Békés Megyei Hírlap, 1997. december (52. évfolyam, 280-304. szám)

1997-12-09 / 287. szám

SOROZAT 1997. december 9., kedd Ifjú hölgyek, öreg urak — 2. Köszönöm, hogy mellettem maradtál A FELVÉTEL ILLUSZTRÁCIÓ Mari így az ötvenes éveinek vé­ge felé is dekoratív megjelené­sű. Látszik a vonásain, hogy fi­atal korában figyelemre méltó­an csinos nő lehetett. Első talál­kozásunkkor olyan benyomá­som volt róla, ő a világ legbol­dogabb élőlénye. A mosoly le nem hervadt az arcáról, amíg beszélgettünk. Csak másodszor döbbentem rá: álarc az, amit Mari visel. Ebben a hitemben erősített meg élete történetével. — Ne tarts szerénytelennek, ha azt mondom, negyven évvel ezelőtt én voltam a város egyik legcsinosabb eladó lánya. Úgy zsongtak körül a férfiak, mint virágot a méhek. Büszke lány voltam, hiszen ez volt az egyet­len vagyonom. Persze mindjárt hozzáteszem, könnyű volt ak­kor megközelíthetetlennek len­ni, hiszen össze sem lehet ha­sonlítani az akkori erkölcsi nor­mákat a maiakéval. Anyám egy szabolcsi nemes; család elsze­gényedett lányaként ment hozzá a 13 esztendővel idősebb apám­hoz, aki a Horthy-érában a főváros rendőrfőnöke volt. Mondanom sem kell, milyen jól éltünk. Amikor pedig én nagy­lánnyá serdültem, a Kádár­rendszerben, sokszor arra sem volt pénzünk, hogy egy kétfo­gásos ebédet főzzünk, hiszen apám sokáig egy fillér nyugdí­jat sem kapott. Anyám pedig mindig is a háztartást vezette, így az én snájdig apám alkalmi munkákat vállalt. Emlékszem, hányszor, de hányszor éreztem rosszul magam, amikor a szom­szédba kellett átmennem, hogy kölcsönkérjek két-három tojást. Megalázó volt ez a szüleimnek is. A származásom miatt X-es gyerekként nem tanulhattam to­vább. Más dolog, hogy sze­rencsémre olyan társaságba kerültem már 15 évesen, ahol az irodalmat, képző- művészetet, s világ-látást úgy szívtam magamba mint szivacs a vizet. Ott ismer­kedtem meg Ferivel, aki életem nagyszerelme lett, s későbbi férjemmel, Ákossal is. Feri mérnökként a Vízügynél dolgozott. Udva­rolni kezdett, s én repestem a boldogságtól. Igaz, észre­vettem, hogy szereti a szép nőket, s ez nagyon zavart. Nem tűrtem, hogy mellet­tem másra kacsingasson, így utólag tudom, butaság volt. Az egyik esti beszél­getésen, amikor áradtak a Körösök, Feri ügyeletes volt, nem jött el. Ákos mel­lém telepedett és átbeszél­gettük az egész éjszakát. Orvos volt, húsz évvel idősebb nálam, és nőtlen. Tudtam, régen tetszem ne­ki, de én nem láttam Ferin túl egyetlen férfit sem... Egyik nap telefonon szüreti mulatságra hívtam a szerel­memet, de ő valamilyen in­dokkal nemet mondott. Be­gurultam. Dacból Ákost vit­tem el. Nem ragozom, anyám legnagyobb örömére a doktor úr megkérte a ke­zemet és én igent mondtam. Anyám házasságkötésünk előtt egy nappal leült velem beszél­getni. Elmondta, hogy Feri azon a napon, amikor a szüreti mu­latság volt, megkérte a kezemet, de ő elutasította azzal, hogy Ákos mellett nagyobb anyagi biztonságban leszek, hiszen Fe­ri gyakornokként alig keresett. Feri vérig sértődött, és ahelyett, hogy velem beszélte volna meg mi történt, sohasem hozta szó­ba. Akkor nagyon összevesz­tem anyámmal, de rájöttem, nincs miért haragudnom rá, már úgysem lehet változtatni a dol­gokon. Szóval így lettem én szerelem nélkül egy húsz évvel idősebb férfi felesége. Hazud­nék, ha azt mondanám, hogy nem szerettem. De az más, mint 18 évesen szerelmesnek lenni. Pár hónappal házasságkötésünk után kiderült, hogy az én jól kereső orvos férjem olyan smu- cig, mint egy skót. Minden nap kunyerálnom kellett tőle, hogy bevásárolhassak, s ezt én na­gyon megalázónak tartottam. Szerettem volna végre szép ru­hákban járni. Nem kaptam rá pénzt. Ázt mondta, egy ilyen feltűnően szép asszonynak, mint amilyen én vagyok, nincs szüksége arra, hogy flancol- jon. Házasságkötésünk után egy évvel megszületett az első gyermekünk, egy kis­lány. Két év múlva pedig a fiunk. Azt gondoltam, Ákos változni fog. De a gyerek­holmikra is nehezen adott pénzt. Fogalmam sem volt mennyit keres, mire költi a fizetését s a hálapénzt. A maga módján szerette a gye­rekeket, de olyan előkelő idegenként bánt