Békés Megyei Hírlap, 1997. december (52. évfolyam, 280-304. szám)

1997-12-08 / 286. szám

PÁLYÁZAT

1997. december 8., hétfő

Barangolás szülőföldemen

Szerkesztőségünk versíró pályázatot írt ki augusztusban rímfaragó olvasóinknak. Olyan, versbe szedett humoros évköszöntőt vártunk, amelyben Békés megye valamennyi településének neve szerepel. Egy-egy településről négysoros versben kellett megemlékezni. Az első díjat a pusztaföldvári Németh Arpádné nyerte el, versét Boldog új évet Békés megye címmel 1998. évi kalendáriumunkban olvashatják. Alább a két harmadik helyezett egyikének, a csabai Dominica Endrének a munkáját közöljük.

Földanyánkból ez a kicsiny darab,

mely kiköltetlen nem marad;

tojáshéjba zárt világ még kotyogó tyúk alatt.

De nem soká óriás pipi lesz, s hírünkkel szerte szalad.

Összetett szemével vizslatva röpül a fekete légy, s elétárul Békéscsaba, a legnagyobb lepény. Elsó'nek köszönti városát a polgár, ki szavakba önti most Athéné szobrát.

Gerendás templom épült nem messze Csabától, biz fehér is lett ez a galambok hadától.

No de ennél azért öregebb efalu; kőkori edény, mely minderről a tanú.

S hogy merre volt apáca-monostor, kibogozom rögvest a sorokból: dohánylevél, ásó, összekötött kéve; Csanádapácára lett ez bizony téve.

Nem ily szigorú rendben él Csabaszabadi, a dárdó alatt levert egy csillagot valaki.

Fekete paplana alól kel fel a hajnal; kakashad köszörüli torkát, indul a karddal.

Szabadkígyósra csúszik most szavam, hol szerpentinen jutsz a toronyba; s hol pusztába kiáltott szó, mit zeng tavasszal a sok cankó.

Amaz másik spirálját a DNS-nek Újkígyós néven emlegetnek.

Örökösei ők az Isten jókedvének,

jól megy itt az élet és száll közben az ének.

Merengve hallgatja őt Pusztaottlaka, pedig oly fiatal, alig lehetne nagytata.

S az unokák — majd ha lesznek — több nyelvből is vizsgát tesznek.

Békésen fonják össze az időt és a fűzfavesszőt; s itt ha szerelmest magára hagysz, előbb-utóbb kosarat kapsz.

Hangyabolyként nyüzsög a vérem, ha szívent néked dobban éppen.

Most Amor nyila is hangya-szurony, örökre első vagy Pest felé: Murony.

Kunágota a falvak legszebb leánya, a gaz, a török is szemet vetett t eája.

De nem csoda ez, hiszen nagyanyja is török, ám mára már szívében magyar vér csörög.

Jobbján áll díszesen Dombiratos, volt elhagyott, s éppúgy volt divatos.

Az Úrnak temploma e tájon jól festett; új kabátot adjon Isten, s ne olyat, mi festett!

Határ menti hely Kevermes, hol a lány nem belém szerelmes.

Bár én csak egyet ismerek, ki csinos és tünde, a neve is épp ilyen, így hívják: Tünde.

Ide látszik éppen Lökösháza, hol lépdelt Tökösnek szőrös lába.

Egybe a lakát itt rakta ez ispán; így hívják e hely’t, hol átlép a román.

Orvosoknak írta könyvét Balzaráthi. merre Isten vára emelkedőn látszik.

Dombegyház, miről most hebegek, lám sikerült leírnom nevedet.

Békaugrás csak Kisdombegyház;

Cigányka-érben fürdik a kanász.

Magyar vagy szlovák — ki bánja, ő a határ kozmopolitája.

S ha újabbat szökken a nyálkás, már Magyardobmegyházba lát át.

Igen sokáig, száz évig nevelkedett; míg az új tavasszal önállóvá emelkedett.

Egyéves város Elek, e sváb, s magyar egyveleg.

S hol rég tó partján volt nádas, ott laknak most a házak.

Isten lábán cipő Kétegyháza, tán volt egykor két egyháza.

Hitetlen itt bizonnyal nem maradsz, valamely’k kereszten biztosan fennakadsz.

Sok büszke ember városa Gyula, ott a reumás német meggyógyulna.

Egyke legény a téglavár, benne színház, s öröm vár.

Kőkori ember faragta Dobozt, mely még a török futfangján is kifogott.

Sehogy sem találta hol van a bejárat, pedig a sok sárga szilvától roham jött t eája.

Ahol Kiss Ernő és Aulich volt rab, neked—Bihar megye — volt egykor Sarkad. Törökverő had tett téged híressé; cukorgyár tegye a jövőd édessé!

A Bzmot vonattal feljebb zakatolván, a következő állomás: Kötegyán.

Táncsicsnak volt menedéke e határ, ezt csiripeli ott az utcai száj.

Forradalmi helyen fekszik Okány,

' épp száz éve volt itt aratósztrájk.

