Békés Megyei Hírlap, 1997. december (52. évfolyam, 280-304. szám)
1997-12-13-14 / 291. szám
Nem Bod, hanem Tokaji Gyulán elterjedt a hír, hogy a Szocialista Párt és az SZDSZ Bőd Tamás újságírót, a másik megyei napilap munkatársát indítja közös jelöltként az 1998-as ország- gyűlési képviselőválasztáson. Lapunk megtudta, Bőd Tamás neve valóban felmerült szocialista körökben, mint képviselőjelölté, de a gyulai MSZP-sek végül ismét dr. Tokaji Ferenc mellett tették le a voksot, s szeretnék elérni, hogy újra ringbe szálljon. Tokajinak a felkérés nincs ellenére, így nagy a valószínűsége annak, hogy ő lesz a választókerületben a párt országgyűlési képviselőjelöltje. Ezzel lassan ösz- szeáll a parlamenti pártok jelöltjeinek listája Gyula és Sarkad környékén. Az SZDSZ Lebenszky Attila gyulai polgármestert indítja, az MDF—Fidesz közös jelöltként dr. Erdmann Gyula, megyei levéltárigazgatót. A kisgazdapártban pedig Markó István gyulai vállalkozó és Tóth Imre sarkadi polgármester fut versenyt a jelöltségért. (p) Elhalasztott rejtvényfejtés Eredetileg november 16-ára szervezték az országos ke- resztrejtvény-fejtő versenyt Békéscsabára, de a NATO- népszavazás közbeszólt, így tegnap hódoltak szenvedélyüknek, hobbijuknak az ország számos pontjáról összesereglett rejtvényfej- tők a megyeszékhelyen, az ifjúsági házban. A szervező az országos egyesület mellett a csabai rejtvényklub volt, és négy kategóriában — kezdő, haladó, mesterjel- ölt és mester — mérte ösz- sze tudását a 70 résztvevő. Galó Jánosné, a békéscsabai rejtvényklub vezetője elmondta: tegnap több, eddig ismeretlen arc is feltűnt, így remélik, hogy a későbbiekben is sokan választják klubformában a szabadidő hasznos eltöltésének e módját. A versenynyel kapcsolatban a klubvezető kiemelte: az eredmények meghozatalánál fontos volt a gyorsaság is, de a pontos megfejtéseket, a pre- cízséget inkább figyelembe vették. Ny. L. Télelő, unalmas szerda délután. A kisváros, mely nyaranta turistaparadicsom, októbertől már a téli álomra készül. A lakótelep is csendes, a parkoló körül sincs mozgás, nem mászkál senki az aprószemű, hideg esőben. Hárman ülünk a konyhában a kis asztal körül, vendéglátóim, egy középkorú hölgy, a lánya és én. A konyha más esetekben irodaként funkcionál. Az asztalon, melyen én most a még mindig túl forró teámat kavar- gatom, „olyankor” pénzt szoktak számolni; az én fogalmaim szerint rengeteget, és nem csak forintot.- Tehát a vendégek ide nem is jönnek be? — veszem fel újra a beszélgetés fonalát. A középkorú hölgy szólal meg. — Az előszobában vesszük át a pénzt, meg nem hozzám jönnek, hanem a lányomhoz. Néha anyu is beszáll... meg kijöttem — nevet a kislány. — Meg van, hogy kifejezetten hozzá jönnek. — Nem hiányzik a korodbeli fiúk társasága? — Azokkal is sokat vagyok. A barátom most katona, de ha itthon van, el szoktunk menni szórakozni. A diszkózenét nagyon szeretem, de azt itthon is tudom hallgatni. A Gyula Rádiót szoktam, a kívánságműsort, sok jó szám van benne. Különben az anyu a legjobb barátnőm — nevet. — Vele mindent meg tudok beszélni. — A barátod mit szól ehhez az egészhez? Vagy nem tudja? — Miért ne tudná, nem titok. Tudja, hogy ez nekem csak munka. Őt szeretem, egy pasassal se szoktam például csóko- lózni. Meg mit is szólna? Nem ő tart el minket. — Hogy telik egy napod, amikor dolgozol? — Hát ritkán kelek fel tizenegy előtt, írja azt, hogy délig alszom — nevet. — Egy órát fürdők, a kádban iszom meg a kávét. A délután a vásárlásé. Öttől már várom a kuncsaftokat és van, hogy hajnal négyig fönt vagyok. A péntek este a legerősebb. — Milyen szolgáltatásban részesül nálad a vendég? — Mind a háromfélét csinálom, az orálisát, ahol a szájnak van szerepe, a hagyományos aktust és az análisat. Persze gumival mind a hármat. Ha többet fizet vagy ismerem, akkor gumi nélkül. Öt-, tíz-, tizenötezer. Ennyi a tarifám. — Hozzánk az jár — jegyzi meg az édesanya —, aki fizetni tud, ide csórók nem jönnek. Előttünk csak nyugati kocsikat láthat.