani a dagadó hullámokat?

Nézzük előbb a tényeket. A nemzetiségek határokon átívelő kulturális kapcsolatai javultak, az oktatásban például nem ritka, hogy szlovák vendégtanárok tanítanak nálunk általános iskolában, gimnáziumban. Ok remekül ösztönöznek az anyanyelv használatára, elmélyítik a szakmaiságot, s nem csak a gyerekek, hanem a pedagógusok is kapnak valami pluszt, miközben a szemléletük is jó irányban változik. Romániából papok jöttek át, s teljesítenek itt szolgálatot. A testvértelepülési kapcsolatoknak lépten-nyomon érezhető a jótékony hatásuk, s a kisebbségi ön- kormányzatok is látják, a maguk erejéből mire futja, mit tehetnek az együttműködésekért. Hevesi József fontos részlettel egészíti ki e gondolatokat:

— Mára megjelentek a csírái a vállalkozók kapcsolatainak szomszéd országbeli partnereikkel. Amikor szlovák nemzetiségű vállalkozók vagy románok keresik a szálakat az anyaországbeli cégekkel, hallatlan előnyt élveznek, hasonló a gondolkodásuk, azonosak a szándékaik. Más területen is találunk példát. November végén a magyar—román határ két oldalán fekvő települések polgármestereinek, jegyzőinek szerveztünk szakmai találkozót. Az ilyen régiós együttműködés — úgy érzem — megfelelően szolgálja uniós csatlakozási törekvéseinket.

—A követendő példák bizakoHevesi József: „További határátkelőket kellene nyitni”

dóssal tölthetnek el, ugyanakkor máris látszanak a belépésből eredő nehézségek is. A számítások szerint visszavetőleg hat majd az élénkülő kapcsolatokra, ha a különösen megszigorított schengeni határok Magyarország keleti határvonalával is azonosak lesznek.

— Sajnos meglehetősen bizonytalan, ha a schengeni egyezmény beléptetési normái szerint megszigorítják az átkelést, annak nyomán mivé válnak az élénkülő, tartalommal megtöltött kapcsolatok. Abban reménykedhetünk, hogy a szomszéd államokkal kétoldalú egyezmények keretében enyhíthetünk a határátkelés szigorán, és a csatlakozás nem veti vissza a kapcsolatainkat. Nem tenne jót, ha most — más tartalommal, céllal — ezen az oldalon ereszkedne le egy képzeletbeli vasfüggöny.

— Egyes vélemények szerint az uniós követelményeknek megfelelő határokon átívelő térségi együttműködések alapjai a már meglévő kulturális kapcsolatok lehetnek, azaz fontos szerep juthat a nemzetiségeknek is.

— Különösképp igaz lehet ez

Arad, Bihar, Békés megyékre, hiszen itt örvendetesen gyarapodnak a határmenti kapcsolatok. A következő lépés, hogy meginduljon a gazdasági életben is a pezsgés, ehhez további határátkelőket kellene nyitni, például Dombegyházon, Éleken,

Körösnagyharsányban. Nem a statisztika a lényeg, hanem az, ha öt ember akar a szomszéd faluba, vagyis a határ túloldalára átjutni, mehessen.

— Nem várt helyzet alakulhat ki, ha Magyarország lépne elsőként az Európai Unióba a környező államok közül, s ha nemzetiségeink az anyaországba látogatva különös kérdésekre, viselkedésre figyelnének fel.

— Jó előre fel kell készülni az ilyen esetekre, az aggodalmaskodó kérdésekre. Nem tehetünk mást, mint korrekt, őszinte válaszokkal oldani a feszültséget. A lényeg, hogy a nemzetiségeknek azonnal jelezniük kell a legkisebb problémát is, hogy azok mielőbb eljussanak a központi döntéshozókhoz. Ezért is nagy szükség van a kisebbségek parlamenti képviseletére. Az ő fontos feladatuk lesz, hogy a gátak felépülését megakadályozzák, megelőzzék, s a feszültségoldásból kivegyék a részüket. Az európai csatlakozást nagyon sokan várjuk az eredményeivel, jótékony hatásával együtt, nem szabad megengedni, hogy éppen a nemzeti kisebbségeink előtt emelkedjenek azok a bizonyos gátak.