Sok olyan vendéged legyen, mint Petőfi, kik dicséretedben egymást majd legyőzik!

S itt van mindjárt Vésztő, nem rejt sok vészt ő vagyis csak ha hal vagy, mert sok vadásza él itt a halnak.

Kótpuszta és Iráz, mint kétnemű virággyümölccsé szerelmeseden:

Körösújfalu a neved.

Bacchus vára; nagy, barna dombról zeng dalom. Mulatság helye volt Árpádnak Szeghalom. Háború helyett bor- és sörivó csata, az Líráiból a magyart ez csalogatta.

Ölelő karjában táncol Füzesgyarmat, míg tart az est, s nem jön el a harmat.

Nappal is legyen bőség, telve a kosár, ne áztassa földjeit a bűzös mocsár!

Csemete is fogant a frigyből, mint Kertészsziget nőtt ki a vízből.

Hízzon meg füvén a jámbor tehén, hogy legyen mit lefölözni tején!

Előbbi nagyvezér szállása Ecsegfalva, ahol Ecseg kecske lett ebédre felfalva.

Ez persze csak feltevés, ne is érje rágalom; csikós ember mulattat, nincs énnekem bánatom.

Harminc forintot ért ötszáz éve Bucsa, nem ez volt éppen a fejlődés csúcsa.

Azóta persze kinőtte magát, cserélni is kellett rajta gatyát.

Dévaványán Tirják a király, túzokban nincs is most hiány.

Sok ember volt itt rég esztelen, fazékba tették e madárkát meztelen.

Na és te, Gyomaendrőd, feneketlen a te bendőd.

Elnyelted mind a halat, mi horgomon fennakadt.

Óhazánk köldöke Szarvas, biz sokaknak fáj ez alhas.

Igyál barátom, e gond már avas, e város vizének kincse a vas!

Utóbbinak gyermeke Örménykút, ki ha fázik, anyja rá szőrmét húz.

Örmény népet váltott itt fel szlovák, ők lettek a magyarokkal komák.

Csabának hívták a híres vadászt, ki hogy csalétkét kitégye, e tájra járt.

Csővel bíró kürttel kiáltó szavaim hada üdv; halld meg hát olvasóm, hol jársz most, ez a hely Csabacsüd.

Őneki volt gazdája Békésszentandrás, de nélküle is szép maradt a nyugati határ.

Igazi kincs az Anna-liget,

ide hozzon a Hármas-Körös örökélet-vizet!

Élt egyszer egy család, kik közt senki sem volt gálád,

dolgozott is mind, egy se lett tunya, így őrizte meg nevüket Hunya.

Ellenben Kondoroson volt néhány betyár, kikhez a csárdába még Erkel is bejárt.

Amerre Ady s Móricz élt képzeletben, kónyazsálya virít e romantikus helyen.

A békési betyároknak se szeri se száma, jó rejtekhely’ t adott nekik a Szentjánosi csárda. Voltak köztük halászok, s vadakat űzők; Csárdaszállás, miből most rímeket fűznők.

Petőfi utolsónak írta Szörnyű idő versét Orlaynál, kinek hont adott Mezőberény.

Hol kútba rejtették rég a harangot, senki se tartson idén ott haragot!

A hamis tanú juttatta Köröstarcsához Edelest — tartja a monda, mit Arany örökített meg.

Azóta a Kettős-Körös bal partján, a kenderáztatóba,

gyakran látni a vén Márkust, amint ég felé az ujjaA Sebes-Körös mellett ál a gát, a szegény, meglopott Körösladány.

Ót ötszáz évig bírta egyetlen család; egykor volt hídján, most az Isten járjon át!

Magyar nevű ember volt gazdája a tájnak, hol az erdők belében bújtak meg a házak. Vadakban is gazdag, szép környék Bélmegyer, virágos fáiról madárdal énekei

Rigó füttyén! Bozosnak meggyfái között, mit pusztává, tarolt az ormótlan török. Medgyesbodzás, melyben utód lett e jelleg, kerülje el ez’tán a szulejmáni fellegi

De tovább is tart még az élő farakás, a csősz-leste kincstár: Almáskamarás.

Megjárt ez már vagy három megyét, s békésben dülleszti mostan begyét.

Bittó Albert úr kitűnő alkotása Mezőkovácsháza megalapítása.

Legyenek évek a kovácsházi napok, szenteljék fel a környékbeli papok!

Szomszédos pusztán fogant a Dózsa-féle sereg, hol gyümölcsfaként nevelkedett Magyarbánhegyes,

Éltek itt gepidák, dákok, hunok és avarok, béke legyen veletek, tovább nem is zavarok.

Féltestvére neki a szlováklakta Nagy bánhegyes, ide fújták a tótokat a mezőségi szelek.

Ne eméssze el őket az időnek bele, inkább a gyarapodás társuljon vele!

Sokszor volt pereskedés Kaszaper felett, mit élete hajnalán a tatár bevett.