- Hogy lesz egy ilyen szép, fiatal lányból kurva? — Tizennégy évesen voltam először férfival. A suliban nem láttam semmi perspektívát, így mindenem megvan, ami kell. Férjhez menni meg nem akarok. Az anyu is sokra ment vele, hogy az apám hároméves koromban lelépett.- Meddig lehet ezt csinálni? Most még fiatal vagy, de a fiatalság múlandó. — Nem foglalkoztat, hogy mi lesz holnap. Én a mának élek. — Stricid? — Mi a bánatnak nekem egy fickó, hogy elszedje a pénzem? Ha valaki nagyon okoskodik, az anyuval kidobjuk. — Nemrég volt egy vetélésed. Mit gondolsz, ki lett volna a gyerek apja? — Semmiképpen nem tartottam volna meg. Úgyhogy mindegy. Fölösleges a kérdés is. — A szomszédok tudják? Mit szólnak a házbeliek?- A fölöttem lakó lány is ezt csinálta, csak ő elköltözött. Jól megvoltunk, ajánlgattuk egymást, a pasasokat. — Nézze — veszi át a szót az édesanya —, a vendégeink kulturáltak. Különben azt hívunk ide, akit akarunk, jogunk van hozzá. A mai világban mindenki úgy boldogul, ahogy tud. De ha már kihozta belőlem, leírhatja, nem nekünk van a házban fizetéselmaradásunk, mi pontosan fizetjük a rezsit. Nincs más hátra, mint hogy megigyam a maradék teát és elköszönjek. Mindjárt öt óra. Bármikor megcsörrenhet a csengő vagy a telefon. Vendéglátóimnál most kezdődik az éjszakai műszak... Pánics Szabó Ferenc Nálunk előre kell fizetni és a kislányom a hálószobában várja őket . Van, aki fizet, van, aki nem, és van, aki ígéri Mi történik ha az utas nem akar fizetni? Mit tehet ilyenkor a taxis? Be tudja hajtani a tartozást? Gyakoriak az ilyen esetek, vagy csak szórványjelenségről van szó? Beszélgetőpartnerem hosz- szú időt töltött már a szakmában, de azt mondja, minden nap érhetik meglepetések az embert, a bliccelők kifogyhatatlanok az ötletekből. — Mindig van egy üres kanyarja az embernek — kezdi. — Van úgy, hogy egy nap három is összejön. Gyakori, hogy kihívnak egy címre, sokszor falból. Amikor négy csapat dolgozott Békéscsabán, előfordult, hogy négy taxi is állt egy ház előtt. — Üresben mennyit szokott állni? — Tíz percnél nem szoktam többet. Nem érdemes. Visszaállok az állomásra. Elmesélek egy tipikus esetet. Újkígyóson kaptam egy hívást. Tudni kell, hogy Újkígyóson nincs taxiállomás, hát Békéscsabára telefonált. A központossal beszélt. Kimentem Újkígyósra. Vidéki fuvar lesz mondta, Végegyházára megyünk. Most nincs nála pénz, de ha megérkezünk, fizet. Végegyházán késő este teremtett lelket sem lehet látni az utcán. Az utas a falu szélén állíttatta meg a kocsit. Eltűnt az egyik utcában, ahol gyér volt a világítás. Fél óra múlva a másik utasom elindult velem, és keresni kezdtük. Gusztinak hívták a srácot. Mikor megtaláltuk, nem is akart emlékezni ránk. Amikor a viteldíj ösz- szegére emlékeztettem, szidalmazni kezdett bennünket, a felmenőinket emlegetve. Az utasom ezt nem hagyta annyiban, megütötte... A helybeliek egy pillanat alatt körbe vettek bennünket kapákkal, vas villákkal. Oldalt farol- va nagy nehezen sikerült kiállnom az utcából, aztán hirtelen gázzal elhajtanom. Egy ásót is utánunk vágtak, berepedt a sárhányóm. Örülhettem, hogy ennyivel megúsztam. Gyakori, hogy azt mondják, most nincs nálam a pénz, de majd otthon fizetek. Egyszer Gyulára a kórházba vittem valakit. Egy komáját ment meglátogatni. A kórházban lesz pénz, a komája tartozik neki — adta elő. Ám a kórházba érve kiderül, a komának nincs pénze, de menjek a lakásukra, a felesége van otthon, majd ő rendezi. A feleség otthon is volt. Igen ám, csak rám támadt, még hogy ő fizessen, azt a lókötő férjét napok óta nem látta. És az se biztos, hogy pont én találkoztam vele.