velük. Azt hiszem a gyerekeim soha nem voltak az apjukkal lelki közelségben. Felnéztek rá, hiszen a szakmájában híres volt. De ha bármit meg kel­lett beszélniük, velem tették. Ákos, miután megka­pott, a tulajdona lettem, már nem igényelte, hogy éjszakákat beszélgessen velem. Pedig nagyon sze­rettem volna megosztani vele minden örömömet, bá­natomat. Egész nap egye­dül voltam, mindig lestem, mikor ér haza, hogy leül­jünk diskurálni. Nem lehe­tett. Ha hazajött, lefeküdt, és újságot olvasott, tévét nézett. Én pedig ebben a házasságban a világ legma­gányosabb asszonyává vál­tam. Anyám, látva pénzte­lenségemet, magányomat, nagyon megbánta, hogy szinte belekényszerített ebbe a házas­ságba. A tízéves házassági év­fordulónkon — egy jóakarótól — megtudtam, a férjemnek vi­szonya van az asszisztens- nőjével. Kiakadtam. Nem töl­töttem még be a harmincat, százak bámultak utánam az ut­cán, a két szülés után is meg­tartottam az alakomat, egy de­kát sem híztam. S az én fér­jem, túl az ötvenen Tteleszere- tett a beosztottjába, aki ráadá­sul nálam nyolc évvel idősebb volt. Válásra gondoltam. Csakhogy Ákosé volt minden. A ház, a kocsi, a betétkönyv. Az enyém a két gyerek. Hova mehettem volna velük? Az ut­cára? Egyébként sem akartam, hogy apa nélkül nőjenek fel. A viszony nem tartott soká. Csakhogy követte más. Akkor már nem törődtem vele. Éltem a magam életét. Nem lett volna nehéz szeretőt találnom. Csak­hogy nekem nem szexre volt szükségem. Ákos ugyanis arra az egyre mindig ügyelt. Ha barátnője volt, akkor is teljesí­tette a házastársi kötelességét. És nem is akárhogyan. Ilyen gondjaim tehát nem voltak. Nekem egy lelki társra lett vol­na szükségem. De mind ez ide­ig nem találtam meg. Tudja, sokszor elgondolkodom az életemen. Ha újra kezdhetném, ha ismét 18 éves lehetnék, nem biztos, hogy egy húsz esztendővel idősebb férfit vá­lasztanék. De hát köztudott, hogy a „ha”-val kezdődő mon­datoknak semmi értelme. Ákos 71 éves korában meghalt. Tüdőrák vitte el. Ott voltam mellette, az utolsó percig. A karjaimban halt meg. Az utol­só mondata az volt: köszönöm, hogy mellettem maradtál... Hét éve hagyott itt. S már elfelejtettem azt, ami megke­serítette az életünket. Most is csak azért beszéltem róla, hogy feldolgozzam végre a kettőnk közepesre sikerült kapcsolatát. (Következik: Kiadó a szívem) Béla Vali TAKARÉKSZÖVETKEZET • rugalmasság, • közvetlen hangú ügyfélkapcsolat, • kétszeres biztonság, • szakszerű kiszolgálás, • országosan kiterjedt hálózat, • testre szabott pénzügyi szolgáltatások. VÁLASSZA TOVÁBBRA IS A VIDÉK BANKJÁT, hisz a településén lévőt már Ön is jól ismeri! Endró'd és Vidéke, Gádoros és Vidéke, Gyulavári, Kétegyházi, Kevermesi és Vidéke, Kondorosi, Mezó- kovácsháza és Vidéke, Szeghalom és Vidéke, Tótkomlósi Körzeti Takarékszövetkezet-Aiiűség kamatozik! Folytatódik a »kés megye ^ heti Békés Megyei Hírlap ■ i hírlap több százezer forintos nyereményakciója. Márciusig tart következő nyereményak­ciónk, melyen azok az előfizetők vesznek részt, akik január, felírnál és már­cius húiapckban folyamatosan előfi­zetői a Hírlapnak. Ön mindenképpen nyer, mert Békés megye legkeresettebb napilapja már korán reggel házhoz viszi a friss híreket, információkat, megyei eseményeket. — a tájékozott ember lapja! M E G R E N I) E L Ő L A P i ;-----------------------------------------------------------------------------------——-------------------1 M egrendelem a Békés Megyei Hírlap című napilapot ..... példányban a | k övetkező címre: Cím: .................................................................................................................................................... !' A z előfizetési díjat a fenti címen számlával je ..................................utca.....................sz. l entkező kézbesítőnek a továbbiakban zzel □ folyószámláról fizetem inapra 745 Ft □ gyedévre 2235 Ft □ akarítás havonta 246 Ft ...... '1 / Válassza Ön ih ü készpén laPun^t! J A megrendelőlapot a Népújság Kft. rímére — 5600 Békéscsaba, Munkácsy u. 4. sí. — kérjük visszaküldeni, vagy a kézbesítőnknek átadni. J

Next

/
Thumbnails
Contents