Hunyadi tette, hogy aztán város lett, lehetne tán újra az — község helyett.

Végh Aurélról vette fel nevét versszakom tárgya, így lett Tótkovácsházából mostanra Végegyháza. Csak ők tudják mivégre kovácsolták át, emelje fel végleg e változás sorsát!

E határba jött Tótkomlós, a viharnak fia, s érte Csanáddál kellett Békésnek megvívnia. Csalással került először mihozzánk e rög, de becsületben lett szilárd, mint fában a szög.

Itatóhely volt egykor Kardoskút, ide hajtották a sok nagyorrút.

Most szörny ágál itt, roppant olaját, a virágok közt ez bizony, nagyon rút.

Alant, Szárazérnek partján ül Békéssámson, a jó módra — azt kívánom — ne sokat várjon! Kerülje el Delila őt messze, hogy szemének világát el ne veszejtse!

Semminek nevezni éhező szegénységet annyi, mint Bánfalvának adni keresztséget. így lesz lassan már száz éve divat, mit Gádoros neve velem irat.

Gyógyvízben gazdag község Nagyszénás, kilencvenhat fokos e hőforrás.

Áztassátok hát mind ki, a száraz gondöt, s főzzétek meg benne a legnagyobb bolondot!

Sokfelé utazó, ki a környéket járta, nagyvárossá nőt meg itt Orosháza.

Kolera és Ferenc József éppen úgy látta, mint a szép jövőt jósolók látomása.

Lovaitokkal ti első magyarok,

Kétsopronyba szaladtatok.

A karámban — láttátok — nyugton legeltek, s hálából ezer év jövendőt adtatok e helynek.

Köves puszta volt egykor Kamut, rácok tették azzá e falut.

Pedig régen székhelye volt a megyének, nemesvérűek az itteni egyének.

Negyvenöt éves Telekgerendás,

Csabának fáján nőtt ki e hajtás.

Szeretik az itteni népek a szorgalmas méhet, mert ők gyűjtik kaptárukba az aranyszínű mézet.

Azt tartják ,,homokos"-t jelent Csorvás, hát nem vonz oda e mondás.

Fel sem szántanám a csorvási temetőt, máshol keresnék inkább szeretőt.

Aggastyán a megyében Pusztaföldvár, mit hétezer éve emberi láb jár.

A Körös-kultúra virágzott akkor, vázáit kiásta a kultiváló traktor.

A vízfejű na gyúr uralja a földet, hol híre ment az utolsó árverésnek.

Nem titok, hogy ez a hely Medgyesegyháza, Békés megyében a dinnyének hazája.

S mellette a búza is okkal henceg, világszerte elismert, kedvelt herceg.

Vigyáz is rá Nagykamarás, ne érje őt rozsdamarás.

Honfoglalók nagy fia Tarhos, s itt hagyta nevét e harcos, zenéjéről nagyhírű a hodály, mit megnyíltakor megcsodált Kodály.

Hamarabb látja a napfelkeltét Sarkadkeresztúr, de távol legyen az estje, mi éjszakába fúl!

Több nyelven is dicsérik ők az éltető teremtőt, olyanok, mint a halálmadárt kergető kereplők.

Szőtteséről híres Méhkerék, megcsodálta százszor a széles ég.

Régi az áldás, mi most rád száll: búzakalász, tölgyág és nádszál.

Északra van innen Újszalonta, hot csatát nyert Rákóczi csapata.

Nem volt kis dolog ez októberi nap, virágot tesznek rá az ottaniak.

S ahol honfoglalók táborban telepedtek le, Mezőgyán lett e helynek neve.

Később, mikor a Csapásér mellett gátat emeltek, sok magyar, s török kardot leltek.

Aki fegyverével minden bajt szétvagdos, nem más, mint a góliátelem alkatú Kardos.

Ki sem merül ez, nem úgy, mint a bolti, hozzá képes fityfene az Arany-féle Toldi.

József Attiláról se feledkezzek meg, hisz Battonyán írt egy igen híres verset!

A miatyánkot szavalta románul,

S a Lázadó Krisztus jött bírójául.

Tanító volt ő a dombok megett, mely csak képzeletben Mezőhegyes.

Centrál előtt szökell a szép Nonius, s költőnk szívében szárnyra kél Pegasus.

Domokos napra a címe a versnek, amit Arany János faragott Geszten Nem lenne szebb, mint még egy ilyen költő, kit e helyre szülne a szűz jövendő.

S hol halastó mellett írt regényt Szabó Pál, ahol kibékítő szokás a „zángózás".

,.pusztaverővel” és csárdással vigadoznak, biz anekdoták szólnak rólad: Biharugra.

Az aszfaltkígyó túlsó oldalán sziszegett Körösnagyharsány, s Rákóczira emelte a méregfogát álszabadság adományozása okán.

Középkorban született község Zsadány, mit sokszor dúlt fel a vallási viszály.

Protestáns és katolikus verte egymást kékre, én békét és szép időt kívánok az új évre!