L. E.

Tartalmat, értékeket igyekeztek vinni a kapcsolatokba legutóbb is, amikor Békés megyében élő nemzetiségiek, kisebbségi képviselők Szlovákiában jártak. (Felvételünk Füleken készült)

Hogyan lehet a strukturális alapokból pénzhez jutni?

Előttünk az osztrák példa

Az osztrák kancellári hivatal és a magyar Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium közös szervezésében december 10-én munkamegbeszélést tartottak Bécsben, az osztrák szövetségi gazdasági kamara székházában. Nyugati szomszédaink az uniós strukturális alapok felhasználásában szerzett tapasztalataikat kívánták e fórumon átadni, hozzájárulva ezzel a felkészülésünkhöz: hogyan lehet e strukturális alapokból pénzhez jutni. A vendéglátó oldalán a kancellári hivatal, illetve minisztériumok, tartományok képviselői jelentek meg a tárgyaláson. A magyar delegációt dr. Szegvári Péter, az Országos Területfejlesztési Központ főigazgatója és Balogh Ottó, a Phare-CBC programiroda igazgatója vezette, s a 25 fős magyar delegáció tagja volt Galovicz Mihály, a Romániával határos keleti megyék békéscsabai központú Phare- irodájának vezetője.

— A munkamegbeszélés azért volt különösen időszerű — összegzett Galovicz Mihály —, mert az osztrákok felvázolták, milyen lépéseket tettek meg a csatlakozás előtt szövetségi, illetve tartományi szinten. Elmondták, milyen működtetési mechanizmusokra van szükség, hogy a strukturális alapokból szerzett pénz felhasználása gördülékenyebben menjen. Nagyon fontos, hogy a vendéglátók nem a hivatalos szólamok szintjén beszéltek, hanem rendkívül hasznos tapasztalatokról tájékoztattak bennünket. A Phare készülő új orientációja kapcsán is aktuális e téma, hiszen kérdés: a Phare működési mechanizmusát hogyan lehet úgy módosítani, hogy az a csatlakozás után átnőhessen a különböző strukturális alapok mechanizmusára. A következő években, a csatlakozásig minden érintett szervezet ezzel dolgozik, el kell érnünk egy stabil működőképességet a csatlakozásig.

(A témára később még visszatérünk lapunkban.)

(e)

Mit szól hozzá?

Várakozások a kisebbségiek szemszögéből

Mellékletünk egy-egy alkalommal meghatározott témában szólaltat meg megyénkben szakembereket, akik az európai csatlakozás előnyeiről, a felkészülés feladatairól beszélnek. Sorozatunkban most nemzeti és etnikai kisebbségeink képviselői kapnak szót, s beszélnek a következő esztendők teendőiről, s a csatlakozás után várható helyzetükről.

Összeállításunk szereplői: Grósz György, a békéscsabai román kisebbségi önkormányzat elnöke, Reisz Adám, a Békés Megyei Német Ön- kormányzatok Szövetségének elnöke, Roczkov Frigyes battonyai települési és kisebbségi ön- kormányzati képviselő, a Szerb Országos Ön- kormányzat választmányi tagja, Vozár Márton, a békéscsabai szlovák kisebbségi önkormányzat elnöke és Zsigmond Károly, a dobozi cigány kisebbségi önkormányzat elnöke, az országos önkormányzat elnökségi tagja.