- Minden utast fel kell venni? Ha gyanús akkor is? — Akivel az ember már megjárta azt nem veszi fel. Ha gyanús valaki, előre kell kérni a viteldíjat. Néha tanítani sem lehetne jobban milyen ürügyeket találnak ki, hogy engem meggyőzzenek. Egy alkalommal a csabai vasútállomásnál történt velem a következő eset. Dobozra kérték a fuvart. Mondtam az összeget. Nem probléma, hangzott a válasz, mutatták is a pénzt, hogy megvan. Leállítottam a kocsit. Előre kérném, mondtam. Utasaim többen voltak. Dühösen kinyitották az ajtót, kiszálltak, és engem elküldték a... Vagy ott vannak a lakótelepek. Egy tízemeletesben van vagy hatvan lakás. Sokszor azzal próbálkoznak, én csak várjak nyugodtan, amíg felmennek a pénzért. Ha negyedóra után nem jön le, azt se tudom, melyik lakásban keressem. Marad a tanulság: kockázatos szakma a miénk. P. F. Vélemények Felhívtuk néhány olvasónkat, és megkérdeztük, mi a véleményük arról, hogy jövőre ingyen utazhatnak a 65 éven felüliek? Dr. Násztor Sándor, 69 éves, az orosházi nyugdíjas egyesület elnöke: Véleményem, és sokak véleménye szerint minden intézkedés, mely a nyugdíjasok érdekében történik, csak javíthatja életkörülményeiket. Könnyebb lesz majd felkeresni, meglátogatni a közelben lakó családtagokat. Herczeg Attila, 29 éves, békéscsabai üzletvezető-helyettes: Minden olyan intézkedést jónak tartok ami a nyugdíjasok helyzetét megkönnyíti. Úgy gondolom, eddig sok idős ember azért nem utazott, nem mozdult ki otthonról, mert erre nem volt anyagi lehetősége, nem tudta vállalni az utazással járó költségeket. Tóth Pálné, 46 éves, békéscsabai háztartásbéli: Csak üdvözölni lehet ezt az intézkedést. Végre érezhetően odafigyelnek egy kicsit a nyugdíjasokra. Emellett fontos lenne, hogy például a gyógyszerárakat is úgy alakítsák ki, és úgy támogassák, hogy azok megvétele ne okozzon gondot a kispénzű idős embereknek. Kovács Árpád, 65 éves, békéscsabai műszaki értelmiségi: Én épp belecsöppenek a kedvezménybe. Véleményem szerint 70 éven felül már kevesen utaznak. Most azoknak a 65 évüket betöltött kisnyugdíjasoknak akik eddig nem tudtak utazgatni, ismét lehetőségük lesz arra, hogy lássanak ebből az országból valamit. Tűzoltás Örömteli hírlevél érkezett a minap: a belügyminiszter 31 település polgármesterének és tűzoltóparancsnokának adta át az új, világ- színvonalú tűzoltógépjármű-fecskendők indítókulcsát. A korszerű berendezéseket a kormány által jóváhagyott költségvetési keretből vásárolták, mintegy másfélmilliárd forintért. Átböngésztem a többoldalas listát, keresve benne szűkebb hazánk valamely településének nevét. Hiába. Egyetlen Békés megyei névvel nem találkoztam. A sárga irigység akkor öntött el, amikor néhány megyéből több települést is felfedeztem a szerencsések között. Elgondolkodtam, vajon miért nem kerültünk be ebbe a körbe? Annyira jól állnánk, vagy nem jutottunk eszébe senkinek, netán a rosszmájúnknak lenne igaza, miszerint mi már úgyis leégtünk? A választ az említett hírlevél utolsó bekezdésében találtam meg:,,Az Európai Unióhoz csatlakozás kapcsán fontos megemlíteni, hogy Magyarország a bizton? ér tekintetében megfelel u i llett országok követelményeinek.’’ Akkor tehát mi, békésiek, azért nem kaptunk, mert már Európában vagyunk. Csak még nem vettük észre. S. F. Nálunk előre kell fizetni — hangsúlyozza ki — és a kislányom a hálószobában várja őket. — De van, hogy én megyek le elébük, vagy lekísérem mondjuk a palit, ha úgy jön ki és olyan kedvem van — veszi át a szót a magas, szőke lány, akinek gyöngyök vannak az orrában. — Szórakozóhelyen ismerkedsz meg velük? — Az már nekem nem kell. Különben is az anyu nem régen hagyta abba, ha van kedve, ő is csinálja még, eddig is sokan ismerték a címünket. Egymásnak is szoktak ajánlani. Jobb, ha itthon vagyok telefonközeiben. — Kik járnak ide fel? — Nyáron sok a jugoszláv meg a német. Járnak hozzám olasz, ukrán üzletemberek is. No meg a magyarok. — Hány évesek a partnereid? — Hú, az változó, általában úgy harminc és ötven között. — Volt már olyan, hogy valaki neked nem tetszett? — Nézze — segít a válaszadásban az édesanya —, ide olyan tök ismeretlen pasasok nem jönnek. — Fontos az ápolt külső. Aki nekem nem kell, azzal nem megyek el. De volt olyan, hogy hármasban beszélgettünk, és az anyu maradt a pasival, én Öttől már várom a kuncsaftokat és van, hogy hajnal négyig fönt vagyok. A péntek este a legerősebb, öt-, tíz-, tizenötezer. Minő a háromfélét csinálom, az orálisát, ahol a szájnak van szerepe, a hagyományos aktust és az anéllsat