Rendezni a viszonyokat

— Magyarország kisebbségpolitikája jó úton halad. A kisebbségek civil szervezetei kellő elismerésben és mondhatni, hogy támogatásban is részesülnek. Ami még mindenképp megoldatlan, az a kisebbségek parlamenti képviselete. Ahol szükséges,

a helyi kisebbségi és települési önkormányzatok viszonyának rendezése is feladat, enélkül elképzelni sem tudom Magyarország Európai- Unióhoz való csatlakozását. Ez a helyzet Békéscsabán nem jellemző, itt ugyanis kisebb nézeteltéréséktől eltekintve a kisebbségi önkormányzatok és a települési önkormányzat kapcsolata kifogástalan.

Tennivalók akadnak azért helyi szinten is. Szeretnénk, ha megoldható lenne a bizottsági munkában való teljes jogú részvételünk, és jó lenne, ha a kisebbségi önkormányzatok hatásköre is tisztázódna. Folyamatosan ápolnunk kell a kapcsolatot az anyaországgal is.

A jövő évi választásokkal kapcsolatosan meg. kell említenem, szerintem diszkrimináció lenne, ha kérni kellene a nemzetiségi listát — tette hozzá Grósz György.

Kiút a felemás helyzetből

— Az országos német ön- kormányzatnak nyilván más jellegű feladatai vannak, mint itt nekünk Békés megyében. A megyei szövetség közvetítő kapocs az egyes ember és a felső vezetés között. Valamennyiünknek azonban feladata, hogy a németet,

mint anyanyelvet vagy idegen nyelvet minél magasabb szinten beszéljük és tanítsuk. Az is nagy feladatunk, hogy reális képet kapjon az átlagember az EU előnyeiről és esetleges hátulütőiről. A nyugati színvonalat sem túlbecsülni, sem lebecsülni, azaz félreérteni nem szabad, tehát sokat kell olvasni, a médiák híreit figyelni, és jól értelmezni. A munka becsülete, a fegyelmezett közösségi élet és a civil szféra jelentősége követendő, betartva azt az elvet, hogy mindenki választó és választható, s ki kell venni a részünket a társadalmi életből. Mi, a szövetség az információáramlást segíthetjük. Például a Ditzinger Anzeiger, amely Gyula testvérvárosának hetilapja, és rendszeresen érkezik a városba, folyamatos tanulmányozása teljes betekintést adhat, hogyan is mennek Németországban a mindennapi dolgok. „Kötelező” olvasmánnyá tenném, mint az információszerzés egyik forrását.

A dunántúli részen lakók mindig is érezték annak előnyeit, hogy a nyugati határnál élnek. Míg mi a keleti határnál vagyunk, ilyen utakkal, ide csak néhány elszánt vállalkozó jön. Az árak viszont az egész országban egységesek lesznek, megérezzük, a jövedelem viszont nem. Csak nő a különbség Kelet- és Nyugat-Magyar- ország között, legalábbis egyelőre. Összességében híve vagyok a csatlakozásnak, mert ebben látom a kiutat a jelenlegi felemás helyzetből. Hiszem, a következő generációknak jobb lesz — fejezte be gondolatait Reisz Adám.

Előnyök és árnyoldalak

— Az EU-csatlakozástól mindenekelőtt gazdasági lehetőségeink bővülését várjuk. Ezzel összefüggésben valószínűleg felértékelődik a képzettség, a nyelvtudás. A kis létszámú nemzetiségek esetében azonban ennek lehetnek árnyoldalai is: a tehetségek egy része eltávozik körünkből, s tovább csökkenhet azoknak a száma, akik idáig puszta jelenlétükkel is erősítették identitásunkat. A magam részéről mégis a várható előnyökre tenném a hangsúlyt. Reményeink szerint az állam az eddigieknél nagyobb szerepet vállal oktatási intézményeink fenntartásában, megfelelő szakmai felügyeletet biztosít, s rendeződik végre az itt élő kisebbségek parlamenti képviselete is. Ez utóbbira jó példát szolgáltatnak egyes nyugati demokráciák, sőt a környező országok egynémelyike is. Gondoljunk az RMDSZ-re Romániában, vagy arra, hogy a szlovákiai magyar pártok képviselői jelen vannak a pozsonyi parlamentben. Jugoszláviában igen gyakran tölt be magyar származású politikus miniszteri vagy más fontos állami tisztséget. Gondolom, ami megilleti a szomszédos államokban élő magyarságot, az nem tagadható jneg a magyar- országi nemzetiségektől sem. Egyet azért szeretnék hangsúlyozni: a magyarországi nemzetiségek — kis létszámukból, tapasztalataikból adódóan — valószínűleg távol tartják magukat a pártpolitikától. Az eddigi pálfordulások arra figyelmeztetnek bennünket, hogy nem szabad a pártok védőszárnyai alá bújnunk. Összefoglalva: kellő politikai akarat esetén a nemzetiségek kapcsolatai javulhatnak az anyaországokkal. Szorgalmazni kell a kétoldalú kapcsolatok bővítését, illetve azt, hogy ezek az országok is tagjai legyenek az Európai Uniónak. Az uniós szabályok érvényesítése mindenképpen erősítheti az együvé tartozás tudatát és gyakorlatát — mondta Roczkov Frigyes.

A kocsi megelőzte a lovat

— Szerintem a kocsi megelőzte a lovat, vagyis jobb lett volna, ha először a kisebbségek parlamentáris képviselete rendeződik, és csak azután alakultak volna kisebbségi önkormányzatok. Elkeserít, hogy a parlamenti pártok még most sem

egyértelműen támogatják a kisebbségek képviselőinek törvényhozásba való kerülését, de mindannyiunknak be kell látnunk, hogy az említett kérdés rendezése nélkül nem beszélhetünk jog- és esélyegyenlőségről, s az Európai Unióhoz sem csatlakozhatunk a probléma rendezése nélkül.

Fontos, hogy kisebbségi képviselőként, és ne pártszínekben kerüljenek a parlamentbe a delegáltak, hisz’ köztudott, ilyen helyzetekben a pártérdekek „megfojtják” a nemzetiségi érdekeket.

Helyi szinten elengedhetetlen a bizottsági munkában való teljes jogú részvételünk — egészítette ki Vozár Márton.

Gyógyír az elmélyült gondokra

— Elsősorban nem a cigányságnak adódnak feladatai az uniós csatlakozásig, hanem a társadá- lomnak kell megoldania, hogy egyenrangúakként élhessük meg az integrációt. Köztudott, hogy a közelmúltban fogadták el a cigányság helyzetének javítását célzó 6 pontos cselekvési programot. Amennyiben ez megvalósul, magasabb fejlettségi szintre juthatunk. Alapvetőnek tartom az előrehaladást a műveltségben, nélkülözhetetlen a szociális program véghezvitele, a megélhetés biztosítása.

Tudom, hogy amikor az országban szétdarabolták a földeket, sok település önkormányzata igényt tartott földterületre, szociális földprogramot valósíthattak volna meg általa. Dobozon némiképp kedvező a helyzet, 16 hektárt művelhetnek a cigányok jelképes bérleti díjért. A cigányság vezetőinek kettős a feladata; a kisebbség gondjait jelezni, illetve hatékony fel- világosító munkát végezni a cigányok között. Minden lehetőséget meg kell találni, hogy még inkább önfenntartóvá válhassék ez a kisebbség.

Feltételezhető, hogy az Európai Unióba lépés után más gazdasági helyzetbe kerülünk. Bízom abban a törekvésben is, hogy az Unióban élő kisebbségek életszínvonalát azonos szintre kívánják emelni. Persze, nem gondolom, hogy rögtön olyan helyzetbe kerülünk, mint a németországi 40 ezres Cigányság, de reménykedem a nagyobb munkalehetőségben, s azoknak a problémáknak a megoldásában, melyek hosszú ideje elmélyültek Magyarországon — fogalmazott Zsigmond Károly.

Both Imre—László Erzsébet —Ménesi György—Szőke Margit